-Reméljük nincs semmi baja. - mondta Tom miközben beszálltak a kocsiba és elindultak.

-Fáj a kezem. - sírt Melinda mostmár bekötve a hátsó ülésen.

-Nyugi visszaszerezlek. - mondta Tom és mosolygott.

-Anyu odanézz Melinda, kinn van. - Ordította Roxy. Melinda ezt észre is vette és kiintegetett az ablakon. - Kövessük. Jól sejtette mindenki Melinda és Tom az őrsre mentek.

-Nahát meg is gyógyultál. - mondta mindenki, aki csak meglátta.

-Rosszul áll a rövid haj.

-Köszönöm főnök. - mondta Melinda és nevetett.

-Nahát végre megvagy. - mondta Roxy.

-Tom elmehetek.

-Persze menj csak. - mondta Tom és a csajok már rohantak is játszani.

Eközben Prue kómában volt, de látott mindent. Látta, hogy mit terveznek. Tudta, hogy amíg be van zárva saját álomvilágába, nem segíthet a többieknek.

-A francba! -mondta a kómában.

Prue valójában egy vámpír s egyedül járja a világot, hogy vért kaphasson. Gonosszá lett, mert gonosszá tették...

Melinda hirtelen tiszta fehér lett. Tom ezt észrevette és gondolta mi a baj.

-Mi van vele, mondd már? - mondta Tom is és Semir is és kezdtek idegesek lenni.

-Nem tudom, úgy érzem magam, mint aki 3 napja alig aludt, és aki most van túl pár sírógörcsön. És mindjárt rókáznom kell, sziasztok!

-Beteg? - kérdezte Engelhardt.

-Nem. - felelte Tom és utánarohant. 

-Hosszú! - mondta Semir és el is ment.

-Ezekbe meg mi ütött. - gondolta a főnök. - Tom jöjjön csak vissza. Mesélje csak el mi baja a Melindának most hozta ki nem?

-Úgy sem értené. Melinda telepatikus úton érzi, hogy mi van a szeretteivel Tehát most azt is érzi mi van az Alidával. - mondta Tom és már látta is hogy ezt nem kellett volna.

-Jól van most már mindenki tud mindent. - kiabálta egy hang a háta mögül. Melinda kérlek várj meg muszáj volt.

-Kérem ne itt intézzék a családi dolgokat ez itt munkahely. – szólt utánuk a főnök.

Alida a kis házban rosszul volt.

Teljesen ki volt merülve, a testét is már alig érezte.

Az állandó sírástól felment a láza. Remegve húzta össze magát ám rájött hogy nem szabad elhagynia magát:

-Semir miatt erősnek kell lennem, nem szabad elhagynom magamat. - és elhatározta hogy megpróbál felállni és elmenni innen.

Nem törődve a fájdalommal és a kimerültséggel nagynehezen felült az ágyon majd megpróbált lábra állni ám nem sikerült neki és nyögve a földre rogyott.

Ám az akarata erősebb volt, az ágyba kapaszkodva talpra állt és lassú léptekkel az ajtó felé indult.

Szinte nekiesett az ajtónak, a kilincset megfogta és megpróbálta kinyitni az ajtót ami csendesen engedett neki és kinyílt.

Eeközben Shal előjött a rejtekhelyéről és látta hogy pont szemben van azzal a szobaajtóval ahol Alida épp próbált kijönni.

Lassan leguggolt és várt a megfelelő pillanatra és mikor látta hogy Alida kilép az ajtón egy hirtelen mozdulattal a lány felé iramodott elkapva a derekát a vállára kapta és kirohant a házból.

A mutáns észrevette ezt ám mire kiért az ajtón hogy utánuk eredjen nem látta őket sehol.

Mérgesen felordított majd beleütött az ajtóban ami ketté tört.

Eeközben az őrsön Tom-nak sikerült utolérnie Melinda-t akit pont akkor kapta el a fájdalom amit Alida is érzett.

