3.

Másnap a csapat izgatottan készülődött a szintetizátorok és az elektromos dobfelszerelés és az erősítők összekészítve várták, hogy elvigyék őket az új helyükre.

Délután olyan 3 körül egy fekete limuzin gördült be H.P. háza elé. A fiú anyja észrevette a kocsit és felszólt a fiának.

-Hans Peter gyere le kicsit.

-Megyek anyám! – halotta a fia hangját, aki hamarosan megjelent mellette. – Igen itt vagyok.

-Ez a kocsi értetek jött? – H.P. leesett állal figyelte a kocsit és megszólalt.

-Igen értünk jött. Britt gyere le itt a kocsi! – kiáltotta fel az emeletre. A nővére hamarosan megjelent az öccse mellett, aki elkapta a karját és kihúzta a házból egyenesen a kocsihoz. A nő elcsodálkozott mikor meglátta a hatalmas monstrum autót, amit eddig csak képeket látott.

-Ez egy limuzin?

-Igen az hát nem fantasztikus?

-De az. – de ekkor egy sofőr szállt ki, aki megszólalt:

-Britt Maxim és H.P. ?

-Igen mi vagyunk.

-Kérem szálljanak be, signora Vincenzo már várja magukat. A barátaik már a kocsiban vannak. – a két Geerdes tesó kinyitotta az ajtót és mikor meglátták Rick-et és Slin-t ujjongva ültek be.

-Öregem ez oltári jó. – szólt Slin és töltött egy pohár pezsgőt és átadta H.P.-nek aki felhajtotta és megszólalt:

-Igen ez oltári klassz. Erre azért nem számítottam.

-Hát még én. – szólt Rick. – Anyám majdnem szívbajt kapott mikor megjelent a kocsi a házunk előtt. A szomszédok meg csak néztek.

-Nálunk is apám kicsit balhézott, hogy hova megyek, de nem törődtem vele. Vénember. – kezdte Slin.

-Apád megint szekál Slin? – kérdezte Rick.

-Mindig szekál, de nem foglalkozok vele. – de ekkor Britt szólal meg:

-Fiúk ezt látnotok kell. – és mindannyian kinéztek a limuzin tető ablakán és elcsodálkoztak.

A városon kívül voltak és épp egy hatalmas 2 szintes, több ablakkal ellátott udvarház felé mentek. Az utat hatalmas tölgyfák szegélyezték, amik mögött zöldellő mező terült el itt-ott kisebb cserjékkel és bokrokkal. A szobrok is nagy szerepet kaptak a területen nagyon sok volt belőle ám a pálmát a ház előtt elhelyezett hatalmas Diána szobor vitte. Kezében egy kancsót tartott, amiből sűrű sugárban ömlött a víz a kőből épült részbe. A felszínén tavirózsák és lótuszvirágok úsztak.

A limuzin megállt a hatalmas ház előtt a fiatalok csodálkozva szálltak ki és végignéztek a hatalmas házon.

De ekkor lónyerítésre lettek figyelmesek, jobbra néztek és egy fekete csődör vágtatott feléjük nyergében Annabella-val aki mosolyogva vezetette feléjük a lovat majd mikor odaért hozzájuk a lovat megállítva megszólalt.

-Üdvözletem. – a ló felágaskodott és nyerített egy éleset mire a nő olaszul megszólalt. - Prendagli facile il mio piccolo cavallo essi amici. (Nyugalom szépségem ők barátok.) – és megsimogatta a ló nyakát majd leszállt a nyeregből és folytatta. – Mi scusi de nem szereti az idegeneket. – Britt odavolt a lovakért így magabiztosan közelített az állat felé és megsimogatta az orrát majd megszólalt:

-Csodaszép állat. Angol telivér?

-Majd nem talált Arabs mén.

-Elnézést. – kért bocsánatot Britt.

-Semmi baj. Ez köztudott, hogy ezt a két fajtát könnyen össze lehet keverni.

-Igen de az angol telivérek szívósabbak.

-Pontosan. – a fiúk is odamentek a lóhoz, aki hagyta, hogy megsimogassák majd Britt egy örült ötlettől vezérelve megkérdezte:

-Felülhetek rá?

