14.

Egy különleges vacsora.

És ez úgy is lett. Bár a hajóra futniuk kellett de így is sikerült időben odaérniük. Axel ámulva állt a hajó korlátjánál és nézte a tájat. Apja mögötte állt és figyelte fia minden mozdulatát hisz nem lett volna szerencsés, ha a fiú beleesik.

De az út remek volt. Mindketten nagyon élvezték. Mikor visszaértek a partra a nap már lebukóban volt.

Axel nagy levegőt vett és megszólalt:

-Majd megyünk megint?

-Nem fiam, mert holnap reggel megyünk tovább Hannover-be. Az is egy nagyon szép város és ott több napig maradunk, mert ott sok mindent szeretnék neked megmutatni, ha te is szeretnéd.

-Igen apa nagyon. – és a nyakába ugrott.

Bremen nem volt nagyváros ezért sokáig kellett keresniük a megfelelő áldozatot ám H.P. most is használta a 400 év alatt szerezett tapasztalatát.

Mint ismeretes mindenhol vannak klubok vámpírok számára. Ahol kedvükre ihatnak emberekből igaz ezért fizetni, kell de, mégis csak jobb mintha az utcán lennének.

Este mikor már teljes volt a sötétség elértek egy szűk kis utcába, aminek a közepén volt egy 4 szintes régi stílusban épült sötétbarna ház.

H.P. felkapta a fiát és elindult a bejárat felé, ám a kidobó, aki kint állt megállította őket:

-Bocs haver 18 év alatti nem jöhet be.

-Engedj be ő a fiam neki is, van képessége.

-Higyem is el mi. Na menj innen. – de ekkor H.P. egy rég nem látott ismerőst látott, meg aki épp mellettük megy el. Le is szólította:

-Paul? – a férfi rájuk nézett és igen csak elkerekedett a szeme mikor meglátta, ki szólította le:

-Csípjenek meg. Hans öregem te itt? – és odalépett hozzá. – Mióta is nem találkoztunk 100 éve?

-Annyi meg van szerintem. – Paul megnézte Axel-t és megszólalt:

-A te fiad?

-Igen és szomjazik de, ez a bunkó nem akar beengedni minket. – bökött H.P. a kidobó felé. A férfi odanézett és halkan megsúgta:

-Ez nem a jó hely erre gyertek hozzám nálam is, vannak érdekességek. Meg az utóbbi 50 évben a hely leromlott. Nem a régi elhiheted. Na gyertek. – és együtt indultak el.

Már jó 10 perce mentek mikor Axel megszólalt.

-És a bácsi honnan ismeri az apámat?

-Az apád nagyon sokat tett értem és megmentette az életemet. Amiért örökre hálás leszek neki.

-Akkor ti jó barátok vagytok?

-Igen azok. Te pedig nagyon kis kíváncsi? – és megsimogatta a fiú fejét. Aki elnevette magát, majd folytatta:

-Apa szomjazom.

-Tudom kicsim én is de, ne aggódj minden rendben lesz.

-Nyugi nálam jól fogtok lakni. – és hamarosan megérkeztek egy másik házhoz, ami hasonló volt, mint H.P. háza csak valamivel kisebb.

Mikor beléptek a hely lenyűgözte őket.

-Üdvözöllek titeket szerény hajlékomban. Érezzétek magatokat otthon. – Axel lemászott apja karjaiból és körbenézett. De ekkor egy fiatal 30 év körüli nő sietett eléjük. Aki elcsodálkozott mikor meglátta az idegeneket.

-Paul kik ezek az emberek?

-Ők nem emberek Lisa ők is olyanok, mint én. Az úr itt Hans Peter Geerdes régi barátom ez a kis fiú pedig a fia Axel. – a nő leguggolt a fiú elé és megkérdezte:

-Ő is vámpír?

-Igen az. – szólt H.P. A nő pislogott párat majd folytatta

-Sosem gondoltam volna, hogy látok egy igazi élő vámpír gyermeket. Eddig azt hittem csak legendák. Elnézést Herr Geerdes de a fia látványa…

-Semmi baj asszonyom. – H.P. nem haragudott hisz tényleg ritkák a fiához hasonló gyermekek. Kevés vámpír vállalja felelősséget, egy gyermekért.

Axel megérintette a nő arcát és megszólalt.

-Te halandó vagy.

-Igen az vagyok. Te viszont nagyon éhes látom a szemeiden.

-Oh milyen édes kisfiú. – halottak egy másik női hangot a háttérből ahol feltűnt még egy nő. Odament Axel-hez és folytatta. – Milyen édes kis pofija van. – és megcsípte a fiú arcát, aki erre mérges arcot vágott és megszólalt.

-Ezt ne csinálja.

-És milyen kis harcias.

-Stella hagyjad te, nem értesz a gyerekekhez.

