25.

Hendrick még aznap beköltözött H.P. belvárosi lakásába, ami modern volt és elegáns. A férfi miközben pakolt ki végig azt mondogatta, hogy addig fog maradni, amíg nem talál másik lakást.

Ám H.P. ezt mondta neki:

-Ez most már a te lakásod Hendrick. Addig maradsz, amíg akarsz. Én sosem jövök ide, nem használom ki ezt a lakást. De te tökéletesen ki fogod ezt tölteni. – és hátulról átfogta Hendrick-et aki a mellkasának döntötte a fejét miközben ezt mondta:

-Tudod H.P. olyan szabadnak érzem magam. Amíg Simon mellett voltam nem éreztem ezt. Úgy éreztem, hogy meg vagyok kötve.

-Mellettem szabad lehetsz, és ne feledd Hendrick ha segítség kell, szólj nyugodtan. – és maga felé fordította a férfit majd megcsókolta.

Mikor elhúzódott tőle egy olyan ötlet jutott eszébe, amire már régóta nem gondolt. Bár tudta kockázatos és lehet Hendrick nem hinné el, de egy próbát megért.

Délután mikor ment Axel-ért egy igencsak érdekes jelenetnek volt szemtanúja.

A fiát látta meg amint 3 nagyobb korú gyerek zaklatja őt.

Szeretett volna odamenni, de tudta a fiának meg kell tanulni megvédenie magát. Ismerte Axel-t és tudta ő nem az a fiú, aki könnyen hagyja magát:

-Na mi van kis öreg. – szólt az egyik nagyobb gyerek miközben meglökte Axel-t.

-Hagyjatok békén. Nincs semmim.

-Azt majd meglátjuk. – és úgy ellökte, hogy Axel hanyatt esett.

H.P. tett előre a lépést hogy közbeszól ám látta, hogy nem lesz rá szükség. Látta a fiát, ahogy talpra áll majd egy erőteljest bever, a nagyobb gyereknek miközben ezt mondja:

-Megmondtam hogy hagyjál békén. – és a következőt lábbal kapta, aminek következtében a nagy gyereknek eleredt az orra vére.

H.P. látta a fia arcát és tudta ideje közbelépni.

Odasietett és visszafogta a fiát.

-Axel hagyjad.

-Eressz apa hadd üssem szét.

-Ne foglalkozz vele már megkapta a magáét gyere, menjünk. Beszélnem kell veled. – és elmentek onnan. A kocsiban Axel miután bekötötte magát az apjára nézett, majd megszólalt:

-Miért nem hagytad, hogy megverjem?

-Ne feledd fiam hogy mi vagy. – kezdte H.P. és beindította a kocsit majd lassan elhagyták az iskola parkolóját. – Vigyáznod kell, lehet nappal nem vagy önmagad, de mégis erős vagy. Ha nem állítalak le könnyen megölhetted volna őt.

-Az lett volna a legjobb. Az egész iskolát rettegésben tartja. – kezdte Axel mérgesen. – Mindenkibe beleköt, az kis elsősöktől mindet elvesz. Szegények hiába szólnak a tanárnak az nem lép semmit.

-Ki ez a gyerek tulajdonképpen?

-Thomas Reinhardt a neve hatodikos, az apja valami nagy fejes a városban. Állítólag a z iskolában is érdekeltsége van.

-Reinhardt? Ismerős a név. – kezdte H.P. majd mikor pirosat kaptak eszébe jutott. – Tudom már ki. Egy építész cég tulajdonosa. Ő a negyedik generáció, aki a vezetői székben ül.

-Honnan tudod?

-40 éve én is beszálltam egy vállalkozásukba, amin sokat buktam. Akkor Jerald Reinhardt volt a fejes, de kétes üzletekbe fektette az alvállalkozók pénzét, de elbukott. Akkor bepereltük, de mivel bizonyítékunk nem volt a pert elveszítettük.

-Ez dúrva.

-Igen az. Akkor rájöttem csak a saját üzletembe érdemes befektetni. Ott mindent én tartok szemmel.

-Ha te mondod biztos. – kezdte Axel.

H.P. tudta hogy mindenképp meg kell látogatnia ezt a férfit hogy számon kérje tőle miért bántja a kicsiket az iskolában köztük az ő fiát.

Mikor haza értek H.P. az interneten megkereste ennek a férfinek a címét majd Axel-el együtt elmentek a házhoz.

Reinhard egy hatalmas palotában lakott a város szélén. H.P. miután leparkolt kiszállt és becsengetett a kapun.

Nemsokára egy kattanást halottak, bementek a kapun fel egyenesen a házhoz. Mikor felért az ajtó pont akkor nyílt ki és egy kicsit őszes hajú markáns arcú férfi nézett rájuk.

Mikor meglátta H.P.-t és a fiát elcsodálkozott majd eléjük ment és megszólalt.

-Jó estét segíthetek?

-Igen a fiához Thomas-hoz jöttünk. A fiam szeretne vele beszélni. – mondta H.P. miközben átfogta Axel vállát.

-Éppen tanul de…

-Kérem Herr Reinhardt ez fontos.

-Rendben jöjjenek be. – mikor beléptek egy nő jött eléjük és megszólalt.

-Drágám kik ezek az emberek?

-A fiunkhoz jöttek. Szólnál neki.

-Persze. – a nő felsietett az emeletre majd pár perc múlva visszajött Thomas-al az oldalán.

Aki mikor meglátta Axelt megszólalt:

-Te mit keres itt?

-Azért jöttem, hogy elmondjam, miket művelsz az iskolában. – kezdte Axel. – Hogy bántod a kicsiket, és hogy mindenkit rettegésben tartasz, csak azért mert egy felfújt hólyag vagy!

-Na itt hagyd abba. – kezdte Thomas. – Én nem csinálok semmit.

-De igen. Bántasz mindenkit. – Reinhardt az apa odalépett Axel-hez és megszólalt.

-Na de fiú ez…

-Kérem ne szakítsa félbe a fiamat. – kezdte H.P. és folytatta. – Mond, el fiam miket csinál az iskolában. – és Axel mindent elmondott. Amit látott, és ami vele történt.

De Thomas is elmondta, hogy Axel beverte az orrát az iskola előtt.

-Szóval a maga fia tette?

-Igen az én fiam, de ő csak megvédte magát.

-De a fiamnak eltört az orra! – fakadt ki Reinhardt.

-Akkor azt ajánlom, vigye orvoshoz, és figyeljen rá jobban.

-Maga ne mondja, meg hogy neveljem a fiamat. – lépett Reinhardt H.P. elé aki elkezdte:

-A maga apja is ilyen volt ugye? Hideg és számító, csak az üzlet a család pedig el van hanyagolva.

-Honnan tudja? És ki csoda maga tulajdonképpen?

-Hans Peter Geerdes vagyok és az apám Peter Geerdes szövetkezett a maga apjával egy üzletben, de a pénz sosem került elő. Beperelték a maga apját, de az lefizette a bírókat, hogy ártatlannak higgyék. Szóval jobb, ha gondolkodik nehogy maga is a bíróságon kössön ki a pici fia oldalán, mert ha meglátom, hogy a maga fia bántja az én fiamat feljelentem testi sértésért. Megértette. – Reinhardt csak bólintott mire H.P. sarkon fordult és elhagyta a házat oldalán Axel-el.