14.Rész: Emberrablás


Eközben otthon minden simán ment.
Chasey reggel Simon gyengéd csókjaira ébredt miközben a férfi halkan suttogott neki:
-Ébresztő álomszuszék, hasadra süt a nap. – a lány nyújtózott egyet majd a férfira nézett és megszólalt:
-Nem maradhatnék itthon ma is?
-Nem lehet Chasey. Ma, muszáj menned hisz hamarosan vizsgázol, és készülnöd kell rá.
-A fene, igen ez igaz. – és ránézett a férfire, aki folytatta.
-Menj készülődj össze addig előkészítem a reggelit.
-Rendben. – és lassan felkelt. Maga köré tekerte a lepedőt és besietett a fürdőbe. A forró zuhany felébresztette és érezte, hogy a mai nap tökéletes lesz. Mikor végzett egy fürdőköpenybe bújva felsietett a szobájába ahol összetalálkozott Jenny-vel aki, szintén már túl volt egy zuhanyon.
Boldogan ölelték át egymást majd készülődni, kezdtek.
-Rég volt már ilyen remek éjszakám. – mondta Jenny fülig érő szájjal. – Rick ismét tudott meglepetéséket okozni nekem.
-Ennek örülök. Nekem is jó volt az éjszakám.
-És mesélj milyen volt, mert biztos nem aludtatok Simon-al. – Chasey leült és sóhajtott.
-Jó volt, nem is fájt és amennyire féltem tőle annál élvezetesebb volt. Simon nagyon türelmes volt és gyengéd. Tudta mi kell nekem, és hogy mit szeretnék.
-Oh drága barátném örülök hogy te is megtapasztaltad milyen a testi öröm. – és ismét átölelték egymást. De ekkor kopogást halottak, sietve magukra kaptak pár ruhát majd Chasey kinyitotta az ajtót. Rick volt az:
-Lányok gyertek a reggeli az asztalon.
-Ok mindjárt lent vagyunk. – Rick bólintott és becsukta az ajtót.

10 perc múlva a lányok már a konyhában voltak és reggeliztek, majd beültek Simon kocsijába, aki elvitte őket a sulihoz.
Mikor kiszáltak Chasey szerelmesen bújt Simon-hoz és megszólalt:
-Délután értem jössz?
-Persze mikor van vége az utolsó órádnak?
-2 órakor.
-Akkor 2 előtt itt leszek.
-Rendben szia
-Szia. – és egy csók után elváltak. Ahogy mentek befelé még nem is sejtették, hogy hamarosan szörnyű dolog fog történni.

Eközben Simon már úton volt a ház felé, épp egy kis utcán megy, végig mikor látja, hogy valaki előröl, elé hajt, így nem tudod tovább menni. Lehúzta az ablakot majd kiintett, de a kocsi nem mozdult. Fej bólogatva hátramenetbe tette a kocsit és elkezdett hátra menni, de onnan is egy kocsi állta el az útját. Dühösen rácsapott a kormányra majd kiszállt és odament a kocsi hoz mire az ajtó erőteljesen kinyílt és pont neki ment. Simon hátra tántorodott mire a kocsiból egy idegen szállt ki és megszólalt:
-Jókor jó időben. – és elővett egy sokkoló pisztoly, amit rátartott Simon-ra aki tudta mit kell tennie. Felugrott ám ekkor egy vastag lánc tekeredett a nyaka köré és szabályosan lehúzta a földre. A vámpír próbálta eltépni a láncot, de hirtelen 300 volt áram érte a testét mire eszméletlenül terült el. Az alak eltette a sokkolót és megszólalt. – Tegyétek a csomagtartóba. A főnök már vár rá. – a másik kettő alak felnyalábolták Simon-t és betették az egyik kocsi hátuljába majd beültek a sajátjukba és elhagyták az utcát.