A kislány összerogyott a parkolóban, Tom és Semir aggódva léptek mellé:

-Melinda kis húgom mi baj?

-Alida-nak hatalmas fájdalmai vannak és kimerült de van itt....nem ezt nem akarom. - és belekapott Tom-ba.

Eközben Shal-nak sikerült a lánnyal elérnie a kocsiját amibe befektette a lányt a hátsó ülésre majd beült a kormányhoz, beindította a motort és egyenesen felment az autópályára.

Tudta Alida-nak orvosra  van szüksége ezért egyenesen a városik korház felé vette útját.

De közben felhívta Andrea-t:

-Andrea megtaláltam Alida-t most viszem a városi korházba küld oda Semir-t.

-Tudtam hogy sikerül Shal ügyes vagy. Szólok Semir-nek. - és letette a telefont.

Aandrea kirohant az irodából egyenesen a parkolóba ahol odalépett Semir-hez és elmondta neki mit mondott neki Shal.

Semir boldogan állt fel és ült be a kocsijába  majd sietve a korház felé vette az útját.

Mmikor odaért meglátta Sshal kocsiját és beparkolt mellé.

Kiszállt és bement a korházba, az aulában körbenézett és hamarosan meglátta Shalt ahogy kilép a liftből.

Odarohant hozzá és megszólalt:

-Shal köszönöm hogy megtaláltad őt  nagyon hálás vagyok.

-Szívesen tettem.

-Hogy találtad meg őt?

-A saját módszeremmel mert tudtam hogy sikerülni fog.

-Köszönöm. kérlek mond meg hol van?

-Az intenzíven van de vizsgálják nem fognak beengedni hozzá.

-Tudom de ott kell lennem mikor kihozzák.

-Menj csak a 3. -kon van. - Semir utoljára megölelte Shal-t és beszállt a liftbe.

A 3. szinten fel alá járkált a folyosn miközben egyfolytában az ajtót nézte.

Más fél óra múlva láttja hogy Alida-t kitolják a teremből. Mikor meglátta az arcát megdöbbent látta hogy karikásak, az arca sápadt és meggyötört.

Már épp ment volna a lány után mikor egy orvos lépett hozzá:

-Uram várjon maga nem lehet itt.

-A barátnőm a lány akit most tóltak ki a barátnőm...

-Értem nos uram....a barátnője szervezete és a teste súlyosan sérült. Több törött csontja van, de a legjobban a méhe károsodott.Igaz egy apró sejt kezdeményt találtunk benne ám el kelet távolítanunk mert a méh károsodása miatt nem tudta volna kihordani a magzatot. - Semir döbbenten leült az egyik székre majd az orvosra nézett és megkérdéezte:

-De ettől függetlenül a jövőben lehet még gyereke? - az orvos erre megmozdította a fejét ami annyit jelentett nem.

Semir itt már nem tudta viszatrtani ak önnyeit sírva fakadt.

-Dr. Zeidel kérem jöjjön egy súlyosan beteg embert hoznak. - mondta egy nővér sürgősen.

-Mindjárt megyek. - szólt az orvos a nővér felé - bocsásson meg uram de nekem.....

-Jól ven menjen csak de szeretnék bemenni hozzá. Lehet?

-Igen menjen csak. -az orvos elsietett onnan. Semir felállt és elkezdte keresni a megfelelő kórtermet mikor megtalálta belépett és odament az ágyhoz, leült a szélére majd sírva a lány vállára hajtotta fejét miközben megesküdött:

-Megtalállak de mocsok és lelőlek mint egy kutyát. - és ezt tiszte szívéből gondolta.

-Melinda minden rendben van? - kérdezte Tom miután látta, hogy a kislány megnyugodott.

-Igen azt hiszem jobban vagyok! Várj nem. Írtóra fáj a hasam. - És lerogyott a földre.

- Ne segítsek? - kérdezte Tom és leguggolt mellé.

