1.Rész
Azare 2012.05.14. 13:14
1.
Ahh igen az opera.
Bár senki nem sejti de H.P. Baxxter a legendás Scooter nevű banda énekes szerette az operát.
Bár ezt senki nem nézte volna ki belőle de, szerette. Csak a csapat társai Rick és Simon tudták ezt de ők is bizalmasan kezelték.
De H.P. tudta ha kitudódik az sem zavarná. Semmi nincs abban, ha az ember operába jár.
Aztán egyik nap egy híres operaénekes kereste meg őt.
Ők épp a stúdióban voltak mikor csengettek.
-Ki lehet az? – kérdezte Rick és felnézett a monitorról ahol ép az egyik új számuk keverését csinálta.
-Nem tudom, megnézem. – szólt H.P. és odament a bejárathoz, mikor kinyitotta egy 30 év körüli öltönyös férfi állt az ajtóban.
Mosolyogva megszólalt.
-Jó napot Herr Baxxter-hez van szerencsém?
-Igen én vagyok, maga kicsoda?
-Ricardo Rolov vagyok, és egy ajánlatom van a számára. – H.P. elcsodálkozott. Halott már erről a férfiről és tudta is mely zenében van otthon.
-Értem nos jöjjön be és megbeszéljük. – Mikor belépett leültek az előtérben elhelyezett fotelokon ahol Ricardo elkezdte:
-Ön mennyire szereti az operát Herr Baxxter?
-Nos szeretem és szívesen is járok oda ha időm engedi.
-Ezt örömmel hallom. Akkor tetszeni fog önnek az ajánlatom. Szeretném felkérni, hogy, énekeljen velem az operában. – H.P. elcsodálkozott hisz ez teljesen új volt neki. Már épp válaszolt volna mikor Rick és Simon jelennek meg. Elcsodálkoztak mikor meglátták az idegent, aki boldogan állt fel és üdvözölte őket. – Herr Michael és Herr Jordan si? Örülök, hogy megismerhetem magukat.
-Üdv. – és kezet fogtak vele.
-Hello.
-Jó hogy idejöttek legalább önök is halhatják, ahogy felajánlok egy szerepet Herr Baxxter-nek a Hamburgi Operában. Nemrég fejeztem be az új művemet és miközben írtam őt láttam magam előtt, ahogy a színpadon áll és énekel. – Ricardo fenséges hangon mondta ki a szavakat. Rick és Simon csodálkozva hallgatták a férfit, aki folytatta. – Herr Baxxter megjelenése és kinézete tökéletesen passzol a hős szerelmes Gerard szerepére.
-Ez nagyon jól hangzik, de én nem vagyok operába való. A hangom teljesen más, mint amit ön szeretne hallani Herr Rolov. – állt fel H.P. és a férfi fölé magasodott, aki a kabátja belső zsebéből egy kettéhajtott kottát vett ki és átadta H.P. – nek aki végignézte és folytatta. – Ez nekem nem fog menni. Rick nézd meg te is a kottákhoz sosem értettem. – Rick kivette H.P. kezéből és sietve átnézte majd berohant a felvételi részbe és odaült az egyik szintetizátor elé és játszani kezdett rajta.
Herr Rolov mosolyogva ment beljebb és megállt Rick mellett, aki befejezte a játékot és megszólalt.
-Ez a mű páratlan Herr Rolov, a szerkezete és a dallama csodálatos.
-Áh egy műértő, ez tetszik, bravo. Nos Herr Baxxter megpróbálja? – és átadott egy másik kéziratot H.P.-nek aki elvette majd egy sóhajtás után bólintott. Rick elkezdett játszani mire H.P. énekelni. Bár az első hangok nehezen jöttek elő torkából pár perc múlva tökéletes hangon énekelte a német szöveget.
Herr Rolov nagy mosollyal az arcán hallgatta az éneket majd magas női szoprán hangon együtt énekelt H.P.-vel aki egy pillanatra elhallgatott majd mikor Ricardo intett neki ismét bekacsolódott az énekbe.
A stúdió mely pár perccel ezelőtt hangos techno zenétől dübörgött most a lágy hangok és dallamok birodalmává vált.
Simon érdeklődve hallgatta a dalt és nagyon tetszett neki.
Akkor délelőtt H.P. sok hasznos tanácsot és tippet kapott Herr Rolov-tól aki sajnálta, hogy vissza kell mennie az operába.
-Köszönöm ezt a remek délelőttöt uraim nagyon élveztem. Remélem hamarosan választ kapok öntől Herr Baxxter. A számomat tudja.
-Igen és ígérem holnap választ fogod adni a felkérésére.
-Alig várom. A mielőbbi viszont látásra. – és elhagyta a stúdiót.
Simon becsukta utána az ajtót mire Rick ujjongva megszólalt.
-Ezt nem hiszem el. Ricardo Rolov itt nálunk.
-Miért örülsz ennyire Rick? – kérdezte Simon.
-Ő a városban az egész országban az egyik legfelkapottabb operaénekes és szerző. A művei valósággal élnek.
-Én még nem halottam róla. – szólt Simon.
-Az nem is baj, de a lényeg hogy itt volt nálunk. És H.P. az hogy személyesen jött el hozzád nagyon nagy megtiszteltetés. Szerepet ajánlott a művében és ez nagy ugrást jelent az opera világában. – H.P. Rick-re nézett majd megszólalt:
-Ezt most úgy mondtad, hogy már el is fogadtad helyettem a szerepet.
-Te most ugye nem akarsz nemet mondani? – kérdezte tőle Rick és leült mellé. H.P. a homlokához kapott és kimondta:
-Nem merem elvállalni az, hogy most sikerült elénekelnem lehet, az operában nem menne. – az eddig magabiztos férfi aggódva folytatta. – Én nem az operába születtem.
-Csak gyakorolnod kell, ennyi én segítek és Simon is segít. Ugye?
-Naná ez nem is kérdés. – ült mellé Simon.
H.P. elmosolyodott és bólintott majd folytatta:
-Számítok rátok. – másnap H.P. délelőtt felhívta Ricardo-t, aki megkérte jöjjön be az operába.
|