22.

-Axel…kicsim. Hol…vagy…fiam?

-Sokkos állapotban van. Az ideg méreg még dolgozik a testében. – szólt az egyik idegen miközben H.P. fölé magasodott, aki lázasan feküdt egy ágyon.

-Most mit tegyünk? – kérdezte egy másik, aki nem lehetett több 18-nál mikor a vámpírokhoz csatlakozott.

-Meg kell várnunk, míg a méreg, felszívódik a szervezetében.

-De lehet, addigra Max megöli a fiát. – a két vámpír összenézett mire egy harmadik lépett oda és megszólalt:

-Ismerem Max-ot, egy kicsit játszani fog a fiúval aztán öli meg.

-És mi lenne, ha mi próbálnánk meg megkeresni a fiút? Ismerjük Max búvóhelyeit a városban.

-Te is tudod, hogy abból több tucat van. Eszes vámpír nem sokáig marad egy helyben. És az összes helyszínt átnézni időbe telik még nekünk is. – összenéztek mire az idős vámpír folytatta. – Megitatom, a véremmel az majd segít felgyorsítani a folyamatot.

-Egy fény vámpírt Jack? – mondta ki a fiatal vámpír az idősnek a nevét.

-Tudsz jobbat Andre?

-Oh mon diue. – félre álltak és figyelték, ahogy vezetőjük feltűri, a ruha ujját majd hegyes fogaival felsérti a csuklóját és H.P. szája fölé tartja.

A vér belecsepegett a szájába mire H.P. kinyitotta a szemét és szó nélkül ráforrt a sebre. Jack felszisszent mikor megérezte, ahogy a vére elkezd átáramlani a fény vámpír szájába.

Nem akarta megtenni, de ez volt az utolsó reménye. Tudta egy fény vámpírt megsegíteni előnyt jelent.

Nem tellett bele pár perc és H.P. már segítség nélkül feküdt az ágyon miközben szemei a másik vámpírt figyelték.

Jack elhúzta a csuklóját a szájától mire H.P. felmorgott majd megszólalt.

-Köszönöm. – de egyből el is vesztette az eszméletét.

5 óra múlva mikor a nap már felkelt H.P. kezdett magához térni. A fejéhez kapott majd végigment az este történésein és tudta mi történt. A fiát Max elrabolta.

Ez egyből erőt adott neki és felült az ágyon, de döbbenten vette észre, hogy nincs rajta a kabátja és az inge. A vállát és a karját kötés fedte. Megnézte mikor egy hangot hall meg maga mellől.

-Látom magadhoz tértél. – H.P. döbbenten nézte az alakot és emlékezett, hogy ő volt az, aki megitatta a vérével így meggyógyítva őt. – Jobb, ha még nem kelsz fel. Azt ideg méregnek lehetne utóhatásai.

-Köszönöm az intésedet, de jól vagyok. – mikor megpróbált felállni a szoba forogni kezdett vele. Jack egy szempillantás alatt mellette termet és megfogta mielőtt összeesett volna.

-Én mondtam fény vámpír. – H.P. döbbenten nézett a vámpírra majd megszólalt.

-300 éve nem szólítottak így.

-300 az szép szám. Akkor nagyon idős lehetsz.

-410 éves vagyok. – Jack ledöbbent és megszólalt.

-Láttam már pár fény vámpírt, de egyikük sem volt ilyen idős, mint te.

-Sokunk nem bírja ki az idő múlását. – mondta H.P. miközben visszaült az ágyra. De ekkor a fiatal vámpír Andre lépett be.

-Bonjour. Comment vous sentez-vous? (Hello. Hogy érzi magát?)

-Je dis merci pour cela gentiment très bien. (Köszönöm szépen nagyon jól.) – válaszolt vissza H.P. franciául.

-Bon. – válaszolt Andre kedvesen. – Meglepődtem, hogy beszél franciául.

-Sok nyelven beszélek és erre büszke is vagyok.

-Akkor jó. Sajnos a felsője és a kabátja véres lett ezért kidobtam, de tessék, itt van másik ruha. – nyújtott át egy pólót és melegítő kabátot H.P. –nek aki elvette és felhúzta.

-Meg kell találnom a fiamat. – kezdte aggódva.

-Igen láttuk mi történt ezért is léptünk akcióba. Egy jó ideje már figyelünk téged és a fiadat. – kezdte Jack. – Max fejére vérdíjat tűzött ki a bíróság. Amit művel az már túlmegy minden határon.

-Vérdíjat? – kérdezte vissza H.P. döbbenten.

-Igen 100.000 aranyat adnak érte, ha élve 200-at ha a fejével állsz oda eléjük.

-Szép összeg.

-Igen az és elhatároztuk, hogy megöljük, de láttuk, hogy szemet vetett rátok ezért figyelni kezdtük.

-De hol lehet?

-Sajnos nem tudjuk, de már gondolkodunk, merre bujkálhat. Sajnos sok hely van, ahol elbújhat. 

-Akkor én is beszállok a keresésbe. Hárman több helyet át tudunk nézni. – szólt H.P. komolyan.

-Majd ha teljesen megtisztult a szervezeted addig pihenj.

-Nem! – csattant fel H.P. - Annál az állatnál van a fiam és minél többet várunk annál kevesebb az esély rá, hogy életben van.