-Kérlek elárultad a titkomat hagyj békén mindenki tud mindent elmegyek anyuval. - felállt és elindult. Körülbelül 3 lépést tett és görcsösen összesett.

-Mi a baj hugicám? - kérdezte Tom és felemelte a lányt a földről. -Jézusom te tiszta forró vagy mi történt. - kérdezte Tom és már szaladt is az őrs felé.

-Ne hagyj békén Alida rosszul van. - mondta Melinda és az utolsó erejével rángatózni kezdett, hogy ki tudjon szabadulni.

-Tudom de akkor is viszlek. - szólt Tom.

-Tegyél le kérlek. - ordította Melinda.

-Jólvan de nem szöksz el. - és ezzel letette a földre. Ezután megjelent az ajtóban az anyukája.

-Téged ki hívott még van időnk.

- igen de Melinda hívott, hogy jöjjek érte de azt nem mondta el minek.

-Azért, mert elmondtam? - kérdezte Tom és odaállt Melinda mellé.

-Szerinted. - mondta Melinda és beüllt az anyukája kocsijába. -Hagyj békén kérlek. - mondta Tomnak és becsukta az ajtót. -Anyu kérlek zárd be és vigyél a kórházhoz. -Rendben van. - bezárta az ajtókat és elindultak az A/5-sön a kórház felé.

-Melinda kérlek ne menj el. - kiabálta Tom de addigra már messze jártak.

Semir tudta hogy az egyetlen ember aki meg tudja találni a mutánst az Shalimar lehet.Éppen ezért megkérte őt arra segítsen neki előkeríteni a férfit.

-Jól van segítek!-egyezett bele a lány

-Sejted hogy hol van az a mutáns?-érdeklődött Semir

-Nem de meg tudom találni!De ahhoz idő kell.Addig amíg megkeresem ne gyere velem.-szólalt meg a lány

-Miért ne?-kiváncsiskodott Semir

-Minnél többen vagyunk annál nagyobb az esély a lebukásra.De ígérem amint megtalálom értesítelek benneteket.-árulta el a lány

-És ha megtaláltad már a többieknek is szólhatok?-érdeklődött Semir

A korházban Alida állapota percről percre javult igaz lassan de gyógyulgatott.

Semir eközben Shalimar-al  értekezett aki biztosította róla hogy ha megtalálja a mutánst szól neki ő pedig értesítheti a többieket.

Eközben Melinda beért a korházba az édesanyjával és bementek Alida-hoz aki még mindig mély altatásban feküdt.

A kislány odalépett mellé, szintwe érezte a lány fájdalmát, a testének minden izma erős görcsben állt.

Szeretett volna enyhíteni Alida fájdalmain de nem tudta hogyan tegye.

De ha tudná egyből segítene neki.

Anyu megengeded hogy telefonáljak. A telefonodról? - kérdezte Melinda.

-Persze tessék.

Melinda kiment és tárcsázott.

-Kérlek vedd fel kérlek vedd fel.

-Igen tessék Tom Kranich.

-Szia Tom! Csak azt akarom, hogy tudd. Lehet, hogy anyuval vagyok de szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Te vagy a legkedvesebb nekem a világon. Nagyon imádlak és te mindennél fontosabb vagy. Akkor is elmondom akár bőgök akár nem. Az egyetlen bátyuskám akitmindennél jobban imádok. Nagyon sajnálom ami ma az irodában történt nem akarom elveszteni az egyetlen testvéremet. Anyu már kimutatta mennyire szeret. A kezem azóta is nagyon fáj. Lehet, hogy csak az apukánk közös de én teljes testvéremként tekintlek. Na ezt a mondatot már akkor is elmondom. Tudtam, hogy nem olvasod el és én az ügyvédemmel csináltattam egy olyat amelyik azt tartalmazza hogy a tied vagyok mindig. - És sírt.

-Okés. - csönd.

-Semir segíthetek? - kérdezte Melinda miközben rájött a tesóját már nem is érdekli különben nem tette volna le a telefont.

-Elég durva lesz... -mondta Semir.