1.Rész: Az első találkozás

1999. Július

H.P mindig szemmel tartotta a kis Chasey életét és támogatta, ahogy megígérte.

Ám mikor a kislány 6 éves lett H.P egy meleg nyári nap reggelén felszerelkezett pár apró ajándékkal és elment a kislányhoz. De előtte felhívta az otthon igazgatónőjét, hogy elmondja látogatóba megy.

A fekete BMW méltóság teljesen gördült be a Hamburgi Gyermek Otthon parkolójába. A gyerekek, akik a kerítés mellett álltak csodálkozva figyelték a hatalmas autót, ahogy leparkol a kerítés mellett lévő parkolóban.

H.P. napszemüvegben volt  a sötétkék farmer kiemelte formás lábait a vörös rövid ujjú póló ráfeszült izmost felsőtestére, amin egy fekete farmerdzseki volt így szállt ki a kocsiból. Bezárta majd elindult a kapu felé. Pár kisgyerek kinyitotta neki a kapuk és egyből megkérdezték:

-Az a kocsi milyen fajta? – H.P. levette a szemüvegét és leguggolt a kisfiú elé és elmondta:

-Az egy BMW egy nagyon erős autó.

-De jó a bácsinak hogy ilyen klassz, kocsija van, ha nagy leszek nekem is ilyen lesz.

-Biztos vagyok benne. – és megsimogatta a kisfiú fejét. Majd talpra állt és körbenézett látta, hogy az igazgató nő feléje igyekszik.

H.P. mosolyogva elé ment és egy kézfogás után megszólalt:

-Asszonyom, remélem nem jöttem rosszkor.

-Oh nem Herr Geerdes sőt inkább örülök neki ugyan is a kislánya Chasey egyre többet kérdez és sajnos már nem tudom mit feleljek neki.

-De ugye egyébként minden rendben van?

-Igen minden a legnagyobb rendben semmi baj nincsen. Az óvodában nagyon szeretik és nagyon szófogadó kislány segít és megérti a dolgokat.

-Ennek örülök. – és H.P. átnyújtotta a disz szatyrot, amiben pár apróság volt és egy kis édesség. – Tessék, ezt neki hoztam remélem örülni fog neki.

-Biztosan. – a nő átvette a szatyrot és folytatta. – Ha látni szeretné, ott van a mászókáknál. – H.P. arra nézett és meglátott 4 kislányt, ahogy egymást legyőzve próbálnak felmászni a hatalmas mászókára, ami sokkal nagyobb volt náluk.

Lassan elindult arra miközben figyelte őket, és ahogy egyre közelebb ért hozzájuk felismerte Chasey -t kinek hosszú sötétbarna haja volt, és virágmintás kisruhája.

Távolabb megállt tőlük miközben figyelte őket ám egyik pillanatban szörnyű dolog történt.

Chasey véletlenül rosszul lépett, kis cipőjének a talpa megcsúszott, aminek következtében a kislány leesett a mászókáról. H.P. egyből odaszaladt és leguggolt a kislány mellé, aki keservesen sírni kezdett. A kis barátai próbálták vigasztalni, de a kislány hajthatatlan volt.

H.P. látta hogy csúnyán felhorzsolta a térdét és fájlalta is:

-Au nagyon fáj.

-Ne félj, minden rendben lesz. Gyere elviszlek az orvosik szobába. – szolt a férfi halk hangon és óvatosan megpróbálta a kislányt karjaiba vennie ám ő nem engedte:

-Ne kérem, hagyjon.

-Csak segíteni szeretnék, ne félj. – a kislány H.P. re nézett, aki elmerült a lány égkék szemeiben melyek könnyben álltak. A férfi egy kedves mosolyt küldött felé mire a kislány kitárta a karjait és hagyta, hogy a férfi felemelje.

H.P. könnyedén kapta fel a kislányt és elindult vele az épület felé. A kis Chasey átfogta a férfi nyakát és érezte, hogy a fájdalom kezd alábbhagyni.

Maga elé nézett és látta, hogy már bent vannak az épületben ott is az orvosi szobában ahol a nővér ijedten nézett rá majd megszólalt.

- Chasey kicsim, mi történt?

-Leestem a mászókáról, de ez a bácsi segített nekem. – és mosolyogva H.P. –re nézett aki letette őt az ágyra.

-Most már minden rendben lesz, jó kezekben vagy.

-Igen és köszönöm.

