24.

1 hét telt el és minden visszatért a régi kerékvágásba.

Hendrick semmire nem emlékezett és továbbra is jár Axel-hez matekot tanítani. Ám egyik nap miközben figyelte a kisfiút, ahogy szóban oldja meg a feladatot azon kapta magát, hogy H.P.-re gondol.

Miközben a fejében örült gondolatok kavarogtak.

Döbbenten hessegette el a gondolatát is ennek ám a képektől nem tudott szabadulni. H.P. rendszerint mindig ott volt velük és egy könyvet olvasva fél füllel őket hallgatta.

Hendrick persze mindig várta az alkalmat hogy ismét mehessen H.P.-hez  és akárhányszor rá gondolt a szíve hevesebben kezdett verni.

Ám a kaput az tette be végleg mikor Simon-al való szeretkezése közben H.P.-t látta maga előtt és egyre többször.

Simon észrevette a változást barátján ezért egy langyos tavaszi estén miközben házuk erkélyén ültek egy bögre tea társaságában faggatni kezdte Hendrick-et:

-Szeretnék beszélni veled.

-Hallgatlak Simon. – a férfi egy darabig gondolkodott, kereste a szavakat majd megkérdezte:

-Szeretsz még engem? – Hendrick nyelt egyet és tudta ez a kérdés minek az előjele. Letette a bögrét és válaszolt.

-Persze hogy szeretlek, Simon hisz már 5 éve együtt vagyunk. Nekem te vagy a legfontosabb. De miért kérdezted ezt meg?

-Mert az utóbbi pár hétben amióta eltűntél majd rejtélyes módon megkerültél más lettél. Nem az, akit ismertem, egy másik Hendrick-et kaptam vissza. Mintha kicseréltek volna. – Hendrick odament barátjához és a széke mellé térdelt majd megfogta a kezét és megszólalt:

-Tudom mit érzel de az pszichológus is megmondta hogy az a trauma amit átéltem hatással lehet rám. Megváltozhatok. Ez neked furcsa ezért vagy bizonytalan. De nem kell félned semmitől. Én, szeretlek Simon.

–Én is szeretlek Hendrick de van itt még valami, ami nem hagy nyugodni.

-Mi az?

-Miért vagy olyan sokat Herr Geerdes-nél?

-A fia Axel miatt ugyan is a fiú megkért, hogy tanítsam meg zongorázni. Ezért vállaltam plusz egy órát náluk. Nem kell rosszra gondolnod, ha akarsz, gyere el te is egyszer és nézd végig az órákat. Meg fogod látni, hogy, nincs semmi olyan, ami okod adnak neked arra, hogy rosszra gondolj.

-Hendrick nézd, én nem tudnám, azt az a 2 órát végig ülni én hiszek neked és tudom hogy te sosem csalnál meg.

-Hát persze hogy nem Simon, szeretlek hisz tudod. – és odahajolt, hogy megcsókolja barátját, aki fogadta a csókját majd elhúzódva tőle elmosolyodott és megszólalt.

-Köszönöm hogy őszinte vagy velem ez nekem mindennél fontosabb. – és ismét megcsókolta.

Akkor éjjel ismét szeretkeztek hosszan és szenvedélyesen de Hendrick most sem volt önmaga, ismét H.P.-t látta a karjaiban a hangját is halotta, ahogy a fülébe morog, miközben férfiasságával kitölti a testét.

Ez már túl sok volt a férfinek és tudta ezt mindenképp meg kell beszélnie H.P.-vel akit másnap délelőtt mikor Simon vásárolni volt felhívta és egy találkozót beszélt meg vele a közeli kávézóba.

Miután Simon visszaért Hendrick egy buta ürüggyel elhagyta a házat és sietett a kávézóhoz.

De Simon nem volt annyira hülye hogy ne érezze, itt valami baj van ezért követte barátját és igen csak elcsodálkozott mikor a közeli kávézó teraszán találta meg miközben az egyik asztalnál ül és nézelődik.

Simon meghúzta magát a szembeni utcában és figyelni kezdett mikor meglát egy sötétzöld nyitott tetős Jaguár-t ahogy beparkol a kávézó elé.

