10. Rész
Azare 2012.09.15. 22:37
D.J. és H.P. a lányok távozása után együtt töltenek egy kellemes órát majd elkezd kérdezni és H.P. elmondja neki az igazságot.
10.
D.J. odament H.P.-hez és megszólalt:
-Ez az este kezd egyre jobb lenni. – H.P. nem válaszolt csak elmosolyodott és visszament a lenti szobába.
15 perc múlva a két lány már felöltözve egy-egy táskával az oldalukon várták barátnőjüket, aki hamarosan ideért.
D.J. kikísérte őket a ház elé ahol sikerült egy-két szót váltani a lány apjával.
-Herr Elliot üdv.
-Üdv Jensen. Köszönöm, hogy eljött a lányaimért.
-Ez csak természetes. Ne aggódjon, a lányai jó helyen lesznek.
-Azt tudom. – és elnevették magukat majd elköszöntek egymástól mire a kocsi hamarosan elhagyta az utcát.
D.J. visszament a házba és kicsit dideregve csukta be a bejárati ajtót mikor feltűnt mellette H.P. aki lassan átfogta a testét és magához húzta miközben ezt mondta:
-Te reszketsz.
-Tudom de majd elmegy.
-Hadd segítsek ebben. – és szenvedélyesen megcsókolta D.J.-t aki szerelmesen és izgatottan simult a karjaiba miközben partnere ajkai megérintették az övét.
H.P. halkan felmorgott majd ajkait D.J. nyakához téve folytatta. – Már a látványodtól begerjedek. Hihetetlenül szép férfi vagy D.J.
-Köszi. – és érezte, ahogy partnere egy hirtelen mozdulattal felkapja, majd beviszi a hálószobába fent az emeleten.
Elterültek az ágyon miközben szenvedélyesen csókolóztak. A ruhák sietősen kerültek le róluk miközben ajkaikkal felfedezték egymás testét.
H.P. alig bírta visszafogni magát, a tudat, hogy végre kettesben van ezzel a rendkívüli férfival felszította benne a vágyat. Imádta és rajongott érte, mert gyönyörű volt és érzéki.
D.J. ugyan ezt érezte, amit partnere, aki előtt nem voltak titkok. Titkos képességével tökéletesen térképezte fel halandó kedvese agyát és elméjét és ebből mindent megtudott.
Hosszas előjáték után H.P. elérkezettnek látta az időt hogy eggyé váljon D.J. – vel aki remegő testel várta az alkalmat.
Egymás szemébe néztek majd H.P. lassan elkezdte kitölteni D.J. testét aki halkan felsóhajtott miközben karjaival átfogta H.P. testét aki rendületlenül haladt egyre beljebb és beljebb. Majd mikor már teljesen benne volt lassan mozogni kezdett miközben belecsókolt partnere torkába kinek teste enyhén ívbefeszült.
D.J. teljesen átadta magát az érzésnek mely elborította. H.P. heves szenvedélye eluralkodott rajta miközben teste elveszett a mámor mély tengerében.
Heves csókok közepette H.P. egyre gyorsabban kezdett mozogni majd egy hirtelen mozdulattal felült és magával vonva D.J. –t folytatta ténykedését.
Partnerének ez már túl sok volt, az elmúlt napok várakozással teli órái eltűntek, a csókok az ölelések és az érzés, ahogy a testében van, miközben mozog egy másik világba repítette D.J.-t aki nem tudta visszafogni az élvezetet.
Mélyen H.P. szemeibe nézett, aki halkan felmorgott miközben ezt mondta:
-Szeretlek. – D.J.-nek több se kellett hisz ez a szó mindennel felért.
-Én is. – búgta szenvedélyesen és megcsókolta H.P.-t aki mozgott tovább miközben egyik kezét D.J. merev büszkeségére csúsztatta és lassan izgatni kezdte. – Ez túl jó. – súgta D.J. miközben gyengéden végigkarmolta H.P. hátát aki a fülébe morgott:
-Akkor engedd ki. – és D.J. nem fogta vissza magát. Halk férfias nyögések közepette hagyta, hogy az orgazmus adta gyönyör végigvágjon a testén miközben férfiasságának magja beterítette H.P. kezét aki eközben megvillantva hegyes fogait beleharapott partnerébe. Mohón itta magába a nedűt mely elárasztotta testének minden sejtjét. D.J. felnyögött majd pihegve az orgazmus utáni hullámok örvényében hagyta, hogy testén eluralkodjon a fáradság bizsergető érzése.
H.P. elhúzódott tőle miközben lassan lefektette őt az ágyra majd lenyalta kezéről partnere magjának nedűjét mely remegéssel párosult. Nyelvével megtisztította ajkait majd partnere fölé hajolva megszólalt.
-Tökéletes vagy. – D.J. ránézett és megszólalt.
-Köszönöm. – és gyengéden megcsókolta őt. H.P. hanyatt feküdt az ágyon és hagyta, hogy D.J. a mellkasára fektesse a fejét. Így feküdtek hosszú perceken át majd D.J. megszólalt.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. – a férfi felkönyökölt és megkérdezte:
-Mi vagy te tulajdonképpen? – H.P. elcsodálkozott és kérdéssel válaszolt:
-Miért kérded ezt? – D.J. felült és elmesélte.
