18.Rész: Készülődés az iskolába
Azare 2012.05.16. 21:33
Igen Axel elkezdi az iskolát és nagyon izgatottan várja hogy belépjen a falai közé.
18.
Készülődés az iskolába
A következő 3 hétben megfordultak Magdeburg-ban, Potsdam-ban és Berlin-ben. Mindhárom város tele volt izgalmas és érdekes dolgokkal. Axel rengeteg tanult és művelődött ezen a kiránduláson és rengeteg élménnyel gazdagodott apja jóvoltából, aki sok mindent megtanított neki.
2 héttel az iskolakezdés előtt értek vissza Hamburg-ba. A postaláda dugig volt levelekkel és szórólapokkal.
H.P. sietve nézte át őket majd így fordult Axel-hez aki épp a szobájában volt és pakolta ki a bőröndjeit:
-Fiam épp az iskolától kapott levelet olvasom. Holnap előzetes szülői értekezlet lesz az iskolában.
-Az mi apa?
-Biztos ilyen megbeszélés. Szeretnél te is jönni?
-Igen mindenképp. Szeretném látni a tanár nénit és talán gyerekek is, lesznek ott.
-Biztosan. Akkor ezt megbeszéltük holnap jössz velem. Délután 3-kor lesz a 13-as teremben.
-Hurrá.
Másnap délután izgatottan ültek be a kocsiba. Axel egész nap nagyon izgatott volt. Apja ezt látta rajta hisz a fiú mindig ott volt mellette és kérdezgette, mikor mennek már.
Még a délutáni alvás is elmaradt a fiúnál, amit apja zokon vett de tudta este annál előbb fog elaludni.
Mikor odaértek az iskolához a parkolóban már jó pár autó ott volt. H.P. beparkolt az egyik mellé majd kiszálltak.
-Jaj de jó újra itt vagyok.
-Bizony. Na gyere, menjünk. – és bementek az épületbe. A termet hamar megtalálták hisz az alsó szinten volt.
Mikor odaértek és benéztek már jó sokan voltak.
H.P. belépett és köszönt mire egy alacsony vörös hajú nő jött oda:
-Üdvözlöm Emilia Hercz vagyok az osztályfőnök.
-Jó napot Hans Peter Geerdes vagyok. – fogott kezet a nővel H.P.
-És ő itt biztos a leendő tanítványom. – nézett Axel-re aki mosolyogva köszönt neki:
-Csókolom Axel Geerdes vagyok.
-De aranyos és milyen jól nevelt. – a nő H.P.-re nézett és folytatta. – Kérem, foglaljanak helyet. Mindjárt kezdjük. – és H.P. odament az egyik szabad padhoz mire Axel megszólalt.
-Nagyon kedves nőnek tűnik.
-Igen az, fiam de tartok tőle hogy fog még nekünk fejfájást okozni. – súgta H.P. a fia fülébe miközben leült az alacsony székre.
-Ezt miből gondolod? – kérdezte a fiú és leült az apja mellé, aki elővett egy jegyzetfüzetet és egy tollat.
-Hogy kérdezni fog a másságod miatt és észre fogja venni, hogy te más vagy. – Axel tudta hogy az apja mire gondol és remélte, hogy ez nem fog bekövetkezni.
Pontban 3-kor elkezdték az értekezletet.
A szülők sok kérdést tettek fel, amire a tanárnő boldogan válaszolt ám eljött egy kérdés, ami felhívta H.P.-re a figyelmet.
-Rendben akkor az idegen nyelvel kapcsolatban, lehet választani az angol és az olasz mellett. Ki melyiket szeretné.
Mindenki az angolt választotta de H.P. ezt válaszolta:
-Én szeretném mindkettőt. – a szülők ránéztek mire ő, folytatta. – Jól beszélem mindkét nyelvet és tudom, hogy Axel is szívesen tanulna sok idegen nyelvet.
-Igen ez igaz. – szólt közbe a kisfiú.
-Nos Herr Geerdes én szerintem elsőre elég lenne csak egy idegen nyelv és utána, ha a fia bírni fogja, jöhet a többi. – szólt a tanárnő.
-Rendben asszonyom akkor úgy lesz. – adta meg magát H.P. ám közben kacsintott a fiának, aki elmosolyodott.
Az értekezlet másfél órán át tartott ahol a szülők sok fontos információval lettek gazdagabbak és kaptak egy listát is a beszerezni való dolgokról. H.P. csodálkozva nézte az A4-es lapot, amin rengeteg dolog fel volt sorolva.
Mikor vége lett H.P. nagy nehezen állt fel a picike padból és a fia felé fordult:
-Fiam meglátod jó lesz itt neked.
-Tudom apa, és már nagyon várom.