A férfi egyből felismerte H.P.-t aki magabiztosan szállt ki a kocsiból és ment fel a teraszra ahol Hendrick mellé ült.

Alig bírta vissza fogni magát, hogy ne menjen oda és ne mosson be egy nagyot H.P.-nek aki mosolyogva beszélgetett Hendrick-el.

Simon ezt nem bírta tovább nézni ezért dühösen hazament és ledöntötte, hogy ezt a dolgot még Hendrick nagyon meg fogja bánni.

Eközben a teraszon Hendrick végül kibökte, hogy miért akart találkozni H.P.-vel.

-Kérem ne haragudjon, hogy idehívtam, de úgy érzem, ha nem beszélem meg magával ezt a dolgot megbolondulok.

-Csak nyugodtan Hendrick mondja csak el.

-Ez nekem kínos kicsit, de jobb, ha tud róla. Én azt vettem észre, hogy egy ideje nem vagyok önmagam. Tudja mostanában folyton önre gondolok Herr Geerdes és ez lehet a kapcsolatom rovására fog menni, de egyszerűen nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ne, gondoljak önre. Már Simon is kezd gyanakodni, a legutolsó beszélgetésünknél sikerült a gyanúját eloszlatnom, de úgy érzem, hogy kezdek lassan befordulni. Én szeretem Simon-t és nem akarom őt elveszíteni. – H.P. tudta mi van Hendrick-el ezért megfogta a férfi kezét és ezt tanácsolta:

-Figyeljen rám Hendrick, ha úgy érzi, hogy nem akarja, tovább becsapni a barátját vallja be neki, úgy ahogy nekem. Bár látom, magán ez hatalmas erőt követel öntől és nagyon csodálom is ezért. De ne éljen egy hazugságban, mert ha bármi is lesz Simon előbb vagy utóbb úgy is rájön.

-Azt tudom, de nem tudok elé állni azzal, hogy bocs, de már nem akarok veled lenni meg ilyenek. Nem Herr Geerdes ez nekem nem megy. Túl régóta vagyok vele és jól is ismerem, tudom, hogy fog rá reagálni. Dühös lesz és mérges.

-Beszéljek én vele Hendrick? – a férfi ránézett H.P.-re és folytatta:

-Nem. Nem kell Herr Geerdes majd megoldom.

-Rendben de tudja ha segítség kell rám számíthat.

-Tudom. – és rámosolyogott H.P.-re aki visszamosolygott és folytatta.

-Akkor ezt megbeszéltük. Köszönöm, hogy őszinte volt velem.

-Én köszönöm, hogy meghallgatott. – és egy baráti öleléssel elköszöntek egymástól.

Hendrick mikor haza ért Simon lépett elé miközben behúzott egyet az állítólagos barátjának.

Hendrick hanyatt esett miközben döbbenten nézett Simon-ra aki dühösen megszólalt:

-Hazug vagy és kétszínű.

-Simon miről beszélsz?

-Ne mond, hogy nem tudod. Már mindent értek tudom miért vagy olyan más. Ő miatta.

-De ki miatt? Miről beszélsz te? – kérdezte Hendrick miközben talpra állt.

-Hát Hans miatt. Láttam mindent szóval ne is próbáld tagadni. Találkoztál vele, és ahogy láttam ez többnek tűnt, mint egyszerű találkozásnak. Pontosan tudta hol vagy. Láttam mikor a kocsijával lefékezett és odament hozzád. – Hendrick ledöbbent és megszólalt.

-Te kémkedsz utánam? Hát ennyire nem bízol bennem? Ha nagyon tudni akarod a fia miatt találkoztam vele, mert úgy gondolom…

-Ne gyere azzal a gyerekkel, könnyű őt ürügyként használni.

-Nem használom Axel-t ürügynek.

-Ezt mond másnak. – vágta hozzá Simon miközben lekapta a kabátját a fogasról és dühösen kilépett a lakásból.

Hendrick utána rohant, és a lépcsőházban elkapva megkérdezte:

-Most hova mész?

-Gondolkodj. – vágta hozzá Simon majd egy újabb jobbossal lepattintotta magáról. Hendrick tudta, hogy ennek nem így kellett volna történnie.  Csak sejtése volt, hogy hova mehet ezért ő is beült a kocsijába majd padlógázzal elment H.P.-hez.

