A házukban Alida forró vízben lefürdette a kislányt majd ráadva egy pólót lefektette a saját ágyába.

Melinda mikor látta hogy Alida ki akar menni megszólalt:

-Ttudtam hogy rád számíthatok. - Alida visszaült az ágyra és megszólalt:

-Szeretlek Melinda mintha a húgom lennél, és Tom is szeret téged meg Semir. Mindenki aki simer szeret és nem  fognak cserben hagyni ismerem őket.

-Ttudom. - Alida utoljára egy puszit adott a kislány homlokára majd lefektette.

-Most aludj pihenned kell.  Reggel majd beszélünk. - Melinda elhelyezkedett és menten álomba merült.

Alida bement a hálóba ahol Semir várt rá:

-Szerinted jól tettük?

-Igen jól, Melinda-nak még nem ért véget az élet. Élnie kell tudom. - Semir odalépett a lányhoz és átölelte.

Akkor éjjel egymáshoz bújva aludtak el, ám éjjel Melinda odament hozzájuk és közéjük feküdt. Így aludták végig az éjjszakát.

Melinda másnap reggel megjelent az örsön mindenki lesett ám. A főnök behivatta Tom-ot az őrsre, mert már azon gondolkozik ilyen után szeretne kilépni. nagy nehezen de bejött az örsre addig pedig Melindát elrejették a szeme elől. Alida kiment elé az ajtóhoz és mondta:
-Csukd be a szemed majd én bevezetlek van egy meglepetésem. - Tom becsukta a kisírt szemét és Alida bevezette. -Itt is vagyunk kinyithatod a szemed. Ja nem még egy perc! Na most! - kinyitotta de senkit nem látott amin meglepődhetne.
-Mit akartatok nekem mutatni? - kérdezte.
-Fordulj meg! - mondta egy ismerős hang a háta mögül.
-Ez a hang nekem ismerős ezt nem hiszem el! - megfordult és hirtelen nem hitt a szemének. Ott állt előtte a kishuga Melinda. -Melcsi te élsz! - kiabálta felkapta a lány és elkezdte szorítani örömében.
-Igen az Alida segítségével. Hé összeszorítasz Tom én is örülök neked de azért nem akarok meghallni. Alida nem éleszt újra. - Melinda nagyon örült hogy látja a bátyját és ezt Tom is viszonozta. -Andrea használhatnám kicsit a géped?
-Persze nyugodtan! - és a kislány leültt mellé. A keresőbe egy nevet írt be. "Francziska Kranich". Hirtelen nagyon sok adatot hozott be a számítógép. Ám Melinda meglátott egy mondatot és elrohant.
-Ez meg hová megy? - kérdezte mindenki egyszerre. Egy cetlin Andrea gépénél az állt: "Tomnak ne szólj létszíves mert nekem lőttek!" Andrea nem is szólt. De azt a bizonyos mondatot ő is észrevette. Tom hazament de Melinda szobája addigra már üres volt.

Senki nem értette a kislány hirtelen eltünését ezért Alida leült Andrea gépéhez és behozta az oldalt amit Meli utoljára nézett.

Alaposan végignézte az adatokat majd felállt és odament Semir-hez:

-Gyere menjünk enni éhes vagyok. - és mielőtt semir válaszolhatott volna a lány már húzta is ki a karjánál fogva.

-Alida várj hova akarsz menni? - Alida a bejárat előtt engedte el Semir-t és megszólalt:

-Olyasmit tudtam meg ami lehet hogy felboríthajta Tom és Melinda életét.

-De mi az?

-Tom-nak van egy lánya. - Semir nem akart hinni a fülének ám tudta hogy ez a hír talán tényleg megváltoztatja a 2 Kranich életét.

