11.

Városnézés

6-kor Axel is felkelt. Kicsit álmosan szemeit dörzsölve ült fel az ágyon és körbenézett. Az apját kereste, akit meg is talált az étkezőben az asztalnál ülve. Épp újságot olvasott.

Felkelt mire H.P. felnézett és mosolyogva állt fel az asztaltól:

-Szia fiam. Jól aludtál? – kérdezte és odament a fiúhoz.

-Igen apa remekül.

-Akkor jó. Na van kedved várost nézni?

-Igen van.

-Remek na öltözz át és indulunk is. – 20 perc múlva együtt léptek ki a liftből. Az utcán H.P. a nyakába ültette a fiút, aki elsőre félt de utána boldogan kémlelte a város hatalmas épületeit.

Axel élvezte, hogy mindent láthat, és hogy semmiről nem marad le.

De egy kis idő múlva megkérte apját tegye le, hogy büszkén és kihúzva magát sétáljon mellette.

A város híressége a tv torony lenyűgözte a fiút, az apja jóvoltából sikerült felmennie a tetejére.

Bár kicsit félt de H.P. nyugtató szavai jó hatással voltak rá. Ahogy jönnek lefelé a fiú megszólalt.

-Apa szomjas vagyok.

-Tudom fiam én is. Gyere, tudok egy helyet ahol nem fognak zavarni minket. – mikor leértek az utcára fogtak egy taxit és elvitették magukat a város nyugati részébe.

Ez egy rossz hírű környék volt.

A bandákba verődőt kívülállók döbbenten nézték apát és fiát, akik túl jól öltözöttek voltak a környékbeliekhez képest.

H.P. szúrós tekintete visszatartotta őket.

De ahogy befordultak egy másik utcába H.P. egy hirtelen mozdulattal felkapta a fiát a földről és rohanni kezdett ki az utcából, ám mielőtt kiért volna egy csapat rosszfiú lépett eléjük.

Az egyikük, aki a főnök lehetett megszólalt.

-Milyen édes kis szöszke fiú. Ritka az ilyen gyerek erre felé.

-Tünj az utamból vagy megjárod. – sziszegte H.P. és dühösen a férfira nézett.

-Akkor gyerünk, mutasd meg. – és egy kést húzott ki a kabátja alól.

H.P. letette a fiát majd gonoszan elvigyorodott és behúzott egyet a férfinak, aki egy darabig egy helyben állt majd akár egy darab fa eldőlt.

A haverjai döbbentek néztek H.P. – re aki felemelte a kezét és megszólalt:

-Na ki kér még egy jobbost? – a 4 alak reszketve rohant el onnan.

-Gyáva nyuszik vagytok. – mondta Axel.

Majd apja felé nézett, aki addigra előkészítette neki. A fiú odament az eszméletlen férfihez és saját magától harapott a férfi csuklójába. H.P. addig a környéket figyelte majd mikor a fia végzett ő ivott az áldozatból.

A holtestet elrejtették, majd együtt elhagyták a környéket.

Lassan sétálva mentek vissza a szállodába ahol Axel egy kellemes zuhany után boldogan és fáradtan feküdt le miközben ezt mondta.

-Hiányzik a saját ágyam.

-Nyugi Axel holnap este már ott alszunk.

-Olyan szép ez a város. Ugye majd eljövünk még ide?

-Hát persze hisz sok idő van még az iskolakezdésig. Tudod mit.

-Mondjad apa.

-Mi lenne, ha körben járnánk az országot. Csak te meg én. Biztosan remek móka lenne.

-Ez remek ötlet benne vagyok. – ujjongott a kis fiú.

-Akkor ezt megbeszéltük. Holnap, ha hazaértünk megtervezzük az utat, és útnak indulunk.

-Alig várom. – Axel akkor este alig tudod elaludni az izgalomtól. Kis fejében maga előtt látta az egész kirándulást. Tudta hogy remek móka lesz és remélte, hogy sok szép helyre el fog jutni.