-Szívesen Chasey. – a férfi megsimogatta a kislány fejét és már fordult volna meg mikor a kislány megfogta a kezét és erre kérte:

-Kérem maradjon velem. – H.P. boldogan odahúzott egy széket az ágy mellé és a kislány kezét fogva várta, hogy a nővér leápolja a térdét majd egy kötést téve rá útjára engedje ezzel a mondattal:

-Máskor figyelj oda rendben?

-Igen köszönöm. – és óvatosan leszállt az ágyról, de közben egy pillanatra sem engedte el H.P. kezét aki megszólalt:

-Ne félj ez a kis seb hamar be fog gyógyulni.

-Igen tudom. – és lassan elindultak a folyosón az udvar felé, de mikor H.P. látta hogy a kislány sántítva megy felkapta és úgy vitte ki ahol leültette az egyik hársfa alatt lévő padra és leült mellé. – ön nagyon kedves bácsi.

-Köszönöm Chasey, ez a neved ugye?

-Igen Chasey vagyok és önnek mi a neve?

-Hans Peter vagyok, de a barátaimnak csak H.P.

-H.P. milyen furcsa név?

-Becenév de nekem nagyon tetszik. – a férfi megsimogatta a kislány fejét és egy remek ötlettel az agyában ezt mondta. – Mit szólnál hozzá, ha beszélnék, az igazgató nénivel hátha elenged velem egy fagyira vagy egy üdítőre. – a kislány szemei felcsillantak és ujjongva válaszolt.

-Az nagyon jó lenne köszönöm H.P. – s a férfi megszorította a kislány kezét és folytatta:

-Maradj itt beszélek vele rendben.

-Ok itt maradok. – a férfi besietett az igazgatónőhöz, aki csodálkozva, de beleegyezett:

-Rendben Herr Geerdes vigye magával, de kérem, délután 5-ig hozza vissza.

-Természetesen és köszönöm. – a férfi boldogan hagyta el a nő irodáját és ment vissza kislányhoz, aki mikor meglátta, hogy a férfi nagy mosollyal az arcán lép ki az udvarra tudta elengedték.

Felállt a padról és elé sietett miközben ezt kérdezte:

-Megengedte? – H.P. csak bólintott mire a kislány a karjaiba ugrott és megszólalt. – Csokisat kérek és vaníliát.

-Amit szeretnél Chasey a tied lesz. – és együtt elhagyták az intézet udvarát.

Hamarosan már a közeli cukrászdában ültek ahol Chasey egy nagy 4 gombócos fagyi kelyhet próbált meg belapátolni. H.P. mosolyogva figyelte a kislányt, aki miközben evett kérdezősködött:

-És a bácsi kicsoda tulajdonképpen? 

-Én csak egy támogatója vagyok az intézetnek és néha eljövök megnézni, hogy minden rendben, megy. És ha gond van, vagy segítség kell, megpróbálom a tőlem legjobbat teljesíteni, hogy az intézet tovább működjön.

-De jó. És minden támogató ilyen kedves, mint ön?

-Nos ezt nem tudom mert eddig nem találkoztam a többiekkel de biztosan ők is nagyon kedvesek.

-Az jó. – a kislány sikeresen megette az utolsó falat fagyit is majd hátradőlt és folytatta. – Ez nagyon finom volt köszönöm.

-Szívesen Chasey, gyere, sétáljuk még egy kicsit.

-Ok. – és együtt elhagyták a cukrászdát. Ahogy mentek végig az utcán a H.P kérdezgetett:

-És várod már az iskolát?

-Honnan tudja, hogy iskolába fogok menni.

-Az igazgató nő említette, hogy sokan mennek iskolába ősszel és mondta, hogy te is.

-Igen én is megyek, és nagyon várom. Maga is várta mikor először kellett mennie iskolába? – H.P. elcsodálkozott a kérdésen, de tudta mit kell válaszolnia.

-Igen én is vártam, emlékszem édesanyámmal együtt vettük, meg ami kellett nekem. Az első nap pedig ő kísért be és nagyon jó volt.

-De jó önnek, bárcsak az én szüleim is eljönnének velem. – mondta Chasey szomorúan és megfogta H.P. kezét aki leguggolt elé és hagyta hogy a kislány hozzábújjon miközben halk gyermeki hangját ezt súgta a fülébe: - Bárcsak maga lenne az apukám. – H.P. szíve összeszorult és érezte, hogy elérzékenyül, szorosan tartotta a kislányt majd ezt mondta:

-Tudod mit az leszek, ha szeretnéd leszek az apukád. Rendben, de ezt még ne mond el senkinek, de van egy két dolog amit jó ha tudsz. Gyere, üljünk le. – H.P. felállt és a karjaiba kapva a kislányt leült a közeli padra ahol az ölébe ültette és elmondta. – Én elfoglalt ember vagyok, és nem mindig vagyok, a városban van, hogy hosszabb időre elutazom üzleti útra. Ha tényleg szeretnéd, hogy az apukád legyek ezt meg kell értened.

