12.

2 óra múlva Hans bekopogott Chris-hez aki épp az interneten böngészett.

-Szabad. – a férfi belépett és megszólalt.

-Chris gyere, lassan indulunk a rendőrségre a hazugság vizsgálat ügyében.

-Ok 5 perc és készen vagyok. – szólt a lány és kikapcsolta a gépét. Hans becsukta az ajtót mire a lány sietve átöltözött és kiment az előtérbe. Hans már készen állt az indulásra:

-Mehetünk?

-Igen. – sóhajtotta Chris és kilépett a lakásból.

Lent a ház előtt egy 8 személyes mikrobusz állt, aminek a kormányánál Hendrick ült, mikor meglátta őket kiszállt és köszönt nekik:

-Hans, Chris.

-Szia Hendrick. Látom sikerült mindenkit megtalálnod.

-Igen Hans, de sietnünk kéne, mert elkésünk.

-Rendben. – Ők is beültek a buszba, ami sietősen hagyta el az utcát és ment a rendőrkapitányságra ahol már várták őket.

20 perc múlva odaértek, Chris izgatottan nézte a rendőrség hatalmas épületét és arra gondolt, hogy eddig egyszer sem kellett idejönnie most, pedig hogy itt áll előtte ideges lett.

Hans ezt észrevette és odalépett mellé:

-Jól vagy?

-Igen csak izgulok.

-Nem szabad nyugodj meg semmi gond nem lesz. – és mosolyogva bólintott. Chris visszamosolygott rá és együtt bementek az épületbe. Az előtérben egy egyenruhás férfi várt rájuk:

-Neumaier ezredes? – lépett a férfihez Hans.

-Igen én vagyok maga bizonyára Hans Peter Geerdes.

-Igen én vagyok az védő ügyvéd. Még egyszer köszönöm a segítségét.

-Szívesen segítek, ha tudok és az ügy, amit elmesélt nagyon kemény. – és végignézett a 7 nőn. – Hölgyeim ne aggódjanak, jó kezekben vannak. Akkor jöjjenek, megmutatom maguknak a vizsgálót. – és elvezette őket egy lifthez majd leszólította az ott posztoló zászlóst:

-Százlós kérem, segítsen a hölgyeknek eljutni a 6-os vizsgálóba.

-Igen is uram. Hölgyeim kérem, kövessenek. – és hívta a másik liftet.

Nemsokára már lent voltak az épület alaksorában ahol volt egy hosszú folyosó, amiből több ajtó nyílt. Megálltak a 6-os számú ajtónál és az ezredes folytatta:

-Itt is vagyunk. Nos, egyesével fogjuk önöket meghallgatni. Az eredményeket pedig át fogjuk nyújtani az ügyvéd úrnak.

-Sokáig fog tartani? – kérdezte Stella.

-Nem asszonyom nem fog sokáig tartani. – de ez nem így lett.

Este 8 óra volt mikor mindenkivel végeztek. Hans persze izgatottan lépett az ezredeshez és megkérdezte:

-Mikor lesznek kész az eredmények?

-Miért kérdi?

-Mert holnap 9-kor lesz az újabb tárgyalás és szeretném ezeket is bemutatni, mint bizonyítékot hogy védenceim nem hazudnak.

-Nos ha meg dorgatom a kollégákat reggel 8-ra készen lesznek.

-Az nagyon jó lenne. Akkor 8 órára itt vagyok az eredményekért.

-Rendben Herr Geerdes. – és kezet fogtak.

-Még egyszer köszönöm uram.

-Nincs mit ügyvéd úr. Viszontlátásra.

-Viszontlátásra ezredes. – fél 9 volt mikor elhagyták a rendőrség épületét.

-Istenem ez sokáig tartott. – mondta Stefany kicsit fáradtan.

-De legalább készen vagyunk. – szólt Stella. Hendrick odament hozzájuk és megszólalt:

-Kérem a hölgyeket üljenek be és hazaviszem mind annyijukat. – a nők egymás után ültek be a buszba mire Hans odament Hendrick-hez és megszólalt:

-Te vidd haza őket, de Chris-t tedd ki utoljára.

-Te nem jössz?

-Én majd megyek, utánatok van egy kis dolgom.

