2.

Másnap persze miután felkeltek és lementek reggelizni csak egy papírt találtak az asztalon, amit DJ hagyott ott.

Rebeca elolvasta majd megszólalt:

-Juliette ma reggel egyedül leszünk DJ beugrott a városba.

-Értem de szerinted mit akart mondani tegnap este? – kérdezte Juliette miközben elővett egy doboz zabpelyhet és egy üveg tejet.

-Nem tudom de, engem is érdekel. Hé figyi mi lenne, ha reggeli után feldobnánk a képeket face-re? Hadd irigykedjen a sok kis bolond.

-Benne vagyok. – és pacsiztak egyet.

Reggeli után persze egyből feltették a képeket face-re egy külön albumba. Hamarosan jöttek is a hozzászólások és lájkok aminek, a lányok nagyon örültek.

Sokan irigykedtek rájuk, hogy találkoztak velük. Rebeca és Juliette nagyon boldog volt és ennek hangot is adtak.

Belinkelték a Scooter egyik klipjét, és alá azt írták a legjobb banda a világon.

Eközben D.J. mindent elintézet, hogy este minden rendben legyen mikor a vendégük, megérkezik. Mikor hazaért a lányok épp a banda egyik számát üvöltették így meg sem hallották ahogy a férfi haza ér. Miután belépett a házba felment az emeletre és benyitott a lányokhoz:

-Lányok kicsit halkabban. – Juliette és Rebeca lehalkították a zenét:

-Bocs D.J. csak annyira boldogok vagyunk.

-Értem nos akkor amit el fogok mondani szét fogtok szedni de tegnap este sikerült rávennem H.P.-t hogy eljöjjön ma este hozzánk. 6 órára érkezik. – a lányok fülsiketítő sikításba kezdtek majd izgatottan, elkezdték feltúrni a ruhás szekrényüket.

D.J. persze maga is elővette a legjobb ruháját és készülni kezdett az estére.

Eközben H.P. a stúdióban ült és épp dalszöveget próbált írni.

Meredten nézett maga elé miközben agya egyfolytában járt de akárhogy is próbálkozott D.J.-t nem tudta száműzni a fejéből.

Letette a tollat és hátradőlt kényelmes székében miközben kezeivel, megtámasztotta a fejét. Érdkelte őt ez a különös férfi, aki más volt, mint azok, akikkel eddig találkozott. Volt benne valami, de H.P. nem tudott rájönni mi csoda.

Érdeklődve várta az estét és remélte remek lesz.

Este ¾ 6 kor H.P. már a házában volt és felöltözve állt hálószobájának hatalmas gardróbjában elhelyezett tükör előtt. A fekete farmer kiemelte lábait, a sötétbarna cowboy csizma és a fekete bőrkabát jól passzolt a szürke színű mintás pólóhoz, amit a lányoktól kapott tegnap este.

Végignézett magán majd feltette a nyakláncot és a karkötőt, amit D.J. adott neki. Felkerült a kedven szigonyt ábrázoló nyaklánc is, amit nagyon szeretett.

Mikor elkészült mosolyogva bólintott majd sietve elhagyta a szobát és ment lefelé. Szerencsére már volt vadászni így a vér utáni éhséget nem érezte, így nyugodt szívvel hagyta el a lakását, amit bezárt és beriasztott.

Az úton beült a kedven sötétzöld színű Jaguárjába és beindította. Ránézett a mellette lévő ülésre ahol 2 szál rózsa volt, egy üveg nagyon finom bor és sajt. Tudta nem mehet üres kézzel.

Ahogy elindult elővette a kis kártyát és elolvasta a címet tudta, merre van így könnyedén jutott el oda. Betéve ismerte a város minden zegzugát. Hisz vámpírként éjszakákat töltött, azzal hogy bejárta minden szegletét és tökéletesen megismerte. Voltak kedvenc helyei, amiket boldogan látogatott meg.

Hamarosan elért a nevezett utcába és látta hogy modern két emeletes házakkal van tele. A 23-as szám előtt megállt és kinézett. A ház két emeletes volt, bár sötét volt a színét nem tudta kivenni de úgy gondolta tojáshéj színe lehet. Az ablakkeretek sötétbarnák voltak. A tetőt vörös cserép fedte be.

Tetszett neki és tudta el tudna itt lakni.

Bólintott és megfogva az ajándékokat kiszállt a kocsiból. Odament a fehér vaskapuhoz és megnyomta a csengőt. Nem telt bel egy perc se mikor meghallja az egyik lány hangját.

-Igen.

-H.P. vagyok.

