8.

Közös programok.

Másnap sikeresen elintézték az iskolai beíratást, bár az igazgató kicsit furcsállta a mesét, amit H.P. előadott de végül is sikerült a fiút betennie az egyik elsős osztályba ahol volt még egy szabad hely.

Axel boldogan lépett ki az iskola ajtaján miközben ezt mondta maga elé.

-Éljen én is járni fogok iskolába.

-Várod már ugye?

-Igen apa nagyon. Akkor megvesszük azt a biciklit?

-Naná és elmegyünk a parkba is, ahol megtanulsz, rajta menni rendben.

-Hurrá. – Axel az apja karjaiba ugrott miközben puszit adott az arcára.

A boltban Axel alig tudta kiválasztani a biciklit ám végül is egy sötétkék mellett döntött. Az eladó mosolyogva figyelte a fiút, akin lehetett látni, hogy nagyon boldog. Az üzletben egy szerviz is működött így sikeresen megjavították, hogy használatra készen legyen.

A parkban H.P. örömmel figyelte Axel-t aki a pótkerekeknek hála jól ment vele ám egy kis idő múlva erre kérte apját:

-Apa vedd le róla a pótkerekeket.

-Nem túl korai még?

-Kérlek hadd, próbáljam meg. – a férfi eleget tett a fia kérésének és miután sikeresen leszerelte őket a fiú egy-két próbálkozás után tökéletesen ment vele a park járdáján.

H.P. győzött utána futni. Az emberek a parkban mosolyogva figyelték őket apát és fiát, ahogy önfeledten szórakoznak. Látták rajtuk hogy nagyon boldogok. Mert azok is voltak.

Már egy jó ideje ott voltak de Axel nem fáradt el. A parkban volt egy játszótér is sok mászókával és hintával.

Rajtuk kívül még jó pár szülő volt ott, akik a padokon ülve figyelték csemetéiket, ahogy boldogan játszanak egymással.

H.P. beállt az egyik fa alá és onnan figyelte fiát, aki beállt a többiek mellé. Minden pillanatot kiélvezett és a látványt hogy a fia ott van vele.

De ekkor egy kis baleset történt Axel és egy másik fiú összementek, aminek sírás lett a vége persze nem Axel részéről, hanem a másik fiú részéről.

H.P. odament ahogy a fiú anyukája is.

-Thomas kicsim jól vagy?

-Igen jól anya.

-Elnézést a fiam nevében is. – kezdte H.P.

-Semmi baj véletlen volt. – szólt az anyuka, aki fél szemmel a férfit nézte, aki odafordult Axel-hez:

-Te jól vagy fiam?

-Igen jól apa én nem akartam.

-Tudom kicsim véletlen volt, na menj, oda kérj bocsánatot. – Axel odament a másik kisfiúhoz és a kezét nyújtva megszólalt.

-Ne haragudj hogy neked mentem.

-Semmi baj. – szólt a fiú és kezet fogtak.

H.P. bólintott és megszólalt.

- Engesztelésként hadd hívjam meg önt és a fiát egy üdítőre. – szólt az anyukának, aki elfogadta:

-Köszönöm elfogadjuk, gyere Thomas. – 10 perc múlva már a közeli üdítős stand előtt álltak. A fiúk nagyon finom rostos üdítőt ittak, míg az anyuka, egy kis üveg buborékmentes ásványvizet ivott.

A fiúk miután kivégezték az üdítőt visszaszaladtak a játszótérre, és mintha mi sem történt volna, együtt kezdtek játszani.

Eközben a nő beszélgetett H.P. – vel:

-Még egyszer köszönjük. Ez nagyon kedves gesztus volt tőled.

-Szívesen. Remélem ez a kis incidens, nem bántotta meg a fiát?

-Nem dehogy is erre ne gondoljon. – a nő néha félszemmel a férfira nézett és folytatta. - Nagyon jól nevelt fiad van. - mondta a másik fiú anyukája.
-Csak próbálom módszeresen nevelni. Előbb próbálom megbeszélni vele, aztán ha nem megy, akkor jön az, hogy elég.
-Ez valahogy nálam sosem működött. El van kényeztetve.
-Axel is el lenne, ha nevelhettem volna babakorától.
-Válás?
-Nem igazán, de ez egy fura sztori.
-Őt is el akarja vinni az apja, de nem fogom hagyni.
-Én is mindent megteszek a fiamért. Ne haragudj, milyen illetlen vagyok. Hans Peter Geerdes.
-Stella Steiner. - nyújtotta ki a kezét, amit H.P. megcsókolt.
-Szóval egyedülálló apuka vagy.
-Ahogy mondod. Te pedig egyedülálló anyuka.
-Igen, de eljöhetne az életembe már az a kedves ember, aki elfogad a fiammal.
-Egy ilyen gyönyörű nőt? Biztos. - Stella elnevette magát.
-Kedves tőled. - a nő elővett egy kis papírt és felírta a számát. - Ha szeretnéd, hogy a fiaink barátkozzanak. - adta át neki a papírt. H.P. eltette és válaszolt .
-Mindenféleképpen.
-Örülök, hogy megismertelek. - állt fel a padról és odament a fiához, majd vele hazamentek. Axel egy ideig még játszott majd odament az apjához.
-Ugye találkozhatok még vele.
-Persze Kicsim!
-Menjünk haza.
-Ahogy akarod. Hozd a bicajod. - a kisfiú felpattant rá és végig az apja előtt haladt szépen, minden szabályt betartva.

Délután 3-kor léptek be a ház kapuján. Axel betolta a garázsba a biciklit majd felsietett a házba ahol az apja várta a fürdőszoba előtt.

A fiú besietett miközben ezt mondta:

-Apa az normális ha ég a testem?

-Ezt hogy érted? – kérdezte H.P. és megérintette a fia homlokát, ami forró volt. – Gyorsan be a kádba. – a fiú beállt mire az apja először langyos majd hideg vizet engedett a fiúra, aki nem tetszését fejezte ki:

-Ez túl hideg.

-Tudom de muszáj. Mostantól délelőtt 11-től délután 3-ig nem mehetsz ki az utcára.

-De miért?

-Akkor van a legmelegebb és ez veszélyes rád nézve.

-Mi történhet velem?

-A szervezeted és a tested túl melegszik mi vámpírok nem bírjuk annyira meleget de, ezt már tudod a lényeg halálos is, lehet, ha nem lépünk időben. Ezt jegyezd meg rendben.

-Rendben apa. – a fiú hagyta, hogy az apja letisztítsa majd tiszta ruhába bújtatva felkísérte a szobájába.

-Most aludj egy, keveset este sokáig leszünk el.

-Miért megyünk valahova? – kérdezte a fiú miközben befeküdt az ágyba. H.P. betakarta és elmondta:

-Igen ma este látni fogsz engem a színpadon.

-Fellépsz?

-Igen Stefan felhívott hogy ma este be kell ugranunk az egyik klubban. A csapat, akiket vártak visszamondták, így nekünk kell ott lennünk.

-Ez jól hangzik, alig várom.

-Én is, na most aludj kicsit, és este megyünk.

-Ok szia apa.

-Szia fiam. - és egy puszit adva neki elhúzta a sötétítő függönyt és kiment a szobából.

Axel egyből elaludt hisz az egész napos játék és futkározás lefárasztotta.