8.

1 hét telt el a város és a lakói elkezdtek készülődni a karácsonyra. A boltok és a kirakatok roskadásig teltek áruval, és ajándéknak való dolgokkal.

A lányok persze már tudták mit fognak venni D.J.-nek de nagy dilemmában voltak H.P.-vel kapcsolatban.

A város főterén felállított karácsonyi vásárban sok áru volt, de a lányok nem tudtak dönteni. Végül a sor végén egy régiség árusnál látták meg azt a szép antik vázát, ami mellett végül döntöttek. Az árus mikor meglátta a két lányt mosolyogva ment oda hozzájuk:

-Jó napot szép hölgyeim. Mit szeretnének?

-Egy barátunknak keresünk ajándékot.

-Önnek nagyon sok antik tárgya van.

-Oh igen van sok tessék csak válogatni jó áron adom őket. – a lányok végignézték a portékát majd Juliette megszólalt.

-Festményei vannak?

-Igen itt vannak tessék megnézni. – és a lányok csodálattal nézték végig a sok festményt majd hosszas válogatás után egy tájképet ábrázoló festmény mellett döntöttek és persze mellé csapták a vázát is.

Az eladó mosolyogva nyugtázta a lányok áruját.

-Akkor mennyi lesz? – kérdezte Reb.

-100 euró. – a lányok döbbenten néztek össze és számolni kezdték a pénzüket és akár hogy is számoltak nem volt annyi náluk. Az eladó látta rajtuk hogy gondban vannak ezért megszólalt:

-70 euróért elvihetitek.

-De csak 65 van nálunk. – mondta Juliette. – Kérem, uram egy nagyon különleges embernek lesznek ezek az ajándékok. Kérem, adja oda nekünk…

-Igen kérem és tessék ez is az öné egy nyaklánc. – kezdte Reb és levette az arany nyakláncát a nyakából.

-Reb mit csinálsz?

-Odaadom neki.

-D.J. ki fog nyírni ez a lánc…. – kezdte Juliette. Az eladó megszánta a két lányt és megszólalt:

-Tudják mit hölgyeim az önöké 60 euróért és a láncot sem kérem. Látom, mennyire szeretnék ezeket a dolgokat. Vigyék nyugodtan. – a két lány ránézett mire boldogan egymás szavába vágva köszönték meg a férfi kedvességét és átadták a pénzt majd elmentek onnan.

Megálltak a közeli forró csokis standnál ahol beszélgetni kezdtek.

-Akkor ezzel megvolnánk, megvan H.P. ajándéka is. Még jó hogy D.J.-ét már rég megvettük. – kezdte Reb.

-Igen pontosan. Szerinted H.P. örülni fog neki?

-Biztosan hisz tudod, odavan az antikvitásokért.

-Ez igaz. Ok most már csak haza kell vinni ezt. Hívd fel D.J.-t hogy jöjjön értünk.

-Máris. – 15 perc múlva a férfi ott volt értük.

-Hello lányok, na sikerült?

-Igen ezeket vettük neki. – és megmutatták a festményt meg a vázát.

-Biztos sokba került.

-Hát izé igen, de H.P. ennyit megérdemel.

-Annyit segített nekünk. Valahogy meg kell hálálnunk a kedvességét.

-Ez igaz, na pattanjatok be. – a házban sietve becsomagolták a cuccokat majd eldugták biztos helyre, hogy majd a megfelelő alkalomnál előszedjék.

9.

A napok gyorsan teltek és karácsony napja egyre jobban közeledett. Mindenki lázasan készülődött a karácsonyra, a városban feltűntek a karácsonyfa árusok.

D.J. a lányokkal együtt ment megvenni a fát, amit hosszas keresgélés után találtak meg.

Aztán a házba visszatérve felállították és elkezdték feldíszíteni de Juliette telefonon próbálta elérni H.P.-t akit épp a stúdióban ért utol.

A férfi épp készült elhagyni azt mikor megcsörrent a telefonja. Látta hogy Juliette az, mosolyogva felvette és beleszólt.

-Szia mondjad.

-Szia Juliette vagyok ugye nem zavarlak?

-Nem dehogy is mondjad.