-Nyitom. – és a kapuzár kattant egyet. Mikor belépett és előre nézett meglátta a két lányt, akik hosszú egybe részes ruhában voltak. Rebeca ruhája vörös volt, míg Juliette-é sötétkék. Ugyan az a fazon volt és nagyon jól állt rajtuk. Ahogy közeledett feléjük telepatikusan a lányok fejébe nézett, és amit halott mosolygásra bírta, amit nehezen tudott csak palástolni.

Mikor odaért a lányok mosolyogva fogadták.

-Jó estét H.P.- kezdte Juliette és átölelte a férfit.

-Szia H.P. – köszönt Rebeca és ő is átölelte a férfit. De ekkor D.J. hangját hallották meg:

-Lányok ne tartsátok fel a vendégünket, inkább kísérjétek be. – és bevezették az előtérbe.

H.P. előre nézett és ledöbbent. D.J. az egyik szobaajtóban állt, sötétkék farmer volt rajta tört fehér hosszú ujjú vékony póló és fehér sportcipő.

A férfi elmosolyodott és odalépett hozzá:

-Jó estét Mister Baxxter.

-D.J. köszönöm a meghívást. Tessék ezeket a lányainak hoztam. – és átnyújtotta a rózsákat, amit a lányok sóhajtozva fogadtak el majd Rebeca megszólalt:

-Köszönöm H.P. – és egy újabb puszit adott a férfinek, aki egy pillanatra meghallotta a lány szívének hangját, ami gyorsan vert a mellkasában. Ahogy Juliette is. A három halandóból áradó hangok és szagot teljesen elbűvölték H.P.-t aki legszívesebben olyat tett volna amit nem kéne. Örült gondolatok cikáztak át az agyán majd hirtelen rájött ez rossz húzás tőle így kiszállt a fejükből és megszólalt:

-Nagyon örülök, hogy elhívtak.

-Mi örülünk hogy itt vagy. Gyere, kerülj beljebb és érezd maga otthon. – invitálták be a lányok. H.P. belépett és körbenézett. – Szép ház.

-Köszönjük. – bevezették az egyik lenti szobába, ahol leültették. H.P. persze mindent megfigyelt és rögzített az agyában.

-Akkor hát mondja D.J.

-Igen?

-Valami oka csak van, hogy most itt vagyok önöknél.

-Igen van egy, az hogy a lányaim miatt a másik pedig hogy már régóta szerettem volna önnel megismerkedni. – kezdte D.J. és kitöltött egy kis whiskyt két pohárba. Az egyiket átnyújtotta H.P.-nek aki beleszagolt majd megszólalt.

-Finom az illata.

-Az íze még jobb. – mondta D.J. és beleivott. Eközben a lányok kólát ittak majd ők is, bekapcsolódtak a beszélgetésbe:

-Ugye lehetséges, hogy képeket készítsünk a ma estéről. – kezdte Rebeca.

-Igen persze csak nyugodtan.

-Klassz. – H.P. körbenézett a szobában és meglátott pár kitüntetést az egyik polcon és megkérdezte:

-Ezek milyen kitüntetések? – D.J. odanézett és felállt:

- Érdemrendek, az amerikai hadi tengerészetnél szolgáltam, mint vadász pilóta.

-Ez most komoly? – kérdezte H.P. mosolyogva.

-Bizony. D.J. volt a legjobb a pilóták közt. – kezdték a lányok.

-Miután örökbe fogadott minket elvitt mindkettőnket a bázisra és megnéztük a gépét.

-Hatalmas volt és szép. F-16-os típusú. – H.P. itt teljesen elképedt. Nem nézte volna ki D.J.-ből hogy pilóta.

-Még mindig aktív szolgálatban van? – kérdezte és odament a férfihez.

-Nem mert kiderült hogy farkas vakságban szenvedek és ez miatt nem vagyok alkalmas a gép vezetésére. – H.P. halotta hogy D.J. szomorú hangon mondja ki ezt.

-Sajnálom. – de ekkor Juliette lépett melléjük egy fényképalbummal a kezében.

-Ez az, amit mondtam. – és átnyújtotta H.P.-nek aki elcsodálkozott. A képen ott volt a két lány mögöttük D.J. mögötte pedig egy F-16-os gép.

-Biztos jó lehetett. – mondta.

-Igen az volt. Imádtam is de el kellett fogadnom a kialakult helyzetet. Már nem bánkódok miatta.

-De azt nem értem, hogy egy volt pilóta mit keres itt Németországban?

-Egy volt pilóta társam belevágott egy üzletbe és mikor meghallotta mi történt velem engem is bevett a buliba. Társak lettünk, nyitottunk pár remek bárt a városban, ami jól jövedelmez.

