2.Rész: Az anyagyilkos felbukkan.

2003 Október vége

4 év telt el az óta a meleg nyári nap óta hogy H.P. egy teljes napot töltött a kislánnyal, aki az elmúlt évek alatt sokat nőtt és fejlődött.

A férfi tudott a lány minden lépéséről hisz társai Simon és Rick folyton szemmel tartották. És jó munkát végeztek.

Volt olyan hogy H.P. hetekig külföldön tartózkodott, de a fiuk mindig informálták mindenről és ez megnyugtatta őt.

Ám október utolsó hetében feltűnt valaki az otthon körül, aki nem szívesen látott egyén a környéken. H.P. akkor épp Portugáliában volt egy tárgyaláson és nem is sejtette, hogy Hamburg-ban valami készülődik.

Azon az estén Rick figyelte az épületet és igen csak megdöbben mikor egy idegent lát meg lassan ballagni az otthon kerítése mellett. Figyelni kezdte, de nem érezte a szagát és a gondolatait sem halotta. Ebből egyből rájött, hogy az illető vámpír akárcsak ő.

Kiszállt a kocsiból és elindult az alak felé, aki mintha megérezte volna, hogy közelednek felé ránézett majd egy szempillantás alatt elillant onnan. Rick mikor meglátta az alak arcát tudta ki az és ez haragot ébresztett benne.

Tudta ezt H.P.-nek is tudnia kell.

Sietve visszaült és a kocsiba elhelyezett LapTop-on keresztül egy program segítségével tárcsázni kezdett miközben feletette a fejhallgatót.

3 kicsengés után meghallotta H.P. hangját aki beleszólt:

-Igen tessék.

-Itt Rick van egy kis gond.

-Mondjad mi történt? Chasey jól van?

-Eddig de félek hogy meg akarják ölni. Egy vámpírt láttam meg az otthon körül és tudod ki volt az?

-Na ki.

-Lawerence volt az. – H.P. a vonal másik végén mérges lett és tudta, ha ő ott van az nem jelent jót. – Figyelj H.P. itt valami készülődik, ismered Lawerence-t nem az a típus, aki csak úgy felfedi magát. Vissza kéne jönnöd ide Hamburg-ba.

-Nem lehet, még tartanak a tárgyalások.

-Az várhat, ha szétszedik, egymást legyen, de itt a lányodról, vagyis a mi lányunkról van szó. Ne habozz H.P. te is tudod, hogy egyszer már megjártuk ez miatt. Ugye te sem akarod, hogy megismétlődjön az eset. – és H.P. egy sóhaj keretében tudta, hogy gyermeke mire céloz és igaza volt, nem ismétlődhet meg újra. Azt sosem bocsátaná meg magának.

-Rendben legyen 2 nap és visszatérek, addig figyeljétek továbbra is az otthont felhívom az igazgatónőt, hogy odaküldök valakit, hogy figyeljen a gyerekekre és persze Chasey-re.

-Mit fogsz neki mondani miért?

-Majd kitalálom, most leteszem, te pedig keresd meg Simon-t ő fog bemenni az otthonba figyelni. Mond meg neki, hogy mi a dolga a többit majd én intézem.

-Ok H.P. máris te pedig siess vissza.

-Sietek ígérem. – mondta H.P. és mosolyogva letette a telefont. Amíg várta a szobaszervizt kinézett a hatalmas szálloda ablakán és tudta hamarosan ismét otthon lesz a gyermekei mellett kik hiányoztak neki nagyon is.

Reggel H.P. felhívta az igazgató nőt, aki igencsak csodálkozott, de a férfi rábeszélő képessége meggyőzte őt és belegyezett.

-Rendben Herr Geerdes legyen és köszönöm.

-Nincs mit asszonyom. – miután letette felhívta Simon-t aki egy percig sem tétovázott.

A házban Simon csak egy két dolgot pakolt be a táskájába. Már épp végzett mikor hallja, hogy Rick lép be a szobájába:

-Mindjárt kész vagyok és mehetünk.