-Csak azért kereslek mert mi és D.J. szeretnénk ha velünk töltenéd az ünnepeket. – H.P. elcsodálkozott hisz a nővére és az anyja után Juliette-ék voltak akik ezt kérdezték tőle. Sóhajtott, hirtelen nem tudta mit válaszoljon végül ezt mondta:

-Nem tudom még van pár dolog amit el kell intéznem és…

-H.P. ne csináld már kérlek töltsed velünk nagyon örülnénk neki. - a férfi halotta hogy a lány nagyon szépen kéri ezt tőle aminek nem tudott ellenállni meg a másik hogy D.J. közelében lehet akit már nagyon szeretett volna valóban megismerni. Minden lehetséges ponton és helyzetben.

-Rendben van Juliette. – mondta ki végül.
-Szuper! 24.-én este 8-ra gyere át kérlek illetve kérünk.
-Ott leszek. - mondta H.P. és kinyomta, majd zsebre rakta a telefonját és hazament.

December 24.-e délután 3 óra. Rebecca a fát díszítette, míg Juliette és D.J. a konyhában sürgölődtek, hogy minden tökéletes legyen. A lányok már nagyon izgultak, hiszen az imádottjuk jön hozzájuk karácsonyozni. Azonban nem csak ezért, hanem, mert nem tudták, hogy tetszeni fog-e neki a vásárolt ajándékuk. Este 8-ra már minden készen állt. H.P. is megérkezett. Egy kék farmernadrágban és egy fehér ingben érkezett.

 Juliette épp az előszoba tükörben igazította meg a ruháját mikor csengettek:

-Nyitom! – kiáltotta majd ajtót nyitott és nagyon meglepődött, mikor meglátta őt. Földbe gyökerezett a lába annyira tetszett neki.
-Szia! - köszönt a férfi. – Boldog Karácsonyt.
-Szia! Köszi szépen aranyos vagy. Gyere be. - tárta ki az ajtót a lány. H.P. belépett a házba. Rebecca és D.J. is kimentek, de Rebecca reakciója is ugyanaz volt, mint a fogadott testvéréé. Ám nem vették észre, hogy D.J. is ledöbben a látványtól, ami fogadta őt.

A lányok mosolyogva ölelték át H.P.-t miközben puszit adtak neki. D.J. persze ugyan ezt tette, de érezte, hogy a szíve majd kiugrik a helyéről. Nagy levegőt vett és ő is odament köszönni H.P.-nek:

-Hello. Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat.

-Én köszönöm, hogy meghívtatok. – és kezet fogtak.

-Lányok kísérjétek H.P.-t a szobába nekem még van egy kis dolgom a konyhában. 

-Ne segítsek D.J. ?

-Nem kell, köszi, majd elintézem. – és besietett a konyhába ahol nekidőlt a konyhapultnak miközben megpróbálta izgatottságát elrejteni. Tudta ez már nem természetes, elég volt az az egy pillantás hogy érezze, itt már nem csak barátságról van szó. Több annál.

Halotta, ahogy lányai boldogan kezdenek beszélgetni H.P.-vel aki örömmel válaszolt nekik.

Sietve befejezte a puncs készítést majd szólt:

-Juliette gyere ide kicsit!

-Megyek. – halotta a lány hangját majd hamarosan ő is feltűnt. – Itt vagyok.

-Kérlek merjél ebből 4 pohárba majd vidd be én viszem a szendvicseket.

-Ok egyébként H.P. épp arról beszél, hogy az ünnepek után turnéra mennek Január közepétől és állítólag hetekig úton lesznek.

-Tessék? – kérdezte döbbenten D.J.

-Igen és ha minden jól megy föld körüli turnéra is mennek de ez még a jövő zenéje. Sajnos még ő sem tud semmi biztosat. De a legjobb hogy lehet szerepet kapunk az új klipjükben.

-Igen ezt nekem is említette még múltkorában nekem is szán egy szerepet.

-Oltári akkor mindannyian benne leszünk. – mondta boldogan Juliette és felkapta a tálcát rajta a poharakkal, amikben ott volt a finom ital.

D.J. utána vitte a szendvicseket és letette az asztalra. Ránézett H.P.-re aki a fotelben ült és épp Rebeca-nak mesélte hogy mennyi minden történik a turnékon.

Azon az estén D.J. teljesen el volt havazva ám mikor az ajándékok jöttek izgulni kezdett, hogy H.P. örülni fog e az ajándéknak.

Először a lányok adták át, H.P. érdeklődve nyitotta ki és mosolyogva látta meg a szép festményt, aminek nagyon örült:

-Hűha lányok ez csodálatos. – mondta miközben felemelte a képet és megnézte. – Szeretem a tájképeket. De honnan tudtátok?

-Csak gondoltuk, hisz ha jól tudjuk szereted a festményeket és az antikvitásokat.