-Tehát akkor nem mindig fogom látni magát?

-Igen ritkán fogsz látni, de sose, feledd, el én mindig itt leszek neked. Itt leszek a szívedben és sosem foglak magadra hagyni. – a kislány odabujt a férfihez és megszólalt:

-Megértettem.

-Ez a beszéd. Figyelj, rám mi lenne, ha most megvennénk neked pár dolgot az iskolához. Biztos tudod, már mire van szükséged.

-Igen tudom és kaphatok egy rózsaszín iskolatáskát, pónisat?

-Hát persze hogy kaphatsz. Na gyere a bevásárló központ itt van nem messze ott mindent megtalálunk neked.

-Éljen. – a férfi a nyakába ültette a kislányt és így mentek be.

A központban Chasey ámuldozva nézte a kirakatokat, és ha látott valami érdekeset maga után húzva H.P.-t odavezette.

A férfi boldog volt, hogy a kislány jól érzi magát. De mikor megérkeztek a papír bolthoz a kislány egyből az iskolatáskákhoz ment és végignézte őket majd egy rózsaszín pillangókkal teli táskát vette le és boldogan szaladt vele H.P.-hez aki épp az eladóval beszélgetett és megszólalt:

-Megkaphatom ezt létszíves.

-Persze Chasey megmondtam, amit szeretnél. – és a kislány boldogan adta oda a férfinek majd visszament. Az eladó mosolyogva figyelte a kislányt majd megszólalt:

-Aranyos kislánya van uram.

-Köszönöm igen az én Chasey -m tényleg aranyos és hát izgatott az iskolakezdés miatt.

-Igen ez így szokott lenni, nos, akkor mindent szeretnének, ami a kezdéshez kell?

-Igen és ebben szeretném, ha segítene.

-Természetesen kérem, kövessen. – és másfél óra múlva 2 teli kosárral léptek a pénztárhoz. Chasey boldogan figyelte, ahogy fogadott apukája intézkedik, hogy neki a legjobb legyen.

Kettő nagy szatyorral léptek ki az üzlet bejáratán miközben beszélgettek.

-Köszönöm szépen ezt a sok mindent most már biztos, hogy rendben lesz.

-Igen Chasey most már csak a sulit kell várni. Na, egy finom uzsonna valahol? Biztos éhes vagy.

-Igen menjünk.

-Rendben de előbb gyere, betesszük a csomagokat az autómba hogy ne kellejen cipelni. – és visszaindultak a kocsihoz, amit mikor Chasey meglátott elcsodálkozott. Gyermeki szemeivel ámulva nézte a hatalmas monstrum autót majd megszólalt:

-Hűha ez az öné?

-Igen. Szeretnél beülni, hogy milyen?

-Igen. – és H.P. kinyitotta neki a vezető oldali ajtót és a kislány boldogan mászott be és ült le a kormány mögé. Látta, hogy rengeteg gomb van a műszerfalon. Hátra nézett és látta, hogy H.P. épp a csomagokat rendezgeti. Apró kezeivel megfogta a kormányt és úgy tett mintha vezetne. Nagyon élvezte a hatalmas kocsi kényelmét és remélte, hogy egyszer neki is ilyenje lesz.

Épp előredőlve nézett ki mikor látja, hogy H.P. lép mellé.

-Látom nagyon tetszik.

-Igen annyira szép autó és nagy.

-És kényelmes, gyere, menjünk uzsonnázni, tudok egy remek helyet itt nem messze. – a kislány kiszállt az autóból majd H.P. bezárta azt és kézen fogva őt elvezette az autótól.

Hamarosan már a közeli étteremben voltak ahol a kislány az étlapról, amit H.P. felolvasott neki alig tudott választani végül rántott sajtot és rizst rendelt mellé finom majonézt. Ám a férfi még egy adag finom süteményt is rendelt majd ezt mondta a kislánynak:

-Remélem élvezted ezt a napot?

-Igen nagyon köszönöm szépen H.P.

-Rendben ennek örülök. Na, most egyél, mert lassan vissza kell vinnem téged az otthonba. – a kislány felnézett a tányérból és megszólalt:

-Nem szeretnék visszamenni, önnel szeretnék maradni. – H.P. látta hogy a kislány elszomorodik. Odaült mellé és megfogta a karját.