-Rendben. Ugye tudod, mit kell tenned csak, figyelj a gyerekekre, de főleg éjjel.

-Nyugi Rick tudom, mi a dolgom ne aggódj, tökéletesen helyt fogok állni. – Simon mosolyogva ránézett barátjára, aki odament hozzá és hátulról átölelte miközben ezt mondta:

-Tudom hogy jól fogsz teljesíteni de kérlek magadra is vigyázz bár figyelni foglak…

-Hé Rick nyugi. – kezdte Simon és szembefordult Rick-el és szenvedélyesen megcsókolta majd elhúzódva tőle folytatta. – Tudom, hogy aggódsz, de nem kell. Sikerülni fog és le fogjuk állítani Lawerence-t és ha H.P. visszatér még erősebbek leszünk. Szóval ne aggódj minden rendben lesz. – és utoljára megpuszilta Rick arcát majd elhúzódva tőle felkapta a táskáját és lassan elindult kifelé a szobából.

Rick egészen az udvarig követte Simon-t aki odament egy Chevrolett Camaro-hoz és betette a csomagját, majd egy utolsó mosolyt küldve felé beült és lassan elhagyta a hatalmas ház udvarát.

Nemsokára már az otthon előtt volt. Leállította a kocsit és kinézett az ablakon. Az udvar még üres volt, de érzékeny hallásával halotta a gyerekeket, akik épp reggeliztek. A tányérok és poharak hangjai tökéletesen eljutottak hozzá.

Elmosolyodott és kiszállt a kocsiból majd kivette a csomagját. Bekapcsolta a riasztót majd elindult befelé a kapun.

Mikor belépett az ajtón körbenézett és meglátott egy nevelőt és odament hozzá.

-Elnézést tudna segíteni?

-Persze mondjad csak?

-Én frau Smith-et keresem.

-Milyen ügyben? – Simon letette a csomagját és bemutatkozott:

-Simon Michael vagyok a biztonsági őr. A munkám miatt szeretnék az igazgatónővel beszélni.

-Értem rendben az igazgatónő épp reggelizik, de tessék itt megvárni és mindjárt jön.

-Rendben köszönöm. – Simon arréb állt és várni kezdett mire a kisnő bement az étkezőbe.

Pár perc múlva az igazgatónő megjelent az ajtóban és ránézett Simon-ra aki neki is bemutatkozott.

-Jó napot Simon Michael vagyok a biztonsági őr. Ha jól tudom Herr Geerdes jelezte, hogy ma érkezek.

-Igen jó napot igen jelezte és épp időben jött, hogy bemutassam a gyerekeknek.

-Rendben csak ön után. – a nő bevezette a férfit az ebédlőbe majd tapsolt párat mire a teremben csend lett és minden apró szempár rászegeződött.

-Figyelem gyerekek kedves nevelők, ez az úr itt herr Michael és azért jött, hogy vigyázzon ránk és az otthon biztonságára. Kérem, fogadják sok szeretettel és forduljanak hozzá bizalommal, ha valami gond adódik, és én nem vagyok az épületben.

-Igen az igazgató nőnek igaza van, ha segítség kell, csak szóljanak nyugodtan. – a gyerekek először félve néztek a férfira majd egyszerre kimondták:

-Igen is uram!

-És a másik szólítsatok Simon-nak rendben.

-Rendben. – a gyerekek visszafordultak a tányérok felé és folytatták a reggelit.

Simon végignézett rajtuk és meglátta Chasey-t ahogy 3 másik kislánnyal ül az asztalnál. Pár percig figyelte őket, de az igazgatónő hangja rázta vissza:

-Nos akkor Herr Simon jöjjön megmutatom a szobáját és a helyet ahol majd őrködnie kell.

-Köszönöm asszonyom. – és követni kezdte a nőt.

30 perc múlva már egyenruhában volt és az őrhelyén állt, óránként hátra ment az udvarra és a gyerekekre figyelt, de főleg Chasey-re.

