20.

Max ismét feltűnik

A hetek gyorsan teltek és Axel remekül szerepelt Hendrick óráin ahol a férfi mindent részletesen elmagyarázott neki.

A korrepetálás meghozta gyümölcsét és az iskolában a fiúnál lényeges javulást láttak és ennek nagyon örült az osztályfőnök.

H.P. is boldog volt, hogy ezt a problémát sikerült megoldaniuk.

A november hideg csípős széllel és hóval érkezett meg, a hónap közepére a várost beborította a fehér hó.

Egy ilyen havas délutánon mikor Hendrick végzett Axel tanításával és próbálta beindítani a kocsiját az nem akart indulni.

H.P. még a motorba is benézett, de nem tudta megmondani mi a probléma.

Ezért visszamentek a házba ahol Hendrick felhívta Simon-t aki már otthon várta őt.

-Igen tessék. – halotta Hendrick a barátja hangját.

-Simon itt Hendrick beszél. Itt vagyok Herr Geerdes-nél és lehet, a ma éjszakát itt töltöm. A kocsim lerobbant és csak holnap tudnak eljönni, megnézni. Csak szólni szerettem volna, hogy tudj róla.

-Rendben Hendrick köszönöm, hogy szóltál. Figyi odamegyek érted, ha kéred.

-Ne nem kell, Simon ne indulj el, mert elakadsz. Sok helyen nagy a hó. Nem akarom, hogy beragadj valahova.

-Rendben Hendrick értettem. Reggel majd találkozunk és hiányzol.

-Te is nekem Simon. Szia és szeretlek.

-Én is téged. – és letette a kagylót.

H.P. odament Hendrick-hez aki sóhajtott majd megszólalt.

-Köszönöm hogy itt maradhatok.

-Szívesen. Jöjjön, megmutatom a vendégszobát. – és felmentek az emeletre.

H.P. az egyik szélső szobába vezette be Hendrick-et aki mikor meglátta a szobát elcsodálkozott.

Hatalmas volt tele antik bútorokkal és gyönyörű festményekkel. Az ágy akkora volt, hogy 4 ember is kényelmesen elfért benne.

-Nagyon szép szoba.

-Köszönöm. Jöjjön, itt megtalálja a fürdőszobát, talál benne törülközőt és köpenyt is. Ha szüksége van, valamire csak szóljon.

-Köszönöm de mindig tartok magamnál cuccokat. – Hendrick letette az ágyra a hátizsákját és odament az ablakhoz. A kertre nézett és látta, hogy a hó mindent beborított.

Remélte reggel sikerül elindulnia a kocsival hisz kicsit kényelmetlenül érezte magát, de remélte ott léte nem okoz gondot H.P.-nek és Axel-nek.

H.P. figyelte a férfit majd folytatta:

-Ha szeretne beszélni lent, leszek a társalgóban.

-Rendben köszönöm. – és becsukta az ajtót.

Ahogy lement az emeletről Axel csapódik hozzá és megszólal:

-Miért marad itt Hendrick,

-A kocsija sajnos nem indul, és nem szeretném, ha ebben az ítéletidőben gyalogolna. Majd holnap reggel, ha viszlek, iskolába őt is hazaviszem.

-Értem. Apa kezdek éhes lenni.

-Tudom kicsim, de ma este nem jöhetsz, velem itt kell maradnod Hendrick mellett.  Ha hazajöttem majd én adok neked inni, de addig ki kell bírnod.

-De nem fogom apa.

-Ügyes fiú vagy. Tudom. – és egy puszit adott a fia fejére, aki folytatta:

-Siess haza kérlek.

-Úgy lesz, ne aggódj. De ne feledd, senkinek ne nyiss ajtót értetted és legyél Hendrick mellett beszélgess vele és foglald le.

-De ha megkérdezi hol vagy?

-Mond azt, hogy akadt egy kis dolgom. – a fiú bólintott mire az apja megpuszilta majd kisietette a házból.

A fiú sóhajtott és felment az emeletre, tudta melyik Hendrick szobája hisz a szag alapján egyből megtalálta az ajtót. Kopogott mire kinyílt az ajtó és a férfi nézett rá pizsamában:

-Axel.

-Szia, ugye nem baj, ha itt maradok kicsit? Apának van egy kis dolga és el kellett mennie itthonról.

-Persze maradj nyugodtan. – és bevezette a fiút, aki leült az ágyra és figyelte a férfit, aki odament a fotelhoz ahol a ruhái voltak. Miközben hajtogatta a fiú figyelte őt miközben érezte a vér illatát, amitől felszínre jött az éhsége.

Lehajtotta a fejét és nagy levegőt véve megpróbálta visszafogni magát, de nagyon nehezen ment neki.

Mikor Hendrick végzett a fiú nyelt egyet és megkérdezte:

-Éhes vagyok? Lejössz velem?

-Persze menjünk. – és lementek a konyhába ahol benéztek a hűtőbe. De ekkor a világítás akadozni kezdett. Axel ijedten bújt Hendrick-hez aki megszólalt.

-Biztos a hó miatt van áram kimaradás.

-Félek. – mondta a fiú és egyre erősebben szorította a férfi karját. De ekkor az áram végleg felmondta a szolgálatot.