-Ne csináld Hans hova mész ilyenkor este?

-Majd egyszer elmondom. Most menjetek. – és elsietett az épülettől. Hendrick csodálkozva ült be a volán mögé mire Stefany megkérdezte.

-Herr Geerdes nem jön velünk?

-Van egy-két dolog, amit még szeretne elintézni. De ne aggódjanak a hölgyek. – mondta Rick nyugodtan.

Fél 10 volt mikor a buszt leállította Chris lakása előtt, akit utoljára vitt haza. A lány kiszállt és megszólalt:

-Köszönöm a fuvart Hendrick.

-Szívesen Chris. Aludj egyet holnap nehéz napod lesz a bíróságon.

-Tudom félek is tőle.

-Nem kell. Ha minden jól megy hamarosan véget ér ez az egész és élheted tovább az életedet.

-Legyen igazad. Akkor, köszi, még egyszer és vigyázz magadra.

-Te is Chris. – és visszaült a buszba. A lány figyelte, ahogy a busz elhagyja az utcát. Elindult a lépcsőház felé mikor valaki hátulról elkapja és befogja a száját:

-Ha sikítani mersz kitekerem a nyakadat. – a lány csak bólintott, és nem mert ellenkezni. Érezte, hogy elkezdik húzni hátra felé miközben egy fekete bársony zsákot, húznak a fejére és hátul összekötik a csuklóit így sötétségbe és tehetetlenségbe burkolva őt.

De ekkor hallja, hogy valaki felordít miközben egy acsargó állatias hang pártosul az ordításhoz. Érezte, hogy elesik, aminek következtében beütötte a fejét.

Tehetetlenül feküdt a hideg járdán miközben dulakodás hangjai jutottak el hozzá. De más hangokat is halott, mintha csontok törnének. Az ordítások már megszűntek csak az állatias morgást halotta.

De egyszer csak néma csend vette őt körbe és egy mély hangot hall meg:

-Kérem ne mozduljon és ne is nyissa ki a szemét.

-Mi történt?

-Azt mondtam maradjon csendben. – halotta a mély hangot miközben érezte, hogy csuklói kiszabadulnak. Reflexből a zsákhoz nyúlt, de ekkor elkapták a kezét és a hang folytatja. – Ne még ne vegye le. Számoljon 10-ig és utána.

-Ki vagy micsoda maga? – kérdezte ijedten és megtapogatta a kezeket, amiket puha szőr borított be. A lány érezte, hogy az illető, aki rátalált nem lehet ember. – Válaszoljon, kérem.

-Hamarosan mindent megtud, most pedig menjen haza és feküdjön le.

-De ki maga?! Várjon! – de nem kapott választ. Sietősen vette le a zsákot a fejéről és körbenézett. A látványtól éles sikítás hagyta el a torkát miközben talpra állt. Körülötte testrészek és belső szervek vertek szanaszét. A járdát és a füvet vér borította be. Hátra lépett miközben érezte, hogy a gyomra kezdi megadni magát. Zokogva és rémülten kapta elő a mobilját és kihívta a rendőrséget.

10 perc múlva egy kocsi fékezett le az utcában, Chris a lépcsőház előtt ült felhúzott térdekkel. Teste remegett miközben a gyomra fel-alá járt. A kiérkező rendőrök elborzadtak a látványtól és odamentek a nőhöz és kérdegetni kezdték:

-Kisasszony jól van?

-Mi tette ezt?

-Nyugodjon meg. Jöjjön, bevisszük az őrsre és ott biztonságban lesz. Kérem, mesélje el mi volt.

-Nem…én nem… - hamarosan kiérkeztek a helyszínelők is és mintákat vettek. A rendőrség körbe kerítette a területet.

Chris az őrs egyik kihallgató szobájában ült, teste körül egy barna pokróc volt miközben kezében egy pohár kávé. Még most is benne voltak az elmúlt egy óra történései. A rendőrök már kikérdezték a nőt, aki minden második mondatával az ügyvédjét követelte.

Hans persze meg is érkezett és egyből a lányhoz ment, aki mikor meglátta zokogva bújt a férfihez:

-Annyira szörnyű volt. Az a sok vér és a testrészek. Én nem is tudom…. és azok az acsargó hangok.

