12.

2 hónap telt el a buli óta. A lányok izgatottan könyveiket bújva készültek az érettségi vizsgákra. Volt, hogy sokáig maradtak fent, hogy kidolgozzák, a tételeket majd bemagolva azt felkészüljenek a vizsgákra.

D.J. persze ott segített nekik, és amiben tudott. De közben nem felejtkezett el a klubokról, amiket Jack-el együtt irányítottak.

H.P.-t persze lefoglalta a zenélés és a sztár élet, de mindig szánt időt arra, hogy beszéljen D.J. – vel.

A videoklip persze elkészült és a férfi meg a két lány nagyot alakítottak benne. A rajongók persze imádták, ahogy a zenét is.

Úgy tűnt minden megy a maga útján, de még nem is sejtették, hogy a gonosz ott lapul a sötétben és csak arra vár, hogy felfedje magát.

Ezt persze H.P. érezte meg aki egyre többször döbbent rá hogy valaki figyeli de az illetőt nem tudta megtalálni. Hiába kereste kifogott rajta.

Reb és Juliette persze két vizsga közt mindig találtak okot arra, hogy bulizzanak egyet. D.J. persze óva intette őket, hogy vigyázzanak magukra.

H.P. persze elmesélte barátjának, hogy valami készülődik így álruhába bújva a lányok után járt mikor bulizni voltak.

Vámpír érzékeit felhasználva állt a tömeg szélén a zsúfolt clubban miközben figyelte a két lányt, akik önfeledten táncoltak.

De ekkor egy másik vámpír tűnt fel a lányok közelében. H.P. egyből felismerte a mozgásáról és a szemeiről.

Óvatosan megközelítette a vámpírt majd mikor látta, hogy megakarja, szólítani a lányokat elkapta a karját és visszahúzta.

Az idegen döbbenten nézett a magas vámpírra, aki megszólalt.

-Őket hagyjad békén.

-Ki vagy te?

-Fogalmazunk úgy hogy a védelmezőjük. Érzem a haverjaidat itt a klubban. Mire készültök?

-Ahhoz semmi közöd. – és elröhögte magát. H.P. a falnak lökte és megvillantotta vörös szemeit mire érzi, hogy többen jelennek meg a háta mögött. – Jobb, ha vigyázol, mert téged is elkapunk.

-Soha nem fogtok és a lányokat is hagyjátok békén.

-A főnöknek dolga van velük.

-Ki a főnököd?

-Majd meglátod. De most eressz. – H.P. elengedte a vámpírt, aki csatlakozott a haverjaihoz és elhagyták a klubot.

H.P. tudta óvatosnak kell lennie és erről értesítenie kell D.J.-t aki másnap mikor a lányok aludtak felkeresett.

D.J. örült hogy újra látja barátját. Beinvitálta a házába és megszólalt.

-Miről szeretnél velem beszélni?

-A lányaid bajban vannak. Ne engedd el őket egyedül sehova se. Sötét vámpírok figyelik őket, mert a főnökük valamit akar tőlük.

-Ezt hogy érted?

-Én se tudok többet, de maradj mellettük mindig és ne enged el őket sötétedés után. Én csak jót akarok nektek és nem szeretném, ha bajotok esne, neked vagy a lányoknak.

-Köszönöm az intésedet H.P. kedves vagy és figyelni fogok rájuk.

-Akkor jó. Most mennem kell várnak a stúdióban. – állt fel a férfi mire D.J. odalépett hozzá és átölelte:

-Bízok benned és a képességeidben.

-Bízzál is, mert én csak jót akarok.

-Tudom H.P. Tudom. – de D.J. hiába akart rájuk figyelni, 1 héttel az eset után levelet kapott Jackson admirálistól hogy vissza kell utaznia az államokba, ami jó pár napi ott tartózkodást igényelt.

Idegesen tette le a hivatalos pecséttel ellátott levelet és már azon volt, hogy felhívja, a volt főnökét mikor látja, hogy H.P. keresi.

-Szia mondjad.

-Hello csak érdeklődök, hogy minden rendben van e.

-Nem, nincsen, rendben beszélnünk kell, de ez nem telefon téma. Ráérsz ma este?

-Igen rá, de mi a baj?

-A múltam megint előjött, de ezúttal sokkal rosszabb a helyzet.

-Hol vannak a lányaid?

-Még suliban.

-Ok akkor szedd fel őket és gyertek, a stúdióba nemsokára egyedül leszek.

