6. Rész
Azare 2012.08.09. 08:39
Átlépünk a jövőbe ahol H.P. nagy meglepetésére egy régi baráttal hozza össze a sors.
6.
H.P. éveken át rabja volt az akkor történteknek. Bár próbálta eltemetni magában nem sikerült neki. Annabella nagy szerepet játszott az életében és akárhányszor rágondolt azt kívánta bárcsak újra vele lenne.
Az évek teltek a csapat a Celebrate the Nunn 92-ben feloszlott a fiatalok útjai elváltak. H.P. a tanulásba és a munkába temetkezett majd 93-ban a sors ismét összehozta Rick-el.
Akkor is egy együttes alapításán gondolkodtak, ami végül is megszületett. Rajtuk kívül még csatlakozott hozzájuk H.P. unokatestvére Ferris is. 94-ben megjelent az első slágerük a Hyper Hyper ami, átütő sikert aratott a fiatalok körében.
Onnantól kezdve nem volt megállás. A siker felé egyenes út vezetett. Scooter néven futottak be és egyre másra halmozták a sikereket. Bár kétszer volt tagváltás így is sikerült hírnevüket megtartani.
H.P. persze teljesen megváltozott már nem kesergett a múlton felnőtt férfi lett, de tudat alatt megőrizte Annabella emlékét. És titkon mindig reménykedett benne hogy egyszer viszontlátja a nőt.
Aztán eljött 2011, egy újév egy újabb album, ami nem azt a sikert hozta, amit vártak, de a rajongóknak bejött. A fiúk örültek ennek is és remélték ennél már jobb lehet.
De abban az évben pontosabban Márciusban H.P. szellemeket kezdett látni. Biztos volt benne hogy Annabella-t látja. Simon egyszer elkapta H.P. egyik ilyen látomását mikor az egyik interjúról jöttek ki a hátsó kijáraton. Látta társát, ahogy meredten bámul maga elé és ezt a nevet suttogja, majd olaszul mond valamit.
Odament hozzá és megveregette a vállát mire H.P. megrázta a fejét és megszólalt.
-Hmm mi van?
-H.P. jól vagy?
-Persze Simon csak gondolkodtam.
-Ha valami baj van, szólj nyugodtan és segítek, ha tudok.
-Nem ebben te nem tudsz. – mondta H.P. szomorúan.
Simon persze égett a vágytól hogy megtudja, mi folyik itt ezért még akkor este lefoglalta Rick-et hogy megtudja mi ez az egész.
-Rick.
-Simon hello.
-Figyi szeretnék tudni valamit, és mivel te már jó ideje ismered H.P. arra gondoltam…
-A látomásaival kapcsolatos ugye?
-Igen. Ki ez az Annabella, akit néha emleget? – Rick leült és szólt:
-Ülj le és mindent elmesélek, de H.P.-nek nehogy visszamond, mert a nyakamat tekeri ki érted?
-Esküszön nem mondom vissza. – Rick sóhajtott és elkezdte a mesét.
Simon csodálkozva hallgatta majd mikor a történet véget ért megkérdezte.
-De hogyan jöttetek rá?
-H.P. akkoriban egy lázas és örült pillanatában elmesélt nekem mindent, marta a bűntudat, hogy ezt eltitkolta előttem. Én meg nyugtattam, hogy semmi rosszat nem tett azzal, hogy nem mondta el.
-Hány éves volt akkor?
-22 volt Annabella meg ki tudja sosem mesélt nekünk magáról, csak annyit tudtunk, hogy Velencében született és nőtt fel. Ennél többet nem.
-Érdekes. – Simon persze tudta ez nem elég neki többet akart tudni erről a nőről.
1 hét múlva a srácokat meghívták egy összejövetelre ahol a zenész társadalom krémje is megfordult. H.P.-nek persze semmi kedve nem volt hozzá, de tudta jelen kell lennie, de még nem is sejtette, hogy ezen az estén az élete megváltozik.
Már jó ideje ment a buli mikor H.P. egy ismerős arcot vett észre a tömegben. Percegik nézte az idegent majd rájött ki lehet az. Otthagyva csapot-papot elkezdte átverekedni magát a tömegen, de mire a terem másik végébe ért az alak eltűnt.
H.P. izgatottan nézett körbe végül a lépcsőnél látta meg újra.
Simon persze észrevette H.P. izgatottságát és azt, hogy sietve távozik a teremből. Utána ment és tisztes távolságból követni kezdte barátját, aki felsietett ez emeletre. Utána ment és látta, hogy bemegy az egyik felső terembe.
Odaállt az ajtó elé és leskelődni kezdett. Mindent látott és hallott.
H.P. eközben figyelte az alakot majd megszólalt.
-Annabella?
-Drága aranyifjúm. – suttogta az idegen mire H.P. odaszaladt és a karjaiba kapta az alakot majd megszólalt:
-Annabella, milyen régóta várok erre a pillanatra.