-Hát ha engedi. Csillagfény nagyon makacs. De a magabiztos embereket kedveli. – Britt odaállt a ló mellé és egy ügyes mozdulattal a nyeregbe pattant mire a ló kicsit felágaskodott majd megnyugodva és fújtatva hagyta, hogy az idegen galoppozni kezdjen vele.

-Ez az Britt! Klassz vagy! Ugrasd elő a nyulat! – kiáltották a srácok és ujjongva tapsolni kezdtek. A fiatal nő nem zavartatta magát és vágtába tette a lovat. Magabiztosan és ügyesen vágtázott az állaton miközben úgy érezte felszabadult. Mosolyogva és nevetve futatta meg az állatot majd megfordulva visszament a srácokhoz, akik tapsoltak és ujjongtak.

Britt odavezette Annabella mellé a lovat és leszállt róla:

-Csodaszép állat.

-Tudom ő a kedvencem. Igazán szívós állat és okos.

-Igen az. – Annabella végignézett Britt-en majd H.P.-re és megszólalt:

-Le sem tagadhatják, hogy testvérek, de kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Vannak az őseik közt germán vagy kelta felmenők? – a két fiatal döbbenten nézett a nőre majd H.P. kijelentette:

-Én erről nem tudok, sosem kutattam a családfám után.

-De a nagypapa mesélt valamit hogy állítólag az 1500-as évekre tehető vissza a családunk. – kezdte Britt.

-Britt te is tudod, hogy a papa mennyire szeretett történeteket kitalálni.

-Jó igen tudom öcsi, de lehet, hogy van benne valami?

-Jaj Britt ne légy ebben olyan biztos. – és a két testvér veszekedni kezdett, aminek Annabella vetett véget:

-Silenzio. Per favore interruzione che esso su questo guida da nessuna parte. (Csendet. Kérem, hagyják, abba ez nem vezet sehova.) – a két Geerdes tesó ránézett a nőre, aki folytatta. – Ha befejezték a veszekedést talán bemehetnénk a házba. Ha jól gondolom, az étel hamarosan elkészül. Végül is üres hassal nem lehet zenélni. Kövessenek. – Annabella bevezette a fiatalokat a házba, ami olyan volt akár egy múzeum, antik tárgyak és szobrok voltak mindenhol. Márvány és gránit lépcső és oszlopok.

Hatalmas zöldellő páfrányok és fikuszok díszítették a hatalmas előteret.

A fiatalok ámulva néztek körbe mire megjelent egy férfi és megszólalt:

-Segnora Vincenzo az asztal már meg van terítve készen a vendégek fogadására.

-Bravo, andiamo. – intett nekik és bementek egy nagy kétszárnyú ajtón. Az ebédlőben egy hosszú asztal volt, de csak 4 terítékkel. H.P. és barátai helyet foglaltak majd Rick megszólalt.

-A háza olyan, mint egy múzeum.

-Szeretem az antikvitásokat szenvedélyes gyűjtő vagyok.

-Ez fantasztikus.

-De maga a ház egy nagy palota. – szólt Slin.

-Igen az.

-Kérdezhetek valamit?

-Csak nyugodtan.

-Az előbb is idegen nyelven beszélt és…

-Oh igen kérlek, bocsássatok meg nekem de, néha elfelejtem hogy már nem Velencében vagyok.

-Ön olasz származású?

-Igen, Velencében születtem és ott is nőttem fel. A legszebb város, amit valaha láttam. Nagyon szeretem. Családom is onnan származik. Apám egy magas rangú ember volt, ahogy az ő nagyapja is. A mi családunk részese lett Velence állandó forgatagának.

-És volt már a karneválon is? – kérdezte Britt.

-Oh igen nem is egyszer és fantasztikus érzés ott lenni. Ha szeretnétek, jövőre elviszlek titeket. A zene a tánc a jelmezek.

-Az fantasztikus lenne, ha oda eljuthatnánk, eddig csak képeket láttam róla, de élőben a legjobb szerintem.

-Oh igen ha személyesen éled át a varázsát sosem feleded el milyen volt ott lenni. – de ekkor egy csengő hangja csendült fel és elkezdték hozni az ételt.

