27.

H.P. mindent elmesélt. A kezdetektől, nem hagyott ki semmit, beszámolója részletes volt és izgalmas. A lányok kíváncsian és érdeklődve hallgatták őt, ám néha közbe kérdeztek.

-De miért határoztál úgy, hogy meghalsz?

-Mert úgy éreztem nincs értelme az életemnek. Annabella persze kitartott mellettem, de ez kevés volt nekem. Nem tudtam, mit akarok még. Ezért határoztam el magam, hogy meghalok. Annabella persze nem tudott semmiről hogy mire készülök aztán mikor elment inni, és összeszedtem magam, beültem a kocsimba és kihajtottam a városból. Nem lassítottam, sőt inkább gyorsultam és tudtam, ez kell, hogy végleg eltűnjek az útból. Az autópálya kihalt volt nem sok kocsi járt arra felé ezért figyeltem az alkalmas helyet majd félrerántottam a kormányt. Még hallottam a csattanást, a légzsák kinyílt előttem. Egy kis időre elveszthettem az eszméletemet majd arra ébredtem, hogy valaki felemel engem. Egyből felismertem Annabella hangját még hallottam is, ahogy azt mondja miért tettem. Szólni akartam, de a fájdalom miatt ez nem sikerült. Ismét elvesztettem az eszméletemet majd egy félhomályos helyen tértem magamhoz. Annabella a karjaiban tartott és beszélt hozzám én persze válaszoltam, de ez feldühítette őt. És ezután jött a legérdekesebb rész. Éreztem, ahogy magához von, miközben azt mondja nekem, hogy meg fog gyógyítani, hogy halhatatlanná tesz. Elsőre nem esett le ám mikor megéreztem fogait a torkomban, már tudtam innen már nincs visszaút.

-De hogyan csinálta?

-Egészen a halál beálltáig itta a véremet majd megkérdezte akarok e, a gyermeke lenni. Én igent mondtam mire ő, felsértette a torkát, és arra kért igyak belőle.

-És te ittál.

-Igen Reb ittam minden erőmmel. Már az első kortyok után visszatért az erőm és így jobban magamhoz tudtam őt szorítani. De a forrás apadni kezdett mire Annabella eltaszított magától. Nem sokra emlékszem csak arra, hogy iszonyatos fájdalom veri a testemet, ordíthattam is, mert éreztem, hogy lefognak.  Csak pár perc volt az egész, de emlékszem rá. Mikor véget ért minden és én visszanyertem önmagamat éreztem, hogy erős vagyok, hallásom kiteljesedett, míg látásom is visszatért. De most többet láttam, mint egy átlagos halandó. Sokkal élesebben és a hangok, amik eljutottak hozzám hangosak voltak és erőteljesek. Annabella persze könnyes szemekkel ölelt magához miközben azt mondta gyermekem. Hisz az is voltam. Attól a perctől kezdve, hogy átváltoztam az életem megváltozott. Annabella még azon a hajnalon fényben járóvá változtatott.

-De hogyan?

-Az Ősi forrásból származó vérrel itatott, meg ami állítólag az első vámpírok vére, akik már olyan idősek, hogy vérük minden cseppje érték.

-Akkor te tudod, mióta léteznek vámpírok?

-Igen körülbelül 4000 éve léteznek.

-Ez dúrva. – mondta Reb.

-Nekem is új volt, de ezt meg kellett tanulnom és azt, hogy rejtsem el az emberek elől vámpír énemet. Megtanultam, magamba fojtani és csak a megfelelő pillanatban előhívni.

-Vérivás előtt.

-Pontosan Julie.

-De mi lett Annabella-val? – H.P. elszomorodott és elkezdte.

-Egy vadász ölte meg őt. Ez az átváltozásom után történt pár hónappal. Addigra már tökéletesen ismertem a képességeimet és persze a vámpírok több ezer éves történelmét. Minden tudás bennem volt és ezt Annabella-nak köszönhettem, akivel nagyon boldog voltam. A halála csúnya volt és kegyetlen. A vadász tőrbe csalta őt majd bezárta egy ketrecbe, ahogy engem is. De a legrosszabb az volt, hogy végig kellett néznem, ahogy megölik. Látni, ahogy undorító és mocskos szitkozódások közepette leöntik, őt benzinnel majd rádobnak egy égő gyufát. Annabella sikított mikor a lángok belekaptak én egy másik ketrecben voltam bezárva. Ordítottam a fájdalomtól és tudtam, hogy a múlt megismétli önmagát. Egyszer már elveszítettem és akkor újra megtörtént, de tudtam, hogy neki már nincs visszaút. Miután a lángok kihunytak engem elengedtek, de addigra a bosszúm kiteljesedett a fejemben. Átváltoztam és a vadászok ezt döbbenten, fogadták el. Elkaptam mindegyiküket és megöltem őket, szárazra szívtam őket majd a vezért ugyan úgy öltem, meg ahogy ő megölte a mesteremet.

-Felgyújtottad?! – kérdezte Julie döbbenten.

-Igen azt tettem. Könyörgött nekem, de én nem hallottam meg. Élvezettem öntöttem őt le benzinnel majd dobtam rá egy égő csikket. Láttam, ahogy elég miközben ordít. De nem törődtem vele.  Összeszedtem Annabella hamvait és az Elba-ba szórtam.

-De miért?

-Hogy ne tudjon visszatérni.

-Képesek rá?

-Igen de csak akkor, ha maradványok nincsenek szétszórva. Visszatudnak, térni halandó testben, de ismerik a múltjukat.

-Ez bonyolultan hangzik. – mondta Reb.

-Igen ezért van az, hogy minden vámpírt a halála után eltüntetnek. Visszatérve a történetemre Annabella halála után megpróbáltam visszatérni a normális életbe, de nélküle üres voltam.  Ő töltött ki engem vele voltam teljes, de nélküle csak egy üres héj voltam. Rick és Simon elfogadták azt a mesét, hogy Annabella elutazott és nem tudja mikor tér vissza. Nem is kérdeztek róla többet és ez jól esett. Bár kívül nem lehetett látni, de belül őrjöngtem, mert fájt, hogy már nincs velem. A munkába temetkeztem, ami enyhítette kicsit a fájdalmamat. Aztán jöttetek ti, de innentől már ismeritek a mesét.

-Igen ismerjük és…sajnáljuk, hogy ennyi  rosszat kellett átélned.

-Igen de te végig erős maradtál.

-Igen erős maradtam, mert muszáj volt. Nem mutathattam ki mennyire, fáj, mert azzal elárultam volna magam és az, veszélybe sodort volna engem.

-Az pedig senkinek nem lenne jó. – mondta ki Reb és leült a férfi ölébe. – Annyi rosszat átéltél és ezt még mi is, tetéztük a múltkori esettel ott a parkolóban.

-Igen és nagyon szégyelljük magunkat. – állt fel Julie és ráült a férfi másik combjára, majd arcát H.P. füléhez tette és folytatta. – Készek vagyunk arra, hogy megbüntess minket.

-Miért tenném? – kérdezte a férfi mély bariton hangon. A két lány egyszerre rezzent, össze. Reb megsimogatta a férfi fejét és megszólalt.

-Mert rosszak voltunk veled..undokok.

-Oh nem ez nem igaz. Jól viselkedtetek nagyon is jól. – és sóhajtott miközben karjait a lányok derekára fonta. Reb és Julie vágytak a férfira, aki bevetve telepatikus képességeit és kiolvasta a lányok fejéből mit is, akarnak pontosan.