-Te mintha értenél Lisa. – a két férfi látta, hogy ha nem tesznek valamit itt veszekedés lesz ezért H.P. megfogta Stella karját és megszólalt.

-Hölgyem nekem biztosan tudna segíteni. – a nő mikor meglátta elcsodálkozott.

Eközben Lisa felkapta Axel-t és megszólalt:

-Gyere velem majd én, ellátlak. Herr Geerdes…

-Nyugodtan Lisa de kérem vigyázzon rá. – szólt a férfi majd a fiúhoz fordult. – Kérlek Axel fogadj szót rendben. És ne félj.

-Nem félek apa. – H.P. figyelte ahogy a nő eltűnik a fiával az egyik fordulóban majd ajtó csapódását hallották meg.

H.P. Stella-ra nézett majd megszólalt:

-Tudod Paul ez most meglepett,

-Mi? Hogy halandó szeretőim vannak.

-Nem hanem hogy beavatod őket mindenbe. – és megsimogatta Stella arcát, aki elaléltan fektette arcát a férfi tenyerébe.

-Muszály mert különben elárulnak és akkor végünk.

-Pontosan. – a nő átölelte H.P.-t és megszólalt.

-Akkor Herr Geerdes mit tehetek önért?

-Nagyon sok mindent. – és megcsókolta a nőt.

Paul elnézést kérve elhagyta a házat így szabad utat adva barátjának, aki becipelte a nőt az egyik lenti szobába ahol kedvére játszhatott vele.

Eközben Axel egy kellemesen berendezett szobában volt Stella-val aki egy hintaszékben ülve lassan ringatózva tartotta őt miközben egy gyermekdalt dúdolt tökéletes hangon. A fiú csodálattal hallgatta majd megszólalt.

-A néni hangja olyan szép. Pont illik apa mély hangjához.

-Apukád is szokott neked énekelni?

-Igen minden este mikor lefekszem. – nézett a nőre a fiú, akin már lehetett látni, hogy átváltozott. Stella megsimogatta az arcát és megkérdezte:

-Nagyon szép kisfiú vagy. Apád biztos büszke rád.

-Igen az és én szeretem őt.

-Az a lényeg, ha szereted. A szeretet a legfontosabb egy szülő és a gyermeke közt. És a bizalom. Ha őszinte vagy apádhoz és megbeszélsz vele mindent, meglátod a kapcsolatotok nagyon erős lesz és kitartó. Olyan erős hogy minden problémát és akadályt együtt fogtok tudni legyőzni.

-Köszönöm ezt megjegyeztem.

-Szívesen de most gyere, igyál, látom, hogy már nagyon szomjazol. – a fiú feltérdelt a nő ölében majd a nyakába temette az arcát.

Stella felszisszent mikor megérezte az apró gyermeki fogakat a bőrében. Átfogta a kisfiú testét, és szorosan tartotta miközben a boldogság, elárasztotta a lelkét.

Akkor éjjel sokáig élvezték Paul és a 2 nő társaságát. Éjjel 2-kor hagyták el a házat, ami előtt egy taxi várta őket.

H.P. a karjaiban tartva a fiát elköszönt:

-Köszönöm mindent az adósotok vagyok.

-Nem Hans én tartozok köszönettel. – szólt Paul. – aztán vigyázzatok magatokra és majd beszélünk, és ha legközelebb erre jártok, ugorjatok be.

-Igen szívesen várunk titeket. – szólt Stella.

H.P. beült a kocsiba, ami egyenesen a szállodához vitte őket ahol sietve elkérte a kulcsot majd felment.

Axel-t egyből lefektette majd ő is pihenni ment.

Másnap reggel 9-kor hagyták el a szállodát. A portán leadták a kulcsokat, majd elhagyták az épületet.

Mielőtt beszálltak volna a kocsiba Axel megszólalt:

-Tegnap este nagyon jól éreztem magam. Stella nagyon kedves volt velem.

-Ennek örülök fiam, és nagyon büszke vagyok rád, hogy szófogadó és ügyes fiú voltál.

-Sosem fogsz bennem csalódni apa. – és átölelte apját, aki magához szorította.

A következő 2 hétben bejárták Hannover-t és Göttingen-t. Mindkét város tele volt jobbnál jobb helyekkel és eseményekkel.

Hannover-ben sokáig elidőztek a város hatalmas botanikus kertjében ahol épp az orchidea virágzási ideje volt így a több tucat virág egyszerre virágzott. De láttak még apró banánfákat, narancs és citrom fákat, amiken már érettek az első gyümölcsök.

A történeti múzeum nagyon tetszett Axel-nek aki oda volt a régi fegyverekért és felszerelésekért.

De maga a hely teljesen lenyűgözte.

4 napig időztek a városban majd átugrottak Göttingen-be de, ott nem sok érdekes dolgot láttak így még aznap átmentek Lipcsébe ahol új barátokra tettek szert, akik a jövőben még szereplői lesznek Axel és H.P. életének.