-A múltkor mikor megzavartak minket akkor este észrevettem valamit magamon, ami nem természetes úton került oda. Biztos, hogy te voltál, mert mással nem voltam. Ha egy kicsit is szeretsz, ahogy állítod légy velem őszinte. Mond el mi vagy valójában…mert, hogy nem vagy teljesen ember ez biztos. – H.P. szintén felült és sóhajtott:
-Valóban tudni akarod?
-Igen. – vágta rá D.J.
-Ha elmondom meg kell ígérned, hogy senkinek az ég egy adta világon nem mondod el. Ha mégis nem állok jót magamért megértetted? – D.J. megijedt hisz H.P. mérgesen mondta ezt neki miközben a szemeibe nézett.
-Esküszöm. – H.P. sóhajtott és folytatta:
-Rendben de kérlek ne ijedj meg de hinned kell majd a szemeidnek mert ez nem ámítás lesz ez a valóság lesz. – és megvillantotta vörös szemeit miközben hegyes szemfogai kivillantak ajkai közül. D.J. ijedten húzódott hátra az ágyon miközben ezt mondta:
-Te jó ég. – és remegve figyelte H.P.-t aki elfordította a tekintetét és megszólalt.
-Mintha csak magamat látnám. Az arcod a gondolataid önmagamat jutatják eszembe mikor megtudtam az igazat mesteremtől.
-Ez lehetetlen hisz te egy…
-Igen vámpír vagyok, mond ki.
-De hogyan…hisz a nap…
-Ezt most bonyolult lenne elmagyaráznom. De a lényeget már tudod. Szeretlek és megbízok benned ezért mondtam el neked. – D.J. közelebb ment H.P.-hez miközben egyik kezével megsimogatta az arcát majd hüvelykujját végigfutatta az ajkain. H.P. közelebb hajolt hozzá és folytatta. – Nem foglak bántani se téged se a lányaidat hisz ti ártatlan emberek vagytok.
-Eddig sem bántottál minket.
-Pontosan és azon az estén mikor Reb-et megtámadták én mentettem meg. Megöltem azt a férfit és hazavittem a lányodat. Vigyáztam rá de nem bántottam. Megtehettem volna, de nem tettem.
-Elhiszem de kérlek meséld el hogyan lettél vámpír?
-Rendben de ahhoz el kell mennünk hozzám.
-Akkor induljunk. – és sietve vettek egy közös zuhanyt majd felöltözve elhagyták a házat. H.P. kocsijával mentek, aki sebesen vezette át a kocsit a kihalt városon. Végül elértek úti céljukhoz ami a város elit negyedében volt. D.J. elcsodálkozott mikor kiszállva a kocsiból meglátta a hatalmas házat mely egy angol udvarház volt. – Te itt laksz,
-Igen gyere. – és bementek a házba. D.J.-t lenyűgözte a sok antikvitás és festmény. Egyik ámulatból a másikba esett. – Gyere a társalgóba. – és bementek ahol D.J. meglátott egy hatalmas festményt, ami egy előkelő nőt ábrázolt. A kandalló felett függött mérete hatalmas volt.
Odament és megszólalt.
-Ő kicsoda?
-A mesterem Annabella Vincezo grófnő. Egy Velencei születésű hölgy, aki átváltoztatott. Muszáj volt megtennie, a halálomon voltam. Ő mentett meg és adta át az örök életet.
-Hihetetlen.
-Tudom.
-De milyen érzés…vámpírnak lenni? – kérdezte D.J. miközben leült a kandalló előtt lévő fotelre.
-Jó érzés bár néha zavaró, de élvezem.
-Tényleg igaz az, hogy a vámpírok hallják az emberek gondolatait és a szívűk hangját?
-Igen igaz és a vérük illatát is érzem a tiédet is. Nekem a halandók nyitott könyvek.
-Az embereket nevezik halandónak.
-Igen a vámpírok halhatatlanok. Annabella is több mint 500 éves volt. Erős volt és ügyes. Imádtam őt. Rajongtam érte. – és H.P. elmesélte a történetet hogyan találkozott Annabella-val a 80-as években, és hogy alakult ki köztük a kapcsolat, ami meghatározta H.P. életét. De a halála mesélésekor H.P.-n erőt vett a sírás. Véres könnyek borították el a szemeit. D.J. Próbálta vigasztalni, de H.P. nehezen nyugodott meg.
Mikor befejezte a mesét D.J. megszólalt.
-Sajnállak hogy elveszítetted őt. Ahogy meséltél róla biztos egy fantasztikus nő lehetett.
-Igen az volt, művelt, okos és gyönyörű. Egy igazi dáma.
-Elhiszem. – D.J. átöllete H.P.-t aki a szemeibe nézett és folytatta:
-Te olyan más, vagy mint a többi ember. Megértő és kedves. Úgy érzem, neked megnyílhatok.
-Ez igaz. Nekem bármit elmondhatsz, nem fogom tovább adni.
-Tudom hiszek neked. – és megcsókolta őt.
Az éjszaka hátralevő részében egymást átölelve feküdtek H.P. hálószobájában. D.J. – t persze elnyomta a buzgóság és hamar elaludt barátja karjai közt, aki éberen vigyázta az álmát.
|