6. Rész

Eközben a házban ahol Alida raboskodott a férfi kit Andreas-nak hívtak rájött hogyan szedje el tőle az erejét.
-Nos szépségem ideje hogy megkapjam az erődet.
-Ne azt ne kérem, ha azt elveszi tőlem én.....
-Szép lassan megöregszel majd pedig meghalssz, kár érted pedig nagyon szép vagy. - mondta és kinyitotta a ketrecet majd feltartva egy vörös ékköves medált elkezdett furcsa nyelven beszélni.
Aminek hatására Alida-ból lassan átment az ereje a medálba.
A lány síkítva esett térdre, a férfi pedig örömteli mosolyal az arcán figyelte ahogy az angyal lassan elveszti örök szépségét és lessz belőle vén öregasszony.
Mikor végzett nyakába tette a medált és magára terítette a Gonosz Lelkek leplét és kiengedte a szárnyait.
-Most már legyőzhetetlen vagyok. - és utoljára ránézett a lányra aki öregen feküdt a ketrec alján.
-Bocsánat szépségem de muszály bosszút álnom a családomért. - és kirepült a házból.
Kezében az üveggömbel ami mutatta neki az utat Semir felé aki eközben az őrsön mit sem sejtve türelmetlenül várt Andrea-ra a férfival kapcsolatos adatokra.
Melinda nem hitte el, hogy kivették az iskolából de nem is nagyon bánta hiszen a vér látványától rosszul van úgyhogy nem lehetett volna belőle rendőr.
Josi és Francziska és Tom a kórházban voltak mikor hirtelen Melinda felkiálltott.
-Ez fáj fáj a szívem!
Mi történik velem? - kérdezte és becsukta a szemét.
-Alida Lindenmann.
Az anyukám rosszul van!
Anyu mi történt hol vagy most. - Melinda ezt kiabálta mikor meglátott egy ketrecet amelyikben Alida feküdt.
-Mi a baj Melinda mi van az Alidával? - kérdezgette mindenki.
-A neve eszembe jutott Alida Lindenmann és nem tudom mi van vele csak annyit látok, hogy egy ketrecben fekszik és érzek valamit.
-Igen van egy képességed amivel érzed, hogy másoknak valamilye fáj vagy rosszul van.
-Akkor Alida nagyon rosszul van.
Az anyucikámat akarom! - mondta Melinda.
-Tom mondd, hogy élve megtaláljátok.
Légyszíves ígérd meg nem bírnám ki ha elveszíteném.
Én nem vagyok arra képes mint amit ő tett velem.
-Várj csak emlékszel rá mit csinált érted 1 hónapja? - kérdezte Tom.
-Igen beugrott ő élesztett engem újra miután megölt egy férfi és arra is emlékszem, hogy egy hógömböt kaptam karácsonyra.
És imádom a kakaó-t amit Alida csinál a legjobban.
Francziska te az unokatestvérem vagy Tom lánya Josi pedig a leghelyesebb fiú az iskolában akinek mégis rajtam akadt meg a szeme.
Ennyire emlékszem. - mondta Melinda.
-Ez nagyon sok infó. - mondta mindenki ámulva.
Ám Melinda még mindig sírt és nem tudta senki sem megnyugtatni.
Ha így folytatja belehal a sok sírásba annyira kimerül.
Tomék hiába vigasztalják nevettetik de nem sikerül.
-Ha Alida jobban lesz majd akkor én is jobban leszek és megnyugszok.
-Akkor egyél valamit már 2 napja nem is ettél meg nem is ittál.
-Majd ha Alidát mellettem tudom akkor.
Azt akarom, hogy itt legyen velem és ő is itt beszélgessen. - mondta Melinda.
Ám mindenki tudja ez most nem lehet.
Prue bár Devrimmel volt mégis értesült a dolgokról.
Azonnal felkereste jóbarátait az örs parkolójában.
-Sziasztok! -köszönt a két férfinek.
Hotte és Dieter egyszerre fordultak meg.
-Prue? Hogy kerülsz te ide? -lepődött meg Hotte.
-Hallottam, hogy mi történt.
Csak látni akartalak benneteket, hogy jól vagytok - e.
-Láthatod semmi bajunk. -szólalt meg Dieter közönyösen.
-Sajnálom ha megbántottalak benneteket bármivel is.
Amint sikerül megszabadulnom a vámpír létemtől esküszöm nektek, hogy térden állva kérek tőlletek bocsánatot. -szólt a lány, és eltűnt.
