3. Rész:A kórházban

-Ez nem lehet igaz méghogy a Meli-ék a Franczi.
Habár a Josi már idős.
De Franczi csak 1 évvel fiatalabb nála.
Nem ez nem igaz. - mondogatta mindenki az őrsön is.
Eközben Melindának nagyon tetszett, hogy ilyen jó szülei vannak de semmire nem emlékszik mi történt.
Ez így semmit nem segíthet.
-Fáj a fejem de nagyon! - mondta Melinda.
-Tudjuk szívem de pihenjél csak muszály. - mondta Alida.
-Tudni akarom ki vagyok mesélj rólam kérlek! - kérlelte Melinda a szüleit akik elkezdtek mesélni.
-A neved Melinda Kranich és 10 éves vagy.
Van egy bátyád is aki rendőr és a Köln-i autópályarendőrségnél dolgozik az apukád társa.
Én Alida vagyok és ő pedig Semir mi vagyunk a nevelőszüleid.
Van egy unokatesód akit Franczi-nak hívnak és van egy barátod akinek Josi a neve.
-Ám Semirnek hirtelen megszólalt a telefonja.
-Folytasd csak mindjárt jövök.
-És kiment telefonálni.
-Tessék Gerkhan.
Micsoda a Melcsu-ék kocsijában.
Ez nem lehet igaz méghogy ők.
Értettem azonnal indulok.
Csáó-csáó. - és letette a telefont.
Falfehéren ment be a kórterembe.
-Mi történt gond van? -kérdezte Alida.
-De még mekkora a csajok benne vannak a slamasztikában.
Melinda biztos nem emlékszel semmire mi történt?
-Nem de mire kéne? - kérdezte a lány.
-Mondd már mi történt! - mondta Alida nagy kíváncsian.
-Melinda slamasztikában vagytok.
A kocsitokat átvizsgálták a drogkereső kutyák.
-Nem!
Melindáék nem igaz! - mondta Alida a sírás határán.
-De igaz ők voltak.
3 kilógramm kokaint találtak a kocsitok kerekében. - mondta Semir.
-Be kell mennem az őrsre maradsz még?
-Persze majd otthon találkozunk szia!
-Szia! -mondta Melinda is.
Azzal Semir elment.
Alida pedig még a kislánnyal maradt.
Amíg a kórházban Alida Melinda emlékeit kereste addig Semir csodálkozva állt az őrsön.
-És ezt a sok kokaint a kerékben találtátok?
-Igen, bár én nem hiszem hogy Marienn Keller drogcsempész lenne. - kezdte andrea aki egy papírral belépett az irodába -
utána kerestem és kiderítettem hogy a nő 5 évig együtt élt Klaus Keller-rel a hírhedt drogbáróval.
-Klaus Keller? - nézett rá Semir és Tom.
-Igen ő volt az akire rágyanusították hogy az autókereskedésében drogot ad ell az ügyfeleinek de persze ezt nem tudták rábizonyítani ezért nem tartóztatták le.
-Ez érdekes beszéljünk csak Marienn-nel. - mondta Tom és Semir-rel együtt elmentek a nőhőz aki a kihallgatóban volt.
Mikor a két férfi lement hozzá és elmondták miért jöttek a nő ezt mondta:
-Igen az ő felesége voltam, de a fiam érdekében elváltam tőle.
Igaz nem volt könnyű de nem akartam hogy Josefino egy drogkereskedő mellet nőjön fel.
-De hát miért nem?
-Maguk nem tudják hogy ő milyen ember, gonosz és erőszakos.
Mindig féltettem tőle a fiamat hogy elrontja.
-És hogy ez ne történjen meg elhagyta őt.
-Igen de én nem vagyok benne a piszkos üzlteiben.
Én a fiamnak élek.
-Ezt elhisszük Keller asszony. - mondta Tom és levette a nőröl a bilincset.
-Most szabadon távozhat de fiygelni fogjuk hátha a volt férje kapcsolatba lép önnel és akkor lecsaphatunk rá.
-Rendben. - a nő felállt és megszólalt - a fiam vele mi lessz?
-Nos mivel félti őt Kléaus-tól egy időre nálam fog lakni. - kezdte Tom
- de csak ha beleegyezik.
-Természetesen a fiam élete nekem mindennél fogntosabb. - és azon a délelöttön Josefino Tom-hoz költözött, Franczi nagyon boldog volt.
De Melinda eközben a kórházba Alida-val volt aki sokat mesélt neki.
Melinda sokat beszélgetett Alidával a múltjáról.
Ám Francziska egy nagy hírrel állított be.
-Sziasztok!
Megvan az előéletünk úgyhogy kirúgtak a suliból.
Csak az járhat oda akinek tiszta az élete.
Most hova megyünk?
-Nem mondod kirúgtak a rendőrsuliból? - kérdezte Alida és Melinda egyszerre.
-Igen bemondta az iskola kihangosítója, hogy "Melinda Kranich Francziska Kranich és Josefino Kramer ezzennel nem az iskolánk tanulója."
Őrület. - mondta Franczi.
-Egyre jobb. - Melinda hirtelen meglátta a táskáját és gondolkozott.
Erősen nézte gondolkozott de nem jutott eszébe semmi.
Franczira Alidára a fényképre semmi.
Semmi nem jutott eszébe az életéből.
-Soha nem fog eszembe jutni semmi! - mondta sírva.