8.

Mikor teste teljesen megnyugodott elment zuhanyozni majd kényelmes melegítőbe bújva folytatta az elmúlt 200 év történéseinek dokumentálását.

A modern laptop képernyője megvilágította szobát, Hans ujjai gyorsan ütötték le a betűket a billentyűzeten miközben fejében csak úgy forogtak az emlékek.

Sok volt neki nagyon is sok. Eddig rengeteg virtuális lapot töltöttek meg az emlékei melyek voltak jók is és rosszak is. De ezek az ő emlékei voltak. Amiket átélt az elmúlt 200 évben.

Nem szándékozott kiadni hisz nem akarta megszegni a titoktartás törvényét mely a legerősebb volt a törvények közt.

Azt egyik vámpír sem szegte meg sohasem.

Már hajnali 3 volt mikor Hans elmentette a szöveges dokumentumot és lement az alsó szobába, hogy megnézze Christine-t aki még mindig aludt. Sajnálta szegény lányt és nagyon szeretett volna segíteni.

De fogalma sem volt, hogy hogyan.

Miután meggyőződött, hogy a lány egy darabig még nem fog magához térni elhagyta a házat. Beült a kocsiba és bement a belvárosba.

De azt még nem is sejtette, hogy Chris lassan kezd magához térni.

A lány nyögve, a fejét fogva fordult oldalra, érezte, hogy a feje majd szétmegy. A gyomra virtus táncot járt és érezte, hogy ennek nem lesz jó vége.

Lassan felült és arcát a tenyerébe temette. Nem nagyon emlékezett a tegnap estére. Csak villanások voltak, látta Hans-ot és Juliette-et de semmi több nem volt.

Mikor kicsit sikerült magához térnie látta, hogy egy idegen helyen van. A helyiség nem volt ismerős neki. Sosem látta, azelőtt de legnagyobb megdöbbenést az keltette benne mikor látta, hogy a blúza és a cipője nincs rajta. Ijedten kapott a mellkasához és arra gondolt biztos valami rossz történt.

Nagy nehezen felkelt a hatalmas ágyból és körbenézett, a modern fekete bútorok és a vörös falak ijesztően hatottak rá. A falakba szerelt hangulat lámpa ijesztő színben tüntették fel a szobát. De a döbbenetet a szoba végében lehelyezett festmény keltette benne. Odament és látta, hogy ez egy Dürer festmény, holtakkal és véres kezű csontvázakkal. A gyomrához kapott és tudta ettől a képtől még jobban rosszul lesz.

Odabotorkált az ajtóhoz és kilépett rajta, a látvány ledöbbentette egy hatalmas helyiség tárult a szeme elé. Fekete bőr bútor garnitúrát látott megy egy modern üveg dohányzó asztalt, a falak itt is vörösek voltak és a hangulat lámpák itt is szerepet játszottak. Pár festménytől és állólámpától eltekintve a hely ontotta magából a kétségbeesés és elhagyatva vagyok érzést. Chris lassan végigment a helyiségen és látta, hogy egy lépcső is vezet felfelé.

A kíváncsisága legyőzte félelmét és rosszul létét, bár a feje majd szétrobbant úgy fájt, de erőt vett magán és lassan felment a lépcsőn.

Egy folyosóra jutott melyből több ajtó nyílt. Elindult előre és óvatosan benyitott az első ajtón és látta, hogy egy dolgozószoba, a hatalmas mahagóni íróasztal majdnem kitöltötte a szobát, amin egy laptop és egy asztali lámpa volt, de ekkor egy kisebb méretű kanapét vett észre és foteleket. Egy hosszú szekrényt, amin könyvek voltak. Odament és végignézte a könyvek hátulját, de a címekből rájött, hogy jogi könyvek. Törvényhozásról és ítéletekről. De ott volt még a jog nagy könyve.

Ahogy nézte a könyveket hirtelen hallja, hogy egy kocsi fékez le valahol. Odament az ablakhoz és kinézett, megdöbbent hisz a kocsiban ráismert Hans kocsijára. Ekkor jött rá, hogy a férfinél van. Az ő házában tért magához.

Hátrább lépett, de nem vette észre a mögötte álló lámpát és a testével feldöntötte azt. A darab hangosan tört szét a parkettán.

Hans felnézett és tudta a lány a házban mászkál.