-Mely bárok azok?

-A Caribien, a Stinger és az American.

-A Stingert ismerem voltam ott párszor, és csak gratulálni tudok hozzá. Nagyon jó lett.

-Kösz H.P.- és egymásra néztek. D.J. a lányaira nézett majd folytatta.

-Meg miattuk is akartam. Szerettem volna jó életet biztosítani nekik, hisz ők mégis csak az én lányaim. – és átölelte a két lányt, akik boldogan és mosolyogva bújtak a férfihez.

-Igaz D.J. nem az igazi apánk.

-De mi így is szeretjük őt. Ő mindent megtesz értünk.

-Pontosan és mi ezért nagyon hálásak vagyunk neki.

-És hogy kerültetek hozzá? – kérdezte H.P.

-Hát az elég érdekes ugyan is először csak engem akart. – kezdte Juliette. – De az árvaházban ahol éltünk nagyon jó barátnők lettünk és nem akartuk, hogy elválasszanak minket, így már másnap visszaszöktem Rebeca-hoz és megmondtam, addig nem megyek vissza, amíg ő itt van.

-Így D.J. engem is örökbe fogadott. –folytatta Rebeca. - Ennek 13 éve. Ebből 10 éve vagyunk itt Németországban.

-Nagyon jól beszélitek a nyelvet, bár a kiejtésetek néhol elárul titeket.

-Mi nem szégyelljük, hogy amerikaiak vagyunk. Büszkék vagyunk rá.

-Hány évesek is vagytok most?

-18-ak vagyunk mindketten.

-Igen és hamarosan leérettségizünk. Most már csak pár vizsga van vissza és utána irány az egyetem. Kétnyelvű. Drukkolj H.P. kérlek hogy felvegyenek minket. – néztek rá a lányok kiskutya szemekkel.

- Mindenképp drukkolni fogok. – mondta mosolyogva. A lányok visszamosolyogtak, majd leültek a kényelmes kanapéra.

H.P. persze sok dolgok megtudod új barátaitól, akik biztosították, hogy mindig mellette lesznek ha szüksége van segítségre.

De ekkor megszólalt a házi telefon:

-Megyek felveszem. – szólt Rebeca. – Igen tessék? Áh jó estét admirális. Rendben máris adom az őrnagyot. D.J. az admirális az. Azt mondja fontos.

-Elnézést. – a férfi sietve állt fel és átvette a lánytól a kagylót és beleszólt. H.P. persze Juliette felé fordult és megkérdezte:

-A volt főnöke?

-Igen Jackson admirális. Az ő parancsnoksága alatt szolgált. Nagyon szomorú volt mikor megtudta hogy D.J. elhagyja az államokat. – ecsetelte Juliette. – De belátta, hogy nem tudja visszatartani, attól hogy idejöjjön.

-Mikor is jöttetek ide?

-2002-ben az óta itt élünk. Jól érezzük magunkat, mert itt nincs az a nyomás, ami ott Amerikában.

-Miért nem jó ott élni? – kérdezte H.P.

-De nagyon jó bár még kicsik voltunk mikor ott éltünk de arra emlékszem, hogy nem voltunk messze Las Vegas-tól. – kezdte Rebeca. - Ott is volt egy katonai repülőgép bázis. Halványan emlékszem hogy ültünk az ágyon és néztük a város hatalmas fényeit.

-Igen emlékszel, mindig arról beszélgettünk, hogy beszökünk oda és végigjárjuk. – a lányok elnevették magukat.

De ekkor visszaért D.J. Juliette megszólalt.

-Mit akart az admirális?

-Csak egy ügyre volt kíváncsi azért hívott.

-Jaj ne már megint kezdi. Ennyire nem hiányozhatsz neki D.J. – mondta Juliette. – Igazán békén hagyhatna. Már nem állsz a hadsereg szolgálatában.

-Az igaz de tudod bármi lehetséges.

-Igen tudom. – akkor este H.P. sokáig maradt hisz nagyon jól, érezte magát. D.J. a lányok könyörgésének engedve sztorizgatott kicsit a pilóta éveiről, amit a férfi és persze a lányok boldogan hallgattak.

De olyan 10 órakörül úgy látta jónak ha magára hagyja őket.

-Nos akkor azt hiszem én megyek is. Ti is biztosan pihenni akartok. – kezdte és lassan felállt a kanapéról.