Ahogy teltek az órák Simon nem várta az estét bár tudta, hogy meg tudja majd védeni az itteni embereket és Rick is itt lesz segíteni.

Ahogy a nap lassan lebukott a horizont mögött Simon érezni kezdte, ahogy ösztönei visszatérnek, hallása és szaglása még élesebbé vált, ami megkönnyíti az őrködést az otthon körül.

Lefekvésnél ő is segített ám mikor Chsaey-hez ért a kislány megszólalt:

-Maga tényleg vigyázni fog ránk?

-Persze hisz ez a dolgom, miért talán valami baj van?

-Nem csak tudja, van egy dolog, ami nekem nagyon furcsa.

-Elmondhatod ha akarod és ha tudok segítek.

-Igen tudom, de áh hagyjuk nem érdekes. – de Simon nem érte be ennyivel egy pillanatra belenézett a lány fejébe. Ahol egy álom képei jelentek meg és a lány hangja:

„Mondjam el neki, de hát még a nevelőknek se merek szólni, áh, hagyd abba Chasey ez csak egy buta álom, vámpírok? Nem léteznek csak kitalált személyek, de akkor miért álmodok velük?”

Itt véget ért a gondolat és Simon elrejtve aggodalmát betakarta a kislányt majd kiment a szobából.

Sietve ment le az őrhelyére ahol mobilon felhívta Rick-et aki addigra már az otthon parkolójában volt.

Mikor látta ki keresi felvette és beleszólt:

-Igen Simon mondjad.

-Tud róluk, Chasey tud a vámpírok létezéséről.

-Hogyan?

-Valaki álmokkal bombázza éjszakánként, rákérdeztem mi a baj, mert láttam rajta ám ő nem mondott semmit ezért a fejébe néztem láttam Lawerenc-et a fejében meg még pár ismeretlen vámpírt. Ezek valamire nagyon készülnek és az valami nagydolog. Rick nekem nagyon rossz előérzetem van ma este biztos történni fog valami a nyakamat teszem rá. – Rick a vonal másik végén aggódó arccal nézett maga elé majd kiszállt a kocsiból és megállt mellette.

Az otthon felé nézett és azt mondta:

-Nem szabad, hogy akár egy is meglátogassa, vagy valaki mást itt az otthonban légy nagyon résen itt leszek én is több szem többet lát. Chasey-re pedig duplán figyelj.

-Rendben. – és lette a telefont.

Már este 11 is elmúlt mikor Simon mozgást hall az otthon déli részéről, odasietett és látta hogy 2 idegen vámpír próbál meg besurranni.

-Ti ketten ott tűnjetek innen.

-Na lám csak kit látnak szemeim, csak nem a békebíró egyik fagyúja. Neked ehhez semmi közöd.

-De igen is van közöm és nem fogom hagyni, hogy az itt lakóknak akár csak egy haja szála is meggörbüljön. – mondta Simon és kimeresztette hegyes szemfogait miközben szemei vörösen villantak. – Na gyertek itt vagyok. – és a 2 vámpír neki esett.

Simon remekül állta a támadásokat ám telepatikusan hívni kezdte Rick-et aki hamarosan csatlakozott hozzá. Ketten erősebbnek bizonyultak és a 2 idegen vámpír legyőzve takarodott el a terepről.

Rick és Simon remélték, hogy ezzel vége van, de tévedtek, mert valaki sikoltott, egyből felismerték Chasey hangját és felvéve vámpír gyorsaságukat a kislány szobájába mentek és látták, hogy maga Lawerence fogja a lányt miközben az ablakhoz lép.

Rick odakiáltott neki:

-Engedd őt el! – Lawerence hátranézett, de csak egy gúnyos mosolyt küldött feléjük majd kiugrott az ablakon.

Rick és Simon utána mentek és az udvaron körbefogták. Lawerence hiába próbált meg kitörni nem sikerült neki erre a lányt maga elé tartva megszólalt:

-Most nem fogom abbahagyni.