A fiatalok türelmesen megvárták, míg eléjük kerül a tányér, ami nagyon finom bazsalikomos paradicsomlevest tartalmazott. – Akkor barátaim. Desidero un buon appetito. (Jó tévágyak kívánok.)  Jó étvágyat. – a fiatalok először kíváncsian kóstolták az ételt majd jó ízűen enni kezdték.

Amíg ettek sok minden szóba került az együttes jövője is, amit Annabella azzal zárt le, hogy mindenben támogatni fogja őket.

Miután megették a finom ételeket Rick megszólalt.

-A felszerelésünket mikor fogják elhozni?

-Azokra nem lesz szükség. Beszerezetem, én magam gyertek velem. – és a nő után mentek, aki végigvezette őket egy folyosón majd be egy hatalmas szobába, ami lenyűgözte a fiatalokat. A teremben több fajta szintetizátor volt, egy elektromos dob felszerelés, erősítők és minden földi jó, amire egy zenész csak vágyhat.

Rick és Slin odamentek a szintetizátorokhoz majd Rick megszólalt.

-Ezt nem hiszem el ez a legújabb Roland.

-Rick ezt nézd.

-Remélem minden igényüket, ki fogja elégíteni ez a felszerelés, a hangszer boltban azt mondták ezek a legújabb modellek.

-Ez hihetetlen. Asszonyom ön… köszönjük ezt a sok klassz, hangszert.

-Használjátok egészséggel. Ha jól tudom a legjobb hangzáshoz a legjobb hangszerek dukálnak.

-Ez igaz. – szólt Rick. De ekkor a terem másik végében egy XVII. Századi csembalót vett észre. Odament és folytatta. – Ez egy csembaló?

-Igen az. Kipróbálhatja, ha szeretné. – Rick izgatottan ült le a hangszer elé és játszani kezdett rajta.

A fiatalok sokáig ismerkedtek az új dolgokkal majd mikor minden hangszert behangoltak és bekapcsoltak Annabella leült egy bársonnyal bevont kanapéra és megszólalt.

-Allora bene mi permetta di essere mostrò la loro musica. (Akkor tehát mutassák meg nekem a zenéjüket.) – H.P. intett a fejével mire Rick és Slin elkezdtek a játszani.

A nő csodálattal hallgatta a zenét, ami elsőre megtetszett neki.

Britt néha együtt énekelt H.P.- vel.

Annabella csodálattal és örömteljesen hallgatta és nézte a fiatalokat, akik az eddig megírt összes zeneszámaikat előadták.

Másfél óra múlva a fiatalok meghajoltak mire Annabella mosolyogva és boldogan tapsolni kezdett:

-Bravo, bravo tutti. Questo è fantastico la loro musica fu completamente affascinata. ( Ez fantasztikus volt a zenéjük teljesen elbűvölt. )  Nagyon jók voltak csak gratulálni tudok. Annyira új és tele van élettel. Maguk nagyon jók.

-Örülünk hogy tetszett. – szólt Rick. – Bár némelyik dal még kidolgozásra vár.

-Arra lesz, idejük ne aggódjanak, de az ön hangja. – lépett oda H.P.-hez. – Magának igazi kincs van a torkában. Ha Velencében lennék, elvinném magát az operába, hogy ott énekeljen. Pardon elnézést kicsit elragadtattam magam. De a lényeg hogy maguk a legjobbak, akiket eddig halottam. Számíthatnak a segítségemre és támogatásomra minden téren. – és elmosolyodott.

Akkor délután együtt zenélt a fiatalokkal, akik meghalhatták a nő csodálatos ének és csembaló játékát. Annabella nagyon örült, hogy vele vannak és zenélnek.

Akkor este nehezen engedte el őket és megígérte, hogy holnaptól elkezdi intézni a fellépéseket és lemezszerződéseket. H.P. és barátai nagy reményekkel hagyták el a palotát és ültek be a hatalmas limuzinba, ami haza vitte őket.

De egyikük H.P. nem csak örömöt és boldogságot érzett, hogy tudta az együttesük jó irányba halad, hanem valami mást is. Ami a szívében tört fel elemi erővel. Még maga sem tudta mit gondoljon vagy tegyen, de azt tudta, hogy ezeknek a dolgoknak közük van Annabella-hoz.

A fiú persze még nem is sejtette, hogy a nőnek is vannak tervei méghozzá vele kapcsolatban.