10.

A napok gyorsan teltek és a fiúk egyre izgatottabbak voltak hisz közeledett életük nagy eseménye egy koncert, ami rendhagyó lesz az együttes életében.

Ám a koncert előtt 2 nappal beütött a baj. Az egyik énekes Antonella sajnos nem tudott ott lenni a koncerten hisz másik városban volt neki fellépése, ami hirtelen jött és nem kalkulálta be. A fiúk nagyon szomorúak voltak ám ez fejtörést okozott nekik, hogy akkor most ki fog Antonella helyett énekelni.

Annabella, aki mindig a fiúk közelében volt felajánlotta, hogy beugrik helyette.

H.P., Rick és Jens a menedzser épp azon tanakodtak a stadion egyik hátsó szobájában, ki lenne a legalkalmasabb mikor Annabella kopogott az ajtófélfán kezében egy tálcával, amin finom kávé illatozott:

-Ciao posso disturbare piccolo uno? (Hello zavarhatok kicsit?) – mindenki ránézett mire a nő németül folytatta. – Bocsánat csak ezt hoztam be gondoltam jól esne egy kis kávé.

-Signora Vincezo. – szólt Jens. – Köszönjünk, szépen kérem, jöjjön be és maga sosem zavar.

-Grazie mille. (Köszönöm szépen.) Elnézést hogy beleszólok csak halottam a problémát és arra gondoltam én beugorhatnék Antonella helyett. – H.P. arcára kiült a mosoly és megszólalt.

-Hát persze Annabella a megoldás rá. Ő is operaénekes és biztos, hogy menne neki.

-De előbb hallanunk kéne, hogy szól a hangja a stadionban. – szólt Rick.

-Annabella ismered a számot, amit el kell énekelned?

-Igen azt hiszem, de szeretném hallani.

-Persze erre gyere. – és Rick átvezette a nőt egy másik szobába ahol adott neki egy Ipod-ot és egy fülhallgatót. A nő betette a fülébe a parányi fülhallgatókat mire Rick elindította a számot. A nő koncentrált miközben hallgatta a zenét és persze a refrént majd mikor a szám véget ért fogott egy papírt és tollat és sietve leírta a szöveget. Mikor végzett visszaadta a lejátszót és megszólalt:  

-Kísérj a színpadra és próbáljuk el. – Rick a színpad felé menet szólt Simon-nak és H.P. – nek és elmondta mit kell tenniük.

Szóltak a technikusnak is, aki felkészült és elindította a fényeket mire Rick és Simon a zenét. Annabella boldogan hallgatta a zenét majd mikor az ő része jött szájához emelte a mikrofont és elkezdte énekelni a szöveget.

„La parola non ha
Ne sapore ne idea
Ma due occhi invadenti
Petali d'orchidea
Se non ha
Anima
Get up, yes!

Ti sento, la musica si muove appena
Mi accorgo che mi scoppia dentro
Yeah!
Ti sento, un brivido lungo la schiena
Un colpo che fa pieno centro
C'mon!
Mi ami o no
Mi ami o no
Mi ami o no”

Scooter: Ti Sento http://www.youtube.com/watch?v=y5B1D4xol_0

A nő gyönyörű hangja végig vágott a stadionon, ami vízhangként verte azt vissza miközben a zene örült hangosan dübörgött. Rick és Simon egymásra néztek és tudták ez lesz a koncert fénypontja.

Mikor elpróbálták Rick és Simon hajolgatva bókoltak a nőnek, aki boldogan és mosolyogva szólalt meg:

-Ez tetszett. Jó volt énekelni. És a zene egyszerűen Pazar. Azt hiszem élvezni, fogom az élő adást. Remélem a rajongóknak is tetszeni fog.

-Biztosan Grófnő. – és onnantól kezdve a nő is be lett avatva a koncertbe. Végigvették vele a szüneteket a track listát és el is próbálták sokszor is.