-Jól van, legyen. De sajnos mi nem vagyunk fény vámpírok. Nappal egyedül kell keresned.

-Megteszem. Csak kell, egy lista azokról a helyekről ahol lebújhat.

-Máris készítem. – szólt Andre.

De ekkor H.P. mobilja kezd el veszettül csörögni. Benyúlt a zsebébe és látta, hogy egy ismeretlen szám van kint.

-Igen tessék Geerdes.

-Herr Geerdes, Simon vagyok. Emlékszik rám?

-Igen emlékszem, de mi a baj a hangja…

-Hendrick nem jött haza tegnap este próbáltam hívni, de nem válaszolt és arra gondoltam önnel van.

-Mikor beszélt vele utoljára?

-Délután olyan 5 óra körül épp akkor jött el egy tanítványától.

-De az óta semmi?

-Semmi. – H.P.  tudta mi történhetett, de nem akart erről szólni Simon-nak ezért ezt mondta:

-Majd én is rátelefonálok, rendben maga csak maradjon otthon és várja a hívásomat, de ne értesítse, a rendőrséget majd én ezt megoldom.

-Rendben Herr Geerdes és köszönöm. – H.P. eltette a készüléket mire Jack megszólalt:

-Kiről volt szó?

-A fiam korrepetáló tanára. Matekot tanít neki iskolán kívül. Lehet Max őt is elrabolta, sőt biztos ugyan is legutóbbi találkozáskor Hendrick is neki esett egy konyhakéssel. Remélem nem történt meg az, amire gondolok. A fenébe azonnal el kell indulnom. Hol a lista?

-Itt van. – lépett be végszóra Andre. H.P. átvette a papírt és látta, hogy húsz helyszín van felsorolva. Ismét megpróbált felállni ám ezúttal sikerült neki és miközben a listát nézte megszólalt.

-Majd én átnézem, a helyeket nappal gyorsabban mozgok. Ti meg majd éjjel csatlakoztok hozzám. – addigra már mind a három vámpír ott volt a harmadik, akit H.P. csak most látott egy fiatal srác volt. Húsz év körüli lehetett, de a tekintete magabiztosságot sugárzott és bátorságot.

-Ő itt Jeremy csapatunk harmadik tagja. – kezdte Jack. – Én Jack vagyok ő pedig Andre. – H.P. bólintott nekik mire ők visszabólintottak. – Tudom kicsit késő a bemutatkozás…

-Semmi baj Jack azért köszönöm, de most megyek még a kocsimhoz is el kell jutnom.

-Rendben ha beszélni akarsz velünk itt a mobil számom. – adott át egy cetlit Jack. – Itt elérsz engem.

-Köszönöm és azt is, hogy segítettek ígérem, hálám nem marad el.

-Tudjuk fény vámpír. – H.P. elmosolyodott és elhagyta az épületet. Mikor kilépett látta, hogy még mindig a kikötőben van.

Sietve elkezdte keresni a kocsiját ám mikor meg találta, látta, hogy az autómentők épp el akarják szállítani.

Odasietett és megszólalt.

-Várjanak ne vigyék el. – a borostás, duci férfi, akin zöld kezeslábas volt megszólalt.

-Sajnálom uram, de ez a kocsi útban van és a kikötő igazgatóság hívott, hogy…

-Ez a kocsi az enyém, máris elviszem.

-Hát uram ezt bárki mondhatja. Ha papírokkal igazolja. – H.P. odalépett a kocsihoz és benyúlt a kesztyűtartóba.

Miután a férfi átnézte a papírokat intett mire a munkatársa visszaengedte a kocsit.

H.P. egy kis pénzel is megdobta őket majd beült a kocsiba és hazament.

Otthon nagy csend fogadta. Hiányzott neki a kisfia, a hangja a nevetése az illata. Ahogy ment fel az emeletre óvatosan benézett a fia szobájába és látta az ott hagyott játékokat. Eszébe jutott, hogy tegnap este még együtt játszottak. A kisautók és a kamionok a padlón voltak, a várost ábrázoló gyermek szőnyeg ki volt terítve.

A szíve majd megszakadt miközben figyelte az üres gyermekszobát és elhatározta mindenképp megkeresi a fiát.

20 perc múlva átöltözve és zuhanytól illatosan ült a csodaszép Jaguár-ban miközben rótta a város utcáit.

A papír ott volt mellette rajta a helyekkel sorba ment rajtuk ám az első 6 után kezdte feladni, hogy megtalálja őket. Tudta, ha Max Hendrick-et is elrabolta magával abból gondok lehetnek.

Már jól benne volt a délutánban mikor Jack hívja őt. H.P. épp a tizenhetedik helyszínt hagyta el mikor hívta.

-Igen Jack mondjad.

-Kaptunk egy fülest mi szerint a lehetséges búvóhelye a Donnerstrasse-n van egy régi épületben. – H.P. átnézte a listát és pont a nevezett utca volt az utolsó.

-Rendben akkor odamegyek, gyertek ti is oda amint lement a nap ott várlak titeket.

-Rendben. – és bontotta a hívást.

H.P. eltette a telefont és padlógázzal indult el egyenesen a nevezett utca felé.