17.

A beszélgetés

1 óra volt mikor H.P. halotta hogy kopognak. Farmerben és egy rövid ujjú pólóban nyitott ajtót. Hendrick és Simon elmosolyodtak és köszöntek.

-Hello remélem nem jöttünk korán? – kérdezte Simon és átnyújtott egy üveg jó minőségű bort:

-Nem épp időben jöttetek. Kerüljetek beljebb. – a két férfi elcsodálkozott hisz a lakosztály sokkal nagyobb volt, mint az övék.

H.P. bevezette őket az ebédlőbe, ahol kibontotta a bort majd egy-egy pohárral adott vendégeinek.

-Ön nem iszik Hans? – kérdezte Simon.

-Én sosem iszom alkoholt. – és leült velük szembe. – Nos, én nem is tudom, hol kezdjem de…

-Nem kell elkezdenie Hans mint a medencénél is, mondtam, örülök, hogy segíthettem. – kezdte Simon.

-Én örülök és köszönöm. Tudják most tanítottam meg úszni de, túl magabiztos voltam mikor magára hagytam.

-Láttuk miközben tanította őt. – mondta Hendrick. – És nagyon jól navigálta a fiát. Jó volt nézni, ahogy tanítja.

-Igen épp azon beszélgettünk, miközben néztük hogy milyen ügyes.

-A fiad gyorsan tanul Hans.

-Igen tudom nagyon okos és ügyes de, többet nem fogom magára hagyni. – azon a délutánon nagyon jót beszélgettek és kiderült egy városban laknak. Rick magántanárként dolgozik 4 családnál és néha az egész hete be, van táblázva, Simon egy clubban pultos.

De H.P. azon lepődött meg igazán mikor kiderült, hogy Hendrick és Simon egy pár.

H.P. meg is jegyezte, hogy nem nézte volna ki belőlük, hogy melegek.

A két férfi nem haragudott érte inkább örült hogy nem lehet észrevenni.

Délután 3-kor Axel a beszélgetés hangjára ébredt fel, a szemeit dörzsölve felkelt az ágyból és kiment a szobából:

-Igen jól mondod Hans a mai világban az ember, már nem lehet biztos mindenben. – halotta egy idegen hangot majd megszólalt.

-Apa. – H.P. odanézett és megszólalt.

-Axel szia kicsim. – odament és felkapta. – Jól aludtál prücsök?

-Igen nagyon jól esett. – Hendrick és Simon felálltak és elköszöntek:

-Akkor mi nem is zavarunk tovább. Hans köszönjük a vendéglátást. – mondta Hendrick és odament hozzá.

-Én köszönöm hogy itt voltatok és megismerhettelek titeket, és remélem, összefutunk majd Hamburg-ban.

-Biztosan. – szólt Simon. – Akkor, viszlát Hans. – és kezet fogott velük majd megvárta, míg kimennek, majd becsukta utánuk az ajtót.

Axel leszállt apja karjából és megszólalt:

-Ők voltak, akik megmentettek.

-Igen Hendrick és Simon. Nagyon kedvesek és képzeld ők is Hamburg-ban laknak, mint mi.

-Tényleg? Akkor lehet, hogy majd találkozni fogunk velünk?

-Biztosan. – szólt H.P. és folytatta. – Na van kedved egy kis sétához a városban?

-Igen. – és sietve felöltöztek, majd elhagyták a szállodát. Egyenesen az óvárosba mentek ahol a régi épületek lenyűgözték őket. Majd átmentek a vidámparkba, ami mellett volt ott egy állatkert is.

Axel rendkívül élvezte az állatokat, és persze az állatsimogató volt a kedvence. A nyuszik a kecskék szelídek voltak és aranyosak.

Ám a vidámparkban a fiú ismét kiélte magát, mindenre fel akart ülni és persze az apját is hívta, aki bátran követte fiát.

Ám este fél 8-kor a város egy olyan környékére mentek ahol egy kis keresés után megtalálták a megfelelő áldozatot.

Axel egy olyan ötlettel állt elő, amit az apja csodálkozva hallgatta majd megszólalt.

-Fiam te tényleg ezt akarod?

-Igen kérlek apa.

-Rendben de a közeledben leszek, és ha valami nem jó közbelépek.

-Ok. – a fiú kiment a kis utcából és szomorúan megállt a forgalmas utcában miközben szomorú arcot vágott.

Nemsokára kettő igen csak lengén öltözött nő lépett hozzá.

-Nézd már Candy egy kisfiú. – és odamentek hozzá. – Hé kisfiú mi a baj?

-Eltévedtem és nem találom az apukámat. Segítenek megkeresni? Itt kell lennie valahol.

-Hát persze hogy segítünk. Hol láttad őt utoljára?