-Ok ahogy elindultunk oda felhívlak.

-Rendben. – és bontották a vonalat.

Reb és Juliette nagyon boldogok voltak, hogy ők is mehetnek a stúdióba:

-Ez komoly?

-Igen lányok most majd megnézhetitek a stúdiót.

-Ez oltári klassz. – és pacsiztak egyet.

Mikor odaértek H.P. maga nyitott ajtót nekik, elrejtve aggodalmát behívta barátait. A lányok elcsodálkoztak mire Reb megszólalt.

-Ez annyira jól néz ki.

-A szentély ahol az a sok remek sláger született. – és átölelték egymást majd H.P. felé fordultak. – Köszönjük, hogy ezt is megmutattad nekünk.

-Szívesen lányok. Nos, akkor érezzétek, magatok otthon nekem beszédem van D.J.-vel úgy hogy az irodában leszünk, ha bármi kell, de kérlek, titeket A hangszerekhez ne nyúljatok be vannak hangolva.

-Rendben de képeket készíthetünk? – kérdezte Juliette és egy pillanatképet készített H.P.-ről.

-Sajnálom de itt nem lehet. – a lányok elszomorodtak, de tudomásul vették.

Amíg a lányok körbenéztek addig H.P. és D.J. bevonultak a férfi irodájába ahol leültek és elkezdték.

-Nos akkor hallgatlak D.J.

-Ma kaptam egy levelet, hogy vissza kell utaznom az államokba. A legfelsőbb katonai ügyészség megkért vegyek részt egy tárgyaláson, mint védő ügyvéd.

-De te pilóta vagy?

-Igen de volt hogy védő ügyvédként is praktizáltam. 2 évig de a lényeg szükségük van rám ezért kell mennem.

-Ez nagyon rosszkor jött. – kezdte H.P. – Híreket kaptam pár barátomtól azokból a körökből, hogy valami készülődik a hamburgi lények közt és ezek a lények a te lányaidat akarják nekem meg a fejemet egy karóra tűzve. Szerintük én nem az ősi rítus szerint születtem meg ezért nem vagyok teljes jogú tagjuk.

-Ősi rítus?

-Igen de majd elmagyarázom. Lényeg, ha velem is maradnak, ahogy kéred, nem garantálom a biztonságukat. – mondta H.P. őszintén. D.J. sóhajtott és kimondta.

-Akkor egyiküket magammal viszem. A vizsgákig még van, 1 hónap addig csak lerendeződik.

-Melyiküket viszed el?

-Rebeca-t akarom és Juliette veled maradna.

-Rendben benne vagyok. – D.J. felállt és szólt a lányoknak.

-Rebeca, Juliette kérlek, gyertek ide. – a lányok hamarosan megjelentek náluk.

-Itt vagyunk D.J. hallgatunk. – és leültek a kanapéra. D.J. elmondta nekik a helyzetet és Rebeca nagyon megörült annak, hogy neki kell mennie az államokba míg Juliette H.P.-vel marad.

Persze elsőre haragosak voltak, de H.P. és D.J. érvei hatottak.

Végül beleegyeztek a dologba.

D.J. másnap bement a gimnáziumba és egy ügyes ürüggyel kimentette a lányát az iskolából, az igazgató belement, de az az egy kikötése volt, hogy a lánynak majd pótolnia kell a kimaradt anyagot és tételeket. Rebeca mindenbe beleegyezett.

Juliette még aznap beköltözött H.P. házába aki az egyik legnagyobb szobába költöztette a lányt az emeleten.

Aztán az indulás napján kikísérték D.J.-t és Rebeca-t a reptérre. A két lány szomorúan ölelte át egymást miközben beszélgettek.

-Aztán vigyázzatok magatokra.

-Nyugi úgy lesz. Ismered D.J.-t úgy is az első katonai bázisra fog menni.

-Na igen ez igaz. – Juliette D.J. felé fordult és tőle is elköszönt egy forró ölelés társaságában.

30 perc múlva a gép felszállt útban Virginia állam felé Falls Chirch nevű városba.

Juliette szomorúan lépdelt H.P. mellett aki átfogta a vállát és megszólalt.

-Ne aggódj, csak 1 hétig lesznek el.

-Tudom de már most hiányoznak.

-Elhiszem de nyugi velem is jól fogod magad érezni.

-Azt tudom, de akkor is. – amíg H.P. háza felé tartottak a lány nem nagyon szólt semmit.