A két férfi szomorúan ültek be az autójukba és egész úton Prue-ról beszélgettek.
Eközben Andreas egyre közelebb került Semir-hez aki már megkapta a róla szóló adatokat.
Andrea mikor átadta neki sietve olvasta el majd megszólalt:
-Ez lehetetlen de hiszen. - de befejezni már nem tudta mert régi érzékei életre keltek.
Felnézett a papíról, majd az iroda ablaka felé fordult ami hirtelen bevágódott és Andreas repült be rajta.
Az emberek rémülten bukta a földre, Semir eldobta a papírt majd előhívta vámpír énjét és megszólalt:
-Hát ezért tért vissza az erőm, miattad.
-Most meghalsz te vérszívó dög! - kiálltotta Andreas és nekirepült Semir-nek aki lebukott majd egy tigris ugrást követően talpra állt és felugrott igy elkapva Andreas lábát és lehúzta a talajra.
Erősen arcon ütötte a szárnyas vámpírt majd leteperve a földre megkérdezte:
-Hol van Alida?
Tudom hogy te raboltad el.
-Tudod akkor keresd meg mert én nem fogom neked elmondani. - és elkapva a Semir torkát a levegőbe emlkedett majd kirepült az épületből.
Semir kicsit ijedten nézett lefelé ám tudta erősnek kell lennie Alida miatt.
Nagy levegőt vett majd egy ügyes mozdulattal Andreas hátára ült miközben átfogta a torkát és szorítani kezdte.
A férfi lassan érezte hogy kezd gyengülni, enek következtében egyre közelebb került a földhöz majd pár perc múlva félig eszméletlenül hasra esett.
Semir a hátára fordította őt, lefogta a csuklóit és teleptikusan az elméjébe hatolt miközben ezt mondta:
-Ha te nem mondod el akkor megtudom majd magamtól. - és minden erejét összeszedve Andreas elméjébe hatolt és kutatni kezdett.
Andreas megpróbált védekezni ám ereje kezdte cserben hagyni.
Semir erőfeszítése sikerrel járt hisz megtudta hol van Alida és azt is megtudta ami vele történt.
Hogy elvesztette az erejét és közel van a halálhoz.
Miután Semir megtudta hol van Alida elvette Andreas-tól a medált és a köpenyt majd megszólalt:
-Most végzek veled te rohadék, elvetted tőlem az életem értelémét és ezért meg fogsz hallni. - Semir kimeresztette hegyes szemfogait és Andreas-ba vágta aki felkiáltott, nem tudott ellenkezni hisz ereje lassan kezdte lehagyni.
Semir élvezettel szívta ki a gonosz vámpír vérét majd mikor már nem volt Andreas-ban vér elhúzódott tőle.
Vicsorogva kimeresztette hosszú körmeit majd belevágta Andreas mellkasába és kiszedte a szívét.
Ennek következtében Andreas teste lassan porrá vált, Semir eldobta a vértől iszamós szívet majd az őrs felé nézett.
Kollégái döbbenten néztek rá ám ő tudta más dolga van magyarázkodni ráér késöbb is.
Futásnak eredt, hihetetlen gyorsaságával hamar odaért a kórházhoz, és egyenesen Melinda-hoz ment aki egyedül volt hisz Tom-ot az őrsre hívták és magával vitte Franczi-t és Josef-et is.
Kicsit megijedt mikor meglátta a férfit..
Semir odament hozzá és megszólalt:
-Gyere velem tudom hol van az anyukád aki egyben a mennyasszonyom is. - Melinda felvidult és hagyta hogy Semir a karjaiba kapta és szárnyait kieresztve kirepült az ablakon.
A kislány ekor jött rá hogy fantasztikus szülei vannak akik különlegesek és nagyon szeretik őt.
A kislány Semir-hez bújva várta hogy megérkezennek Alida-hoz kinek már nem volt sok hátra.
Ám ezt egyikük sem tudta.
Melinda nem örült annak, hogy egyedül maradt a nagy kórteremben de sajnos mindenkinek mennie kellett.
Hirtelen mikor gondolkodott beugrott neki valami.
-Egy gömb.
Egy hógömb.
Egyetlen testvéremtől kapott hógömböm. - de akkor látta, hogy összetört.
-A fene pedig milyen gyönyörű volt.
Hirtelen Semir jelent meg az ajtóban.
Nagyon megijedt tőle de aztán tudta ki is ő.
Az apukája.