-Ott abba az utcába ment be. De mire odaértem eltűnt. – az egyik nő megfogta a fiú kezét és a barátnőjével bementek oda.

H.P. persze már készenlétben volt. Mikor odaértek hozzá egy hirtelen mozdulattal elkapta az egyik nőt és behúzta magával a sötétbe. A nőnek még sikoltani sem volt ideje. Barátnője felkapta Axel-t aki a fülébe, súgta:

-Nagyon félek.

-Ne félj kisfiú. Én itt vagyok. – mondta a nő kicsit remegő hangon.

De ekkor feltűnt egy férfi. Axel arra nézett és megszólalt.

-Apa! – a nő igen csak csodálkozott mikor a férfi megállt előtte és megszólalt:

-Köszönöm hogy megtalálta a fiamat már mindenhol kerestem. – de a nőnek válaszolni sem volt ideje, mert Axel a nyakába temette az arcát, és szép lassan itta ki az életét. A nő teste egyszer csak megrogyott, Axel időben ugrott ki a karjaiból és ért földet, míg a testet az apja kapta el és eltörte a nyakát.

Odament az apjához, aki mosolyogva kapta fel és megszólalt.

-Ez nem is volt rossz ötlet de hol láttad?

-Nem tudom csak úgy jött. De örülök hogy tetszett.

-Igen tetszett és most bebizonyítottad hogy nagyon okos kisfiú vagy.

-Köszönöm apa. – és visszaindultak a szállodába ahol felmentek a szobájukba és sietve elegáns öltözékbe bújtak.

Ahogy mentek el a lifthez Axel megszólalt.

-És ki az a hölgy, akivel találkozni fogunk?

-Egy kedves ismerősöm. És vacsorázni fogunk vele. – a fiú érdeklődve ment le apjával a szálloda halljába ahol mikor leértek H.P. meglátta Marion-t ahogy a recepciónál áll ás vár.  

Megfogta Axel kezét és odamentek.

A nő mikor feléjük fordult elmosolyodott és odament hozzájuk.

-Hans.

-Marion. – a férfi megcsókolta a lány kezét majd bemutatta a fiát. – Bemutatom a fiamat Axel-t.

-Csókolom. – köszönt a fiú kedvesen.

-Szia Axel. Örülök, hogy megismerhetlek személyesen is. Apukád már mesélt rólad.

-És miket?

-Csupa jókat. – Hans elmosolyodott és megszólalt:

-Igen ez igaz. Köszönöm hogy eljött Marion megtisztelve érzem magam.

-Én köszönöm Hans. – a férfi a karját nyújtotta a nőnek, aki belekarolt és lassan bementek a szálloda hatalmas éttermébe.

Miután leültek a pincér, kihozta az ital lapot. Miután kihozták az italokat, beszélgettek.

-Meséljen magáról. – kezdte Hans.

-Mit meséljek? Nem vagyok olyan izgalmas ember, mint gondolja. Egyszerű vagyok.

-Biztos van valami, amit szeret?

-Az apukám a legjobb énekes a világon. – szólt közbe Axel.

-Tényleg? És miket énekel?

-Egy bandában, Hamburgban, az utolsó fellépésükön ott voltam én is és fantasztikus volt. A tömeg nagyon szerette őket.

-Axel kicsim. – nézett rá Hans kicsit mérgesen.

-Hagyja csak Hans hadd, mondja. A gyerekek szeretnek kitárulkozni. Hagyni kell őket. – H.P. el volt bűvölve a nő közvetlenségétől és kedvességétől. Nagyon tetszett neki hisz egy nagyon intelligens nő volt.

A vacsora alatt remekül elbeszélgettek és szóba került Axel iskolakezdése is. Amihez Marion remek tanácsokat adott mind H.P.-nek és Axel-nek hogy miként fogjanak hozzá.

Miután megvacsoráztak kimentek a szálloda gyönyörűen kialakított kertjébe. A nőt egész este egy furcsa érzés vitte magával, és tudat alatt sejtette, ez az este tartogathat még meglepetéseket.

Este olyan fél 10 körül Axel az apja karjaiban beadta a szunyát, így ketten vitték fel a szobába. Marion elérzékenyülve figyelte a férfit, ahogy óvatosan lefekteti a fiát majd egy puszit adva neki, magára hagyja, miközben becsukta az ajtót.

-Nagyon aranyos kisfiú. – mondta a nő miközben megálltak az előtérben.

-Köszönöm elnézést de ma sokat játszott és szerintem kicsit kimerült.

-De jól alszik?

-Igen remekül nincsen vele gond.

-Akkor jó. Ebből is látszik hogy nagyon kiegyensúlyozott kisfiú. Rajong magáért.

-Úgy látja? – kérdezte a férfi miközben odalépett a nőhöz.

