8.

-Itt is vagyunk, gyere. – és kiszálltak. Mikor beléptek mindenhol félig kész díszletek voltak, a helyiség több részre volt osztva. Ahogy körbe mentek mindenhol emberekbe botlottak. Volt, aki a táncosokat sminkelte, de volt, aki a díszlet befejezésével foglalkozott. Végül az egyik hátsó részben belebotlottak a fiúkba, akik épp egy jelenetet adtak elő.

Megálltak egy kicsit távolabb és megvárták, amíg a fiúk befejezik a jelenet felvételét. Annabella és Nikola csodálkozva nézték H.P.-t, ahogy a lila szabadidőruhában feszít a felvételen. Annabella teljesen rákattant a férfira, akiben még mindig ott voltak azok a mozdulatok, amelyek fiatal korában. Ha nem lett volna ott senki legszívesebben leteperte volna.
-Ennyi! – zökkentette ki a gondolatmenetéből a rendező hangja. – Ok 10 perc szünet szusszanjatok egyet. – a fiúk odaléptek a két nőhöz és köszöntek
-Helló Lányok!
-Szia H.P.. Már nagyon hiányoztál. – mondta Nichola és odalépett hozzá és megcsókolta.
-Szép Napot Grófnő! – csókolt kezet Rick. Annabella elmosolyodott.
-Hello Rick, Simon. Örülök, hogy újra látlak titeket.

-Mi örülünk neked. – szólt Simon. Annabella bólintott és folytatta. – Szóval ilyen egy klipforgatás?

-Igen, díszletek, kellékek statiszták. Nagy a kavarodás, de hol nem az.

-Pontosan. Emlékszem Velencében, a színházban is néha megfordultam a színfalak mögött és elcsodálkoztam, hogy lehet kiigazodni ott. Mindenki rohant és készülődött. Két felvonás közt nem sok idő volt.

-Annabella annyiszor említed a színházat? Csak nem te is játszottál? – kérdezte tőle Nichola.

-De igen régen tényleg játszottam színházban, de az óta, kijöttem a gyakorlatból. Már nem tudnák elvállalni egy 3 felvonásos operettet.

-Operett?

-Igen. – és Annabella elkezdte énekelni Verdi egy művét. A hangra mindenki egy emberként figyelt és hallgatta. Rick és a többiek leesett állal hallgatták a nőt, aki nemsokára abbahagyta és megszólalt. – Ezt szerették volna hallani?

-Csodálatos volt. – szólt H.P. és kezet csókolt a nőnek, aki folytatta. -  H.P. beszélhetnék veled 4 szem közt? – a férfi bólintott és elvonultak egy távoli szobába, ahol a férfi megcsókolta Annabella-t.
-Nagyon hiányoztál. Drága grófnőm. – mondta H.P. két csók közt. - Mondd, miről akartál velem beszélni. – a nő eltolta magától a férfit és elkezdte:

-Szeretném ha egyszer leülnénk és megbeszélnénk mindent de csak mi ketten. Senki más.

-Rendben benne vagyok.

-Csak azért szeretném, hogy letisztázzam benned a múltat, mert tudom, hogy sok kérdésed van ugye? – kérdezte a nő és átölelte H.P.- t.

-Igen ez igaz, de ezt most úgy mondtad mintha olvasnál a fejemben.

-Több is van itt, mint gondolnád, de ne feledd senkinek nem szabad elmondanod, mert nem akarom, hogy bárki is ott legyen rajtunk kívül. Megbízok benned drága aranyifjúm és ígérem, ha te is megbízol, bennem olyan titkokra fogok fényt deríteni, amikről eddig nem is álmodtál.

-Milyen titkok ezek?

-Ősi és régi titkok, de ezt majd megbeszéljük. Mikor lesz egy szabad estét?

-Akár már holnap is, de be kell avatnom Rick-et aki majd falaz nekem. Nichola sajnos kicsit kíváncsi és mindenről tudni akar, ami velem történik.

-Rendben de szeretnék tudni valamit.

-Mi az?