Besietett a házba és felment az emeletre ahol megtalálta Chris-t, aki rémült arccal állt a lépcső tetején.

Figyelte a lányt, aki karjait maga előtt tartva takarta el melleit, de kevés sikerrel. A férfi levetette a melegítő felsőjét és átadta neki miközben megszólalt.

-Örülök hogy felkeltél. – Chris átvette és sietve húzta fel. Érezte rajta az erős ám édeskés parfümöt, ami egy kicsit megnyugtatóan hatott rá.

-Hogy kerültem ide? – kérdezte kétségbeesetten.

-Kiütötted magad a clubban, én hoztalak el és fektettelek le.

-Úristen. – ült le a lány a lépcsőre. – Ne haragudj és elnézést, ha olyasmit tettem vagy mondtam ami…tényleg mit csináltam? – Hans nekidőlt a falnak és sorolni kezdte.

-Leordítottad a fejemet hogy egy barom vagyok, szidtad az egész világot és persze a férfiakat. Meg a munkatársadat Heni…őt meg elmondta mindenféle ribancnak. Mellesleg a gyomrod is megadta magát.

-Úristen én sajnálom, sosem szoktam ennyire kiakadni, de elegem lett mindenből. Figyi ha bármi károd keletkezett ebből az esetből én megpróbálom helyre hozni. – hadarta a lány.

-Nem lett belőle károm ne aggódj. – a férfi megérintette a lány homlokát és folytatta. – Kicsit forró a homlokod, menj, vegyél, egy zuhanyt utána pedig folytatjuk ezt a kis társalgást.

-Hans várj. – állt fel a lány mikor látta, hogy a férfi elindul lefelé a lépcsőn. Visszanézett rá mire Chris folytatta. – Köszönöm.

-Szívesen és ne félj, nem haragszom rád. Részegen sok mindent mondanak az emberek, amik nem igazak. Gyere, megmutatom a fürdőt. – a lány követte lefelé a férfit, aki odavezette egy ajtóhoz és kinyitotta neki. Chris elcsodálkozott hisz a fürdő is hatalmas volt. – Van törülköző a polcon és tessék ezt neked hoztam. – és egy szatyrot adott át a lánynak, aki belenézett. Egy farmer nadrág volt benne kék színű és egy póló.

-Köszönöm. – mondta a lány és belépett a fürdőbe. Hans becsukta utána az ajtót.

Chris sietve szabadult meg a ruháitól és beállt a zuhany alá. Sietve megtisztálkodott majd egy törölközőt magára tekerve odaállt a tükör elé. Figyelte magát és leszámítva karikás szemeit és arcának nyúzottságát jól érezte magát. Bár a feje nagyon fájt megpróbált nem tudomást venni róla.

Körbenézett és az egyik polcon talált egy hajkefét és sietve kifésülte rakoncátlan tincseit majd sietve felöltözött. a póló és a farmer pont ráillet.

Mikor készlett kilépett meglátta Hans-ot ahogy valakivel épp telefonon beszél.

-Értem tehát a kedd. Rendben addigra meglesz. Jó köszönöm szépen. – és letette.

Hátrafordult és meglátta a lányt és folytatta. – Jobb már?

-Igen valamivel. – és arcára kiült a fájdalom.

-Fáj a fejed?

-Igen.

–Gyere a konyhába adok gyógyszert. – és bevezette a lányt és leültette a konyhapulthoz. Chris figyelte a férfit, aki elé tett egy levél fájdalom csillapítót és egy pohár vizet. Chris kettőt vett be majd megszólalt:

-Annyira szégyellem magam.

-Nem kell, hidd el másokkal is volt már ilyen.

-Az ok, de áh egy csődtömeg vagyok. – mondta ki a lány miközben Hans elétette a másnaposság elleni italt. – Ez mi?

-Másnaposság ellen való. Egy hajtásra idd ki. – Chris beleszagolt az italba majd megkóstolta. Az íze borzalmas volt, de muszáj volt meginnia.

A férfi leült mellé és megszólalt:

-Ha jobban leszel, hazaviszlek és kérlek, pihend ki magad. 3 nap múlva kezdődik a tárgyalás és téged is beidéztek, mint tanút.