Simon mikor magához tért érezte a béklyókat a csuklóján, amik egy falhoz voltak rögzítve. A láncok hangja egyből magához térítette és megpróbált kiszabadulni, de lehetetlen volt. Vámpír ereje cserbenhagyta.
Körbenézett és meglátott egy ajtót, ami lassan kitárult és Lawerence lépet be rajta. A ruha, amit viselt hajszálpontosan megegyezett Simon ruhájával. A fénybejáró nem értette ezt ezért megszólalt:
-Mire készülsz Lawerence?
-Ahhoz neked semmi közöd fattyú.
-Ha bármit is tervelsz meg fogjuk akadályozni.
-Hogyan? A békebíró messze van tőletek, ha jól tudom Cairó-ban van. Te itt vagy.
-De ott van még Rick.
-Áhh a bukott zenész. Hamarosan ő sem lesz már erről is gondoskodtam. – Simon felordított és ismételten megpróbált kiszabadulni, de lehetetlen volt. A láncok túl erősnek bizonyultak.
-Csak szabaduljak ki innen darabokra foglak tépni te rohadék!! – ordította Simon. – Hadd tekerjem ki a nyakadat. – erre Lawerence odalépett elé és a nyakát megfogva a falnak nyomta Simon majd megszólalt:
-Vagy befogod a szádat vagy magam varrom be fattyú. A másik pedig a kiscsaj miatt ne aggódj, róla majd én gondoskodom.
-Ha egy ujjal is hozzáérsz, megbánod, hogy a világra jöttél. – de ekkor egy másik vámpír lépett be kezében egy kis fiolával majd megszólalt:
-Főnök a szer elkészült.
-Pompás épp időben. Hozd ide. – Lawerence elment Simon-tól és átvette a kis üveget. Figyelte a kék színben ragyogó szert és folytatta. – A varázslat és a mágia. Mily csodálatos párosítás. Tudod mi ez fattyú?
-Csak sejtem.
-Hmm pontosan alakváltó szer. Szerencsére vannak még mágusok, akik örömmel állnak a vámpírok szolgálatába így adva nekünk nagyobb hatalmat és erőt. – Simon elképedt arcot vágott és megszólalt:
-Ugye nem…
-De igen. Látom, gyorsan vág az agyad. Lássuk igazak e a leírások. – odalépett Simon-hoz és egy hirtelen mozdulattal eltépte a férfi kabátjának az ujját így szabaddá téve a csuklóját. Majd kimeresztette hegyes fogait és beleharapott Simon csuklójába, aki felszisszent. Figyelte, ahogy Lawerence elhúzódik tőle majd a fiolát a seb alá tartva belefolytatta vérét a szerbe, ami fekete színű lett. – Igen ez az. Végre enyém lesz a tested és az alakod így könnyű préda lesz a kiscsaj.
-Ne. Ne csináld Lawerence. – szólt Simon. De a sötét vámpír mintha meg se halotta volna a hangját lehúzta a szert. Mikor lenyelte az utolsó cseppet is hirtelen a földre rogyott miközben testét rázta a görcs. Torkából hangos ordítás szakadt fel miközben teste és arca lassan megváltozott. Pár perc múlva a hatás véglegessé vált és Lawerence teste megnyugodott. Mikor felállt Simon elcsodálkozott. Ön magát látta a tökéletes mását.
Ez ledöbbentette mire Lawerence megszólalt:
-Bevált. Sikerült. Most pedig irány a kiscsajért. Fiúk vigyázzatok rá. – vetette oda a két őrnek, akik bólintottak.

Lawerence magabiztosan hagyta el a kriptát tudta semmi baja nem eshet hisz Simon vére ellenállóvá tette a napfénnyel szemben. Először hunyorított majd lassan hozzászoktatta szemeit a nap éles sugaraihoz majd beszállt Simon kocsijába, amit időközben halandó emberei elhoztak.
Beindította majd kerék csikorgatva elhagyta a temetőt. Tudta hol van a kiscsaj így egyenesen a gimnázium felé vette az útját miközben fejében eltervezte, hogy fogja Chasey megölni.   
  