-Szereted Nichola-t? – H.P. döbbenten nézett a grófnőre majd halkan elnevette magát és kimondta:

-Természetesen nem szeretem. Amióta te visszatértél hozzám az összes nő megszűnt számomra. Csak te létezel nekem senki más.

-De a múltkor is miután ott hagytalak titeket… - de Annabella elharapta a mondat végét mire H.P. kicsit ijedten lépett hátra és megkérdezte:

-Honnan tudsz te erről? Mi vagy te?

-Én csak egy szegény nő vagyok, aki tud egyet és mást. – szólt és megfogta H.P. kezét miközben a szemeibe nézett. A férfi elveszett a nő zafír szemeiben majd megszólalt:

-Mi vagy te Annabella?

-Hamarosan meg tudod. – és már épp csókolta volna meg a férfit mikor érzékeny hallásával meghallja, hogy őket hívják. – Keresnek minket. – H.P. látta a nőn hogy koncentrál, miközben az ajtót nézi. – Gyere, vissza kell mennünk különben gyanút fognak. Ha szólok, sietve kilépünk rendben.

-Annabella te…

-Holnap este drága aranyifjúm, holnap este mindent megtudsz. – és egy utolsó csókot adott a férfinek majd sietve kilépett az ajtón miközben H.P. követte őt. A helyiség üres volt csak a díszletek és a kellékek voltak a helyén. H.P. és Annabella megálltak a kamera mellett mikor meghallják, hogy valaki közeledik feléjük. Úgy tettek mintha beszélgetnének, majd meghallják Simon hangját:

-H.P., Grófnő. Már mindenhol kerestünk titeket.

-Csak levegőztem egyet és volt pár dolog, amit meg kellett beszélnem H.P.-vel de most már végeztünk. – mondta Annabella rezzenéstelen arccal. H.P. látta a nőn hogy profin ért a félrevezetéshez és megtévesztéshez, és akik nem ismerik, őt könnyű prédának számítanak.

Ez tetszett neki és tudta ebből még számíthat egy kis előnyre.

Aznap persze sikeresen felvették a fontosabb jeleneteket és a rendező a nap végén mindenkit meghívott egy remek kis vacsorára.

Annabella persze nem evette semmit, amit páran szóvá is tettek, de a nő könnyedén hárította el a felkéréseket és nyugtatta meg a kedélyeket.

De egész végig a vacsora alatt belül szomorú volt bár kívül örült, de Nichola ténykedése elszomorította. A nő egész végig a vacsora alatt H.P.-t  pátyolgatta. Hozzábújt, a fülébe súgott miközben az asztal alatt a combját simogatta.

Annabella végül megunta a műsort és könnyeit visszatartva felállt és megszólalt.

-Bocsássanak meg friss levegőre van szükségem. – mondta és kiviharzott a szobából.

Mikor kiért a friss levegőre utat engedett az érzelmeinek és sírva ült fel a kőkorlátra. Fejében gyilkos és örült gondolatok születtek meg, miközben ezernyi módon ölte meg Nichola-t. A gondolatok hatására szemei vörösen villantak miközben hegyes szemfogai megvillantak.

Kezét ökölbe szorította és arra gondolt, hogy most legszívesebben kinyírná a nőt, aki elválasztja őt halandó kedvesétől. De ekkor egy ismerős illat csapja meg az orrát. Felvette emberi kinézetét és beleszagolt a levegőbe majd megszólalt.

-Signor Jordan, nem kell elbújnia, tudom, hogy itt van. – és igaza lett Rick érdeklődve lépett elő az ajtófélfa takarásából és megszólalt:

-Grófnő, mi baj?

-Semmi Rick, semmi csak tudod az emlékek. Látni titeket így felnőtt emberként, és hogy mennyire boldogok vagytok. Ez annyira jól esik nekem. Látni ezt az egészet. – Rick odalépett a nőhöz és elcsodálkozott, Annabella szemei könnyesek voltak. Szólni akart ám a nő megelőzte. – Ne mondj semmit Rick tudom mi az, amit mondani akarsz…

-Annabella én tudom mi volt közted és H.P. közt a múltban, elmesélte nekem 1 évvel az után, hogy te elmentél, lázasan és önkívületi állapotban volt mikor az anyja elhívott hozzájuk hogy H.P. beszélni akar velem. Átmentem és ő elmesélte részletesen, ami kettőtök közt volt.