-Nyugodjon meg Schröder kisasszony. A rendőrség majd kinyomozza mi történt, de öntől is szeretném hallani. – Chris halotta hogy a férfi a hivatalos hangján szól hozzá. Érthető volt hisz nyilvános helyen nem tegezhette le.

Leültek az asztalhoz és Chris részletesen elmesélte, hogy miután kiszállt a buszból és az elhagyta az utcát hátulról lefogták őt miközben zsákot húztak a fejére és megkötözték a kezét. De a hangokról is beszélt, de arról is, amit a rendőröknek nem mondott el, hogy az, aki talán felelős lehet a mészárlásért kioldozta őt és megnyugtatta.

Hans döbbenten dőlt hátra és arra gondolt ezt nem lett volna szabad. De tudta már késő bánkódni miatta. Már nem tudta visszacsinálni, de mikor látta, hogy elkapják lépnie kellett. A szagok elárulták kik az elkövetők.

Ránézett Chris-re, aki meredten bámult maga elé. Keze még mindig reszketett.

Már épp szólt volna mikor a főparancsnok lép be.

-Herr Geerdes beszélhetnénk?

-Persze.

-Most mi lesz velem? – kérdezte a lány.

-Maga nyugodjon, meg majd én intézkedek. – és nyugtatóan megérintette a lány vállát és kiment a kihallgatóból. Becsukta az ajtót mire a főparancsnok elkezdte:

-Bármi is tette ezt nem ember volt az biztos.

-Miből gondolják ezt?

-Megjöttek labor eredmények és a helyszínen talált szőr minta megegyezik a farkasok mintájával. Ilyet még sosem láttam azelőtt.

-Szóval egy…farkasember ölte meg azokat az embereket? – kérdezte Hans kicsit döbbenten.

-Eddig minden jel arra utal. De további vizsgálatok kellenek hozzá.

-Tegyenek mindent, az ügyfelemet majdnem elrabolták. Ő a korona tanú a mostani ügyemben.

-Akkor azt ajánlom, vigye biztonságos helyre. Ahol nem találnak rá és csak ön tudja, hol van ez a hely.

-Rendben. Máris intézkedek. Köszönöm parancsnok úr.

-Szívesen Herr Geerdes. – és kezet fogtak. Hans visszament a lányhoz és megszólalt:

-Jöjjön elviszem egy szállodába, a lakása már nem biztonságos.

-De nincs nálam ruha meg semmi.

-Ne aggódjon, majd én elmegyek érte. Jöjjön. – és felsegítette a lányt a székről és lassan kivezette az épületből.

A parkolóban odavezette a Jaguárhoz és kinyitotta az ajtót, Chris némán ült be és várni kezdett. Hans is beült és beindította a motort.

20 perc múlva már egy szállodai szobában voltak a város szélén, Hans lefektette a lányt majd ment a szálloda igazgatóhoz, aki egy kedves ismerőse volt:

-Köszönöm hogy idejöhettünk Steve.

-Szívesen Hans. Úgy is jövök, neked egyel. Addig maradtok, amíg akartok.

-Köszi. Megyek, elhozom Chris cuccait a lakásából. – és sietve elhagyta az épületet.

Tövig nyomta a gázpedált miközben arra gondolt ezzel a tettével túl messzire ment. De nem volt más választása.

Mikor lefékezett Chris háza előtt egyből megérezte az alvadt vér szagát. Kiszállt a kocsiból és megkerülte a területet. Szerencsére még nála voltak a kulcsok, amiket a lány adott neki így sikeresen bejutott a ház hátsó bejáratán és ment fel a lakáshoz.

Mikor belépett sietve lekezdett összepakolni. Bár nem volt szokása más holmiijai közt kutatni, de ez most vészhelyzet volt. Sietősen pakolta be Chris ruháit egy nagy utazó bőröndbe.

Majd a saját cuccait szedte össze és ment is ki a lakásból. Tudta minél előbb el kell mennie innen.

Az utcán többször is körbenézett nem figyelik e ki de hamar megbizonyosodott hogy pár kíváncsi szomszédon kívül senki nem figyelte őt.