-Értem ok addig rendbe jövök. – figyelte a férfit, aki elmosolyodott és megszólalt:

-Kedves lány vagy és okos szóval ne mond azt magadra, hogy csődtömeg. Vannak az életben hullámvölgyek, amiket át kell vészelni.

-Neked is volt már ilyen?

-Igen volt nem is egy, de kilábaltam belőle arra gondolva lesz ez még jobb is.

-De jó hogy te ilyen optimistán állsz, hozzá én nem vagyok ilyen, hamar feladom.

-Azt nem szabad. Ha akarsz, pihenhetsz még kicsit.

-Nem köszi, inkább hazamennék.

-Hazaviszlek. – ajánlotta fel a férfi.

-Köszi. – 10 perc múlva már a kocsiban ültek Chris nézett ki az ablakon és figyelte a város kihalt utcáit. Sehol egy lélek, na, igen ki az, aki hajnali 4-kor kint akar lenni.

Tudta, hogy túllőtt a célon a tegnap estéve és rájött mostantól nem fog tudni úgy nézni Hans-ra hogy ne szégyellné magát.

„Egy ostoba liba vagyok.” Korholta magát miközben keze ökölbe szorult.

Hans fél szemmel a lányt nézte és megszólalt.

-Ugye nem önmagadat marcangolod?

-Nem vagyis…én mindegy. El tudom képzelni mit, gondolsz rólam.

-Valóba tudni akarod? –a lány ijedten nézett a férfire, aki halkan elnevetette magát és folytatta. – Semmi rossz nyugi csak annyi, hogy ahogy én látom te magányos vagy. Mármint olyan értelemben hogy kell melléd egy társ, akivel megbeszélhetsz mindent. Legyen az bárki. Ezért van az hogy néha betelik nálad a pohár és kiadod magadból azt amit ki kell szavakban persze. – Chris ledöbbent és rájött Hans-nak igaza van.

„Bárcsak te lennél az a társ az életemben.” Mondta magában majd megszólalt.

-Igen ez igaz. Van egy-két barátnőm, de úgy senki, tehát hogy mellettem van. Már régóta szingli életet élek. Lehet ez a bajom.

-Biztosan de ezt neked kell tudnod Chris de én drukkolok hogy találj valakit aki hozzád illik. Minden téren. – mondta a férfi kellemes bariton hangon. Chris úgy érezte elolvad ettől a hangnemtől és úgy kellett visszafognia magát, hogy ne essen neki a férfinek.

Figyelte Hans-ot aki beparkolt a 4 emeletes panelház elé és leállítva a motort folytatta. – Itt vagyunk.

-Köszi. – szólt a lány és kicsatolta magát. Miután mindketten kiszálltak a férfi megfogta a lány karját és odavezette az ajtóhoz majd fel az első emeletre.

De Chris ekkor döbbent rá, hogy a táskája, a kulcsai és az iratai nincsenek nála se a mobilja. – A fenébe a táskám a clubban maradt!

-Nem nincsen ott a barátnőt Juliette elment érte miután te kiütötted magad.

-De akkor most, hogy jutok be? – Hans elmosolyodott és a farmer zsebéből kivett egy tolvaj kést és leguggolt az ajtó zárjához.

Chris döbbenten figyelte a férfit, aki pár másodperc alatt kinyitotta a zárat és az ajtó magától nyílt ki. – Hűha.

-Nem kell nagy tudás hozzá csak ujj és csukló mozdulat az egész.

-Nagyon ügyes vagy.

-Köszi. – a férfi bólintott és már épp elköszönt volna mikor Chris átölelte és egy apró puszit adott a férfi arcára, aki sietve tolta el magától a lányt és megszólalt. – Ne kérlek. – a lány rájött lehet a férfi tényleg meleg.

-Bocsánat csak…

-Aludt ki magad. Holnap felhívlak rendben és jó legyél.

-Te is Hans, és köszi, mindent. – a férfi nem válaszolt, hanem sarkon fordult és lement a lépcsőn.

Chris belépett a lakásba és becsukta az ajtót majd nekidőlt és rácsapott egy nagyot. Tudta hülyeséget csinált és Hans most még jobban haragszik rá.

„Miért mindig olyan pasikat fogok ki, akik számomra elérhetetlenek?” Kérdezte magában és bement a szobába. Elterült az ágyon és gondolkodni kezdett.