-Oh, il mio Dio quello che vi ha fatti fanno il mio playboy caro. (Oh istenem mit tettél drága aranyifjúm. ) Pedig megkértem ne mondja el senkinek. – mondta ki Annabella. – Megesküdött, hogy nem szól róla senkinek.

-De ez miért olyan nagy bűn?

-Signor Jordan, ezek olyan dolgok, amiket egy átlag halandó nem érthet meg ezek titkos dolgok. H.P. pedig elérte, hogy beavassam ezekbe, a dolgokba.

-De milyen dolgok? – kérdezte Rick mire a nő megsimogatta az arcát és kimondta:

-Sajnálom de, te nem tudhatsz róla, és kérlek fogadd ezt el. – de ekkor hangos zenére lettek figyelmesek, a társaság önfeledten bulizni kezdett, hogy sikerültek a felvételek.

-Szerintem menjünk vissza. – kezdte Rick és a karját nyújtotta a nő felé, aki mosolyogva belekarolt és visszamentek a többiekhez.

Mikor odaértek mindenki örömmel húzta őket be közéjük és táncolni kezdtek. Annabella persze próbálkozott, de kevés sikerrel így ő félre állt és figyelte a táncoló embereket. De leginkább H.P.-t figyelte, aki boldogan táncolt Nichola-val. Még mindig marta a bánat, hogy nem ő táncolhat vele pedig hogy vágyott rá. Hogy átölelje és érezze az illatát miközben érzékeny hallásával szívének vad ritmusát hallgatja.

Sóhajtott mikor Simon lép oda hozzá és felkéri egy táncra.

-Grófnő felkérhetem egy táncra?

-Köszönöm Signor Michael, de ez nem az én zeném.

-Jöjjön megtanítom. – és mosolyogva megfogta a nő kezét és bevezette a tömegbe. Simon átfogta a nő derekát miközben lassan mozogni kezdtek bár a ritmus ki fogott rajtuk Annabella gyorsan sajátította el a mozdulatokat és nem sokára már ő is boldogan táncolt.

Így ment le a fél éjszaka hogy táncoltak és jól érezték magukat. Ám Simon egyre közelebb került Annabella-hoz aki egyből felfogta a férfi közeledésének okát és élvezettel ment bele a flörtbe.

H.P. persze fél szemmel figyelte őket és tudta miért teszi ezt a nő, amit tesz. Ez elszomorította, de tudta még nem jött el az idő hogy végleg kiadja Nichola útját. Így tovább játszottak, ami gonosz dolog volt, de tudták egyszer eljön az ő idejük is.

Mikor véget ért a parti Simon Annabella-t a karjaiban tartva léptek ki az épületből ahol egy taxi fékezett le.

-Signor Michael maga aztán nem semmi alak tudja?

-Miért mondja ezt Grófnő? – kérdezte a férfi és egy gyengéd csókot lehelt a nő torkára, aki átölelte a férfit miközben kezeivel beletúrt a hajába.

-Nem tudom, de azt igen, hogy az éjszaka élvezetesebb része csak most következik. – és egy szó nélkül ültek be a taxiba, ami egyenesen a szállodához vitte őket. Az éjjeli portás, ahogy meglátta ki érkezett meg lekapta a nő lakosztályának a kulcsát és letette a pultra.

Annabella nevetve és mosolyogva lépett oda és megszólalt:

-Jó estét.

-Önnek is asszonyom. – szól a portás.

-Kérem küldessen fel a lakosztályomba pezsgőt és epret ma éjjel ünnepelek. – mondta a nő.

-Igen is asszonyom máris szólok. – és kapta is fel a telefont.

Simon és Annabella, ahogy a lift ajtó becsukódott utánuk egymásnak estek. A férfi durván nekilökte a nőt a lift oldalának miközben szenvedélyesen csókolóztak. De Annabella eltolta magától a férfit és megszólalt:

-Ugye tudja Signor Michael, hogy ami történni fog kettőnk közt kell maradnia.

