5.

Otthon édes otthon.

H.P.  a város előkelő negyedében lakott egy hatalmas 2 szintes családi házban, ami előtt egy gondosan tartott kert terült el. Nagy bokrokkal és cserjékkel.

A masszív és magas kovácsoltvas kerítés futott végig a ház előtt.

A fiú érdeklődve nézte a házat és látta, hogy hatalmas.

Mikor beléptek az előtérbe helyiség még jobban lenyűgözte a kisfiút. A falak bézs színűek voltak a bútorok sötétbarnák, amik jól harmonizáltak a falakkal.

A padlót eredeti perzsaszőnyeg borította.

A falakon itt-ott festmények lógtak tájképekről.

Axel-nek nagyon tetszett a hely és ezt meg is jegyezte.

-Ez a ház nagyon szép. De itt elfogok, tévedni.

-Nem fogsz, nyugodj meg majd idővel mindent, megismersz. – a kisfiú odalépett az egyik bútorhoz mire H.P. ezt mondta:

-Mit szólnál egy forró fürdőhöz, és utána elmeséled mi volt veled rendben?

-Rendben. – 10 perc múlva a kisfiú boldogan pancsolt a lenti hatalmas fürdőszobában egy nagy kád habos meleg vízben. Örömmel hagyta, hogy apja gyengéd kezei lemossák róla sok koszt és piszkot.

A szivacs persze remek játéknak bizonyult, arra hogy minden csupa víz legyen a kád körül, és persze H.P. sem úszta meg ő is csuromvizes lett. De nem haragudott érte örült hogy látja a fiát nevetni és arra gondolt az élete meg fog változni. Hisz ez a kisember sok boldog pillanattal fogja őt megáldani.

Mikor Axel végre tiszta volt H.P. felállt és megszólalt:

-Itt hagyhatlak kicsit? Hozok neked ruhákat.

-Rendben apa. – Axel figyelte apját, ahogy kimegy a fürdőből.  Boldog volt és tudta apja mellett meg fogja ismerni az élet jó oldalát.

Eddig sokat szenvedett és már nem bírta a napról napra való létet vágyott egy otthonra. Szülőkre, akik megadnak neki minden szeretett és törődést, ami eddig kimaradt az életéből.

A fiú tudta most hogy apja vele van az élete más lesz. Boldogabb és szebb.

-Na itt is vagyok. – halotta apja mély hangját, ami visszarázta őt a gondolataiból.

H.P. sietve törölte meg őt majd ráadta a ruhákat, amik pont jók voltak rá.

Óvatosan kifésülte a fiú hosszú haját majd folytatta. – Na, készen vagy.

-Sokkal jobban érzem magam.

-Ezt örömmel hallom gyere, menjünk be a szobába. Ott várj meg rendben nekem is át, kell öltöznöm. Csak pár perc az egész. – a kisfiú bement az egyik szobába és leült a hatalmas bőr kanapéra. Körbenézett és a látottakból azt szűrte le ez egy könyvtárszoba lehet hisz a mennyezettől a plafonig könyvek voltak.

Odament az egyikhez és végignézte a könyveket. Valamennyire már tudott olvasni így megértette a könyvek oldalára írt címeket és szerzőket.

Mikor talált egy érdekeset levette a polcról, ám vele ment egy apró porcelán szobor is, ami hangosan tört szét a szoba parkettáján.

A fiú ijedten nézte az eltört tárgyat. Félni kezdett és a könyvet a földre téve megpróbálta összeszedni az apró darabokat.

De ekkor belépett H.P. és mikor meglátta a törött tárgyat odasietett a fiúhoz, aki könnyes szemekkel mentegetőzni kezdett.

-Sajnálom apa nem volt szándékos én csak…

-Jól van fiam, nyugodj meg semmi nem történt balesetek, mindig előfordulnak. – mondta a férfi nyugodt hangon és leguggolt.

-Biztos értékes volt. Majd veszek másikat…

-Hé nyugi Axel nem történt semmi. Nem volt értékes egyáltalán, ez csak egy szobor volt. – mondta H.P. miközben egy újságpapírra szedte össze a darabokat, majd folytatta. – Nyugodj meg rendben. Na ezt gyors kiviszem és jövök vissza, addig ülj le. – Axel felvette a könyvet a földről és visszament a kanapéhoz és leült rá.

Árgus szemekkel figyelte a szobaajtót, amin hamarosan belépett az apja, aki leült mellé és átfogta a fiú vállát.

-Sajnálom.

-Semmi baj kicsim ez bárkivel előfordulhat. Mutasd, mit találtál. – a fiú átnyújtotta a könyvet mire H.P. ezt mondta:

-Remek választás.

-Köszi. – és nekidőlt apjának, aki kérdezni kezdett tőle, hogy mi történt vele az elmúlt években.

Axel részletesen mesélt el mindent, apja néha közbevágott és döbbent volt hogy a fia miket élt át.

Mikor a fiú abbahagyta H.P. az ölébe ültette és megszólalt.

-Mostantól minden más lesz. Itt fogsz lakni velem. Mostantól nem kell nélkülöznöd, és ne feledd, ha szeretnél valamit, kérjed nyugodtan és megkapod.

-Ok apa úgy lesz. – mondta és ásított egyet, amit H.P. szóvá is tett:

-Álmos vagy?

-Kicsit. – mondta a fiú és becsukta a szemét.

H.P. a karjaiba vette a fiút és felvitte az emeletre ott is be az egyik szobába, amit direkt neki rendezett be az évek alatt.

A fiú már aludt mikor felért vele, óvatosan befektette a puha ágyba és betakarta majd egy gyengéd puszit adott az arcára, és suttogva ezt mondta.

-Aludj jól fiam. – és csendesen kiment a szobából.

Ő is bement a sajátjába, ami rögtön a fia melletti szoba volt.

Leült az ágyra és arra gondolt végre megtalálta, a fiát és mostantól nem fogja elengedni és vigyázni fog rá minden erejével és tudásával.