1. Rész

1 hónap múlva egy csodás tavaszi reggelen Melinda izgatottan nézte át a táskáját hogy mindent eltett e:
-Na lássuk, tiszta ruhák vannak, fogkefe, fogkrém, törülköző, papucs. - mondta a kislánym iközben pakolt.
Mikor a végére ért büszkén nyugtázta hogy mindene megvan, de ekkor Alida lépett be hozzá.
-Készen vagy? Marienn Josefino anyukája most szólt rám hogy 20 perc múlva itt lesznek.
-Mindjárt csak még fel kell öltöznöm.
-Még nem öltöztél fel? - döbbent meg Alida. -
akkor mit csináltál eddig Meli. - és segített neki kikeresni a megfelelő ruhákat amikor megtalálták a megfelelőt Alida megszólalt
-Aztán nekem szót fogadj rendben, nem szeretnék rád rosszat hallani.
-Jól van jól fogok viselkedni.
Nem kell félned tudok szépen viselkedni.
-Remélem is.
Na készen vagy. - mondta a nő és talpra állt.
-Gyere a reggeli az asztalon.
-Ok. - Meli sietve elszaladt fogat mosni majd kiment a konyhába ahol finom kakaó és vajaskenyér várta szalámival és sajtal.
-De jó főztél kakaó-t azt szeretem. - örvendezett a kislány.
-Igen mert tudom hogy szereted. - és Meli élvezettel látot neki a reggelinek mikor megszólala a vonalas telefonjuk, Alida felvette és beleszólt:
-Igen tessék itt Linndenman.
-Alida szia itt Tom add egy kicsit a húgómat el szeretnék köszönni tőle.
-Rendben. - Alida átnyújtotta Meli-nek a kagylót aki beleszolt:
-Igen tessék.
-Szia húgi.
-Bratyó de jó hogy hívsz.
-Tudom csak szerettem volna elköszönni tőled, remélem jól fogod magad érezni.
-Biztosan. - de Meli ekkor hallja hogy Semir a háttérből belekiabál:
-Jó időtöltést Meli érezd jól magad. - Meli erre elmosolyodott és válaszolt:
-Köszönöm Semir. - de ekkor halélják hogy csengetnek.
Alida odaszaladt az ajtóhoz és kinyitotta:
-Marienn, Josefino Franczi szaisztok gyeretek be. - és behívta a vendégeket.
-Melinda hol van? - kérdezte Marienn.
-Még eszik s közben a bátyával beszélget. - de ekkor Meli szaladt oda hozzájuk:
-Itt vagyok csókolom Keller asszony, szia Franczi, szia Josefino.
-Hello.
-Na ha mindenki üdvözölt mindenkit lassan indúljunk mert sosem fogunk odaérni. - mondta Marienne.
Meli beszaladt a táskájáért majd elköszönt Alida-tól:
-Szia Alida majd jövök.
-Szia Meli és akkor amit megbeszéltünk, jó leszel rendben?
-Igen. - és átölelték egymást majd elmentek.
A parkolóban egy szürke Ford Transit várt rájuk.
A két lány és Josefino egyből beszáltak majd Marienn is aki a volánnál foglalt helyet.
-Kössétek be magatokat rendben.
-Igen is. - és engedelmesen bekötötték magukat.
Pár perc múlva már városban voltak hogy kiemnjenek az autópályára.
Eközben Semir-nek az irodában eszébe jutott hogy a jelentését otthonhagyta igy hazaszólt Alida-nak aki ezt mondta neki a telefonban:
-Komolyan mondom egyszer az eszedet hagyod el drágám.
-Ez nem igaz. - mondta Semir és letette a mobilt.
Alida vigyorogva ment be a férfi dolgozó szobályába, az asztalon metalálta a zöld dossziéba tett jelentést és kivitte a konyhába.
15 perc múlva Semir sietve lépett be a házba és megszólalt.
-Alida hol vagy?
-Itt a konyhában. - válaszolta a nő és kézbe vette a dossziét, ám Semir mikor belépett oda egy furcsa érzés kerítette őt hatalmába.
Megtorpant az ajtóban és nyelt egyet.
Alida kíváncsian lépett oda hozzá és megkérdezte:
-Jól vagy?
-Azt hiszem. – válaszolta Semir és leült az egyik székre.
Kezét a fülére tette és folytatta –
Ismét hallom őket a régi hangokat.
-Milyen régi hangokat?
-Hát azokat. – és a lányra nézett, aki megdöbbent.
Semir szemei világos barnák lettek, bőre fehérebbé vált.
-Ez lehetetlen hisz kiölték belőled a vámpír átkot.
-Igen ki de azt nem mondták, hogy minden évben egyszer még kijön rajtam, ha kiölték belőlem, ha nem.
-Már rég együtt vagyunk és én…
-Mert eltitkoltam előled.
Nem akartam hogy megtudd, nézd Alida én…
-Semir várj, nézz rám, engem nem zavar de azért lehettél volna hozzám őszintébb is hisz a mennyasszonyod vagyok. – fakadt ki Alida.
-Igen ezt tudom de….sajnálom én.
-Most már mindegy ez van. – Alida hátat fordított Semir-nek aki erre felpattant a helyéről, hátulról befogta a lány száját és bevitte a dolgozó szobájába.
Ahol ledobta a lányt a kanapéra és megszólalt:
-Kérlek válj angyallá én….
-Megvesztél? Mi volt ez? Eddig sosem bántál így velem.
-Tudom de, úgy érzem, hogy nem nem lehet nyugalom, nyugalom. – próbálta magát nyugtatni de kevés sikerrel.
Alida felállt és megtette, amit Semir kért tőle, felvette angyal alakját és a férfi mögé lépett.
Karjaival átfogta Semir testét és megszólalt:
-Mit akarsz tulajdonképpen? – Semir a nő felé fordult és kimondta:
-Téged most, nem tudom, miért van ez de…
-Rendben legyen. – és Alida megcsókolta Semir-t, hosszan és szenvedélyesen.
Ám még nem is sejtették hogy eközben az autópályán Marienn és a gyerekek súlyos balesetet szenvedtek.
A kirándulók már az autópályán jártak mikor egy piros Ford Transit került mögéjük.
Hirtelen beléjük szaladt.
-Ez meg mit akar már megint! - mondta Marienn.
Ekkor a kocsi hirtelen melléjük került és leszorította az autót az úttestről és Melindáék az árokban landoltak.
-Marienn és Josefino kimászott a kocsiból de Franczi és Melinda már nem tudott.
Franczi beszorult Melindának pedig a feje vérzett.
-Úristen Melinda! - kiabálta mindenki de a vérzést elállítani senki nem tudta.
Őt még kitudták húzni de Franczi beszorult.
Josefino hívta a mentőket és a tűzoltókat.
Farncziska még mindig az autóban volt.
Melindát próbálta Marienn ápolni de nem ment.
Josefino is próbálkozott.
A tűzoltók odaértek és a kocsit kezdték el szétnyitni.
Josefino a lányt vizsgálgatta.
-Anyu nincs pulzus sem és légzés sincs. - kiabálta Josi.
-Hol van már a mentő? -Pont akkor érkezett meg.
Melindát újraélesztették és elvitték a helyszínről.