Melinda elment a pontos címre ahol egy fiatal nő fogadta.
-Jónapot Francziskát keresem! - mondta Melinda.
-Szia én vagyok mondjad csak. Gyere be. - mondta a kislány. Melinda bement.
-Nos ha jól hallottam az apukádat keresed. Én segítehetek megtalálni. Én az unokatesód vagyok apukád testvére. - mondta Melinda Franczi-nak.
-Ezt nem mondod komolyan. Te vagy Melinda? Anyukám sokat mesélt már rólad. Örülök, hogy megismerhetlek. Apu hol van? - kérdezte a lány.
-Hamarosan őt is láthatod. - mondta Melinda.
-Mi ez a sok bőrönd? Csak nem költözöl? Ne mondd, hogy a bíró megint... - de Melinda félbeszakította.
-De igen ha a bíró tudomást szerez róla akkor mi nem maradhatunk együtt tovább. Ha valaki megtudja engem intézetbe is rakhatnak ami mindenféleképp bekövetkezik. Szóval te odaköltözhetsz Tom-hoz én pedig megpróbálok keresni egy ideiglenes helyet. A buszmegálló szerintem jó lesz. -mondta Melinda. -Menj csak neked apukáddal a helyed. Na elsétálunk oda rendben?
-Rendben van. - Franczi bezárta az ajtót és elindultak Tom lakása felé.

Alida kiderítette ennek a Francziska-nak a címét és  Semir-rel együtt odamentek ám nem találtak ott senkit.

-Ha itt nincs akkor hol lehet? - kérdezte Semir.

Alida tett pár lépést előre és megpróbálta telepatikusan megkeresni Melinda-t majd mikor megtudta hol van karon rakadta Semir-t és a kocsihoz húzta.

-Tom-hoz gyorsan. - Semir egyenesen ment a férfihez ám mikor odaértek és felmentek a lakáshoz majd mikor bekopogtak  egy 12 éves lány nyitott ajtót:

-Csókolom kit keresnek?

-Melinda vagy Tom Kranich melyikük van itthon?

-Mindketten. - Semir és Alida beléptek és látták ahogy Melinda Tom-ra borulva sír.

-Melinda kérlek hagyd abba. - mondta Tom. - Te is itt maradhatsz nem kell elmenned.

-De tudom hogy Francziska kitúr innen engem. - Tom a húga szemébe nézett és folytatta:

-Az nem fog megtörténni. - Melinda ekkor meglátta Alida-t és Semir-t majd megkérdezte:

-Hozzátok költözhetnék? - hirtelen nem tudták mit válaszoljanak.Eegymásra néztek majd Semir odalépett a kislányhoz és megszólalt:

-Neked Tom mellett a helyed, mi nem tudnánk őt pótólni.

-Semir-nek igaza van. - kezdte Alida. - Maradj Tom mellet és minden klassz lessz rendben. De tudd hogy mi nagyon szeretünk téged. - a kislány elfogadta a választ majd folytatta:

-Rendben itt maradok. - majd  Tom-mal együtt elmentek a bőröndjeiért ami még mindig Francziska-nal volt.

Akkor este úgy tünt minden visszatér a régi kerék vágásba.

Ám a bíróság másnap döntött. A bíró a következőket mondta.
-Tom Kranich maga is tisztában van vele, hogy vagy a lánya vagy a huga lehet magánál. A bíróság úgy határozott, hogy Francziska Kranich-ot az apukájánál helyezzük el Melinda Kranich-ot pedig ideiglenesen nevelőintézetbe küldjük. Kérjük kedves Melinda menjen haza az intézet igazgatójával pakolja össze a cuccát és menjen vele amíg kedves nevelőszülők magukhoz nem veszik. A bátyjával pedig most már soha nem találkozhat. - mondta a bíró.
-Ezt nem tehetik velem apu is erre gondolt. Nagyon meg fog változni az életem ha visszajövök. Nem akarom. - Melinda a bátyjához szaladt ám erőszakosan elvitték. Tom és Franczi mire hazaértek Melinda már nem volt ott. Senki nem látta már 3 napja. Iskolába se ment sehol sem találták. Elvarázsolta magát, hogy ne találja meg senki és elmerült a gondolataiban.