-De most befejezed ezt és átadod nekünk a lányt. – Chasey rémült arccal figyelte az eseményeket. Megpróbált szabadulni, de az idegen erősen tartotta. Sikoltani sem tudott, mert az idegen befogta a száját.

De ekkor Simon egy örült ötlettől vezérelve mögé került és elkapva a nyakát így szólt:

-Ereszd őt el.

-Soha. – vágta rá Lawerence és erősen hátra rúgott, ami pont Simon gyomrába sikerült. Rick is rárontott, de ő is kudarcot vallott a vámpír felugorva a levegőbe elkerülte a támadást.

Rick és Simon összenéztek, de ekkor szinte a semmiből feltűnt H.P. aki elkapta Lawerence nyakát és a kemény kőkerítésnek lökte majd megszólalt:

-Most ereszd, őt el vagy addig szorítom a nyakadat, amíg meg nem fulladsz. – H.P. nem akarta megmutatni igazi arcát így csak az erejét használta fel.

-Na mi van béke bíró? Hol martad a vérszomjas vadállat? Vagy a kiscsaj miatt nem akarod? – erre H.P. erősen állon vágta a férfit, aki erre elengedte a kislányt, aki rémülten bújt H.P. mögé aki megkérdezte:

-Chasey jol vagy?

-Igen H.P. jól de hogyan vagy…

-Most nem tudom elmondani, de arra, kérlek, menj Simon-al. Nem szeretném, ha ezt látnád?

-Nem megyek, veled akarok maradni. – mondta a kislány pityergő hangon és átfogta H.P. derekát.

-Chasey kérlek, menj vele ez nagyon csúnya lesz. – H.P. biccentett a fejével mire Simon odalépett a kislányhoz és óvatosan megfogta a derekát, aki kapálózni kezdett.

-Nem! Nem megyek, hagyjon békén. - de Simon erősebbnek bizonyult és a karjaiba kapva a kislányt elsétált onnan.

H.P. visszanézett Lawerence-re majd megszólalt:

-Most megbüntetlek te mocsok bántani merted őt és ezért büntetés jár. Rick.

-Igen H.P.

-Hozd a machetet a barátunk meg fog ismerkedni vele. – Rick gonoszan elmosolyodott és odament a kocsijához.

Eközben Simon a zokogó Chasey-vel a karjában várta a fejleményeket. Megsimogatta a kislány fejét, aki megszólalt:

-Mit fognak vele tenni?

-Nem tudom, de biztosan megbüntetik őt. – és ekkor egy hangos üvöltés rázta meg a környéket. Chasey remegve bújt Simon-hoz aki erősen tartotta őt. A férfi körbenézett és látta amint feltűnik H.P. és Rick.

Látta rajtuk hogy örülnek, bár arcuk hűvös volt Simon tudta mire gondolnak.

Mikor odaértek hozzá H.P. megszólalt:

-Vége van egy darabig nem fog háborgatni senkit. – Chasey mikor meghallotta a férfi hangját hátranézett majd karját kinyújtva megszólalt:

-H.P. annyira féltem. – a férfi magához ölelte a kislányt majd így szólt a barátaihoz.

-Ti vonuljatok, vissza majd én visszaviszem Chasey-t a szobájába.

-Rendben. – és elhagyták a helyszint miközben H.P. visszavitte a kislányt a szobába ahol lefektette és betakarta.

Pár másodpercig figyelte Chasey-t aki megszólalt:

-Miért hívott téged békebírónak?

-Mert bíró vagyok, sok ember haragban van valaki mással és én szoktam őket kibékíteni.

-Szóval a bíróságon dolgozol?

-Nos nem igazán ez másik bíróság de majd ha nagy leszel elmesélem rendben, most pedig aludj szükséged van rá.

-Rendben, jó éjt H.P.

-Jó éjt Chasey. – és egy puszit adott a kislánynak, aki magához ölelve a plüss kutyáját mentem álomba merült.

H.P. sietve hagyta el az otthont ám előtte odaszólt Simon-nak:

-Remek voltál.