Aztán beszélgettek Antonellával is, aki boldogan egyezett bele, hogy Annabella énekeljen helyette, aminek a nő nagyon örült és boldogan olaszul trécselve köszönte, meg hogy megengedte. A fiúk persze egy szót sem értettek belőle, de tudták Annabella tudja, mit kell mondani.

A koncert előtti estén egy kis bulit tartottak ahol a stábot és persze egy két közeli barátot is meghívtak. Nichola persze ott volt, ahogy Annabella is, aki boldogan és nevetve beszélgetett a vendégekkel.

Teljesen úgy érezte magát, ahogy annak idején 250 évvel ezelőtt mikor az udvari élet része volt. Fő herceget, bárók és nemesek keresték a kegyeit és ő boldogan ismerkedett velük.

Mikor már majdnem vége volt a partinak észrevette Simon-t és Nichola-t ahogy egy félreeső helyen beszélgetnek. Érzékeny hallásával fülelni kezdett és halotta miről beszélnek:

-Simon kérlek, ha ez kiderül nekem véged és neked is.

-Nyugodj meg Nichola nem lesz semmi baj. Bízz bennem. Már mindent elterveztem és H.P. semmit nem fog észrevenni belőle.

-Legyen igazad. – és látta, ahogy a férfi óvatosan és lassan végigsimogatja a nő hátát majd a derekára csúsztatja a kezét.

Büszke volt Simon-ra hisz jó munkát végzett lehetett látni.

Akkor este mindenki izgatottan tért álomra és várta a másnapot, ami fantasztikusnak ígérkezett.

Másnap persze már reggel behívtak mindenkit a stadionba, hogy egy utolsó próbát tartsanak. A délelőtt folyamán Annabella fellépő ruhája is megérkezett, amit a nő maga választott ki.

A fiúk odavoltak a ruháért, amit a nő kettő stylist segítségével fel is húzott. Ami sokáig tartott, de az eredmény magáért beszélt. A fiúk épp a színpadon tanácskoztak mikor meghallják Annabella csodálatos szoprán énekhangját. Körbenéztek, de sehol sem látták végül a nő megjelent a színpad közepén felállított lépcső tetején. Arcát világos vörös maszk fedte, míg hajában tollak és egyéb kiegészítők díszelegtek.

Kecses léptekkel lejött a lépcsőn és tovább énekelt majd mikor befejezte pukedlizni kezdett a nem létező közönségnek, csókokat dobált és integetett.

Ránézett a fiúkra, akik száj tátva figyelték mire a nő elnevette magát és megszólalt:

-Non fantastico? Così tanto sull'lo gradisco, così tanto buon. Lo ritengo in modo da ero reborne. (Hát nem fantasztikus? Annyira tetszik, annyira jó. Úgy érzem újjászülettem. ) – és megpördült a színpadon.

De ekkor valaki tapsolni kezdett oldalra néztek és meglátták Nichola-t ahogy tapsolva gúnyos arccal közeledik, Annabella felé majd megszólal:

-Azért ennyire ne játsszad meg magad. Nem illik hozzád, és ez a nemesasszony karakter sem illik hozzád. – H.P. odalépett Nichola-hoz és dühösen megszólalt.

-Nichola kérlek, ne sértegesd a Grófnőt.

-Grófnő? Na persze ő is csak egy átlagos nő, mint a többi csak túl nagynak képzeli magát. – Annabella egyre dühösebb lett majd levéve fehér kesztyűjét arcon csapta Nichola-t és megszólalt:

-Nem tűröm, hogy sértegessenek. Főleg nem egy ilyen alacsony rangú, felfújt és öntelt nőszemély, aki még arra sem méltó, hogy beszéljen hozzám.

-Minek neveztél? – lépett közel hozzá dühösen Nichola de H.P. elé állt és megszólalt.