-Tudom kedvesem és sajnálom, hogy akkor úgy el kellett, válnunk. – H.P. ránézett a nőre és látta, hogy az elmúlt 24 évben nem változott semmit. Megsimogatta a nő arcát és megszólalt:
-Még mindig gyönyörű vagy.
-Te is kedvesem.
-Nem én már nem, megöregedtem. – mondta H.P. szomorúan.
-Számomra te még mindig az én drága aranyifjúm, vagy aki a legszebb pillanatokkal áldott meg engem. – Simon leesett állal hallgatta a szöveget és nem akart hinni a fülének és a szemének. – Úgy hiányoztál nekem. Rengetegek gondoltam rád és vártam, hogy visszatérjek hozzád.
-De mi történt Grófnő? Miért vittek el téged azok az alakok?
-Mert törvényt szegtem, beléd szerettem, amit nem szabadott volna. Túl fiatal voltál és gyönyörű ez lett a vesztem. Ezért vittek el Velencébe ahol bezártak és egészen múlt hónapig nem is engedtek ki. De a vezetőség változott és én szabadultam. Egyből idejöttem, hogy megtaláljalak. 1 hónapja követlek, de mindig elvesztettelek szem elől, de most hogy megtaláltalak nem akarlak többet elengedni. – a nő átölelte H.P.-t akinek eszébe jutottak a múltban történtek. A nő érintésétől szíve hevesebben kezdett dobogni miközben teste remegni.
Ismét felkapta a nőt és megforgatta a levegőben majd belecsókolt a torkába majd végig az arcán végül elérte Annabella ajkait, amik éhesen és vágyakozva nyíltak meg neki.
Csókjuk egyre szenvedélyesebb lett, ami mindkettejüknek tetszett. Annabella érezte halandó szeretője szenvedélyét és megszólalt:
-Miért akarod?
-Honnan tudod, mit akarok?
-Emlékezz, előttem nincsenek titkok. – búgta a nő és az ajtó felé nézett, ami hangosan csapódott be. Simon épp hogy csak el tudta húzni az orrát. Halotta, ahogy a zár kattan egyet, ami azt jelentette oda már senki nem fog bejutni.
Dühösen ment vissza a partira ahol megpróbált úgy tenni mintha nem látott és halott volna semmit.
Eközben fent az üres szobában H.P. és Annabella a múltat elevenítették fel. A férfi sietve és izgatottan tűrte fel a nő szoknyáját majd egy erőteljes mozdulattal eltépte a vékony fehérneműt majd felkapta a nő testét és felültette az asztalra miközben testével a nő lábai közé lépett.
Annabella felsóhajtott miközben halandó kedvese keze lassan végigsuhant a testén majd végig a combján.
-Én gyönyörű aranyifjúm szeretlek nagyon.
-Drága Grófnőm. Olyan rég volt már. Hiányoztál nekem.
-Te is nekem. – búgta a nő, miközben levette H.P.-ről a zakót majd sietve kigombolta az ingét és a lenge anyag alá nyúlva ujjaival végigsuhant a férfi széles hátán.
A férfi belecsókolt a nő torkába miközben érezte, hogy partnere keze kioldja, az övét majd kigombolja a nadrágját. Kezét becsúsztatta a ruhába és végigsimogatta a férfi büszkeségét, ami keményen jelezte neki halandó kedvese izgatottságát.
H.P. felsóhajtott mikor megérezte Annabella kezét majd megszólalt:
-Szeretlek.
-Én is téged. – és ajkuk ismét találkozott egy szenvedélyes csókban miközben Annabella sietve tolta lejjebb kedvese nadrágját.
De az egymás iránt érzett szenvedély kiteljesedet testükben miközben H.P. egy durva és erőteljes lökéssel magáévá tette Annabellát, aki halkan felnyögött miközben arcát a plafon felé fordította. – Drága kedvesem…
-Grófnő. – búgta a férfi miközben kezeivel megfogta a nő derekát és erőteljesen magához húzta így is fokozva a nő vágyát, ami egy újabb halk nyögést eredményezett.
A szoba kettejük halk nyögésével telt meg miközben heves csókok és ölelések közt elmerültek a kéj és a mámor tengerében. H.P. boldog volt és örült neki hogy az imádott nő ismét vele van. Aki még mindig ugyan olyan gyönyörű, mint mikor fiatal kamaszként utoljára látta.
De most felnőtt férfiként és rengeteg tapasztalattal a háta mögött bátrabban közeledett a nő felé, aki nem ellenkezett.
De Annabella érezte, hogy a másik énje ismételten elő akar törni rejtekéből hogy magával, ragadja a férfit, aki szenvedélyesen szerette őt.