Ő előbb odaért, mint Simon. Ennek örült, de tudta bármelyik pillanatban megérkezhet ezért beszaladt a kapun és dörömbölni kezdett az ajtón.

H.P. mikor kinyitotta ledöbbent mikor meglátta Hendrick-et egy nagy lila folttal a szeme alatt.

-Hendrick jól vagy?

-Simon látott minket és most nagyon dühös lehet, idejön és balhézni fog. Kérem Herr Geerdes ne haragudjon rá csak féltékeny. – H.P. látta a férfi hogy teljesen kétségbe van esve ezért óvatosan magához ölelte és ezt mondta:

-Jól van, nyugodjon meg majd ezt én elintézem, jöjjön, üljön, le igyon, egy kis brandyt attól majd megnyugszik. – Hendrick leült az előtérben miközben H.P. egy pohárban egy kis brandy-t adott neki. Hendrick egy húzásra megitta majd megszólalt:

-Köszönöm ez kellett.

-Szívesen. Most már nyugodjon meg minden rendben lesz. De hogy hogy látott?

-Nem tudom tényleg én nem is gondoltam volna, hogy képes ilyenre hogy megfigyel engem. Pedig ismer én…

-Jól van, majd ha ideér, mindent megbeszélünk, vele majd én eloszlatom, a gyanúját ne féljen. – H.P. megnézte Hendrick szemét, ami egyre jobban kezdett lila lenni.

De eközben az ablak alatt megjelent Simon és onnan figyelte őket és csak a megfelelő alkalomra várt.

Látta, ahogy Hendrick aggódó arccal odamegy H.P.-hez miközben mond, neki valamit majd átöleli. Ám ezt Simon nagyon zokon vette és idegesen ment a bejárati ajtóhoz ahol dörömbölni kezdett.

H.P. és Hendrick döbbenten néztek az ajtóra.

-Ez ő. – szólt H.P. és odament az ajtóhoz. Hendrick kicsit távolabb megállt tőle és figyelte, ahogy a férfi kinyitja, az ajtót mire meghallja Simon dühös hangját.

-Maga utolsó féreg!

-Jó napot Simon…

-Ne jó pofizzon, itt nekem tudom, hogy Hendrick itt van láttam a kocsiját. – ekkor Hendrick lépett elő mire Simon dühösen folytatta. – Tudtam éreztem.

-Simon kérlek… - kezdte Hendrick könyörgő hangon. – Hallgass meg félre érted a helyzetet.

-Nem értek félre semmit, épp ellenkezőleg most értettem meg mindent. Maga egy hazug ember Geerdes. Elszerette a páromat. Egyre többet marad itt éjszakára. De tudja mit? Most visszavágok. - mondta és behúzott egyet H.P.-nek, aki bár megtántorodott semmit nem fogott a vámpír testén. Ő is rátámadt Simon-ra. A végén Hendrick szedte őket szét.
-Megőrültél? Simon kérlek, ne tedd ezt. Állj le. Miért csinálod ezt? – kérdezte miközben minden erejével megpróbálta visszatartani Simon-t, aki dühösen nézett H.P.-re majd Hendrick-re miközben lerázta magáról barátja kezét és megszólalt:
-Igen, a szerelemtől és tőled, hogy ennyire madárnak nézel. Nem akarlak látni soha többé.  - mondta Simon csalódottan és elment.

Hendrick utána akart menni, de H.P. visszafogta:

-Hagyja itt már nem tehet semmit Hendrick.

-De… - kezdte a férfi mikor megérezte H.P. kezét a vállain. – Ezt nem hagyhatom annyiban. – de mire sikerült kiszabadulnia H.P. kezei közül Simon fekete BMW-je már nem volt a ház előtt.

Hendrick nekidőlt a kovácsoltvas kapunak miközben érezte, hogy a szíve ezer darabra esik szét. Még mindig szerette Simon-t, akivel csodálatos éveket töltöttek el. Tele kalanddal és vidámsággal. De véget ért itt és most már nem volt tovább.