-Nichola mi történt veled? Eddig semmi bajod nem volt…

-De most van, napok óta, amiket művel felér egy majomparádéval. Kelleti magát és beleszól, mindenbe mintha annyira értené a dolgokat. Pedig semmit nem ért. – Annabella ezt már nem tűrhette tovább és szabályosan lekevert egy pofont Nichola-nak és megszólalt.

-Ebből elég volt Nichola holnap hajnalban kihívlak egy párbajra. Segédemként H.P.-t választom, te is válassz valakit és készülj, mert úgy is ott hagyod a fogadat. – és dühösen ott hagyta a színpadot.

Bement az öltözőbe és kibújt a fellépő ruhából majd sietve felöltözött utcai ruhába és elhagyta a stadiont.

Egyenesen visszament a szállodába ahol az egyik bőröndjének rejtet részéből egy kisebbet vett elő. Leült a székre és feltette az asztalra majd felnyitotta és meglátta a kettő antik párbaj pisztolyt. Mindegyikhez csak egy golyó tartozott, de az elég volt ahhoz, hogy a két fél megmérkőzzön egymással.

Visszacsukta a dobozt a hóna alá kapta majd ismételten elhagyta szobáját. Keresett egy fegyver üzletet és festék patronokat vásárolt. Gyűlölte Nichola-t de megölni nem akarta.

Miután megvette visszament a szállodába ahol a portás leszólította:

-Frau Vincenzo.

-Igen. – lépett a nő a portához.

-Egy bizonyos H.P. Baxxter vár magára a szálloda halljában. Azt mondja sürgősen beszélni akar magával.

-Oh valóba hát keresse meg és üzenem neki, ha valamit akar, jöjjön fel a szobámba 160-as szoba. – és elviharzott a lifthez.

Már jó 5 perce bent volt a lakosztályában mikor erőteljes kopogást halott, odament és kinyitotta. Természetesen H.P. állt az ajtóban:

-Mi ez a szöveg a párbajról Annabella?

-Megsértett, és ezt én nem hagyom annyiban. – lépet hátra a nő mire H.P. beljebb lépett és becsukta az ajtót.

-De ez azért mégis csak örültség. És mégis hogyan fogsz vele párbajozni?

-Stílusosan. Arra neked ne legyen gondod, de ne félj, nem fogom megölni csak, megsebesítem.

-Ne tedd, ezt Annabella kérlek. Nichola remek nő csak kicsit forrófejű. Nem szereti a képmutatást és a pökhendiséget. – Annabella döbbenten nézett halandó kedvesére és mérgesen folytatta:

-Szóval szerinte egy képmutató pökhendi nő vagyok? Hát kikérem magamnak akkor ő mi? A megtestesült jóság? Röhögnöm kell ezen.

-Nem nem vagy az csak áhh kérlek, ne tedd ezt. El tudjátok rendezni másként is. – lépett a férfi a nőhöz és átfogta a derekát. – Ne bolondozz, kérlek. Ez már nem a 18. századi Velence. Ez a 21. század itt már a modern életfelfogás és lét a döntő. Kérlek, Annabella ne tedd meg.

-Sajnálom il mio amore de meg kell tennem ezt nem, hagyhatom annyiban. És kérlek, ne próbálj meg lebeszélni róla, mert úgy sem fog menni. – mondta határozottan a nő mire H.P. gyengéden belecsókolt a torkába és folytatta:

-Talán van rá mód, hogy lebeszéljelek róla. – búgta miközben ajkait végighúzta a nő selymes bőrén.

-Hogy te milyen furfangos vagy mio genere (kedvesem). – és eltolta magától a férfit és a szemeibe nézett. H.P. elmosolyodott és megcsókolta a nő ajkait miközben karjával átfogta a testét, és a sajátjához húzta.

Annabella teste megremegett és tudta mire megy ki a játék, tudta H.P. miért viselkedik így vele. De nem akarta feladni végig akarta vinni tervét. Meg akart küzdeni Nichola-val.