Francziska nagyon örült, hogy megtalálta édesapját. Boldogan indult el minden nap iskolába ott honról.
-Na szia megyek! - mondta és egy cuppanóst nyomott oda apukájának.
-Szia kislányom ügyes légy. Tudod ez fontos. - mondta Tom és megölelte a lányát. Franczi elindult az iskolába. Ezalatt Melinda úgy gondolta Alidának meg kell találnia hiszen ha szereti nem hagyja az árvaházban. Ezért levette magáról a varázslatot. Alida pedig rátalált. Tomnak nagyon hiányzott Melinda és szeretné elindítani érte az eljárást újra de nem teheti. Minden nap ez lebegett a szeme előtt. A polcon egy új hógömb és egy közös kép állt még mindig. Ahogy a szoba ottmaradt. Nem volt szíve Tomnak összepakolni. Gondolta Melinda hazajön és rendet rak. De hiába várja.

Eközben Alida egy időre szabadságot kért a model ügynökségnél.

A főnöke nem fogadta örömmel.

-De Alida tudod hogy most kezdődnek a fotózások, most nem mehetsz szabira.

-Bocs főnök de egy kislány élete múlhat azon hogy most elenged vagy sem.

-Értem talán családi gondok?

-Úgy is lehet mondani. - és kiviharzott az irodából és az ügynökségből.

Beült a Chevrolet-jébe és ment Semir-hez az őrsre aki addigra már készen állt hogy a bíróságra menjenek hisz ha már Tom nem lehet a kislánnyal akkor majd ők fogadják örökbe.

Melinda az intézetben várta az ítéletet, remélte a bíróság oda fogja ítélni őt Alida-éknak akikket ugyan úgy szeretett mint a bátyát Tom-ot. 

1 óra múlva a bíróság kimondta az ítéletet:

-A Köln-i Bíroság ítélete hozott Melinda Kranich elhelyezési ügyében. Mivel bátya nevezett Tom Kranich nem fogadhatja örökbe igy a két kérelmező Semir Gerkhan és Alida Linndenman kapja a kislány felügyeleti jogát. Az ítélet elen fellebezni nem lehet. - erre a kijelentésre Alida boldogan öelete át Semir-t és megszólalt:

-Gyere menjünk érte.

-Jól van te menj az itézetbe én még elintézek itt pár ügyet.

-Jól van. - Alida örömmel hagyta el a bíróságot, beszált egy taxíba majd egyenesen az intézethez vitette magát ahol sietve megkereste Melinda-t aki a hallban ült és egy képet nézett amin ő és Tom volt.

Alida odalopozott mögé és hátulról befogta a szemét:

-Ki vagyok? - kérdezte boldogan. Melinda elvette az ilettő kezét és hátra nézett és mikor meglátta Alida-t örömmel a nyakába ugrott:

-Alida te mit kresel itt?

-Hát szerinted, a bíróság 20 perce ítélt nekünk téged.

-Ez komoly?

-Igen.

-Ez nagy jó. - és ismét a lány nyakába ugrott.

-Most menj pakolj össze én itt várlak addig rendben?

-Ok. - és sietve felszaladt a szobába. Nem kellet sokat pakolnia hisz még szinte ki se pakolt.

20 perc múlva már az intézett előtt várták Semir-t aki nemsokára begördült a szép ezüst szürke BMW-vel.

Alida és Melinda beültek majd Semir hazavitte őket.

A nagy házban Melinda az emeleten kapott egy közepes méretű szobát erkéllyel.