Érezte, hogy a sírás kerülgeti, ami szokatlan volt tőle, nem sokat sírt, de most úgy érezte meg kell tennie. A fájdalom és a keserűség egyszerre szállta meg őt miközben a sírás kijött belőle. Zokogva ült le a vaskapu elé miközben arcát a térdére fektette.

Testét rázta a keserves zokogás, H.P. persze mind ezt látta és tudta segítenie kell.

Odasietett Hendrick-hez miközben felsegítette és lassan bekísérte a házba ahol Hendrick feltett mindent egy lapra és H.P. vállára borulva tovább zokogott.

A vámpír átérezte a férfi fájdalmát és tudta ennek nem lesz jó vége. De ahogy telt az idő H.P. érezte hogy mindig is vágyott Hendrick-re aki a jószívűségével és közvetlenségével teljesen elbűvölte.

Elhúzódott a férfitól, aki szipogva kért bocsánatot:

-Elnézést Herr Geerdes…

-Semmi baj Hendrick csak nyugodtan. Sajnálom magát hogy ez történt önnel.

-Most már mindegy vége van. El kell fogadnom. Ismét meg kell tanulnom egyedül élni.

-Nem kell egyedül lennie, ha nem akar. – szólt H.P.

-Ezt hogy érti Herr Geerdes?

-Tegeződjünk rendben? És szólíts nyugodtan H.P.-nek. – és átölelve a megszeppent férfit megcsókolta miközben karjaival szorosan tartotta annak testét.

Hendrick hirtelen nem tudta mit tegyen vagy gondoljon, de tudta most már úgy is mindegy. Simon már a múlté így szabad volt a pálya hogy végre teljesüljön az álma, hogy kettesben lehet H.P.-vel.

Pár perc múlva már a lenti szobában voltak ott is a kandalló előtt leterített puha tigris szőrmén.

Hendrick nem ellenkezett hagyta, hogy H.P. teljesen a hatalmába kerítse szenvedélyével. A ruhák sietve kerültek le róluk miközben testük szorosan összesimult. H.P. lassan felfedezte Hendrick testét az ajkaival majd visszatérve hozzá halkan morogva ám egy erőteljes lökéssel magáévá tette.

Hendrick teste ívbe feszült miközben a gyönyör végig vágott a testén. Tudta ez nem álom ez nem fantázia ez a valóság, amit most át él.

Élvezte minden egyes percét, amit H.P. karjaiban töltött, aki nem fukarkodott vele. A legváltozatosabb pózokban szeretkezett vele miközben ajkaival folyamatosan a bőrét csókolta karjaival a testét ölelte.

Hendrick azon a délelőttön olyan dolgokat élt át, amiket azelőtt soha. H.P. sokoldalúsága és tudása lenyűgözte őt és az, hogy boldoggá tette azok után, ami vele történt.

Az orgazmus adta gyönyört egyszerre élték át, halk férfias nyögéseik betöltötték a szobát, Hendrick remegő testel ölelte H.P.-t miközben a gyönyör lassan tovaszállt. A két férfi lihegve ölelte egymás testét majd elfeküdtek a szőrmén, Hendrick H.P. mellkasára fektette a fejét majd megszólalt:

-Hihetelen volt.

-Élvezted?

-Igen, eddig senki sem szeretkezett így velem. Az érzések olyan másmilyenek voltak, de mégis ugyan az. Köszönöm, hogy ezt is átélhettem H.P. – mondta miközben felkönyökölt és H.P. szemeibe nézett, aki megsimogatta az arcát majd megcsókolta.

-Mit fogunk mondani Axel-nek? – kérdezte Hendrick mikor elhúzódott H.P.-től.

-Őt bízd, rám majd én elintézem, de te nem maradhatsz itt.

-Tudom H.P.

-Figyelj rám Hendrick most, hogy Simon szakított veled éld, tovább az életedet csináld azt, amit eddig is. Járj korrepetálni, menj szórakozni. Ilyenek. Én mindig itt leszek neked.

-Rendben de ami most történ kettőnk közt…

-Kettőnik titka marad. – és megcsókolták egymást.

Aznap miután együtt lezuhanyoztak Hendrick elment a cuccaiért a régi lakásukba ahol Simon szó és hang nélkül figyelte ex barátját majd se szó se beszéd kitaszította a lakásból és hangosan becsapta utána az ajtót.