Akkor éjjel Juliette nehezen tudott csak elaludni, hiába próbálta meg nem ment neki pedig máskor könnyen sikerült álomba merülnie.

Már 10 óra is elmúlt mikor hallja, hogy kopognak. Felült és felkapcsolta az éjjeli lámpát és megszólalt.

-Szabad. – H.P. lépett be, aki elcsodálkozott, hogy a lány még nem alszik.

-Miért nerm alszol?

-Nem tudok. – húzta fel a térdét a lány és arcát ráfektette.

-Pedig muszály aludnod. Talán nem érzed jól magad?

-De jól érzem, magam csak furcsa tudod. Hogy nem a saját ágyamban vagyok. – H.P. odaült az ágy szélére és intette a lánynak, aki odamászott hozzá és átölelte.

-Ne aggódj minden rendben lesz. Itt biztonságban vagy.

-Tudom és köszönöm H.P. hogy segíteni próbálsz.

-Szívesen. Na, próbálj meg pihenni rendben. Ha bármi van, lent az alsó szinten megtalálsz.

-Te nem alszol?

-De én is, mindjárt de mondom, bármi van, zargass fel nyugodtan. – és egy puszit adott a lány fejére, aki boldogan feküdt vissza az ágyba és becsukta a szemét.

H.P. csendesen ment ki a szobából és arra gondolt itt valami nincs rendben. Remélte, hogy a lánynak sikerül aludnia hisz neki dolga van a városban.

De éjjel olyan kettő körül Juliette magában beszélve, forgolódott az ágyban. Álmodott méghozzá ugyan azt, amiről eddig csak Rebecca-nak mesélt. Látta, ahogy bilincsbe verve viszik valahova, majd idegen arcokat látott, kiknek vörös szemeik voltak és hegyes szemfoguk. Arcuk fehér volt akár a fal.

A lány hiába sikoltott és könyörgött, hogy hagyják lefektetették egy kőből épült emelvényre majd egy kést villantottak meg felette.

Itt Juliette már nem bírta tovább és sikítva ült fel az ágyban miközben ezt kiáltozta:

-Ne öljenek meg! Nem akarok meghalni! Segítség! – de mikor látta, hogy a szobában van remegve és sírva húzta össze magát. Érezte hogy a teste merő víz, selyem hálóinge rátapadt a testére miközben hosszú haja az arcához tapadt.

Sóhajtott majd pár perc múlva felkelt és óvatosan leosont a konyhába vigyázni akart, hogy ne ébressze fel H.P.-t, de meglepődve vette észre, hogy H.P. a társalgó ajtajában áll és őt nézi. A lány az órára nézett és látta, hogy éjjel 2 óra van.
-Mi a baj Jule? Halottam, ahogy sikítottál. Mit álmodtál? – kérdezte a férfi és odament hozzá. A lány odabújt hozzá és megszólalt:
-Csupán egy rémálom. Azt hittem már alszol.
-Nem tudok aludni. Elmeséled az álmod?
-Sajnálom. Ááh, dehogyis, úgy sem hinnéd el, tiszta kusza az egész. Jó éjszakát. - mondta és felment a szobájába. Elővette a telefonját és betárcsázta a D.J.-től kapott telefonszámot. 2 kicsöngés után Rebecca vette fel.
-Már megint ugyanazt álmodtam. - mondta Juliette félig sírva.
-De mi volt benne?
-Gőzöm sincs, de nagyon félek. Áldozatként akartak bemutatni meg, hogy a szűz fiatalok a legjobbak meg ilyeneket láttam. És vámpírokat.
-Ez őrültség Juliette, vámpírok nem léteznek. Feküdj vissza. Aludj jól rendben?
-De nem tudok.
-Minden rendben lesz. - mondta Rebecca és kinyomta a telefont. A lány elhelyezkedett az ágyban, de nem tudott aludni. Azonban nem is sejtette, hogy valaki az egész telefonbeszélgetést hallotta.

Másnap reggel Juliette kicsit még álmosan kelt fel és arra gondolt, ami az éjjel történt, az álomra mely egy ideje visszatér hozzá éjszakánként.

Felvette a háló köntösét és lement a konyhába ahol finom reggeli várta. H.P. épp a teát töltötte ki neki mikor meghallja, hogy a lány belép.

-Jó reggelt.

-Jó reggelt neked is.