Amíg Alidához tartottak Melinda a fejében üzent anyukájának.
-Anyu úton vagyunk ne félj kérlek.
Ne hagyj itt.
Mindenki szeret téged és én nem tudlak újraéleszteni.
Tarts ki! - mondta Melinda és ettől sírni kezdett.
Nem bírná ki ha őt is elveszítené.
A legjobb barátnője és az apukája már elég volt neki egy év alatt.
Több mindent elhatározott magában.
Eszébe jutott, hogy milyen jó is volt mikor modellként járt Alidával egyszer a munkahelyén.
Mivel most másik iskolába kell mennie szeretne a Kölni Modelliskolába járni, hogy az anyukáját tudja követni a pályán.
De mindezek előtt egy cél lebegett a szeme előtt.
Az anyukájának élnie kell és ebben ő is segíthet.
Meg kell mentenie az anyukáját.
Alida nagyon gyenge volt.
Eszméletlenül feküdt a ketrec alján.
Fiatalos külseje már elveszett, öregen és gyengén feküdt.
A szíve lassan vert, a pulzusa is gyenge volt.
De ekkor bevágódott az ablak, Semir leszállt a ketrec mellet és végignézett a lányon, akit elsőre nem ismert fel.
Meli kétségbeesetten lépett be a ketrecbe és a lány mellé guggolt:
-Alida, hallasz?
Kérlek, térj magadhoz. - ám hiába a könyörgő szavak nem hatottak.
Semir tudta mit kel tennie, gyengéden elhúzta a kislányt Alida-tól majd a lányra, helyezte a medált, amiből lassan visszament az erő a lányba ki lassan visszanyerte fiatalos külsejét.
Mikor ez megtörtént Alida nyögve fordult oldalra miközben próbált szóhoz jutni.
Semir mellé térdelt és megsimogatta az arcát.
Alida lassan kinyitotta a szemét, és mikor meglátta a férfit elmosolyodott és megszólalt:
-Tudtam hogy eljössz. - és átfogta a nyakát.
Semir tudta hogy kórházba nem viheti a lányt így felhívta Tom-ot aki, mikor meghallotta mi történt egyből indult a helyszínre.
Semir rábízta Melinda-t majd mikor a kislány már útban volt az őrs felé Semir hazavitte a lányt, és gyógyítani kezdte.
Meli nagyon szeretett volna segíteni, de Tom minden erővel ott tartotta az irodában.
Semir pedig azon volt, hogy Alida minél előbb meggyógyuljon.
Melinda toporzékolt az irodában és sokszor kiszaladt de Tom mindig utolérte.
-Az anyukámat akarom, hogy van mi történt vele túléli? - kérdezgette Melinda bőgve mindahányszor az irodába vitték.
-Nem mehetsz most oda.
Semir meggyógyítja Alidát. - mondta Tom és visszavitte a lányt az irodába.
Melinda leüllt és magába roskadva sírt.
De amikor Alidát mentették meg Melindának minden eszébe jutott.
Eszébe jutott Kanada az anyukája karmolása a barátnője minden amit eddig átélt.
-Alida csinálhat még nekem kakaó-t? - kérdezte a bátyjától.
-Persze egészen biztosan. - mondta Tom és leguggolt a húga mellé.
-Érzem Alida fájdalmát és nem akarom.
-Tudom húgi.
Tudom.
Senki nem akarná ha a helyedben lenne.
-Ígérem soha többet semmi rosszat nem csinálok csak Alida gyógyuljon fel kérlek mindenkit kérek szépen.
Ha ő meghal én is megyek utána.
Nem bírnám ki ha őt is elveszíteném.
Nem akarom.
Tom ígérd meg, hogy meggyógyul. - kérlelte Melinda a bátyját.
-Nem ígérhetek semmit de erős lány élni akar biztosan. - mondta Tom és átölelte a húgát.
Ám Melinda nem nyugodott meg.
Eközben Semir egy furcsa gyógyító rituálét hajtott végre, ami elősegítette, azt hogy Alida hamar felgyógyuljon, ám ehhez idő kellet.
Semir kétségbeesetten olvasta végig a könyveket, amiket Andreas-tól hozott el, a régi, vaskos könyveket percek alatt olvasta végig, hisz meg volt hozzá a képessége.
Mikor már kezdte feladni a reményt eszébe jutott valami, ami igaz, hogy veszélyes volt de bevállalta a kockázatot.
Letette a könyvet és odament Alida-hoz aki, félig eszméletlenül feküdt az ágyon.
