13.

Első állomás: Bréma

A következő 3 napban H.P. felhívott minden szállodát és lefoglaltatta a szobájukat, hisz minden városban ott fognak maradni pár napig.

Az indulás előtti estén miután vadásztak, visszasiettek a házba ahol H.P. segítette a fiának összepakolni a ruhákat. A kisfiú legszívesebben az összes ruháját vitte volna, de H.P. nyomos érveket hozott fel.

-De apa én szeretem azt a zöld farmert.

-Fiam kérlek az nem áll jól rajtad. Az a kék inkább vagy mit szólnál ehhez a feketéhez.

-Rendben legyen, ahogy te akarod. – este 11-re mindennel készen voltak.

Axel akkor este kiharcolta, hogy együtt nézzenek meg egy kedves mesét, ám mikor a felénél tartottak a fiú elaludt.

H.P. felvette és bevitte a szobájába, ahol lefektette és egy puszit adott neki mire a fiú megmozdult és tovább aludt.

Ő is bement a sajátjába és elfeküdt az ágyán. Remélte a kirándulás remekül fog sikerülni és Axel is jól fogja magát érezni.

Axel reggel fél 7-kor kelt fel. Felült az ágyában és a szemeit dörzsölve nyújtózott mire az apja lép be hozzá:

-Jó reggelt fiam.

-Apa szia.

-Na készen állsz?

-Igen! – kiáltotta a fiú kitörő örömmel.

-Na akkor irány mosakodj meg és gyere reggelizni már minden készen, van csak te, hiányzol. – a fiúnak nem kellett kétszer mondani. Rohant is a fürdőbe.

10 perc múlva már felöltözve ült a konyhában és finom kakaós zabpelyhet evett sok tejjel. Az apja addig átnézte az útitervet majd megszólalt:

-Remek lesz, meglátod, majd elmegyünk múzeumba meg várkastélyokba.

-De az nem olyan érdekes. – szólt a fiú.

-Igen is érdekes. Nézd fiam én már sok mindent megéltem és láttam is, és azt tudnod kell, hogy művelődni a múzeumokban lehet, és ha sokat olvasol. A tudás a könyvekben van és a múltban is voltak érdekes dolgok.

-Tényleg apa te mióta élsz? – H.P. lehajtotta a fejét és válaszolt.

-Hogy ez most ide?

-Hát olyan sokszor említed a múltat, meg hogy te már mennyi mindent átéltél. Ezért kérdem.

-Nos fiam nem hiszem hogy ez a legalkalmasabb pillanat, hogy…

-Na apa mond már el. – H.P. odahajolt a fiához és kimondta:

-400 éve élek és nekem elhiheted nem kis idő, ám ez. – Axel csodálkozva nézett apjára, aki felegyenesedett és bólintott.

-400 év?

-Igen de, majd ha nagyobb leszel, és ismerni fogod a fajtádat és a vámpírok múltját, rájössz, vannak nálam sokkal idősebb vámpírok is.

-És én is sokáig fogok élni?

-Nos ezt nem tudom de, majd az idő eldönt mindent, ne félj. Na gyere, induljunk lassan, mert sosem fogunk odaérni. – a fiú leszállt a székről és kiment a házból.

Az utcán a kocsi mellett megállt és várta apját, aki bezárta a házat és bekapcsolta a riasztót majd odament hozzá és megszólalt.

-Na akkor minden lezárva és beriasztva. – beültek a kocsiba és neki indultak.

Axel mosolyogva nézte az utat majd előrehajolt és megkérdezte:

-Hova megyünk először?

-Brémen-be. Nagyon szép város tele van történelmi helyekkel, és épületekkel meglátod tetszeni fog. – és a városból kifordulva rámentek az autópályára.

Másfél óra alatt értek oda és egyből a szállodához mentek, ami egy nagyon szép 200 éve épült házban volt.

Axel csodálkozva nézte a nagy épületet és megszólalt.

-Ez nagyon nagy.

-Igen az. Gyere, bejelentkezünk, és a nyakunkba vesszük a várost. – a portán sikeresen megkapták a szobakulcsot majd felmentek a szobába, ami nagyon hangulatos volt. Axel egyből az ablakhoz szaladt és kinézett. A látvány csodálatos volt.

A fiú alig várta hogy végre elmehessen a városba.

Nemsokára el is hagyták a szállodát, mikor kiléptek az utcára H.P. felkapta fiát és elindultak a régi piactérre ahol az épületek, megtartották régi stílusukat. Majd onnan le a folyópartra ahol hatalmas turista hajók úsztak végig. De az egyik kis utcában Axel észrevesz egy szobor csoportot, ami állatokat ábrázolt.

-Apa nézd azokat a szobrokat.

-Tudod kiket, ábrázol?

-Nem?

-A Brémai muzsikusokat. Ismered azt a mesét?

-Még nem halottam. – mondta Axel és figyelte, ahogy apja leül a szobor melletti padra, és az ölébe veszi, majd elkezdi mesélni a történetet.

A kisfiú csodálattal hallgatta a mesét, aminek hamarosan több hallgatója is akadt. Gyerekek és felnőttek egyaránt.

Mikor H.P. befejezte a tömeg mosolyogva kezdett el tapsolni mire a férfi felállt és meghajolt. Többen odamentek hozzá és megszólították.

-Maga nagyon szépen tud mesélni. – szólt egy anyuka, aki a kislányával hallgatta végig a mesét:

-Köszönöm szépen. A fiam is szereti, ha mesélek neki.

-Igen az én apukám tud a legszebben mesélni. – szólt Axel.

Mikor a tömeg szétszéledt és ők kettesben maradtak a fiú folytatta.

-Ez a mese hihetetlen volt apa.

-Örülök hogy tetszett. Látod, ha bátor vagy és agyafúrt mindent megtehetsz, anélkül hogy bajod esne.

-Ez igaz. – a szobrot elhagyva bementek a Szent Péter Dóm-ba aminek, gyönyörűen díszített mennyezet volt és hatalmas terme.

H.P. elmesélte hogy ez a templom már 200 évvel ezelőtt is állt és ő már nem egyszer járt itt.

A fiú kíváncsian hallgatta apja beszámolóját és rájött olyasmiket is, megtudhat, amit senki más.

A Dóm-ot elhagyva belevetették magukat a város nyüzsgő forgatagába. Egész délelőtt elvoltak ám délben mikor a legmelegebb volt visszamentek a szállodába.

Axel fáradtan mászott fel az ágyra miközben apja odaült az ágy szélére.

Megsimogatta az arcát és megszólalt.

-Délután majd folytatjuk a városnézést rendben. És ha sikerül elintézni egy kellemes hajóútra is elmegyünk.

-Egy olyan szép nagy díszes hajón, amit a vízben láttunk.

-Pontosan. De most aludj kicsit rendben, ha valami kell, itt leszek kint.

-Rendben apa. – és egy nagy ásítás után egyből elaludt.

H.P. persze nem akarta becsapni a fiát ezért lement a recepcióra és érdeklődni kezdett. Szerencséjére sikerült is intéznie egy kellemes kirándulást, ami délután 5-kor indul. Csendben ment vissza a szobába és leült a nappaliban. Elengedett egy nagy sóhajt és remélte minden rendben fog menni.