-Tudom de sajnos muszáj de ne aggódj ahogy tudok ujjra eljövök hozzád.

-Megígéri? – kérdezte Chasey könnyes arccal.

-Persze. – H.P. magához ölelte a kislányt és eszébe jutott mikor még halandó korában családos emberként saját gyermekeivel foglalkozott. Bár ez már 400 éve volt tisztán visszaemlékezett arra az időre. Boldog volt és ember volt, ami most már nem mondható el.

Chasey látta, hogy a férfi elkalandozott. Szerette volna, megtudni mire gondol ám nem merte megkérdezni.

Óvatosan elhúzódott a férfitól, aki feleszmélt és megszólalt:

-Bocs csak elgondolkodtam.

-Semmi baj. – és folytatta az evést. H.P. boldogan figyelte a kislányt, aki hamar megette az ételt majd nekilátott a közben kihozott krémes torta szeletnek.

Mikor végzett a férfi bólintott és intett a pincérnek, aki kihozta a számlát.

Fél 5-kor hagyták el az éttermet és kézen fogva sétáltak vissza az intézet felé, aminek a kapujában Chasey ragaszkodva átölelte H.P. derekát és megszólalt:

-Ne hagyjon itt.

-De muszáj vagy tudod, mit egy kicsit még maradok rendben és te megmutathatod a szobádat.

-Rendben. – sietve kivették a szatyrokat a kocsiból majd bementek a kapun. A kislány magabiztosan vezette a férfit a szobája felé, aminek az ajtaján egy kiskutyás matrica volt alatta egy tábla rajta a kislány nevével.

Mikor beléptek H.P. látta hogy egy ágy van bent ami tele volt plüss állatkákkal, egy íróasztal kislámpával és bútorok amik pont a kislányra voltak méretezve. Az ablakon fehér függöny lógott a sötétítő pedig kiscicákkal volt tele. A férfi a gyors terepszemle alapján rájött, hogy a pénz mindig a kislányra ment el és ennek nagyon örült.

Ám ahogy beljebb ment óriásnak érezte magát a sok kicsi holmi közt, mint Gulliver ki belépett a kis emberek világába.

A kislány leültette őt az ágyra ahova letették a csomagokat majd megszólalt:

-Ez az én birodalmam senki nem háborgat, és ez tetszik bár néha félelmetes, hogy egyedül vagyok.

-De jól bánnak veled és ez a lényeg.

-Igen de azt nem értem hogy mikor kérdezem az igazgató nénit hogy én velem miért kivételeznek azt mondja hogy majd ha nagyobb leszek megtudom. De én most szeretném tudni. – a kislány leült H.P. mellé aki érezte legszívesebben mindent elmondana de tartotta magát az ígéretéhez hogy a lány 18 éves koráig hallgatni fog. – Miért van ez?

-Nézd Chasey biztosan oka van annak, hogy nem mondanak semmit és meglátod, ha eljön az idő mindenre fény fog derülni. Nem kell aggódnod nem vagy elkésve.

-Úgy gondolja?

-Igen ne félj. – és átölelte a kislányt, aki szeretett teljesen bújt a férfihez, akit szinte már az apukájának érzett. A kedvessége és közvetlensége lenyűgözte a kislányt. Mikor elhúzódtak egymástól az igazgatónő hangját hallják meg:

- Chasey látom visszaértél. És jól érezted magad?

-Igen asszonyom nagyon jó volt H.P. elvitt fagyizni majd megvette nekem, ami az iskolához kell.

-H.P.?

-Igen ez a beceneve jó nem? – a férfi mosolyogva a nőre nézett, aki folytatta:

-Nos ennek örülök de most gyere készülődj az uzsonnához.

-Rendben. – Chasey felállt és folytatta. – Köszönöm ezt a szép napot H.P.

-Szívesen máskor is Chasey és amit megbeszéltünk rendben.

-Ok úgy lesz. – a férfi bólintott és felállt, de a kislány még megkérdezte. – Most elmész?

-Igen muszály mert holnap reggel Japánba kell utaznom egy megbeszélésre, de amit odaértem felhívlak rendben.

-Ok. - utoljára átölelték egymást majd a férfi sarkon fordult és elhagyta a kicsiny szobát. Ahogy ment ki érezte, hogy a szíve szakad, meg hogy itt kell hagynia a kislányt, akivel egy remek napot töltött el.

Mikor beült a kocsijába még érezte a kis Chasey szagát mely édes volt gyermeki illat melyet semmihez sem lehetett hasonlítani.

Beindította az autót majd elhagyta az otthon parkolóját.