Lehajolt és megszólalt:
-Alida, hallasz? - kérdezte és megsimogatta az arcát.
A lány ránézett és megszólalt:
-Semir segíts, nagyon gyenge vagyok.
-Tudom és azt is, hogyan légy újra erős. - és sietve megszabadult a pulcsijától.
Remélte nem lesz gond és azt is, hogy ez talán segít a lányon.
Felemelte a bal kezét majd egy hirtelen mozdulattal felsértette azt.
A vére elkezdett folyni a sebből egyenesen Alida ajkaira.
A lány mikor megérezte a vér ízét szemei kinyíltak.
Semir a lány ajkaira tette a csuklóját és megszólalt
- Igyál. - Alida felsóhajtott majd ráforrt Semir csuklójára.
A férfi felszisszent mikor megérezte, hogy a lány elkezdte inni a vérét, arcát a plafon felé fordította miközben suttogva furcsa szavak, hagyták el ajkait.
Mikor a szavak, lefogytak, elhúzta a lánytól a csuklóját és térdre borult.
Alida teste ívbe feszült, a szíve őrült ritmusban kezdett el verni.
Torkát halk sikolyok hagyták el, majd hirtelen a gyengeséget hatalmas erő váltotta fel a vámpír erő, ami elhatalmaskodott a lányban.
Mikor vége lett Alida felült az ágyon és Semir-re nézett, aki még mindig a csuklóját fogta és a földön térdelt.
Alida letérdelt mellé és megszólalt:
-Köszönöm Semir.
-Ne köszönd ennyit, tudtam csak tenni, és ezzel végleg elvesztettem a vámpír énemet. - és lassan Semir-ből kiszállt a vámpír lét és szertefoszlott.
A férfi ájultan terült el a padlón, Alida felvette emberi alakját és lefektette Semir-t majd kiszaladt a konyhába.
Engedett bele forró vizet majd lekapva a konyharuhát visszaszaladt a férfihez és borogatni kezdte a homlokát.
Pár perc múlva felkapta a telefont és felhívta Tom-ot:
-Igen tessék Kranich.
-Szia Tom itt Alida, add egy kicsit Meli-t.
-Máris. - Tom átadta a kislánynak a kagylót, aki beleszólt:
-Igen. - szólt a kislány elgyötörten.
-Kicsim itt az anyukád, gyere haza, nekem és apukádnak szükségünk van rád és a szeretetedre.
-Máris. - mondta kislány és lecsapta kagylót, majd elkezdte húzni Tom-ot
-Vigyél haza gyorsan anyunak, és apunak szüksége van rám.
- Tom kiszaladt a kislánnyal, beültek a Mercedes-be és elmentek házhoz.
Mikor lefékeztek az udvarban Meli sietve kiszállt és beszaladt a házba, az előtérben Alida várta:
-Meli, kicsim, gyere ide.
-Alida. - kiáltotta a kislány és a nő karjaiba omlott, aki szorosan magához ölelte őt majd megszólalt:
-Gyere segíts nekem hogy apukád meggyógyuljon.
-Rendben.
-Menj be a hálóba, ott van, borogasd a homlokát én is, mindjárt megyek csak még beszélnem, kell a bátyáddal.
-Jól van. - és beszaladt oda.
Alida Tom-hoz lépett és megszólalt:
-Hogy viselte a dolgot?
-Nehezen, mindig téged hívott és mikor visszatért az emlékezete egyre többször említett téged.
-Gondolom de, most már minden a régi lesz, figyelni fogok rá, és Semir-e is.
-Rendben de ha segítség kell hívj és jövök.
-Köszi Tom. - és átölelték egymást majd Tom távozott.
Alida bement a hálóba ahol Meli már Semir mellett feküdt és próbálta kipihenni magát.
Alida óvatosan betakarta őket majd kiment a konyhába és elkezdett főzni.
Bár ő maga sem tudta miért de úgy érezte, hogy kis családjának most erre van szüksége.
Melinda még egy kicsit borogatta Semir-t ám annyira ki volt merülve, hogy elaludt az ágyon az apukája mellett.
Jó sokat aludt.
Arra kellt fel, hogy valaki simogatja.
-Anyu. - mondta álmos hanggal. -
Csináltál nekem kakaót? - kérdezte és nevetni kezdett.
-Ja azt elfelejtettem bocsi.
Mindjárt jövök. - mondta Alida és kiment a konyhába.