Eközben a suliban már nagyban ment a harmadik óra amin Chasey és Jenny épp matematika dolgozatot írta, mikor megszólalt hangosbemondó: "Chasey Juliette Geerdes kérjük, fáradjon az igazgatóiba. - Chasey a tanárra nézett, aki bólintott. A lány felállt, beadta a dolgozatát összeszedte a cuccait a táskájába és sietve elhagyta a termet.
Miközben odafelé tartott elcsodálkozott miért hívatják eddig egyszer sem fordult elő ilyesmi. Megállt az igazgató irodája előtt és kopogott. Nem kellett sok és maga az igazgató nyitott ajtót és behívta a lányt:
-Chasey kérlek, gyere, be a bácsikád itt van. – a lány belépett és elcsodálkozott mikor meglátta Simon-t:
-Hát te mit keresel itt? - lepődött meg a lány.
-Chasey erősnek kell lenned. 30 perce felhívtak Cairo-ból a mostoha apádat és pár turistát egy csapat szélsőséges muszlim lemészárolta. A busz, amin utaztak egy bomba tépte ketté. - a lány szomorú arcot vágott majd zokogni kezdett. „Simon” odament hozzá és átölelte mire a lány keserves zokogásba kezdett miközben ezt mondta:
-Nem az lehetetlen H.P. ő nem halhatott meg nem ő nem. – és térdre esett.
-Részvétem Chasey. – halotta a lány az igazgató hangját. – Sajnálom, ami történt. Most menj, haza a bácsikáddal majd a vizsgáidat leteszed később.
-Köszönöm igazgató úr. – mondta Simon és felnyalábolta a lányt, aki megpróbált uralkodni magán ám látszott, rajta hogy nehezen megy neki.
Talpra állt és megtörölte a szemeit majd megszólalt:
-Azonnal Cairo-ba akarok menni.
-Úgy lesz. Rick már a reptéren vár minket. Ha most indulunk, még elkapjuk a gépet.
-Akkor ne álljunk itt indulás. – és felkapta a táskáját. „Simon” kezet fogott az igazgatóval majd a lány társaságában elhagyták az irodát.
Némán léptek ki az udvarra majd beültek a kocsiba. Chasey nem szólt semmit, gyanútlanul ült be az anyós ülésre és bekötötte magát. „Simon” is beült majd beindította a kocsit, ami sietve hagyta el a gimi udvarát.
Mikor kiértek a forgalomba „Simon” megszólalt:
-Megértem némaságodat, de hidd el idővel enyhülni fog a fájdalom.
-Nem fog. Sosem fog érted. SOSEM! – kiáltotta és rácsapott a műszerfalra. – Te a gyermeke vagy Simon te nem gyászolod őt? Mégis csak a mestered volt, akitől az öröklétet kaptad. Hát nem érzed a fájdalmat?
-De érzem, csak én másképp fejezem ki.
-Te hülye vagy már elnézést ennyi érzelem sincs benned?
-De van, és kérlek, ne beszélj velem így. Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok.
-Lószart nem tehetsz. – a lány dühösen dőlt hátra mire az ál Simon megelégelte a lány pofátlanságát és bevezette a kocsit egy szűk egyirányú utcába ahol megállította. Chasey csodálkozva nézett ki majd megszólalt:
-Most miért álltál meg? A reptérre kell mennünk. Simon menjünk.
-Nem megyünk.
-Mi az, hogy nem én… - de a lány nem tudta folytatni, mert hátulról Lawerence egyik embere egy kloroformmal átitatott vattát nyomott az orrához és a szájához. Chasey megpróbálta leszedni magáról, de a szer gyorsan hatott. Pár másodperc múlva Chasey eszméletlenül terült el az ülésen mire az ál Simon megszólalt.
-Végre már kezdett elegem lenni belőle.
-Jó voltam mi főnök?
-Remek voltál, de most irány a kripta. Kezd idegesíteni ez a külső. Irritáló. – és ismét beindította a kocsit és kihajtott az utcából.

Eközben az igazi Simon telepatikusan felvette a kapcsolatot Rick-el és elmesélte mi történt. Rick egyből elhagyta a házat és ment a gimi felé.
Mikor odaért épp szünet volt. A sok diák boldogan lézengett az udvaron. Rick körbenézett és mikor meglátta Jenny-t odament hozzá és szó nélkül félre húzta a lányt, aki elcsodálkozott:
-Rick te mit keresel itt?
-Hol van Chasey?
-Matek óra közben az igazgatóiba hívták. Azóta nem láttam.
-Ez mikor történt?
-Úgy fél órája miért? – Rick dühös arcot vágott és folytatta.
-Mutasd meg a diri irodáját. Gyorsan. – Jenny megfogta a férfi kezét és bevezette az épületbe. Mikor odaértek az irodához Rick kopogás nélkül benyitott mire az igazgató elcsodálkozott:
-Már elnézést, de ki maga?
-Hol van Chasey?
-Ki akarja tudni?
-Ne szórakozzon velem. Hol van? – nézett Rick dühösen a férfira, aki nyelt egyet és elmondta:
-A bácsikája itt volt. Állítólag meghalt a lány mostoha apja Cairo-ban.
-Hogy nézett ki a férfi?
-185 centi magas, 30 év körüli... – Rick elővette a mobilját és keresett egy képet Simon-ról és megmutatta a dirinek, aki megerősítette. – Ő volt az, ő volt itt.
-Az lehetetlen ő…. – de Rick-nek egyből lesett mi történt. Idegesen és mérgesen tette el a készüléket és folytatta. – Ami ma történt felejtse el. Érti Chasey ma végig az iskolában volt maga nem is találkozott vele. Értette?
-Igen értettem. – Jenny kíváncsian figyelte az eseményeket majd odalépett Rick-hez és megkérdezte:
-Rick mi folyik itt?
-Majd elmondom. de most te is felejts el mindent. A mai napon Chasey otthon volt beteg lett és ápolásra szorult. Most pedig menj vissza az udvarra. Engem ma nem láttál. – és lesietett a lépcsőn ki az épületből.

A kocsiban azon gondolkodott mit tegyen. Tudta értesíteni kell mesterét, de azonnal. Így egyenesen hazasietett és felhívta a szállodát ahol H.P. megszállt és a portás lelkére kötötte, hogy ha H.P. visszaér mindenképp hívja fel az ügy létfontosságú. A recepciós hölgy megígérte, hogy mindenképp szólni fog. Miután ezt lerendezte a könyvtár szobában levett egy vastag kötetett és fellapozta. Tudta itt megfogja, találni a megoldást.