6.

December vége van, Rebeca és Juliett boldogan léptek be egy pénteki napon a házba mire D.J. jött éljük:

-Szóval vége?

-Bizony 2 hét suli nélkül.

-A vizsgákra pedig ráérünk felkészülni.

-Akkor jó. Nos mivel a mai nap különleges ezért arra gondoltam mi lenne, ha bemennénk a városba és sétálnánk egyet, és ha jól tudom, már vetítik az új Batman filmet a moziban. – és felmutatott 3 mozijegyet.

A lányok boldogan fogták meg a férfi kezét és húzták kifelé a házból.

Azon a délutánon nagyon jól elvoltak, és persze a filmet is megnézték, ami fantasztikus volt. A lányok oda voltak a sötét lovagot alakító színészért és mosolyogva nézték végig a filmet.

Miután kijöttek a moziból Rebeca-t a barátja Paul hívta fel és ma estére randevúra hívta.

A lány boldogan egyezett bele és megbeszélték, hogy 8 órakor találkoznak a téren.

D.J. ez alkalomból meglepte a lányt egy új ruhával, aki nagyon örült neki.

Mikor hazaértek Reb készülődni kezdett. Juliette segített neki miközben D.J. sietve dobott össze pár sonkás sajtos szendvicset majonézzel.

-Na hogy nézek ki? – lépett be Reb a konyhába az új ruhájában.

-Hűha jól nézel ki igazi nő vagy. – szólt D.J. és átölelte a lányt, aki boldogan bújt oda mostoha apjához.

-Igen nekem is nagyon tetszik Reb. Remekül áll rajtad. – mondta Juliette és leült az asztalhoz miközben neki látott a szendvicseknek. – Hmm Reb ezt meg kell kóstolnod. Majonézes.

-Azt imádom. – és ő is megevett kettő darabot. – Kérlek, drukkoljatok, hogy minden klappoljon.

-Nyugi gondolni fogunk rád, de ugye tudod, ha bármi baj van, hívj nyugodtan, ha késő este is van, akkor is. – kezdte D.J. – Tudod, hogy megyek, ha kell.

-Igen tudom D.J. nyugi hívlak, ha bármi van. – mondta Rebeca.

-Ok ezt megbeszéltük. Na, gyere, beviszlek, a térre ne menj busszal ilyenkor este.

-Ok. – mondta a lány és bekapta a maradék szendvicsét majd sietve felhúzta a kabátját és fogta a kistáskáját. D.J. még utoljára így szólt Juliett-hez:

-Sietek vissza rendben addig tévéz rendben. De ne nyiss ajtót senkinek.

-Ok úgy lesz, sziasztok. Reb érezd jól magad.

-Köszi Juliette. – két lány megölelte egymást majd Reb sietve ment ki a kocsihoz D.J. követte őt.

Ahogy elindultak a lány megszólalt:

-Kösz hogy beviszel.

-Ez a legkevesebb Reb. Tudod, hogy féltelek téged meg Juliette-et is.

-Tudom D.J. és mi nagyon szeretünk.

-Mindig titeket nézlek, én csak másodlagos vagyok. Ti vagytok az elsők.

-Igen tudjuk. – és megszorította a férfi karját, aki rámosolygott majd tovább vezetett. A tér persze a város egyik központi helye volt ahol a fiatalok élvezettel beszéltek meg találkozókat. D.J. a tér elején lévő parkolóban állt meg a kocsival majd kiszállt és megszólalt.

-Hol beszéltétek meg?

-Ott a szobornál. – és együtt odasétáltak majd várni kezdtek.

8 után 2 perccel megérkezett Paul is, aki nem csodálkozott mikor Reb mellett D.J.-t is meglátta.

Odament hozzájuk és köszönt.

-Sziasztok.

-Hello Paul. – köszönt a lány és megcsókolta a fiút. D.J. odalépett és megszólalt.

-Nagyon vigyázz a lányomra. – mondta a fiúnak.