-Nem is kellett volna mondania drága Grófnő. A titoktartás hozzá tartozik a sztárok életéhez. – és felkapta a nőt majd mikor a lift megállt kiléptek.

-160-as szoba. – ahogy beléptek nem fogták vissza magukat.

Bementek a hatalmas hálóba és elterültek rajta. Annabella morogva és vicsorogva tépte le Simon-ról a felsőt majd meglovagolta a férfit és megszólalt. – Ugye tudja Signor Michael, hogy ma éjjel egy új élménnyel fog gazdagodni.

-Igen tudom. – szólt a férfi és felült miközben magához húzta a nőt és megcsókolta. De ekkor kopogást halottak és egy hangot:

-Szoba szerviz.

-Maradj itt átveszem. – szólt Annabella és leszállt a férfiről.

Miután átvette a rendelést felkapta a pezsgős üveget meg a kis tál epret és bevitte a szobába ahol Simon már ruha nélkül feküdt, csak a vékony selyemtakaró fedte el férfiasságát.

Annabella elmosolyodott és megszólalt. – Látom nagyon erőlátó vagy.

-Igen az vagyok. – és intett a nőnek, aki odament és letette a dolgokat a kezéből és lassan levetkőzött majd dorombolva a férfi mellé bújt miközben hófehér fogait megvillantva végigsimogatta Simon felső testét.

A férfi már épp át akarta fogni a nő testét mikor amaz hirtelen le fogja őt és suttogva megszólal:

-Ne olyan hevesen Signor. Hölgyeké az elsőbbség. – és egy darabkát letépve a takaróból összekötözte a férfi csuklóját majd kitakarta a testét és lassan meglovagolta.

Simon felsóhajtott és élvezte a nő játékát, aki vadul és harapdálva csókolta végig a nyakát és a mellkasát miközben nőiességét a férfi büszkeségéhez dörzsölte.

-Ahh Grófnő. – mondta Simon és ránézett a nőre ám a mosoly egy pillanat alatt lement az arcáról, mert amit látott félelemmel töltötte el. A nőnek vörösen izzó szemei voltak miközben teltajkai közül két hegyes szemfog villant ki. Simon megrémült és ezt mondta:

-Úristen ez mi…

-Nyugodjon meg Signor Michael. Nem akarom bántani magát és különben is mire ez az éjszaka véget ér maga semmire nem fog emlékezni.

-Ezt hogy érti?

-Majd meglátja. – és lassan magába engedte a férfi merev büszkeségét, aki erre felsóhajtott miközben testén végigvágott a kéjes érzés. A félelem teljesen elmúlt, mint ha ott se lett volna. Annabella kéjes nyögések közt mozgatni kezdte a csípőjét majd előre nyúlva eloldozta a férfi kezét, aki erre durván maga alá vonta a nőt és erőteljes mozdulatokkal egyre mélyebben kezdte kitölteni őt.

Akkor éjjel Annabella fantasztikus élményekkel gazdagodott ám hajnalban miután letisztálkodtak a nő elmondta mit akar tőle tulajdonképpen. Miután felöltöztek leültek a hallba ahol Annabella elkezdte:

-Akkor segít nekem Signor Michael.

-Természetesen Grófnő. – bólintott a férfi.

-Kiválló. Nos amire kérni szeretnem az az hogy segítsen nekem eltávolítani Nichola-t H.P. közeléből. Érje el, hogy szakítsanak, de úgy hogy a sajtó porig alázza azt a némbert.

-De Annabella ezt nem tehetem, H.P. barátom és nem… - hüledezett Simon.

-Maga az egyetlen esélyem Simon és ne feledje, ha segít, nekem dúsgazdaggá teszem. Olyan gazdaggá, amiről maga csak álmodni tud. – a férfinek felcsillant a szeme. – Most már kezdi kapizsgálni?

-Igen azt hiszem.