-Akkor jó, na gyere, menjünk sok dolgunk, van még. – és már épp elhagyták a termet mikor a tanárnő, siet hozzájuk:
-Herr Geerdes kérem egy pillanatra.
-Igen.
-Csak szólok, hogy a telefonszámot, amin el lehet önt érni, elfelejtette megadni.
-Oh elnézést máris. – és átvette a nőtől a papírt és odaírta. – Tessék, itt éjjel nappal elérhető vagyok.
-Köszönöm. – és elhagyták a termet.
Otthon alaposan átnézték a papírt és megbeszélték, hogy holnap délelőtt mindent megvesznek.
Axel nagyon büszke volt, hogy immáron ő is iskolás lesz és mosolyogva figyelte apját, aki a listát olvasva azon gondolkodott, hogy ez a rengeteg cucc mennyire le fogja terhelni a kisfiút. Mert lehet, hogy éjszaka erős, de napközben ő is egy átlag kisfiú.
-Nagyon jó lesz angolt és olaszt is tanulni. És már nagyon várom, hogy oda járhassak. Büszke leszel rám apa.
-Már most az vagyok, hogy ennyire várod az iskolát. Holnap mindent megveszünk neked. Most pedig irány fürdeni, aztán megyünk enni. - a fiú hangosan nevetve szaladt a fürdőbe, H.P. követte őt és megengedte a vizet. Amíg folyt a víz levetkőztette a fiút, aki bemászott a vízbe. H.P. segített neki letisztálkodni, majd egy tiszta törülközőbe csavarva felvitte a szobájába, ahol segített neki felöltözni. Aztán miután elég sötét lett és Axel is már átalakult elmentek.
Nem maradtak sokáig hisz Axel-nek meg kell szoknia, hogy nemsokára már nem lehet fent sokáig, hisz az iskola teljes odafigyelést igényel.
Másnap reggel 9-kor bementek a városba ahol H.P. elvitte a fiát a város egyik legjobb írószer boltjába.
A listát nézve egy jó ideig elidőztek a sorok közt. Axel persze mindenhol a kocsikat és a robotokat kereste.
-Apa, én ezt szeretném! - rohant oda egy "Stunt Racer"-es tolltartóval a kezében.
-Ebbe alig fér valami. Nem szeretnéd inkább ezt? - vett le egy kutyásat a polcról.
-Ne nevettess apa. Ez kislányos.
-Tudok segíteni? - lépett oda egy eladó.
-Igen. Ezt a listát kaptuk, szeretnénk megvenni őket.
-Igen, ennek egy része kapható nálunk viszont van, amit csak a bevásárlóközpontban tudnak megvenni. Egy pillanat és itt vagyok a cuccokkal. - Axel már a táskákat nézte, de nem talált semmi jót, ezért elszomorodott.
-Ne szomorkodj, majd a másik boltban találsz valami neked valót. A tolltartót pedig tedd a kosárba. - a fiú kicsit felvidult. Miután az eladó visszajött a cuccokkal, H.P. fizetett és bepakoltak a csomagtartóba, majd átmentek a bevásárlóközpontba, ahol Axel végre megtalálta a tökéletes táskát, amin egy Ferrari volt. A kisfiú boldog volt. H.P. ott is megvett mindent, majd miután kijöttek Axel megszólalt.
-Apa én éhes vagyok.
-Értem figyelj, van itt egy nagyon jó kis olasz étterem. Gondolom szívesen ennél egy igazi olasz pizzát.
-Igen. - a fiú átölelte az apját majd megfogta a kezét és büszkén lépet mellette.
Hamarosan eljött a szeptember első napja. Axel izgatottan készült ezen a reggelen. A táskája mindent tartalmazott, ami kellett az iskolába.
A tankönyvek, amiket 1 héttel ezelőtt kaptak meg egy másik táskában volt, amit H.P. cipelt.
Mikor beléptek a terembe látták, hogy mindenki ott van szülők és gyerekek egyaránt. H.P. odavezette a fiát az egyik szabad padhoz és elkezdtek kipakolni mikor egy anyuka jött oda a kislányával:
-Elnézést szabad ez a hely?
-Igen persze. – szólt Axel és kihúzta a széket mire a kislány leült.
-Jó lesz itt kicsim, - kérdezte az anyuka a kislányát.
-Igen anyu tökéletes.
-Akkor jó. Remélem a kis padtársaddal remekül fogtok dolgozni.
-Ne aggódjon, asszonyom a fiam biztosan szívesen segít majd a lányának. Igazam van Axel?
-Igen apa. – azon a reggelen az első bemutatkozó órán a szülők is bent voltak bár igaz, hogy már találkoztak, de névről nem nagyon ismerték egymást.
Mikor az óra véget ért H.P. nagy reményekkel hagyta ott a fiát és remélte szépen be fog illeszkedni az iskolai életbe.
|