De visszafogta magát nem akarta bántani, mert szerette és imádta, rajongott érte, ahogy a férfi is iránta.
Ám a gyönyör már ott volt a közelükben, testüket ostromolta, míg végül elemi erővel vágott végig rajtuk. Annabella vámpírként élte át a teljes extázist miközben körmeit halandó kedvese hátába mélyesztette. H.P. persze érezte a fájdalmat, de nem törődőt vele. Férfiasságának magja kitöltötte a nő testét miközben torkát halk férfias nyögések hagyták el.
Pihegve fektette arcát a nő vállára, aki szorosan átölelte őt miközben apró puszikat adott az arcára majd ránézett és megszólalt:
-Kedvesem, szerelmem köszönöm.
-Én köszönöm drága Grófnőm. – búgta a férfi mély hangon miközben megcsókolta a nőt.
Aki óvatosan eltolta magától a férfit, aki távolabb lépett tőle és sietve rendbe szedte magát, ahogy Annabella is. 5 perc múlva boldogan és felöltözve álltak az ablakban. H.P. hátulról átfogta Annabella testét, aki fejét a vállára fektette, miközben beszélgettek:
-Ugye tudod, hogy most nagyon megleptél.
-Tudom és elnézést hogy így történt de…
-Ne kérj elnézést kedvesem én is akartam és a viszontlátás nagyon is élvezetesre sikerült.
-Örülök hogy tetszett. Kérlek, ne hagyj el soha többet Annabella. Hiányoztál nagyon is. Tudom már sokszor elmondtam, de még most is olyan hihetetlen hogy velem vagy. Hogy ismét érezhetlek és láthatlak. Halhatom, a hangodat érezhetlek a karjaimban.
-Nekem öröm hogy ezt hallom tőled drága aranyifjúm. De félek, hogy én nem lehetek része az életednek. – H.P. szembefordította a nőt és megszólalt.
-Miért mondod ezt? Persze hogy része lehetsz az életemnek.
-És az a nő Nichola, aki állítólag a mennyasszonyod. – H.P. ekkor rájött, hogy róla teljesen elfelejtkezett. A határtalan öröm, amit Annabella iránt érzett elfelejtette vele ezt a dolgot.
-Szakítok vele. Nem gond.
-Ne drágám ne ilyen hirtelen beszéljétek, meg ne hamarkodd el. Meg a másik hogy szeretném megismerni, hogy ki is ő valójában.
-Rendben ahogy kívánod. Kérlek, gyere el hozzám holnap este ott lesz Nichola is és elhívom Rick-et is és Simon-t is, hogy megismerd őt is. – mondta H.P. mosolyogva.
-Rendben kedvesem ott leszek, 8 óra megfelel?
-Tökéletes. – mondta H.P. és kezet csókolt a nőnek.
De ekkor megszólalt H.P. mobilja a férfi sietve kapta elő és felvette:
-Igen mondjad. Csak levegőzök egyet, de máris ott vagyok. Rendben, szia. – és letette. – Rick volt az vissza kell mennem a partira. Pedig semmi kedvem hozzá.
-Gondolom. Menj csak nyugodtan nekem is mennem kell. De holnap ott leszek.
-Alig várom és örülök, hogy újra láthatlak Annabella. – és átölelte a nőt majd a zsebébe nyúlt egy papírt és egy tollat vett elő és sietve felírta a címét. – Tessék itt a címem.
-Köszönöm. – a nő eltette a ruhájába majd egy csók után folytatta. – Akkor holnap este.
-Igen holnap este. – és egy mosoly társaságában a másik ajtó felé indult el.
H.P. persze boldogan indult a másik ajtó felé, ami könnyedén nyílt ki neki pedig emlékszik, hogy Annabella bezárta. Megvonta a vállát és visszasietett a partira ahol egyből Rick-be botlott, aki megfogta a karját és megszólalt.
-H.P. végre hol voltál?
-Csak levegőztem.
-De eddig? – kérdezte a barátja majd érdeklődő arccal nézett H.P. ingének a hajtókájára és megszólalt. – Volt valami más is ugye nem csak séta.
-Mire célzol ezzel.
-Ez a vörös rúzsfolt nagyon árulkodó. – H.P. csak elmosolyodott és ennyit mondott:
-Talán. De azt tudom, hogy holnap este minden ki fog derülni ugyan is szeretnélek elhívni hozzám holnap estére fél 8-ra. Ugyan is eljön valaki, akinek nagyon fogsz örülni.
-De ki az?
-Majd meglátod, de annyit mondok, nagyon fogsz csodálkozni. – Rick kíváncsian nézett H.P.-re aki csak mosolyogott. Mikor megtalálták Simon-t H.P. őt is elhívta, hogy jöjjön el hozzá. Simon elfogadta a meghívást és megígérte ott lesz.
A parti persze nem tartott sokáig és mindenki szép lassan hazament.
|