-Hogy telt az éjszaka? Leszámítva a rémálmodat? – kérdezte miközben figyelte, ahogy Juliette leül az asztalhoz és válaszol:

-Jól bár nehezen sikerült vissza aludnom. – H.P. letette a lány elé egy bögre teát és folytatta.

-Sajnállak téged. Mióta vannak ilyen álmaid?

-Hát úgy bő 1 hete. De mindig ugyan azt álmodom.

-Meséld el mit. Hátha rájövök mit jelent. – Juliette figyelte, ahogy bálványa leül mellé és érdeklődve figyeli őt. A lány sóhajtott és elkezdte.

-Csak képek villannak be, de mintha vinnének, valahova miközben furcsa hangokat halok. Majd lefektetnek egy kőemelvényre vagy mire és kérlek, ne csodálkozz, vámpírok hajolnak, fölém miközben hegyes szemfogaikat mutatva vörösen izzó szemekkel azt mondják. A „véred a kulcs” vagy nem is tudom, de közben azt is hallom, hogy „a szűziesség a legnagyobb erénye ennek a lánynak”. Elég rémisztő egy álom. Aztán egy kést látok meg majd felébredet és sikítok. Általában mindig itt ér véget az álom. Bele se merek gondolni mi történhetett, volna még. – a lány elhallgatott majd H.P.-re nézett aki komoly arccal nézte őt majd hátradőlve gondolkodni kezdett.

Juliette eközben elkezdte enni a finom píritóst és sonkás rántottát finom citromos teával. H.P. ekkor felállt és megszólalt.

-Maradj itt. – és besietett a könyvtár szobába.

Juliette csodálkozva nézett maga elé majd folytatta finom a reggelit, ami egy pillanatra elfeledtette vele a szörnyű álmokat.

Már majdnem befejezte mikor látja, hogy H.P. kettő nagy és vastag könyvel lép be a konyhába, amit mikor letett az asztalra az beleremegett a súlyúkba.

-Hu ezek nagyok. – szólt a lány.

-Tudom. Nos, lehet, nem nézed ki belőlem de jártas vagyok az okkultizmus és egyéb ilyen dolgok terén és az álmod ami kísért téged egy sötét újjászületési rituálé menete amihez egy szűz lány vére szükséges. – mondta H.P. és fellapozta a könyvet. Juliette odament mellé és figyelte a régi lapokra írt szavakat, amik számára érthetetlen nyelven voltak.

-Ez milyen nyelven van?

-Olaszul.

-Te tudsz olaszul? – kérdezte a lány csodálkozva.

-Igen ne kérdezd, hogyan majd elmondom, nos, a lényeg. Ugye te sem akarod, hogy feláldozzanak téged?

-Természetesen nem. – vágta rá a lány.

-Ok nos ha jól értelmezem a szavakat akkor csak úgy tudod elkerülni ezt az egészet ha elveszíted az ártatlanságodat. – Juliette nagyot nézett mire H.P. folytatta. – De ennek a következő teliholdig kell megtörténnie. Ami ha jól számolom 3 nap múlva lesz. – Juliette felállt és sóhajtott majd a férfire nézett, aki odament hozzá.

-De azt hogyan érem el én…nem vagyok az a típus, aki az első fiúnak odaadja magát.

-Értem nos ebben én nem tudok segíteni de higgy nekem a megoldás néha ott van ahol nem is keresed. – de ekkor megszólalt a férfi csipogója. H.P. megénzte majd folytatta. – A fene rohannom kell már 5 perce a stúdióban kéne lennem. Öltözz, elviszlek a sulihoz. 15 perc múlva indulunk. – Juliette felszaladt az emeletre és vett egy gyors zuhanyt majd felöltözött és felkapta a táskáját.

Szerencsére a becsengetés előtt értek oda, H.P. nem messze a sulitól tette ki a lányt, aki elköszönt tőle.

-Köszi hogy elhoztál, és hogy segíteni próbálsz.

-Én segítek, ha tudok, és ne feledd, bármi van, hozzám nyugodtan fordulhatsz segítségért. – a lány mosolyogva egy puszit adott a férfi arcára majd kiszállt.

H.P. persze kerék csikorgatva hagyta el a sulit majd ment a stúdió felé.

Aznap Juliette nem nagyon tudott figyelni a suliban azon járt az agya, amit H.P. mondott neki reggel. De a lány még nem is sejtette, hogy bálványa már tudja a megoldást, de ehhez egy másik fél belegyezése is szükséges.