-Ne H.P. kérlek maradj. – kezdte Rebeca de D.J. megszólalt:

-Nektek holnap még suli van. Köszönjetek el H.P.-től és irány fel a szobátokba és ne keljen még egyszer szólnom. – mondta határozottan D.J. mire a lányok szomorúan átölelték és megpuszilták H.P.-t miközben elköszöntek:

-Szia H.P. örülök hogy megismerhettelek és tudd fantasztikusan jó pasi vagy. – kezdte Rebeca és egy nagy öleléssel és puszit adott neki.

-Viszlát H.P. kár hogy nem maradsz még. És szerintem is egy fantasztikus pasi vagy és nagyon jó fej. – szólt Juliette és ő is egy nagy puszival köszönt el a férfitől.

H.P. látta a lányokon hogy nem szívesen hagyják őt elmenni, de D.J. szigorú pillantása tudatta velük nincs más választásuk.

A két lány szomorúan ment fel mire D.J. kikísérte H.P.-t az előtérbe miközben beszélgettek:

-Köszönöm még egyszer hogy elfogadtak a meghívásomat, remélem, jól érezted magad.

-Fantasztikusan D.J. köszönöm és a szivar valóban remek.

-Oh erről jut eszembe. – kezdte és visszasietett a szobába, H.P. érdeklődve figyelte majd mikor látta hogy jön vissza megszólalt:

-Igazán nem kell. – D.J. megtorpant tőle pár lépésnyire és megszólalt:

-Honnan tudod, mit akarok? – kérdezte a férfi döbbenten és átnyújtott neki 4 darab szivart.

-Csak sejtettem. – vágta rá H.P. miközben eltette. – Köszönöm ezt is. Remélem, hamarosan megismételhetjük ezt a remek estét.

-.Igen én is remélem, és tessék itt a telefonszámom és a címem, ha netán szeretnél egyet beszélgetni. – mondta D.J. miközben átnyújtott egy kis névjegy kártyát.

-Köszönöm akkor, tessék itt pedig az enyém de kérlek a lányaidnak, ne mutasd meg. Nem mintha nem szeretném de…

-Tudom mire gondolsz és nyugi nem fogják megszerezni de ha mégis és zaklatnak a hívásaikkal csak szólj nyugodtan.

-Tetszik hogy kicsit szigorú vagy velük.

-Amióta hozzám kerültek ilyen szellemben, nevelem őket, hogy megtudják milyen az élet.

-Így is kell. – mondta H.P. miközben D.J. kikísérte a ház elé és elcsodálkozott mikor meglátta a gyönyörű zöld Jaguár-t.

-Ez a te kocsid? – kérdezte csodálkozva.

-Igen az enyém.

-71-es modell ugye?

-Igen. Látom, értesz a kocsikhoz.

-A hadseregnél néha leleményesnek kellett lenni így mindent meg tanultam, amit tudtam. Tényleg te voltál katona?

-Nem én nem. A hadsereg úgy gondolta alkalmatlan vagyok a szolgálatra. De nem is bánkódtam miatta. Zenésznek készültem amióta az eszemet tudom és egy hosszú katonai kiképzés nem tett, volna jót.

-Ez igaz. – és elnevették magukat. H.P. figyelte D.J.-t és rájött szép férfi. Tetszett neki az a  magabiztosság ami kisugárzott belőle ezzel elbűvölve őt. Gondolkodott majd közelebb lépve hozzá megkérdezte:

-Lehetséges hogy egyszer csak mi ketten találkozzunk?

-Persze a jövő héten pénteken a lányaim bulizni mennek. Ilyenkor én nem megyek velük…

-Tökéletes. – villant fel H.P. mosolya. – Akkor hívj és megbeszéljük, hogy mikor. – és átölelte a férfit miközben folytatta. – Érdekes ember vagy D.J. Kedvelem az érdekes embereket ők mindig meg tudnak lepni. – H.P. egy pillanatra hallgatni kezdte a férfi szívének hangját, miközben úgy érezte legszívesebben magával, húzta volna, hogy megízlelje és megismerje közelebbről. De tudta ennek még nem jött el az ideje.

Szomorúan húzódott el tőle majd odalépett a kocsihoz. – Akkor D.J. a mielőbbi viszontlátásra és üzenem a lányaidnak, hogy nagyon kedvesek.

-Átadom nekik, akkor majd hívj.

-Mindenképp. – vágta rá H.P. és beült a kocsiba.

D.J. figyelte ahogy a kocsi motorja felbőg majd lassan kigurul az útra és egy dudaszó után beleveszik a sötétségbe.

Lassan bezárta a kaput majd visszament a házba, ahogy belépett érezte, hogy ez a barátság tartogat még meglepetéseket, de azt nem gondolta, hogy milyeneket.