A kislány boldogan ugrott fel a hatalmas franciaágyra és ugrálni kezdett rajta miközben beszélt:

-Ez óriási ekkora ágyam sosem volt. És ez a szoba nagyon tetszik. - Semir és Alida moslyogva néztek egymásra majd a nő megszólalt:

-Elég legyen ebből az ugrálásból, zuhanyozz le öltözz át addig készítek valami finomat, mit szeretnél enni? - Melinda legrott az ágyról és kimondta:

-Spagettit jó sok szósszal.

-Rendben. - Semir sajnos nem maradhatott mert az irodában várták vissza.

Elköszönt tőlük és bement.

Melinda azon a délutánon segített Alida-nak főzni.

Majd együtt kellemesen megvacsoráztak, Semir szerencsére időben hazaért a vacsorára igy együtt ettek majd segítettek a kislánynak berendezkedni.

Este együtt fektették le Melinda-t majd a hálóban beszélgettek:

-Szerinted Melinda boldog lessz velünk? - kérdezte Alida aggódva.

-Biztosan hisz szeret minket, hé ne aggódj ha valami nem lessz jó akkor majd azon leszünk hogy változtassunk rajta. - Semir átölelte Alida-t majd folytatta - Melinda okos kislány tudja mit akar. De lényeg semmit nem szabad erőltetni.

-Igen igazad van. - akkor este egymást átölelve aludtak el.

Ám még nem is sejtették hogy Melinda gyilkosa Werner visszatért a városba. Hisz fülébe jutott hogy még mindig élnek a Kranich testvérek.

Másnap Alida és Melinda elmentek egy kellemes étterembe üdítőt inni és elbeszélgetni a továbbiakról, hogy mi legyen és hogyan folytassák tovább az életet. Melinda elárulta Alidának, hogy a Kanadában töltött idő alatt összejött az iskola leghelyesebb fiújával.
-Huha mikor lesz esküvő! - mondta Alida nevetve és ez Melindának is nagyon tetszett.
-Egyet mondok. Később mint a tiétek Semirrel.- mondta Melinda is nevetve. Ám Werner sem pihent. Megtudta, hogy a kislány és a nevelőanyukája egy étteremben van. Elment oda.
-Állj senki se mozduljon én most egy kislányt fogok elvinni. Gyere velem kicsike. - azzal megragadta Melindát és kivitte az ajtón. Ám a kislány tomporzákolt. Megrúgta a férfit és elszaladt. De sajnos Werner utolérte. Alida is.
-Mit csinál a lánnyal. - üvöltötte neki Alida.
-Elviszem, hogy valóra váltsam az álmomat. - ellökte Alidát aki az esés következtében beverte a fejét és elájult. A férfi pedig magával vitte a kiscsajt. Ám hibát követett el. Ugyanoda vitte mint azelőtt.

Francziskának nem nagyon tetszett, hogy az apukája nem vele van elfoglalva. Neki ez az egész nagyon gyors volt. Előkerült a lánya elment Melinda nem tudta ezt egyszerre feldolgozni. Francziska nagyon jó tanuló volt az iskolában de rosszabb mint Melinda. Tom mindent hozzá hasonlított. De már abbahgyta beletörődött, hogy Melit soha se látja többet. Alidánál nagyon jó helye lesz. Ebbe belenyugodott. Ám ezalatt Melindával is sokminden történt.
-Mit akar már megint tőlem. Miért kellek magának én? Melinda hirtelen egy vörös fényt látott szeme előtt. -Mi ez? - kérdezte.
-Végre sikerült kinyitottam a kaput! Te már nem is kellesz kislány! Azután egy kést dobott Melinda felé. A lánynak a mellkasába fúródott de nem halt meg. Az átjáró pedig elkezdett becsukódni emiatt. -A francba leszúrtam a csajt erre meg bezáródik. Miért van ekkora ereje a csajnak. Ám nem azért, mert leszúrta hanem, mert Melinda a kezével be tudja zárni az ajtót. De nem tudta teljesen, mert elájult. De Werner nem tudta az ajtót továbbnyitni. A talizmánja Melinda kezében volt és ő szorította. Még ájultan is.