Nemsokára megjelent az ágy mellett egy pohár gőzölgő valamivel.
-Tessék. -és átnyújtotta a lányának a poharat.
-Jaj de jó köszönöm szépen.
Te csinálod a világ legjobb kakaóját mondtam már? - kérdezte Melinda miközben az innivalóját fújta.
-Mondtad már párszor de köszi szépen.
-Nincs mit ezt komolyan mondom.
Annyira féltem, hogy elveszítelek. - mondta Melinda és sírni kezdett.
-Jól van ne sírj kicsim itt vagyok veled. - mondta és átölelte a lányt.
-Jó mindjárt megnyugszok.
-Rendbe jön Semir? - kérdezte Melinda miközben a szemét törölgette.
-Reméljük igen.
Nagyon is remélem. - mondta Alida.
Semir csak este tért magához, nyögve fordította oldalra a fejét, miközben kinyitotta a szemét.
Meli ott volt mellette és mikor látta, hogy az apukája felébredt beszaladt Alida-hoz aki, a könyvtárszobában volt:
-Alida gyere Semir kezd magához térni. - Alida átsietett a szobába ám akkor Semir már az ágy szélén ült és dörzsölte a szemeit.
A nő odament hozzá és megszólalt:
-Semir jól vagy?
-Igen Alida köszi.
És te hogy érzed magad?
-Pompásan. - Semir mikor meglátta Melit az ölébe, ültette és folytatta:
-És te Meli jól vagy?
-Most már igen és képzeld eszembe jutott minden, mindenre emlékszem. - újságolta boldogan a kislány.
-Ennek örülök. - és átfogta mindkettejüket.
Akkor este Semir mindent elmesélt Alida-nak aki, nem akarta elhinni hogy Meli-t, Josefino-t és Franczi-t Tom kivette a suliból.
Bár mikor halotta Semir érveit elfogadta Tom döntését.
Már nagyban vacsoráztak mikor Alida ezt, kérdezte Meli-től:
-Nos kiscsaj hova szeretnél járni suliba? - a kislány elmosolyodott és kijelentette:
-Model szeretnék lenni, mint te.
-Nos hát nem is tudom, nehéz az a munka.
-Nem baj, ha te megtudtad, csinálni és meg tudom.
-Ez igaz végül is
-Semir te mit szólsz hozzá? - nézett Alida Semir-re aki megtörölte a száját és elmondta:
-Nos nem is tudom talán még várni kéne vele.
De most hogy belegondolok, lehet róla szó, de előbb elvégzed szépen az általános iskolát majd a gimnáziumot, és csak utána lehet róla szó.
Ha ezt megígéred nekünk Meli felőlem, mehetsz Model suliba.
-Igen megígérem nektek.
Köszönöm. - és a kislány boldogan ölelte át Semir-t majd Alida-t aki, megszólalt:
-Akkor ezt megbeszéltük, megyek és felhívom Tom-ot hogy holnap, vigyük el a gyerekeket beíratni egy másik suliba.
-Rendben drágám addig mi elpakolunk. - és Semir Meli-vel együtt elpakolták az asztalt, majd elmosogattak.
Késöbb Alida boldogan újságolta hogy Tom beleegyezett ebbe és holnap várja őket a Georg Hanzen Általános Iskola előtt.
Másnap Alida, Semir és Meli időben ott voltak és együtt mentek be a suliba.
Amíg a szülők az igazgatóval tárgyaltak a 3 gyerek az udvaron állt és beszélgettek:
-Szerintetek itt elfogadnak majd minket? - kérdezte Josef.
-Biztosan. - mondta Franczi.
-Reménykedjünk hogy itt nem úgy lesz mint az előző suliban. - és összenevettek.
1 óra múlva látták szüleiket kijönni a suliból.
Mikor odaértek hozzájuk Tom megszólalt:
-Nos holnaptól jöhettek is suliba, egy osztályba fogtok járni.
-Nehezen de sikerült elintéznünk. - mondta ki Semir.
-Ez igaz de most, hogy ezt sikerült elrendeznünk elviszünk titeket a McDonalds-ba ha, van kedvetek menni? - kérdezte Alida.
A gyerekek egy emberként válaszolták hogy igen.
Így mindenki beült a saját kocsijába és mentek a belváros felé ahol bementek az első McDonalds-ba ahol a gyerekek kedvükre választhattak maguknak.
Az a nap csodálatosan telt el és remélték hogy még több ilyen remek napjuk lesz.

VÉGE!