-Úgy lesz D.J. ne aggódj. Vigyázok rá. – és kezet fogott a férfivel aki Reb felé fordult.

-Te is kicsim jó legyél. Ha bármi baj van, hívj és megyek érted rendben.

-Ok D.J. szia. – és megölelte a férfit.

D.J. nehéz szívvel hagyta ott a lányát és a kocsiból még sokáig figyelte őket, ahogy belevesznek a tömegbe. Majd beindítva a kocsit hazament.

H.P. is otthon volt. Mivel a nap kezdett lenyugodni így az ő éjszakai élete is megkezdődött. Sietve öltözött át a fekete szerelésébe és elindult az éjszakába.

Éjjel 11 óra. Rebecca sírva sétált a városban. Rájött, hogy a nagy szerelme egy undok egoista pasi és legszívesebben világgá szaladt volna. A kihalt utca félelmetes volt, de ez most nem érdekelte. Csak sírt a magányában. Ezt leste ki valaki. Valaki, aki egy kanyarban befogta a száját és egy kést szegezett a torkának.
-Veszélyes dolog egyedül sétálni az utcán. - szólalt meg az idegen. Rebecca reszketni kezdett. - Ne félj Kicsike, csak játszunk kicsit. – és nekilökte a falnak a lányt és durván belecsókolt a torkába.  Rebecca megpróbált ellenkezni, de támadójának nagy ereje volt így lehetetlenné vált a menekülése. A lány sikoltani próbált, de az idegen befogta a száját.

De ekkor valaki megjelent a ház tetején majd mikor látta, hogy ki az áldozat felvéve vámpír erejét leugrott az utcára és megszólalt:
-Heinrich, azonnal ereszd el a lányt! – mondta mély bariton hangját.
-Nicsak, nicsak Hans. Te mit keresel itt? Sajnálom, de a kislány már az enyém. - H.P. vicsorogva lépet előre mikor a lány megszólalt:

-Segíts!
-Nyugodj meg. Minden rendben lesz. Engedd el őt!
-Ugyan miért? Fiatal, biztos nagyon finom is. - H.P. ezt nem bírta hallgatni. Elképesztő gyorsaságával a támadó háta mögé került és elkapta a torkát. Hátra rántotta miközben folytatta:
-Azt mondtam engedd el. - Rebecca itt használta ki az alkalmat és előre rúgott, amitől a férfi megtántorodott és elengedte őt. H.P. itt használta ki az alkalmat és verekedni kezdett Heinrich-el.

Reb zokogva guggolt le a szembeni fal elé miközben figyelte, ami történik. Nem akart hinni a szemének, hisz amit látott döbbenettel töltötte el. Tudta ki az, aki megmentette és legbelül örült is neki, de túlságosan félt is hisz megtámadták. Látta, ahogy H.P. leteperi a földre a támadót majd kitörte a nyakát mire a férfi elporladt.
-Mi... történt? – kérdezte Rebeca, ám H.P. csak meglegyintette előtte a kezét és a lány a karjaiba ájult. Hazavitte magához, ahol kitörölte az emlékeit és felhívta D.J.-t, hogy a lány nála van. Már csak egy hazugságot kellett kitalálnia a lánynak.

Amíg várta, hogy D.J. odaérjen bent volt a lány mellett és figyelte, ahogy alszik. Óvatosan kisimította a lány arcában lévő kósza tincset majd óvatosan betakarta. Reb erre csak nyögve oldalra fordult majd tovább aludt.

De ekkor meghallja, ahogy egy kocsi fékez le a háza előtt. Kiment elé és meglátta D.J. – t ahogy zaklatottan száll ki és lép be a kapun.

-Hol van a lányom? – szegezte neki a kérdést.

-Nyugalom D.J. most alszik.

-De nincs semmi baj?

-Nem nincsen csak kicsit megijedt, de most már jól van, alszik. – és bementek a házba ahol H.P. bevezette  D.J.-t a lányhoz.

