2.

Vett egy forró zuhanyt és egy bögre borsmenta tea társaságában leült a nagyszobában és tárcsázott.

Három kicsengés után egy kellemes bariton hang szólt bele a telefonba.

-Igen tessék Geerdes.

-Jó estét kívánok Christine Schröder vagyok, ne haragudjon hogy zavarom. Egy barátnőm adta meg az ön számát és azt mondta ön, tud nekem segíteni.

-Üdvözlöm kisasszony, miben tudok segíteni. – a férfi hangja megnyugtatta a lányt, aki sóhajtott és ezt mondta:

-Ezt nem telefonban szeretném elmondani. Holnap találkozhatnánk?

-Természetesen.

-Jaj de jó. Tudja, hol van a Keleti városrészben a Csipke cukrászda?

-Igen tudom.

-Olyan 10 óra körül, ha önnek megfelel…

-Tökéletes lesz.

-Rendben köszönöm.

-Én köszönöm hogy megkeresett és kegyedet miről fogom felismerni? Ha nem vagyok tolakodó?

-Hosszú szőke hajam van és egy sötétkék farmer kabát lesz rajtam.

-Megjegyeztem akkor holnap találkozunk. Viszonthallásra Schröder kisasszony.

-Önnek is Herr Geerdes. – a vonal megszakadt.

Christine letette a telefont és hátradőlt miközben azon gondolkodott, hogy mi fog történni holnap. Remélte a férfi tud majd neki segíteni, hisz nagy szüksége volt rá. Akkor este nagy reményekkel feküdt le és remélte holnap minden simán fog menni.

Csipke cukrászda, reggel 9:55

Christine izgatottan ült az egyik kinti asztalnál. Előtte egy csésze finom csokis capuccinó. Árgus szemekkel figyelte az úton elhaladó kocsikat és remélte hamarosan megérkezik az ügyvéd.

Már 10 óra is elmúlt mikor egy fekete E típusú nyitott tetejű Jaguár hajt be a szemben lévő parkolóba. Vezetője egy tej szőke hajú öltönyös férfi volt. Szemét napszemüveg fedte. De az arca így is kivehető volt. Erős áll, markáns vonások hegyes sas orr és magas homlok. A lány nem tudta hova tegye a férfit, akit mindenki megbámult az utcán sétálók közül.

Figyelte, ahogy hanyagul becsukja az ajtót és leveszi a napszemüvegét. Körbenézett majd meglátta a cukrászdát és elindult felé.

A lány érezte, ahogy a gyomra akkora lesz, mint egy golf labda. Izgult és megpróbált nem oda nézni mikor a szeme sarkából látja, hogy odalép az asztalához és megszólal.

-Christine Schröder? – halotta a kellemes bariton hangot. Odanézett és meglátta a szőke férfit, aki mosolyogva állt mellette. Ég kék szemei kíváncsian néztek a lányra, aki felállt és válaszolt:

-Igen én vagyok ön bizonyára…

-Hans – Peter Geerdes védőügyvéd. Örvendek. – kezet fogtak majd a lány hellyel kínálta a férfit, aki leült és a táskáját az asztalra tette. A pincér odalépett ám a férfi egy intéssel elküldte majd elővett egy jegyzetfüzetet és folytatta. – Akkor meséljen.

-Hát ez nekem kicsit kínos tudja, mert az ügy amiben… - a férfi megérintette a lány vállát és megszólalt:

-Csak nyugodtan mondja el, ne féljen. Halottam már sok történetet és azok sem voltak egy szerelmes regények. – a lány elmosolyodott és elkezdte.

Hans csendben hallgatta a lányt, aki a végén már alig bírta ki zokogás nélkül.

-És minden nap ez megy. Már rettegve megyek be dolgozni. – fejezte be a történetét Christine zokogva. – Én nem nagyon tudom kezelni a stresszes helyzeteket, mindig is érzékeny típus voltam, de ami megy az, nekem sok túl sok. Kérem Herr Geerdes ha, tud, segítsen. – a férfi adott a lánynak egy zsebkendőt és megszólalt.

-Ezek nagyon súlyos dolgok, amiket elmondott és az, akit be akar perelni, ha úgy dönt, hogy megteszi egy magas beosztású ember.

-Nielsen nem egy ember, hanem egy állat egy perverz disznó. Elnézést a szóhasználatért.

-Semmi baj nyugodtan. – a férfi bátorításként megfogta a lány kezét és folytatta. – Én azt mondom önnek, kell döntenie. De ha a per mellett dönt én, szívesen képviselem magát, és akikről beszélt. De fel kell készülni arra is, hogy mi húzzuk a rövidebbet.

-Más szóval veszítünk.

-Igen.

-De tudja az igazság, az hogy én perelnék meg minden de…

-Tudom mire céloz és megértem és ne aggódjon utólag is el lehet rendezni. Kérem, ne gondoljon rosszra.

-Oh nem én nem ön rendes ember Herr Geerdes látom magán.

-Köszönöm. Tehát akkor…

-Legyen pereljünk. – mondta ki a lány magabiztosan.

A férfi látta a lányon hogy elhatározta magát.

A történet valóban szörnyű volt és Hans tudta ennek az embernek vesznie kell.

Miután a lány elmondott neki minden információt és tudni valót Hans ezt mondta:

-Nos akkor még a mai napon felkeresi egy ismerősöm, aki megoldja ezt a lehallgatás és megfigyelés dolgot. Minél több adatot és bizonyítékot gyűjtünk annál könnyebb lesz a rács mögé jutatni ezt a Nielsen-t.

-Mindenben benne vagyok Herr Geerdes.

-Kérem tegeződjünk szólítson Hans-nak.

-Christine. – és bólintottak.

-Akkor az ismerősöm majd megkeresi önt. Hendrick Stedler-nek hívják, megadom neki az ön számát. – mondta Hans és összecsukta az akta táskáját. Lassan felálltak mindketten. – Akkor örülök, hogy megismerhettem Christine és ne, aggódjon, megoldjuk az ügyet.

-Tudom Hans. – a lány csak most látta, hogy a férfi tényleg magas, megütötte a 195 centit, míg ő a kis 175 centijével kicsinek érezte magát a férfi mellett, aki intette a pincérnek és megszólalt:

-Fizetem a hölgy számláját. Kihozná?

-Természetesen uram. - Hans megfogta Christine kezét és megcsókolta majd elköszönt:

-Viszontlátásra Christine.

-Viszlát Hans. – a lány figyelte, ahogy a férfi úriember módón fizetett az időközben kiérkezett pincérnek majd elsietett a kocsijához és beszáll.

Furcsán érezte magát és arra gondolt ez az a dolog, tartogat még meglepetéseket.