Hendrick körbenézett mikor hallja, hogy valami vagy valaki betöri a konyha ablakot majd elkapva őt a falnak löki.

Hendrick nem látott semmit, de tudta valaki van a házban.

-Maga kicsoda? – halotta a mély morgó hangot.

-Én…a…

-Rossz válasz. – mondta az idegen és egy pillanatra megvillantotta vörös szemeit, amit Hendrick ijedt arckifejezéssel nézett.

De ekkor valami nekicsapódik az idegennek majd Axel hangja csendül fel.

-Hagyja őt békén!

-Áhh a kis torzszülött. Tudtam, hogy itt leszel? – szólt és elengedte Hendricket aki leguggolt a fal mellé és az utcai lámpáknak köszönhetően látta ahogy egy magas ember közeledni kezd Axel felé aki folytatta.

-Mit akar maga tőlem?

-Ki akarom tekerni azt a pici nyakadat. Majd üzenni apádnak, hogy a pici fia nincs többé. – Hendrick elszörnyedt azon, amit halott és ez haragot ébresztett benne. Hogy valaki képes bántani egy gyereket.

Óvatosan odamászott a konyhaszekrényhez és kinyitotta majd kitapintott egy nagy kést és a háta mögé rejtve felállt. De látta, hogy az idegen neki esik Axel-nek aki apró gyermek lévén nem tudott úgy védekezni ahogy kellett volna.

Próbálkozott, de az idegen erősebbnek bizonyult, tudta lépnie kell. Erőt gyűjtve figyelte őket majd előre lendítve a kést beleszúrt az idegenbe, aki elengedte a fiút és felordított.

Hendrick odasietett a fiúhoz, aki reszketve vérző szájjal bújt hozzá. Figyelték az idegent, aki megszólalt.

-Ezért meglakoltok. – és már épp nekik esett volna mikor H.P. ugrik be a már betört ablakon és az idegen elé állt miközben megszólalt.

-Takarodj innen Max! Ez az én házam és itt nem szívesen látott vendég vagy!

-Áhh Hans nekem mindenhova van, bejárásom legyen az bármelyik épület.

-De az én házamba soha. És a fiamat hagyjad, békén sosem fogod őt megkapni. – és bevert egyet neki miközben felvillantak vörös szemei.

Hendrick nem akart hinni a szemének. Tudta itt valami nem stimmel, de gondolkodni sem tudott hisz a félelem és az ijedség leblokkolta az agyát.

Az utcai fényeknek köszönhetően látta, ahogy H.P. bever egyet az idegennek majd a nyakánál fogva kihajítja az ablakon.

-Még megtalállak Hans és a kis torz szülött fiadat is! – kiáltotta Max és beleveszett az éjszakába.

H.P. lihegve nézett a fiára és Hendrick-re és tudta a férfi mindent látott.

-Megyek megnézem az áram elosztót. – szólt és kisietett a házból.

Pár perc múlva a fények ismét felgyulladtak. Hendrick felállt és a történteken gondolkodott, mikor látta, hogy H.P. belép megszólalt.

-Mi történt? – a férfi odaállt elé és mélyen a szemeibe nézett majd megszólalt.

-Maga nem látott semmit az elmúlt 20 perc eltűnik a fejéből maga a szobában volt és aludt.

-Igen is. – Hendrick szinte alvajáróként ment fel a szobába és lefeküdt aludni.

H.P. a fiára nézett, akin lehetett látni a dulakodás nyomait, a száján egy seb húzódott, ami még kicsit vérzett. Ruhácskája néhol szakadt volt, ebből a férfi rájött, hogy a fia verekedett Max-al.

-Apa.

-Tudom fiam, én se számítottam rá hogy eljön, de ez most hirtelen jött. Sajnálom, hogy kitettelek ennek az állatnak.

-Én próbálkoztam, de ő erősebb volt és Hendrick egy késsel támadt rá. Ez legyengítette kicsit, de utána jött ismét.

-De most már nincs itt ér reméljük egy darabig nem fog eljönni. – a fiú megnyalta a száját miközben karjait kinyújtva nézett apjára, aki felkapta. – Nyugodj, meg most már itt vagyok. Biztonságban vagy.

-Tudom apa. – és elindultak a férfi szobája felé ahol H.P. leült az ágy szélére ahol Axel megszólalt.

-Majdnem megtettem.

-Mit? – nézett rá H.P.

-Hendrick. Vele voltam és éreztem a vére illatát és alig tudtam magam visszafogni.

-De nem tettél semmit ugye?

-Nem apám. – és megvillantotta vörös szemeit miközben apró szemfogai éhesen villantak elő ajkai közül.

H.P. kigombolta az ingét majd kitakarta a nyakát és a fia fejét a torkához vonta:

-Igyál fiam.

-Szeretlek apa. – súgta a fiú és bele harapott apjába, aki felszisszent és megszólalt.

-Én is téged fiam. – és szorosan tartotta az apró gyermek testet.

Akkor éjjel Axel az apja karjaiban aludt el a történtek persze még mindig ott voltak a fejében, de az apja ölelő karjai védelmezőn fogták körbe őt és ez megnyugtatta a fiút, aki békésen aludta végig az éjszakát.