16.

Életmentés és új barátok

H.P. elment a fiáért a gyermek felügyeletre ahol odament a szálloda alkalmazotthoz és megszólalt:

-Jó napot jöttem a fiamért.

-Jónapot igen a kis szőke hajú ugye? Axel.

-Igen ő. – a nő elsietett a kisfiúért, aki épp a hatalmas, színes golyókkal ellátott kádban játszott kettő másik kisgyerekkel.

Az alkalmazott odament hozzá és mondott neki valamit mire a fiú elköszönt és rohant apjához, aki a karjaiba kapta.

-Apa szia.

-Szia kicsim. Na élvezted?

-Igen remek volt és képzeld, vannak új barátaim.

-Ennek örülök kicsim. – és megpuszilta a fia homlokát majd folytatta. – Mit szólnál hozzá, ha most elmennénk úszni egyet.

-Ok de én...

-De? - a fiú az apja füléhez hajolt és belesúgta:

-Nem tudok úszni. – H.P. elmosolyodott és megszólalt.

-Egyet se félj kicsim majd én, megtanítalak. Egyszerűbb, mint gondolnád.

-Azt mondod?

-Hát persze, meg amíg engem látsz, sose félj. – sietve felmentek a szobába ahol átöltöztek majd mentek le a szálloda hatalmas medencéjéhez.

Axel kicsit félve nézte a sok vizet majd mikor megálltak kettő szabad széknél megszólalt.

-Ez nagyon sok víz. – és leguggolt a medence szélén.

-Ne aggódj fiam, majd segítek. – mondta H.P. miközben levette a fürdőköpenyt majd Axel-ről is lekerült, aki ijedt szemekkel nézett rá. - Na gyere, menjünk be, itt kint sosem tanulsz meg úszni. – elsétáltak a medence lépcsőjéhez. Először H.P. ment bele majd a kezét nyújtva a fiának megszólalt.

-Gyere kicsim a víz nagyon kellemes.

-Félek. – és remegve lépett az első lépcsőfokra miközben erősen szorította apja kezét, aki lassan bevezette őt a vízbe. Ahogy nőtt a víz mélysége Axel egyre ijedtebb lett majd folytatta. – Ez nekem nem megy apa.

-De menni fog ne félj, itt vagyok. – apja nyugtató hangja bátorságot adott neki majd mikor már kezdett hozzászokni megkérdezte:

-Te ugye tudsz úszni?

-Persze hogy tudok nagyon is jól.

-Jó neked. – és szomorúan lehajtotta a fejét mire H.P. odavezette a medence széléhez és megszólalt:

-Most jól figyelj rám a víz nem bánt. Gondolj rá úgy, mintha a barátod lenne. Bíznod kell benne és meglátod egyből meg fogod szokni.

-Azt mondod?

-Hát persze na akkor most első lecke. Fogd meg a medence szélét és engedd el magad, hogy a víz felemeljen. – Axel megtette, amit apja kért és remegve ugyan de sikerült neki egy pár másodpercig a vízen maradnia.

Majd ezt még jó párszor elgyakorolták mire a végén a fiú már boldogan várta a következő leckét.

Ami kicsit meredekebb volt, de ahogy apját nézte eszébe jutott, amit Lisa mondott neki a bizalomról.

H.P. a karjaira fektette Axel-t aki, először lassan majd egyre gyorsabban mozgatta a karjait és a lábait.

De másfél óra múlva ki kellett jönniük a vízből hisz a fiú szája kezdett lila lenni, ami rossz jel volt.

H.P. leültette őt az egyik székre és ráterített egy vastag frottír törülközőt és megszólalt.

-Jól érzed magad?

-Igen remekül apa és ez az úszás dolog kezd egyre jobban megtetszeni.

-Ennek örülök. Nem vagy éhes vagy, szomjas?

-Csak egy kicsit.

-Ok kicsit várunk majd átmegyünk a büfébe rendben, és amiért ilyen ügyes voltál bármit, kérhetsz.

-Éljen te vagy a legjobb apa. – mondta Axel boldogan.

-Köszönöm fiam hogy ezt mondod, jól esik. – és leült a másik székre.

Eközben tőlük nem messze kettő férfi helyezkedett el miközben beszélgettek:

-Szerinted ő ott milyen. – kérdezte az egyik H.P.-ék felé.

-Nem rossz de szerintem hetero.

-Miből gondolod?

-Látom rajta és a kisrác meg szerintem a fia. Ebből következtetek.

-Kár pedig jól néz ki. – és másról kezdtek beszélgetni.

Azt a délelőttöt apa és fia remekül eltöltötték és mire eljött a dél Axel már ügyesen tudott úszni. H.P. végig ott volt mellette és figyelt rá. Mikor a fiú már magától is tudott úszni örömmámorban úszva ölelte át apját.