A férfi egy sóhajt elengedve ült le az ágy szélére és megnézte a lányát. Nem akarta felébreszteni így csak egy puszit adott neki majd csendesen kiment onnan. H.P. behajtotta az ajtót majd megszólalt. – Épp időben találtam rá.

-De hogyan vagy?

-Megbeszélésem lett volna a belvárosban, de az illető lemondta így sétálni indultam. Akkor láttam meg a lányodat, ahogy zokogva sétál az utcán. Utána mentem, de az egyik kis mellékutcában megtámadták.

-De miért sírt? Remélem az a Paul gyerek nem bántotta, mert akkor megölöm.

-Miért hol volt a lányod?

-Randevún a barátjával. A téren beszélték meg a találkozót majd elmentek onnan. Azt ígérte felhív, ha valami baj van, de nem tette. – ült le D.J. az, előtérben elhelyezett bőr kanapén. H.P. mellé ült és megfogta a kezét.

-Most már nyugodj meg a lányod biztonságban van. Itt nem érheti semmi baj. Itt vagyok vele.

-Igen tudom, és köszi hogy megmentetted. – szorította meg H.P. kezét aki magához húzta. – Hálás vagyok neked.

-Tudom és örülök, hogy tudtam segíteni. Figyelj, most menj haza és reggel hazaviszem a lányodat.

-Ok rendben majd hívj előtte fel ok.

-Ok. – és egyszerre álltak fel a kanapéról. H.P. kikísérte feldúlt barátját majd a kocsijánál egy forró baráti ölelés társaságában megnyugtatta:

-Nyugodj meg D.J. a lányod jól van és nálam biztonságban van.

-Tudom és ha bármire szükséged van…

-Akkor hívlak. – és mosolyogva megcsókolta D.J.-t aki beült a kocsijába és hazament.

H.P. figyelte ahogy a kocsi lassan elhagyja az utcát majd beleveszik az éjszakai sötétségbe. Visszament a házba és megállt az előtérben mikor hallja, hogy fiatal vendége ébredezni kezd. Odament a szobához és benézett, látta, hogy Reb nyögve fordul a hátára majd kinyitva a szemeit körbenéz.

H.P. kopogott az ajtófélfán mire a lány ijedten nézett rá és igen csak elcsodálkozott:

-H.P. te…

-Nyugodj meg, nincs semmi baj. – lépett be a férfi.

-Mi történt? És hol vagyok?

-Megtámadtak de megmenekültél.

-Megtámadtak? Én nem emlékszem rá. – mondta a lány döbbenten és felült az ágyon.

-Elájultál azért nem emlékszel semmire. – H.P. leült az ágy szélére mire a lány a tenyerébe temette az arcát majd folytatta:

-Hol vagyok?

-Nálam. Én találtam rád. Idehoztalak és vártam, hogy felkelj.

-D.J. tud róla? Ami történt?

-Igen tud már volt is itt, de hazaküldtem, hogy nem kell aggódnia.

-Értem. Figyi kaphatok egy pohár vizet?

-Persze maradj, máris hozom. – és a férfi sietve hagyta el a szobát és ment egyenesen a konyhába.

Eközben a lány felállt és körbenézett. A szoba csodálatosan volt berendezve. Az antik dolgok és tárgyak zsúfolásig voltak a helyiségben.

Nagyon tetszett neki, és ahogy körbenézett rádöbbent az, akiért annyira rajong egy kedves, közvetlen ember, akin nem lehet látni, hogy annyira el, lenne szállva a dicsőségtől.

Az ajtó felé fordult és látta, hogy H.P. lép be egy pohár vízzel a kezében. – Tessék a víz.

-Köszönöm. – a lány odament hozzá és elvette a poharat majd egy hajtásra kiitta a vizet. – Ez jól esett köszönöm.

-Egészségedre. Szerintem feküdj vissza. Jól fog esni a pihenés.

-Nem vagyok álmos és fáradt sem. – mondta a lány és letette a poharat.

