-Tom! Úristen nem lélegzik. - A mentősök pont akkor értek oda és Melindát ellökték Tom mellől. Engelherdt odament és Melindát csitítgatta.
-Nyugalom nem lesz semmi baja. A mentősök újraélesztették Tomot és lélegeztetőgépre csatolták ezek után a mentőhöz, vitték. A kislány utánuk rohant.
-Hadd menjek én is a lánya, vagyok. Ezt elhitték neki, mert ha azt mondja, hogy a húga akkor már nem mehet velük. Ezt tudta.
-Gyere. -mondta a mentős. Melinda beüllt és a kórházba mentek ahol azonnal műteni kezdték. 2 óra múlva kijött az orvos és a következőket mondta.
-Az apjának nagy szerencséje volt, hogy megtalálta az életét csak neked köszönheti. Jelenleg kómában van de, lélegeztetőgépen nem kell tartani. Fontosabb szerve nem sérült. - Ezután az orvos elment. Melinda látta mikor kitolják a műtőből és ez tényleg olyan látvány volt, mint amikor az édesapját veszítette el. De Tomot nem akarta.

Prue nem tehetett mást, minthogy rávesse magát a démonokra. Tudta, hogy Alida angyal és, hogy rajta és a másik 3 angyalon kívűl csak neki van ereje. Engelhardt ezen, teljesen meglepődött nem gondolta volna, hogy Prue az a kedvesnek tűnő lány képes ilyen szörnyűségre vagy, hogy ilyen vadállattá válhat. Ekkor Hotte lépett oda a nő mellé:

-Szeretnék bocsánatot kérni. -szólalt meg a férfi.

-Ugyan miért?

-Azért, hogy nem mondtam el, hogy Prue valójában mi is.

-Nem kell sajnálnia Herzberger. Egyszer úgyis kiderült volna. Ha nem akkor mikor felvettem és nem is most talán később mégis. De mi történt, hogyan lett ez az izé? -szólt Anna.

-Vámpír! Prue egy vámpír. Hát hol is kezdjem?

-Talán a legelején.

-Hát az úgy volt, hogy évekkel ezelőtt Prue-nak volt egy vőlegénye. Boldogan éltek, de egy nap a srácot brutális kegyetlenséggel megölték. Ő tudta, hogy nem ember, hanem valami természetfeletti lény volt. Elkezdett nyomozni és kockára tette saját és gyermeke életét mivel akkor derült ki róla, hogy terhes. Miután a kislány megszületett, elrabolták. Prue teljesen kétségbeesett, és ahogy megtudta, hogy ki ölte meg vőlegényét rögtön odasietett, de arra nem számított, hogy a vámpírok már várják őt. Így vámpírrá vált.

Anna teljesen ledöbbent attól a hírtől, amit Hotte elmesélt neki.

-Bonrath tudott erről?

-Igen.

Mindketten Prue-ra néztek, aki megszállottan küzdött a démonok ellen...

Melinda benn maradt a kórházban. Ám a haza-jövetelének híre is gyorsan szállt ugyanis egy fiú kereste meg őt benn. Melinda már 3 hónapja nem látta ezért először nem ismerte fel. De később rájött.
-Szia Josefino! - mondta a lány mikor mellé ért.
-A bátyáddal mi van? - kérdezte Josefino és egy hatalmas puszit nyomott a kislány fejére.
-Sehogy még mindig altatják és nem is, szeretnék még jó idejig felkelteni. De én nem akarom, hogy azt történjen, mint az apukámmal nagyon félek. A családból már csak ő van nekem, nem akarom elveszíteni. - mondta Melinda sírva és közbe Josehoz bújt.
-Nyugalom nem lesz semmi baj. Igaz, hogy 14 éven aluli nem mehet be. Én már 16 vagyok, bejössz? - kérdezte Josefino, mert tudta Melindának most erre van szüksége. A kislány sem habozott bement a fiúval adott egy puszit a bátyjának az ágy mellé húzott egy széket és leült. Ám a fiúnak mennie kellett másnap iskola volt. Melinda mondta a fiúnak, hogy holnap már ő is megy. A fiú megpuszilta és elment. Melinda ott maradt és a kimerüléstől elaludt Tom mellett a széken.

Az angyalok sikeresen legyőzték a gonosz démonokat, ám Julian még vissza volt.

Akivel Shalimar, Raveena, Jesse és Jack harcolt a kastély hatalmas előcsarnokában.

Alida és az angyalok tudták segíteniük kell nekik így betörve a hatalmas fakaput berontottak a csatatérre.

Látták hogy a barátaik nehezen boldogulnak ezért ők is beálltak.

Fentről támadták a férfit, aki már nehezen tudott védekezni, de a medált védte minden erejével és tudásával.

-El kell pusztítanunk a medálját csak akkor áll helyre a világ. - mondta Felicia.

-Rendben meg lessz. - és elővették hatalmas kardjaikat és együtt rontottak a férfire, aki a hirtelen támadástól nem tudott már kitérni.

Alida hanyatt lökte őt, aminek következtében a férfi hanyatt esett és kezéből kirepült a medál.

-Semir türd szét gyorsan. - kiáltotta Alida Semir-nek aki, meglendítette kardját igy széttörve a medált, ami milliónyi darabra esett szét.

