12.

H.P. figyelte az utat miközben Nichola az ablakon nézett ki majd megszólalt:

-Remek volt ez az interjú.

-Igen az. – mondta a férfi monoton hangon.

-Mi a baj drágám? – kérdezte Nichola és megfogta H.P. karját.

-Semmi csak pihennem kell ennyi. – és mentek tovább, de a következő pillanatban egy kamion került a Jaguár elé, H.P. próbálta kikerülni, de az ütközést nem lehetett elkerülni.

A rohammentők két sérültet vittek a Hamburgi Mária kórházba.

-44 éves nő súlyos fejsérülés és belső vérzés. Az állapota válságos. – sorolta a mentő orvos a kórházba érve.

-Azonnal intubálják és kössék gépre. Röntgent és vérképet kérek. Azonnal. Hol van a másik sérült? – kérdezte az ügyeletes orvos.

-46 éves Férfi, fejsérülés és bordatörés. Eszméletlen, a vérnyomás és pulzus alacsony.

-Neki is vérkép röntgen és hozzák a 2-es vizsgálóba a nőt az 1-es be. Szóljanak Doktor Smitz-nek hogy azonnal jöjjön le a sürgősségi osztályra és irányítsák az 1-es kezelőbe.

-Máris. – az orvosok mindent megtettek, hogy megmentség a sérülteket, de Doktor Smitz nem járt sikerrel a nő belehalt az őt ért fejsérülésbe, de a belső vérzés is közrejátszott benne.

A férfi állapotát sikerült stabilizálni, de neki is súlyos fájdalmai voltak. Lélegeztető gépre kötötték és mesterséges altatásban tartották.

A főnővér igencsak elcsodálkozott mikor átnézte a férfi iratait.

-Doktor úr nézze csak ki az, akit behoztak hozzánk. Azonnal értesíteni kell a barátait ismerőseit és a családját is. – a főnővér elszaladt telefonálni. H.P. mobiljában sok telefonszám volt így sikerült utolérniük Simon-t és Rick-et akik egyből indultak a kórházba.

A két férfi szomorúan hallgatta az ügyeletes orvos szavait, de az is szíven ütötte őket hogy Nichola meghalt.

-Hogy fogjuk elmondani ezt H.P.-nek? – kérdezte Rick miután a doktor ott hagyta őket.

-Nem tudom, de a hír le fogja súlytani. – de ekkor Jens ér oda hozzájuk lihegve.

-Egyből jöttem, ahogy telefonáltatok. De hogy történt?

-Állítólag egy kamion H.P. kocsija elé vágott. Szerencse hogy nem sérültek meg jobban.

-De Nichola? – kérdezte Jens mire Simon nemet intett a fejével. – Oh istenem nem. – döbbent le Jens miközben a könnyeivel küzdött. – Szegény H.P.

-Igen. – de ekkor egy jeges fuvallat vágott végig a folyosón, ami megborzongatta a fiúkat. Kíváncsian néztek körbe majd a folyosó végén meglátták Annabella-t, ahogy kisírt szemekkel rohan feléjük.

Rick elé ment és szabályosan a karjaiba kapta a nőt, akin erőt vett a zokogás.

-Come è accaduto? Chi è il responsabile? Lo distruggo, io giuro che lo distruggo. ( Hogy történt? Ki a felelős? Megölöm, esküszöm, megölöm. )

-Nyugalom Annabella az orvosok…

-Hazug banda én csak tudom, higgy nekem. Nem bízom rájuk H.P. életét. Magam akarom ápolni.

-Ne Annabella ez nem így megy. Itt…

-Igen tudom ez más, de akkor is. Be akarok menni hozzá. – szólt a nő miközben elhúzódott Rick-től mire Simon nyújt neki egy zsebkendőt. – Köszönöm.

-Megyek megkeresem az orvost. – szólt Rick és elsietett.

Annabella megtörölte a szemét és megszólalt:

-Melyik kórteremben van?

-Nem tudom, de reméljük Rick megtalálja az orvost. – 10 perc múlva az orvossal beszéltek és Jens teljes diszkréciót kért az ügyben.

Annabella persze végig azt kérdezgette, bemehet e H.P.-hez. Bár az orvos hevesen tiltakozott elenne a nő telepatikus rábeszélő képessége megpuhította az orvost, aki megengedte neki.

A nő csendesen lépett be a félhomályos kórterembe. A padlót nézte, nem mert felnézni félt a látványtól, de a kíváncsisága erősebb volt. Mikor meglátta a sírás ismét erőt vett rajta. Lassan odalépett az ágyra és megfogta H.P. kezét és megszólalt.

-Drága kedvesem. Mi történt veled? – óvatosan megsimogatta a férfi arcát. Tudta hogy nincs magánál de, ő megoldotta ezt a problémát. Telepatikusan H.P. elméjébe hatolt ahol megtalálta a férfit, akit tudatlanul állt egy nagy üres színpad közepén és figyelt.