-Igen ezt bárki látja. Axel-ről csak úgy sugárzik, hogy mennyire rajong magáért. Maga jó apa Hans.

-Köszönöm maga hízeleg nekem Marion. – mondta H.P. kicsit mélyebb hangon. A nő elpirulva nézte a földet miközben egyik kezével kistáskájának fülét, szorította.

-Nem csak tudja én is ilyen apáról, álmodtam mindig is, aki figyel rám és megad nekem mindent szeretet. – H.P. odalépett a nőhöz és gyengéden megfogta az állát és a szemeibe nézett.

Marion elveszett H.P. égkék szemeiben majd erőt véve magán megtette, amire már az első találkozásuk óta vágyott.

Ajkait óvatosan a férfi ajkaihoz érintette miközben karjaival, lassan átfogta a nyakát. H.P. nem lepődött meg ezen, hisz már elsőre érezte, hogy a nő valamit akar tőle és ő az a típus volt, aki semmi jónak nem volt az elrontója.

Karjaiba kapta Marion-t miközben hevesebben csókolóztak. A nő a fellegekben érezte magát, a férfi erotikus kisugárzása teljesen elvette a józan eszét.

Tudta mi történik de, egy ponton úgy érezte, hogy álmodik.

De mikor arra eszmélt, hogy a férfivel az ágyon fekszenek már világossá vált minden. És ő megadta magát, nem ellenkezett. Hagyta hogy H.P. teljesen a hatalmába kerítse, hogy szenvedélyével és kisugárzásával elcsábítsa őt.

Marion halkan felnyögött mikor megérezte H.P. büszkeségét a testében, ami teljesen elmerült a szenvedély óceánjában. Ellepve őt.

A férfi nem volt durva nem akart a nőnek fájdalmat okozni. Aki halk nyögések közepette élvezte a helyzetet.

De mikor a férfi felülve az ágyon magával vonta őt is a nőnek már nagyon nehezen sikerült halkan élveznie. Karjaival szorosan ölelte át a férfi masszív és erős testét miközben lassan fel-le mozgott.

A csókok még jobban feltüzelték a nőt, aki hamarosan megadta magát a férfi heves szenvedélyének és a testében feltörő érzéseknek.

A pillanatnyi orgazmus teljesen magával ragadta, aminek hangjait H.P. heves és mély csókjai fojtottak belé. De a teste átélte ezt és Marion könnyezve borult a férfi vállára miközben a fülébe súgta.

-Micsoda maga?

-Én a te legszebb álmod vagyok Marion. – és egy gyengéd csókkal lefektette a nőt az ágyra majd odafeküdt mellé és figyelte, ahogy partnere lassan álomba merül.

Reggel Marion Axel és H.P. halk beszélgetésére ébredt fel. Felült és körbenézett, mindenre emlékezett és remélte hogy a fiú nem fogja zokon venni, hogy ő ott maradt éjszakára.

Lassan felkelt és sietve felhúzta az ágy végébe készített frottír fürdőköpenyt majd kicsit még álmos arccal kilépett.

Ránézett a fiúra, aki egyből megszólalt:

-Apa. Marion még hogy hogy itt van?

-Nos Marion-al sokáig beszélgettünk az éjjel, és kértem aludjon itt.

-Értem szóval Marion már a barátunk?

-Igen fiam az, persze ha neki sincs ellenvetése.

-Nem nincsen és köszönöm, hogy itt maradhattam.

-Gyere ülj le reggeliz. - Mondta H.P. és felállt a helyéről. Marion leült és nekilátott a finom pirítósnak és kávénak, ami még meleg volt.

Reggeli után a nő elment zuhanyozni és felöltözni majd mikor készen lett úgy látta jónak, ha magára hagyja apát és fiát.

H.P. épp egy könyvet adott Axel-nek és erre kérte:

-Maradj itt kicsit Axel beszélnem, kell Marion-al. – a férfi odament a nőhöz és megszólalt. – Köszönöm hogy velem volt Marion, nagyon boldoggá tett.

-Én köszönöm Hans nagyon élveztem maga egy remek ember, és csodálatos fia van. – Marion elővett egy kis kártyát és folytatta. – Itt a számom, ha valamiben segíthetek, vagy ha tanácsot szeretne kérni, itt elér.

-Rendben mindenképp hívni fogom, és fantasztikusan éreztem magam az éjjel. – búgta a férfi a nő fülébe, aki egy gyengéd puszit adott a férfi arcára és folytatta:

-Én is fantasztikusan éreztem magam. Sosem felejtem el magát Hans. – és lassan kilépett a lakosztályból.

H.P. becsukta utána az ajtót és arra gondolt, hogy a jövőben még keresni fogja Marion társaságát.