28.

Aznap elhozták Rick össze cuccát a belvárosi lakásból és bepakolták a ház egyik emeleti szobályába.

Aznap persze Axel is felhívta az apját.

H.P. nagyon megörült mikor dél körül meghallotta imádott kisfia hangját:

-Apa szia.

-Axel kicsim, de jó hogy hívsz. Na milyen a tábor?

-Fantasztikus egésznap csak játszunk és úszunk, nagyon sokat úszunk.

-És jól érzed magad?

-Igen nagyon.

-És az esték is jól telnek?

-Igen tegnap este sikerült bár sokat kellett mennem, de sikerült és nem látott senki.

-Ügyes fiú vagy tudtam, hogy bízhatok benned. Ha hazajössz lesz egy meglepetésem számodra.

-Mi az apa. Csak nem arról van szó, amiről múltkor beszéltünk.

-De arról, de ez nem telefon téma, ha hazajössz, mindent megtudsz, ígérem.

-Rendben apa alig várom már. Na, most megyek, mindjárt megyünk ebédelni. Szia, majd még hívlak.

-Szia fiam és légy jó.

-Mindig szia apa. – a vonal megszakadt.

H.P. visszatette a kagylót és hátradőlt a székben. Hiányzott neki a fia, de tudta a jövőben is lesz ilyen, hogy Axel mesze lesz tőled. Hisz az évek múlásával felnő és igazi férfi lesz belőle. Egy erős és magabiztos férfi.    

A következő napok gyorsan teltek nappal Rick mestere könyvtárát bújta és az összes olyan könyvet elolvasta, ami a vámpírokról szólt így jelentős információhoz jutott a fajjal kapcsolatban. Éjjel pedig H.P. mutatta meg neki mire is képes.

Rick nagyon boldog volt, de valójában egy kis félsz is volt benne méghozzá Axel részéről. Nem tudta, hogy a fiú hogyan fog reagálni arra, hogy most már ő is vámpír.

H.P. persze látta rajta hogy valami bántja ezért a fiú hazaérkezése előtti napon miután vadásztak rákérdezett gyermekénél:

-Mi bánt Rick?

-Semmi csak tudod, arra gondolok, hogy Axel el tud e majd fogadni engem.

-Hát persze hogy elfogad. Tud róla, hogy mire visszaér valaki lesz itt, aki olyan, mint én. Elmondtam neki mielőtt elutazott a táborba, hogy úgy döntöttem átváltoztatok egy halandót.

-Megmondtad neki ki az, akit választottál?

-Nem azt nem mondtam. De ő elfogadta, mert rájött az ő érdekében teszem, és ahogy a teremtésed éjszakáján is mondtam a fiamért teszem, hogy ő biztonságban legyen.

-Reméljük hogy jól fogad majd engem.

-Biztosan.

Másnap délelőtt mikor kiértek a vasútállomásra Rick-en lehetett látni, hogy feszült kicsit. H.P. bátorításként megszorította a kezét és megszólalt.

-Csak nyugalom Rick minden rendben lesz.

-Azt mondod?

-Hát persze? – és rámosolygott.

A vonat 11-kor ért be az állomásra. H.P. feszülten figyelte a gyerekeket, akik sietve szálltak le.

Mikor meglátta Axel-t elé sietett és a karjaiba kapta:

-Apa.

-Fiam. – és szorosan tartotta. – De jó hogy újra itthon vagy.

-Én is nagyon örülök neki hiányoztál nagyon is.

-Te is nekem. – és egy puszit adott a fiú homlokára, aki az apja mögé nézett és meglátta Rick-et.

-Hendrick hát te is kijöttél elém?

-Hát persze Axel. – a fiú lemászott apja karjaiból és Hendrick-hez szaladt, aki átölelte őt.

H.P. összeszedte a fia csomagjait és lassan elindultak a kocsihoz. Axel persze végig mesélt, hogy mi történt vele a táborban. H.P. és Hendrick örömmel hallgatták a fiú meséjét, aki mindig hozzátette, hogy nagyon élvezte a táborozást.

A házban persze keresni kezdett majd apjához fordult, aki épp a csomagjait tette le az előtérben.

-Hol van apa?

-Ki.

-Hát tudod. – mondta a fiú. Rick odalépett Axel-hez és megszólalt.