Julian felordított:

-Nem!!!!!! Ez nem lehet... - ám befejezni már nem tudta hisz a teste porrá vált.

Alida, Semir, Felicia, Eugénia és Sebastian leszálltak és figyelték, ahogy Julian hamvai lassan eltűnnek.

Shalimar és a többiek odamentek hozzájuk:

-Épp időben jöttetek. - mondta Raveena.

-Egy másik problémát oldottuk meg ott kint. - mondta Alida.

-Rendben. - és együtt kimentek a kastély elé ahol anna és a többiek már vártak rájuk.

De hirtelen semir összeesett, a szárnyai lassan visszahúzódtak, szemei ismét őzbarnává váltak, haja rövid lett.

Pár eprc múlva ismét emberként állt talpra és megszólalt:

-Ez furcsa érzés volt.

-Ismét ember vagy. - mondta Alida és ő is, felvette emberi alakját.

-Szép munka volt mindenkinek gratulálok. - mondta Anna.

-Köszönjük főnök. - mondták a többiek.

Alida elköszönt az angyaloktól, akik folytatták útjukat.

 Majd mindenki visszatért az őrsre ahol a számba vették a veszteségeket.

-20 kommandós meghalt és többen megsérültek. - kezdte Anna.

-Ez rosszul sült el de ki gondolta volna, hogy az az állat démonokat küld ránk. - mondta Jesse.

-Igen erre senki nem számított. - és még aznap megbeszéltek mindent majd mindenki hazament hogy kipihenjék az aznapi fáradalmakat.

Eközben Melinda végig Tom mellet volt a kórházban. Elhatározta, hogy nem mozdul addig, amíg a bátya jobban nem lessz.

Kisírt szemmekkel odafeküdt a bátya mellé és úgy aludt el.

Már este lett, úgyhogy haza kellett mennie. Melinda a koromsötétben felszállt a buszra és sírni kezdett. Csak sírt és sírt, míg a buszmegállóhoz nem ért. Ott leszállt és bement az egy sarokra lévő panelházba. A szomszédok egyből észrevették. Tom nélkül és sírva. Az öreg nénik arra gondoltak, hogy már megint kitette a lányt azért sír. A kislány bement a 11-es számú lakásba. A lakásban nem volt senki. Csak egy fénykép árválkodott az asztalon. Melinda erre már tényleg nem bírta tartani magát. Csak ölelgette a képet, amelyiken ketten voltak és ült a koromsötétben. Hirtelen valaki kinyitotta az ajtót.
-Bocsáss meg kicsi csak nyitva volt az ajtó és láttam, hogy sírva jössz haza mi történt? - kérdezte az a rendes szomszéd, akihez Melinda át szokott menni.
-Kórházban van az életem értelme. Nem tudom, mit csináljak, nem merek holnap elmenni, hátha valami történik közben. Holnap már iskolába kell mennem.
-Gyere át hozzám, beszélgessünk. - Melinda átment és beszélgettek egész éjjel. A kislány pedig másnap félve ugyan de elment az iskolába.

Prue látva, hogy barátai elintézték Julian-t majd köszönés nélkül bementek az őrsre szomorúan indult haza Devrim-hez, aki mindent megtett, hogy segítsen a lánynak újra embernek lenni. Úgy érezte, egyre jobban vonzódik hozzá, de tudta, hogy miután Prue ismét ember lesz el, fogja majd őt felejteni. Abban a pillanatban beállított Prue szomorúan.

-Mi történt?

-Nem érdekes! Találtál valamit? –kérdezte, miközben abban reménykedett, hogy ha ismét normális lesz talán jobban fognak vele barátkozni.

-Talán igen. –fordította a laptopot a lány felé, aki közelebb húzódott hozzá.

Eközben az őrsön Engelhardt döbbenten ücsörgött az irodájában. Nem tudta, hogy mit gondoljon Prue-ról. Tudta, hogy rendes lány, és hogy a miatt, lett ilyen, mert valaki más ilyenné tette. Egyszer csak felállt majd kisétált Hotté-hoz:

-Herzberger! Beszélnünk kell! –szólt a nő.

-Tessék főnökasszony!

-Azt mondta, hogy Prue-nak van egy lánya!

-Igen van, de sajnos nem tudunk róla semmit, csak annyit, hogy Tina-nak hívják.

-Van egy ötletem. Talán a számítógép segítségével meg tudjuk keresni. Nincs önnél egy fénykép?

-Hogyne volna! –mondta Hotte és átnyújtott Annának egy fényképet Tina-ról.

Anna és Hotte egész éjjel keresgéltek a kislány után. Prue és Devrim ugyanezt tették csak a “vámpírság letétele” után.

Reggelre Hotte és Anna nem jártak sikerrel, hiába kutattak Prue lánya után, nem találták, meg ám remélték, hogy hamarosan ráakadnak.

Melinda az iskolában nagyon szomorú volt és már alig várta hogy bemehessen a bátyához.

Alida  és Semir ugyan ott folytatták az életüket ahol abba maradt.

Akárcsak a többiek.

Remélték, hogy a következő ügy már könnyebb lesz.

Vége