-H.P.- szólt a nő mikor meglátta.

-Annabella. Te mit keresel itt és mi ez a hely?

-Ez a hely a te tudatalattid. A valóságban, mély altatásban tartanak.

-De miért? – kérdezte H.P. és leugrott a színpadról egyenesen az üres küzdőtérre ahol szembe állt Annabella-val.

-Baleseted volt méghozzá súlyos. Az életedért küzdenek H.P. Neked is küzdened kell itt ezen a helyen. Nem szabad hagynod, hogy a sérüléseid legyőzzenek téged.

-De én mit tudok innen tenni, hisz ez a hely üres és ijesztő.

-Tudom de ez a te világod a színpad a zene. Képzeld el a közönséget, ahogy neked tombolnak. Várják, hogy kiereszd csodálatos hangodat, hogy elkápráztasd őket. – H.P. koncentrálni kezdett de a tömeg elmaradt.

-Nem megy Grófnő.

-Várj segítek. – és megfogta a férfi kezét és ő is elképzelte, de másképp. Ő a 16. századi Velencét képzelte el, a parókás hölgyeket és urakat, ahogy megtöltik a hatalmas színházat. A páholyokat és a nézőteret. Ők maguk is korabeli ruhákban voltak. H.P. csodálkozva nézett végig magán és Annabella-n aki egy igazi előkelő Dáma volt a ruhában.

-Ezek a te emlékeid?

-Igen ez az én múltam. Ebben a korban éltem és nevelkedtem. Gyere, elviszlek a Karneválra. – és a következő pillanatban ott találták magukat a hatalmas Szent Márk téren. Mindenhol álarcos hölgyek és urak voltak. A bábjátékosok és az akrobaták lenyűgöző mutatványokat mutattak be. A tömeg táncolt és énekelt. H.P. elámult és megszólalt.

-Fantasztikus.

-Igen az. Gyere, táncoljunk. – és beálltak a tömegbe. Nevettek és boldogok voltak. H.P. jól érezte magát és ezt szóvá is tette Annabella-nak aki, egyszer csak félrehúzta az egyik kis kőből épült hídhoz ahol szerelmesen, ölelték át egymást miközben szenvedélyesen, csókolóztak.

-Én drága aranyifjúm. – búgta a nő miközben H.P. a nyakát csókolta végig majd le egyenesen a mellkasához, ami szabadon volt.

-Szeretlek Annabella.

-Én is téged H.P. nagyon is. De most mennem kell, nem maradhatok sokáig. A valóságban bármikor benyithatnak hozzád.

-Majd újra eljössz?

-Hát persze kedvesem de most mennem kell légy erős és küzdj az igazadért. Erős vagy és ügyes képes vagy rá. Aztán mikor magadhoz térsz én foglak várni.

-Rendben. – és egy búcsúcsók után Annabella hirtelen visszakerült a valóságba. Könnyes szemekkel nézett H.P.-re aki még mindig eszméletlen volt. Megfogta a férfi kezét és megszólalt.

-Drága aranyifjúm.  – mondta a nő, de H.P. sajnos nem tudott válaszolni. A gépek jelezték, hogy életben van, de ő úgy feküdt az ágyon, mint egy darab rongybaba. Annabella-t teljesen letörte a látvány és elhatározta, hogy ápolni fogja őt. Sírva hajtotta a fejét a férfi vállára és remélte, hogy most már minden rendben lesz.

1 hétig minden nap benn volt a kórházban és figyelte H.P.-t, akinek az állapota lassan javult. Hála a telepatikus úton való kommunikációnak kettejük közt. 1 hét után délelőtt aztán megtörtént a csoda. Annabella, ahogy eddig is, most is benn volt nála, mikor a férfi kinyitotta a szemét és egy halk nyögéssel, jelezte, hogy érzékel mindent. A nő elengedett egy kis mosolyt.
-Mi történt? Hol vagyok? – kérdezte H.P. félig kábultan.
-Kórházban vagy. Ne aggódj, most már minden rendben lesz.
-Nichola… Hol van Nichola? – ekkor egy csapat orvos jött be, akik vizsgálni kezdték a férfit. Annabella-t félre állították, és alaposan megvizsgálták H.P. -t és megállapították, hogy rendben van de, még bent kell maradnia egy jó darabig.

Miután végeztek mindennel a főorvos, aki bent marad, megnézte a kórlapot mire H.P. ismét megkérdezte:

-Doktor úr mi van a mennyasszonyommal, aki velem volt a kocsiban.

-Herr Geerdes a hölgy Nichola Jancso sajnos nem élte túl a balesetet. Még aznap belehalt a sérüléseibe sajnálom. – H.P. elcsodálkozott majd idegesen belecsapott az ágyba és megszólalt.

-Ez lehetetlen nem ez… - Annabella odament a férfihez és átölelte miközben megszólalt.