-Én vagyok az. – a fiú elcsodálkozott majd megkérdezte.

-De miért te? – Rick leguggolt a fiúhoz és elmondta:

-Apád döntése volt szerinte én megfelelek arra, hogy gondodat viseljem, ha apád nincs veled. Tudom, most furcsállod a helyzetet de…

-De ő volt a legalkalmasabb választás. – szólt közbe H.P. – Őt mindketten ismerjük, tudjuk milyen személyiség.

-És akkor velem mi lesz apa? Velem is foglalkozol, majd ahogy azelőtt? – kérdezte a fiú már pityeregve.

-Oh Axel kicsim. Nyugodj meg nekem te is fontos vagy, ahogy Rick és…

-Rick?

-Igen ezt a nevet adtam neki.

-Furcsa a hangzása. De tetszik.

-Akkor jó, visszatérve az előző témára az, hogy Rick itt van te ugyan olyan fontos vagy nekem, mint azelőtt. – mondta H.P. és a karjaiba kapta a fiát. – Nekem mindig is te leszel az első.

-És én ezt elfogadom, eszem ágában sincsen kitúrni téged apád karjaiból. – kezdte Rick. – Nem akarom átvenni a helyedet én majd itt, leszek a háttérben és vigyázok rád Axel. Megígértem apádnak és ehhez fogom tartani magam. – a fiú bólintott majd megkérdezte:

-És tetszik?

-Hát persze hogy tetszik. Ez nem is kérdés. Mit szólnál hozzá, ha ma este csak mi ketten mennénk vadászni?

-És mi lesz apával? – Axel és Rick úgy beszéltek mintha H.P. nem is lenne ott.

-Ő is jöhet természetesen, de szeretném, neked megmutatni mit tudok. – Axel fülig érő mosollyal bólintott és átölelte Rick-et.

Utószó

H.P. csak mosolygott rajtuk és tudta érezte, hogy Rick és Axel remekül ki fognak jönni egymással.

És ez így is lett. Axel nagyon megszerette Rick-et aki rengeteg időt töltött vele. H.P. persze mindig ott volt mellettük és szemmel tartotta őket.

A nyár lassan elment majd jött az ősz és az iskolakezdés.

Axel örült, hogy ismét járhat iskolába hiányzott már neki.

Az évek elteltek és Axel egyre ügyesebb és okosabb lett. Rick persze végig ott volt vele és segített neki, ahogy H.P. is.

Max-ról az ominózus este óta nem halottak, de érezték, hogy még nincs vége. H.P. folyamatosan tartotta a kapcsolatot a világ többi vámpírjával, akik mindenről beszámoltak neki úgy, ahogy ő nekik.

Néha felröppentek pletykák hogy látták Isztambul-ban majd rá kicsivel Marokkó-ban. A világ összes részéről jöttek a hírek, de mindig kiderült, hogy csak pletyka az egész nem volt igazság alapja.

Így telt el 10 év és a kis család boldogan élte minden napjait, amik voltak jók is és szomorúak is.

Mielőtt befejezem, a mesét hadd ejtsek pár szót Simon-ról. Mint tudjátok haragban váltak el Rick-el. Aki vámpír életének negyedik évében látta Simon-t az egyik klubban amint a DJ pult mögött áll és zenél.

Mikor meglátta az érzései fellobbantak, a férfi semmit nem változott csak a haja lett kicsivel hosszabb.

Rick örült késztetést érzett, hogy odamenjen és megszólítsa. Percekig habozott mikor látja, hogy egy barna hajú fiatal és jóképű férfi lép oda hozzá, hátulról átöleli Simon-t, aki mosolyogva fogadja a közeledést.

Tudta ez mit jelent és azt is, hogy neki itt már nincs helye.

Elhagyta a klubbot és sosem ment oda többet. H.P. –nek persze elmesélte ezt, aki azt tanácsolta felejtse, el őt már nem tartozik hozzá.

Rick megfogadta mestere tanácsát és nem ment oda.

Nos, hol is fejezzem, be azt hiszem ennyi, vagy lehet még sem? Nem tudom a kalandok itt még nem értek végett hisz Axel még nem tanult meg mindent. És a tanulás mindig kalandokkal jár és izgalommal.

Azért köszönöm, hogy elolvastad a beszámolómat és remélem élvezted.

VÉGE!!