-Igen ez igaz.

-Nézd meg a másikat is. – szólt Reb. H.P. azt is kinyitotta és megszólalt.

-Köszönöm lányok ez a váza remekül fog mutatni az előtérben. – Reb és Juliette egyszerre ölelték át a férfit és megpuszilták, aki érezte, hogy az örömük határtalan.

De ekkor jött D.J. aki szintén átnyújtotta a szépen becsomagolt ajándékát:

-Tessék ezt pedig tőlem kapod remélem elnyeri tetszésedet. – H.P. mosolyogva vette át és kinyitotta ám a tartalmán meglepődött. Egy valód férfi karóra volt benne márkás darab.

-Wow D.J. ez…

-Tetszik?

-Igen nagyon köszönöm. – és boldogan ölelték át egymást majd H.P. felpróbálta az órát, ami remekül mutatott rajta.

Az ajándékok után jött a karácsonyi vacsora ahol H.P. nem sokat evet, amin a lányok csodálkoztak, ahogy D.J. is de H.P. kimagyarázta a dolgot.

Mikor végeztek a két férfi bement a társalgóba ahol D.J. hódolva szenvedélyének megkínálta H.P.-t egy szivarral, aki örömmel fogadta el.

-Ez az este remek. – szólt H.P. miközben hátradőlve a puha fotelben ült.

-Szerintem is. A lányaim kitettek magukért. Nagyon vártak már téged.

-Azt elhiszem végül is ők a rajongóim.

-Ahogy én is. – mondta D.J. egy huncut mosoly társaságában majd előredőlt és megkérdezte. – A múltkor tudod mikor együtt voltunk abban a helyzetben mi történt tulajdonképpen? Mert nem nagyon emlékszem rá. – H.P. szintén előredőlt és válaszolt.

-Csak játszadoztunk kicsit egymással és igen csak élvezetes volt csak kár hogy a katonaismerőseid megzavartak minket.

-Na igen Jackson admirális mindig képes a legváratlanabb helyzetekben felbukkanni.

-Most már tudom. De ha alkalmad adódna…benne lennél ismét? – kérdezte H.P. miközben D.J. szemeibe nézett.

-Hát persze. – mondta ki a férfi. De ekkor meghallják, ahogy a házi telefon csörögni kezd. – Felveszem. – mondta a férfi és kisietett az előtérbe és felkapta a telefont.

-Igen tessék.

-Jó estét Herr Elliot, Jessica vagyok, tudná adni Reb-et vagy Juliette-et?

-Persze máris szólok nekik. Lányok valamelyikőtök jöjjön Jessica az.

-Majd én megyek. – rontott ki az előtérbe Juliette és átvette a férfitól a kagylót. – Szia Jess mondjad. Ne már, úristen gratulálok. Hogy te milyen mázlista vagy. Hogy? Most? Várj, megkérdem. D.J. figyi Jess szeretné, ha átugornánk hozzá, hogy megmutassa miket kapott.

-Karácsony este? Nem tudom, hogy illendő e.

-A szülei hamarosan elugranak egy karácsonyi partira és szegény nem akar menni, de egyedül sem akar lenni.

-Hát rendben legyen, eljönnek értetek vagy vigyelek én titeket?

-Megkérdem. Jess figyi jössz te értünk vagy menjünk mi? Aha értem ok akkor 20 perc múlva ideértek rendben várlak titeket puszi. – és letette a kagylót. – Az apukája hozza, el ide majd elvisz minket a házukhoz.

-Rendben na akkor készüljetek szedjetek össze mindent ami kell majd én rendbe teszem a konyhát.

-Ok csak a gépbe kell bedobni a tányérokat meg az ilyeneket, a kaját már eltettük a hűtőbe. Reb gyere, megyünk Jessica-hoz trécselni! – kiáltotta Juliette.

-Ok megyek. – halotta a másik lány hangját. De ekkor H.P. tűnt fel a szobaajtóban. A két lány megállt előtte Reb megszólalt.

-Ne haragudj, hogy itt kell hagynunk téged.

-Semmi baj lányok lesz még időnk beszélgetni. Érezzétek jól magatokat és még egyszer köszönöm az szép ajándékokat.

-Szívesen. –a lányok két oldalról ölelték át a férfit, aki viszonozta a gesztust majd egy puszival koronázta meg a dolgot. Reb és Juliette sóhajtozva húzódtak el tőle majd elindultak fel az emeletre a szobájukba ahol összeszedtek egy két ruhát.