-Muszály lenne aludnod. – kezdte H.P. mire a lány mosolyogva odalépett hozzá és megfogta a kezét majd az arcához érintette, amit H.P. csodálkozva fogadott. Tudta ez mit jelent, felismerte a lány szándékait.

Reb mosolyogva nézett rá majd megszólalt:

-Valami mást szeretnék.

-Mit? – kérdezte a férfi.

-Téged akarlak. Nagyon közelről megismerni. Benézni a falak mögé, amiket magad köré építettél.

-Miből gondolod, hogy falakkal veszem, körbe magam?

-Nem tudom, csak látom. De én is tévedhetek. – mondta Reb és odabújt a férfihez. Testét H.P. testéhez nyomta miközben karjaival átfogta a férfi testét és ajkaival egy gyengéd puszit adott a férfi szájára, aki elkapta a lányt és megszólalt:

-Mit csinálsz?

-Megismerlek. – búgta a lány és ismét közelíteni kezdett a férfi felé, aki visszafogta és folytatta:

-Veszélyes játékot űzöl, ugye azt tudod?

-Tudom de vállalom a felelőséget. Nem érdekel, mi történik, akkor is szeretném. Érezni téged a karjaimban miközben elborítasz a csókjaiddal. – mondta a lány miközben lassan levette magáról a pólót majd megsimogatta H.P. arcát aki sziklaszilárdan állt a helyén. Testének minden izma megfeszült, harcolt az ösztönei ellen hisz tudta ez a lány itt egy tiltott gyümölcs. Nem volt szabad hozzá érnie, mert akkor elbukik. Bár a lány mindent bevetett és ő ezt látta is. Látta, ahogy lassan megszabadul a finom anyagból készült csipkés melltartótól miközben hosszú barna haja beteríti a vállait és körbekeretezi arcát.

H.P. megindult a lány felé, aki kitárt karokkal várta ám a férfi egy erős mozdulattal megpörgette a lányt és a fülébe súgta:

-Tudom mire megy ki a játék de elszomorítlak hogy engem nem lehet így megpuhítani. A legjobb barátom lánya vagy és fiatal. Túl fiatal. Igen szeretem a nőket, de nem vagyok egy liliomtipró.

-H.P. én… - kezdte Reb de a férfi beléfojtotta a szót:

-Kérlek ne mondj semmit. Bár a kísértés nagy, de nem fogom azt tenni, amit akarsz. Helyette egy másik érzéssel ajándékozlak, meg amit nem sokan kaptak tőlem. Számodra egy csóknak fog tűnni, de számomra maga az élet. – és hátrafogta a lány karjait, aki ijedten nyögött fel miközben egy enyhe fájdalom hasított a testébe.

Érezte, hogy valami történik valami ami nem természetes. De nem tudott rájönni miközben teste ide-oda mozgott, próbált szabadulni, de nem sikerült neki.

Már könnyek közt állta a megpróbáltatásokat mikor érezte, hogy H.P. eltávolodik tőle majd a karjaiba kapva visszaviszi az ágyhoz.

Félig kábultan érezte, ahogy lefekteti, a puha ágyra majd meghallja a hangját:

-Köszönöm Rebeca a kedvességedet. Aranyos vagy és kedves ezt sosem fogom neked elfelejteni.

-H.P.

-Most aludj és reggel, ha felkelsz, felöltözöl és megvárod, míg bejövök hozzád.

-Igen úgy lesz. – és oldalra feküdt miközben H.P. a vérével mulasztotta el a lány torkán a sebeket. Majd betakarta és kiment a szobából egyenesen a sajátjába.

Az elmúlt percek hatása alatt volt mikor becsukta a szobaajtót, a lány vérének ízét még mindig érezte a szájában. Tudta, hogy ez volt a legkevesebb, amit tehetett hisz a másik, amire a lány vágyott nem történhet meg hisz akkor maga ellen fordít egy embert, akit nagyon szeret.

Akkor éjjel nem nagyon tudott aludni hisz a történteken gondolkodott.