-De jó tudok úszni.

-Igen tudsz kicsim nagyon ügyes vagy. Látod nem is, kellet, volna félned.

-Igen apa és köszönöm te olyan fantasztikus vagy.

-Köszönöm fiam. Na én kicsit kimegyek de, te maradj itt a szélénél és gyakorolj rendben, de csak itt. Ne menj beljebb, mert ott már mély.

-Ok apa. – H.P. kiment a vízből és leült az egyik székre és onnan figyelte fiát, aki egyre ügyesebben úszott.

Egy kis idő múlva azonban felállt és elnyúlt a köpenyéért mikor meghalja a fai hangját a fejében:

„Apa”

A vízre nézett de csak azt látta, hogy Axel kétségbeesetten csapkod a vízben messze a szélétől. Ijedten ugrott be a vízbe de mire odaért egy másik férfi már ott volt és a karjaiban tartva a fiút kiúszott a medence széléhez ahol a barátja segített neki kiemelni a fiút a vízből.

Lefektetették az ágyra, ami ott volt, majd aki kimentette megvizsgálta és megszólalt.

-Nem lélegzik. – de ekkor ért oda hozzájuk H.P. és ijedten guggolt le melléjük:

-Kicsim, Axel hallasz? – látta, ahogy az idegen férfi mesterségesen lélegeztetni kezdi a fiát majd szívmasszázst alkalmazva, lassan felélesztette a fiút, aki köhögve fordult oldalra.

-Okos kölyök ez az köpjed ki. – H.P. megérintette a fia fejét és megszólalt.

-Axel jól vagy?

-Apa?

-Igen itt vagyok. – és megsimogatta a fiú fejét.

De ekkor ért oda a szálloda orvosa, aki helyet kérve megvizsgálta a fiút. Amíg ez tartott H.P. megköszönte a két idegennek a segítséget.

-Köszönöm hogy segítettek.

-Nincs mit uram. – és kezet fogott azzal, aki kimentette a fiát.

-Csak egy pillanat volt az egész de… - kezdte H.P. mire a férfi megszólalt:

-Ne hibáztassa magát balesetek, előfordulnak.

-Az igaz de nem is tudom, hogy tudnám meghálálni, amit tettek.

-Nem kell. hagyja csak ez a szakmám. Egyébként Simon Michael vagyok ő itt a barátom Hendrick Stedler. – H.P. mindkettejükkel kezet fogott és ő is bemutatkozott:

-Hans Peter Geerdes vagyok. – de ekkor az orvos ment oda hozzájuk.

-Melyikük a gyermek hozzátartozója?

-Én vagyok. – lépett hozzá H.P.- Hogy van a fiam?

-Most már jól. Semmi komolyabb baja nem esett csak kicsit meg van rémülve.

-Hála az égnek. Köszönöm doktor úr a segítséget.

-Szívesen. Engedelmével. – az orvos elment onnan. H.P. odalépett a fiához, aki addigra már ült és nézett maga elé.

-Apa én…

-Miért mentél el a széléről?

-Sajnálom csak azt hittem menni fog. – mondta a fiú pityeregve. – Sajnálom és bocsánat, hogy nem hallgattam rád.

-Most haragszom rád Axel. Megsértettél.

-Ne haragudj. – és már a sírás határán volt mire H.P. felkapta és átölelte:

-Soha többet ne tegyél ilyet rendben?

-Rendben apa. – és szorosan fogta át apja nyakát, aki odafordult Hendrick-hez és Simon-hoz:

-Most le kell fektetnem a fiamat de, 20 perc múlva, ha akarnak, feljöhetnek. 120-as szoba.

-Nem Hans nem akarunk zavarni. – mondta Hendrick.

-Nem fognak és ragaszkodom hozzá, hogy feljöjjenek.

-Rendben ott leszünk. – és figyelték, ahogy a férfi lassan elhagyja a medence területét.

A lakosztályukban lefektette Axel-t aki, még mindig szomorú volt, apja látta rajta ezt és megszólalt.

-Ne haragudj hogy olyan mérgesen szóltam rád, de megijedtem.

-Tudom apa, éreztem és sajnálom. – mondta a fiú miközben magához, szorította a plüss maciját, amit még Hannover-ben kapott az apjától a vidámparkban.

-Jól van kicsim semmi baj de, máskor fogadj szót.

-Ok úgy lesz apa. – Axel felült és átölelte az apját, aki lassan visszafektette és folytatta:

-Most aludj kicsit. Este lesz egy vacsora vendégünk.

-Kicsoda?

-Egy kedves hölgyismerősöm szóval jó legyél.

-Úgy lesz. – Axel lefeküdt és szép lassan elaludt. H.P. becsukta a szobaajtót

H.P. addig felkészült Hendrick és Simon fogadására, akik hamarosan meg is érkeztek.