-Nyugodj meg H.P. Nichola már jó helyen van.

-Miattam halt meg én okoztam a halálát. – mondta a férfi sírva.

-Nem, nem te voltál, hanem a kamionos, aki elaludt a volánnál és későn kapcsolt és már nem tudta kikerülni a kocsitokat.

-Egy kamionos?

-Igen. Amíg te eszméletlen voltál Rick-el utána jártunk a dolognak és kiderül, aki okozta a balesetet több, mint 12 órája vezetett, amit nem lett volna szabad megtennie. A rendőrség előzetes letartóztatásba tartja és várják az ítéletet.

-És a sajtó?

-Semmit nem tudnak nyugi Jens elintézte. Sosem fog nyilvánosságra kerülni az ügy.

-Akkor jó. Istenem miért történt ez pont velem? Miért nem mással. Ha éberebb vagyok talán…

-Nem tudtad volna kikerülni H.P. Ez a baleset elkerülhetetlen lett volna, bárhogy is nézzük. Ne hibáztasd magad te, nem tehetsz semmiről. – mondta Annabella és megfogta a férfi kezét, aki folytatta:

- Legszívesebben meghalnék.

-Ne mondj ilyen amore mio erre nem szabad még gondolnod sem. Lehet, hogy most fáj de, egy idő után elmúlik a fájdalom. – H.P. sóhajtott és azon gondolkodott, hogy mit tegyen.

A napok csak teltek de a fájdalom és keserűség nem múlt el. H.P. önmagát marcangolta. Rick, Simon és persze Annabella próbáltak a lelkére beszélni de H.P. hajthatatlan lett.

A kórházból is csak addig engedték ki, míg lement a temetés, amit H.P. nem tudott a kórházból intézni így Annabella vállalta magára ezt a feladatot. A családot is felkereste, akiket lesújtott a hír és kijelentették mostantól semmi közük nincsen H.P.-hez. El fogják őt felejteni.

A Temetésen persze senki nem szólt H.P. – hez aki tolószékben ülte végig a szertartást és azt, ahogy eltemetik volt mennyasszonyát. Nichola lánya Ellie aki egykoron felnézett a férfire most megvetően és utálattal tele gyűlölettel a szemeiben nézett a férfire, aki érezte ezt, de nem volt mersze felnézni.

Annabella persze érzett és halott mindent. Vámpír képességei segítették, abban hogy megfigyelje az embereket, akik gyűlölettel és utálattal néztek H.P.-re.

Mikor Nichola koporsóját a föld alá helyezték H.P. megérintette Annabella kezét, aki a tolókocsit fogta ezzel jelezve, hogy ideje menniük.

Ahogy kifordultak a sírok közt kialakított útra H.P. megszólalt:

-Most vagyok azon a ponton, hogy nincs kedvem tovább élni.

-H.P. kérlek, erre ne gondolj, tudom, mit érzel. Én éreztem az emberekből áradó érzéseket és gondolatokat és hát…

-Ne is mond, utálnak és gyűlölnek.

-Pontosan.

-Gondoltam. Jaj Annabella úgy érzem az életem szétesett. Amiken átmentem és ez a baleset teljesen megváltoztatta az életemet.

-Ne aggódj H.P. az emberek hamar felejtenek. Nichola családja gyűlöl de, ne foglalkozz velük, tegyenek, amit akarnak, neked van egy életed…

-Ja van, ami romokban hever. Félig nyomorék vagyok, és még azt sem tudom mit fog hozni a jövő. – a férfi hangja elkeseredett volt és kétségbeesett. Annabella tudta segítenie kell H.P.-nek de nem tudta hogyan kezdjen hozzá. Végül eszébe jutott hogy van egy mód de, ahhoz a férfi belegyezése is kell.

Ám eközben a háttérben Zelimir és 4 társa terveket készítettek hogy miként fogják el Annabella-t a vámpírt, hogy örökre kivonják a forgalomból.

Hogy eddig miért nem léptek? Mert a terv még nem volt készen de nem kellett sok hogy elkészítsék.

Annabella persze semmit nem sejtett csak H.P.-re koncentrált, aki hamarosan visszatérhetett a házába, ami egy csomó emléket hozott fel benne. A nő átérezte a férfi érzéseit és halotta minden gondolatát. A szállodából ő is kijelentkezett és átköltözött H.P.-hez aki boldogan fogadta ezt el, hisz tudta a nő így mindig vele lehet.  

Rick és Simon és persze Jens eközben a sajtót nyugtatták le, akik végig arról cikkeztek mi történt H.P.-vel. Jens mint menedzser tökéletes történetet talált ki, ami lenyugtatta a hírhajhász kutyákat, akik éhesen vicsorogtak feléjük.

Persze H.P.-t mindenről tájékoztatták, aki halk hangon vette tudomásul, ami történik.