-Kösz H.P.

-Nincs mit de továbbra is légy résen, sosem lehet tudni mi történhet.

-Úgy lesz. – és átölelték egymást majd H.P. csatlakozott Rickez aki elvitte őt a reptérre a csomagjaiért majd haza vitte.

Mikor beléptek H.P. minden szó nélkül beviharzott a fürdőbe, Rick addig bevitte a 3 bőröndöt a mestere szobájába és lette az ágy végébe. Miközben pakolta ki belőle a ruhákat gondolkodott, hogy mi lehet mesterével, aki nem szokott ilyen szótlan lenni. Bár gondolta, hogy a lánnyal történtek tették szótlanná, ismerte már annyira, hogy tudja, mikor van valami baj H.P.-nél.

30 perc múlva H.P. kilépett a fürdőből és bement a szobájába, Rick megszólalt:

-Mindjárt végzek is és magadra hagylak.

-Ne Rick nem kell kipakolnod az várhat, most inkább segíts. – Rick furcsán nézett teremtőjére, akin lehetett látni, hogy valami baj van. Szembe állt vele és megkérdezte:

-Mikor ittál utoljára?

-Nem tudom 3 vagy 4 napja. – Rick megdöbbent és leültette H.P.-t az ágyra és folytatta:

-Muszály innod nem szabad elgyengülnöd. Hallod. – Rick sietve levette magáról a pulcsiját majd folytatta. – Mi történt veled ott Lisszabonban?

-Alig volt egy kis időm, mert a háború már nagyon a küszöbön volt. Muszáj volt lerendeznem velük.

-De az nem azt jelenti, hogy el kell hagynod magad. – Rick az órára nézett és látta, hogy már nincs idő áldozatot keresni így ezt mondta:

-Emlékszel még mi történt Szentpéterváron?

-Igen emlékszem, hogy ne emlékeznék. – és H.P. mosolyogva gondolt arra az időre mikor ott élt Rickel aki még fiatal volt és vad. Tele érzelemmel és hévvel.

H.P. az ölébe vonta Rick-et aki elmosolyodott és megsimogatta az arcát, mélyen egymás szemébe néztek majd Rick gyengéden megcsókolta mesterét aki lassan átfogta a testét és magához szorította. Hosszan csókolták egymás ajkát majd Rick érzi, hogy H.P. áttér a nyakára miközben ezt mondja:

-Még mindig fel tudod bennem szítani a tüzet Hendrick és ez nekem nagyon tetszik. – Rick felsóhajtott és válaszolt.

-Tudom Hans tudom és nekem is nagyon tetszik. – a következő pillanatban már az ágyon feküdtek és gyengéden kényeztették egymást. H.P. morogva lefogta Rick kezét majd kimeresztve hegyes fogait beleharapott gyermeke nyakába kinek vére patakként zúdult a szájába. H.P. mohon inni kezdte Rick vérét, aki halk nyögések közt élvezte a helyzetet.

Szorosan ölelte magához mestere testét és hagyta, hogy eluralkodjon rajta. Nem állította meg és nem is akarta.

De hamarosan Rick érezte, hogy mestere eltávolodik, tőle majd megszólal:

-Köszönöm gyermekem az életemet mentetted meg.

-Szívesen Hans. - és megcsókolta őt majd egymás karjaiban várták meg a nappalt.

Eközben a Hamburgi központi temető egyik elhagyott és mély kriptájában Lawerence ült egy széken mellette egy másik vámpír, aki ellátta a karja helyén éktelenkedő csonkot ahol azelőtt a karja volt.

-Megbosszulom azt, amit velem tettek, a békebíró és a fagyai meg a halandó gyermek megbánják, még hogy utamba álltak. – a vámpír befejezte a ténykedését és megszólalt:

-Jol meggondoltad? Egy békebírót megölni bűn.

-Nem érdekel az engem, ha utána meghalok, nem érdekel csak az hogy visszaadjam azt amit velem tettek. – és dühösen a plafonra nézett.