-Mi az, hogy azt hiszem? Hírnév, gazdagság és minden, amit csak megkíván. És ezért cserébe csak egy kis apróságot kérek. És ne aggódjon, én majd maga mellett fogok állni, ha szükség, lesz rá. – Simon a földet kezdte nézni majd a nőre nézett és kimondta:

-Rendben segítek magának, de akkor tartsa be, amit ígért.

-Megígérem. – és megfogta a férfi kezét.

Mielőtt Simon-t az útjára engedte volna megígértette vele, hogy amit látott és átélt senkinek nem fog róla beszélni. Bár a nőnek telepatikus úton ki kellett törölnie egy-két részletet a férfi fejéből, de tudta nem lesz itt gond.

A napok lassan teltek és Annabella, amikor csak tudott a fiúkkal volt. Simon persze egyből elkezdett intézkedni és minden szabad percében próbálta lefoglalni Nichola-t hogy egyre kevesebbet legyen H.P. mellett. Annabella örült annak, hogy a férfi segít neki, de ez még közel sem volt elég.

H.P. persze nem mutatta, ki de örült annak, hogy sokkal többet lehet Annabella közelében. Aztán H.P. felhozta a nőnek azt, amikor megígérte mindenbe be fogja avatni.

Ez 3 nappal a Simon és Annabella közti egyesség után történt.

H.P. azon a délutánon mindent megbeszélt Rick-el aki nem szívesen ment bele ebbe a játékba.

-Nem tudom H.P. Tudod hogy nem szeretek kerítő lenni.

-Tudom Rick de kérlek. 24 éve várok erre az estére, hogy végre megtudjam ki is ő valójában. Ígérem, máskor nem kérek ilyet.

-Rendben adj, 5 percet beszélek Nikk-el. – Köztudott volt, hogy Nikk és Nichola jól kijöttek egymással. Sokat voltak együtt miközben minden témáról volt véleményük.

Nikk örömmel egyezett bele és a végén azt is mondta, hogy ez nagyon izgalmas.

Ám Nichola keresztülhúzta mindenki tervét azzal, hogy nem fogadta el Nikk hívását, hanem valaki mással fog majd találkozni.

H.P. persze számon kérte ezt a nőtől, aki ezzel hárította a férfi támadását:

-De drágám ne aggódj csak Stella-val találkozom, nem bízol bennem?

-De bízok.

-Hát akkor? Ígérem, mindenről be fogok neked számolni. – és dorombolva megcsókolta a férfit miközben átölelte. H.P. persze csak megjátszotta, hogy dühös, de már alig várta, hogy a nőt kint tudja az életéből.

Simon persze tette a dolgát és ezt mondta H.P.-nek.

-Nyugi H.P. ha akarod a hölgyekkel tartok majd én, vigyázok rájuk. – H.P. sóhajtva nyugodott meg és átölelte barátját.

-Köszönöm Simon kedves, vagy de tényleg figyelj rájuk.

-Úgy lesz, ígérem. – miután minden lerendeződött mindenki hazatért ám Nichola hamarosan elhagyta a házat és miután a kocsijával elhajtott H.P. izgatottan hívta fel Annabella-t aki már limuzinjában ült 3 utcányira H.P. házától.

Mikor meghallotta a mobil csörgését felvette:

-Igen tessék.

-Annabella én vagyok az H.P. Kérlek gyere el hozzám. Egyedül vagyok.

-Máris ott vagyok. – és eltette a készüléket és kopogott kettőt az ablakon mire a kocsi elindult.

H.P. persze az egyik lenti ablakból figyelte az utcát és mikor meglátta a fekete limuzint távirányítással, kinyitotta a kocsi feljárót, amin méltóság teljesen ment be az autó.

Kiment a házból és ő maga nyitotta ki a limuzin ajtaját és megszólalt.

-Annabella.

-H.P. szia.

-Hogy hogy ilyen hamar ideértél?

-Csak egy kis furfanggal és persze izgalommal. Gyere ma éjjel mindent meg fogsz tudni. – és besiettek a házba. H.P. már alig várta, hogy végre leüljenek, és mindent megbeszéljenek, amire a férfi kíváncsi volt.