1.

Christine úgy érezte ez az álmai állása, bent Hamburg szívében a kereskedelmi negyedben egy menő cégnél titkárnő. Jó fizetéssel és nem túl megerőltető munkával.

Egy darabig minden jól ment aztán egyik nap a régi főnökét leváltották. A lány és az alkalmazottak nagyon sajnálták, hogy elmegy, hisz mindannyian nagyon megkedvelték, ami ritka volt egy főnöknél.

Az utódja egy nagydarab, köpcös kis ember volt, aki mindent és persze mindenkit megnézett.

Christine sosem felejti el az első találkozást vele.

Munka után történt bent az irodában. Nielsen egy kis gépelni valót adott neki, amit azonnal kért. Christine sietve legépelte az anyagot majd miután végzett és a kinyomtatott lapokat odaadta a férfinek az, minden előjel nélkül a fenekére csapott és ezt fűzte hozzá:

-Maga nagyon jól néz ki. – a lány ránézett és látta, ahogy ránéz. Szinte a szemeivel vetkőztette őt le.

-Kérem ezt ne tegye.

-És miért ne? - És ismét megtette, amit a lány már nem tudott elviselni és dühösen kijelentette:

-Ha még egyszer megteszi feljelentem.

-Juj most megijedtem. Jobb, ha vigyáz kislány, mert ha máskor is így beszól nekem, nehogy egyszer csak ott találhatja magát utcán. – Nielsen egy undorító férfi volt. Hatalmas tokája és petyhüdt szemei voltak, az arca is pufók volt a teste pedig maga a megtestesült undormány. Bár a drága öltöny és a dezodor sem tudta elrejteni mind azt a romlottságot, amit magából árasztott.

A lány nyelt egyet, sarkon fordult és sietve elhagyta az irodát.

Akkor este stresszes állapotban ért haza és remélte egy kis zene és a kedvenc filmje visszaadja az életkedvét.

Másnap persze a női mosdóban halotta, ahogy egy másik alkalmazott épp azt meséli a munkatársának, hogy vele is kikezdett Nielsen. Christine ekkor jött rá, hogy nem csak ő vele viselkedik, így és ez némiképp megnyugtatta. De nem eléggé.

A következő 3 hónap kész rémálom volt a lány számára. Nem egyszer volt olyan hogy alig tudott kimenekülni Nielsen irodájából de megtörtént már az is hogy valaki sírva hagyta ott a munkáját fényes nappal munkaidőben.

Christine idegei lassan kezdték felmondani a szolgálatot, és úgy érezte, ha nem történik valami idegbajt, kap.

Legjobb barátnőjének Juliette-nek mesélte el bánatát, aki ezt tanácsolta.

-Pereld be. – Christine csodálkozva nézett barátnőjére, aki folytatta. – Most miért nézel így rám?

-Én meg a pereskedés két külön fogalom, az ügyvédet sem tudnám megfizetni meg ő magas rangú beosztott a cégnél én meg csak egy kis hal, vagyok. Ja odaállok a bíró elé mi történt el, sem hiszi. Bizonyítékom sincsen. Semmim nincsen kösz az ötletet Juliette de nem fog menni. Inkább leszámolok és keresek másik állást.

-Mégis hol? Alig van valami munka a városban.

-Az igaz. – sóhajtotta Christine és beleivott a teájába.

-Nézd én, nem halogatnám én, perelnék, ha a gatyám rámenne, legyen. – barátnőjére nézett, aki nagyon magabiztos személyiség volt. Ezért irigyelte is hisz erős jellem volt és ez tetszett neki.

-Nem tudom, meglátom.

-Nem meglátod, hanem megteszed.

-Majd elválik, várok még kicsit, hogy alakulnak a dolgok. – de nem változtak maradt minden a régiben.

Christine ezt már nem bírta és egyszer munkaidőben hagyta ott a munkahelyét és felhívta Juliette-et. Aki örömmel ment érte és elvitte a lakásába, ahol ezt mondta:

-Tudod múltkor beszéltünk az ügyvédről.

-Igen. És?

-Körbe kérdeztem pár ismerőst és az egyikük ajánlott egyet. Állítólag nagyon dörzsölt és jó ügyvéd. Bár nem olcsó de lehet vele alkudni. – mondta és átadott Christine-ek egy névjegykártyát.

A lány elolvasta a nevet majd hangosan is, kimondta:

-Hans – Peter Geerdes védőügyvéd.

-Mondom ő a legjobb. A haveromat is ő képviselte és megnyerte a pert. És még pénzt is kapott ez a Geerdes még azt is kiharcolta.

-Te találkoztál már vele?

-Nem de biztos jó fej lehet, ahogy a haverom mesélte. Hívd fel és kérdezd, meg mit lehet tenni. Azért hogy tanácsot kérsz még nem biztos, hogy fizetned kell.

-Hát remélem is, mert anyagilag a padlón vagyok.

-Egy próbát megér. – mondta Juliette és leült a székre.

Christine napokig gondolkodott rajta hogy mit tegyen végül 3 nappal később este miután hazaért a munkából, persze eléggé zaklatott állapotban felhívta az ügyvédet.