Cobra 11 Scooter és Ki vagy Doki
Fejléc
 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
FELHÍVÁS ÉS FIGYELMEZTETÉS!!!

Kedves látogatók!!

Mielőtt elkezdenétek olvasni a regényeket, kérlek, ezt olvassátok el.

Az itt feltüntetett írások és regények csak az írók képzeletének szülöttei.

Sok szereplő valós személy, de némely leírt helyzet és

történés nem egyezik a valósággal.

Mint mondtam

CSAK KITALÁLTAK ÉS A FANTÁZIA SZÜLÖTTEI!!

Valamelyikben felnőtt tartalom is található

ezért kérem, a kiskorúakat NE OLVASSÁK EL!!

Köszönöm, hogy ezt elolvastad és megjegyezted.

Kérlek, böngész nyugodtan az oldalon, és ha

bármi észre vételed van, kérlek, írd le a Vendégkönyvbe

és, én válaszolok rá.

Üdvözlettel Azare és az írók.

 
COBRA 11--Az új szerepjáték--Befejezett történetek--New Roreplay storys
 
Átváltozás---H.P. Baxxter


 

Át változásom története: H.P. Baxxter

 

1611-ben történt 35 éves koromban, Nürnberg-ben ahol volt egy jövedelmező ruhakészítő vállalkozásom, emellett ruhaanyagokkal és kelmékkel is foglalkoztam.

Emlékszem mennyire szerettem azt az életet. Apámtól vettem át az üzletet 1605-ben aki azóta visszavonultan élt de néha felkeresett engem és kis családomat.

A feleségem Izabella a világ legszebb és legodaadóbb asszonya volt. Szeretetteljesen és boldogan nevelte kisfiunkat, aki abban az évben töltötte be a hetedik életévét.

Mindenem megvolt nem voltam se szegény se gazdag a bolt remekül ment úgy éreztem én vagyok a világ legszerencsésebb embere.

Ám abban az évben megtörtént a baj.

Emlékszem tél volt az egyik legcudarabb és leghidegebb tél, amit valaha átéltem.

Az emberek nem szívesen mozdultak ki otthonukból így mi, sem csak ha nagyon fontos volt.

Ám azon az estén sajnos mindenképp el kellet, hogy menjek otthonról.

 

Feleségem aggódva segítette fel a meleg kabátomat és beszél hozzám miközben a csizmámat húztam:

-Kérlek Hans vigyázz magadra és siess haza rendben.

-Rendben drágám ne aggódj. – és egy csókot adtam a homlokára. – Vigyázni fogok és sietek vissza. Addig fektesd, le a fiunkat majd bemegyek hozzá, ha haza értem.

-Jól van. – láttam, rajta hogy nagyon félt hisz abban az időben az ember esténként jobb, ha nem mozdul ki otthonából, de nem féltem hisz képes voltam megvédeni magamat.

 

Már majdnem kiléptem az ajtón mikor a kisfiam szól, nekem miközben rohan felém:

-Apa, apa hova mész?  –kérdezte és a karjaimba ugrott.

-Egy kedves vevőmhöz, aki sajnos nem tud eljönni az üzletbe a ruháért, amit rendelt, de ígérem, sietek haza rendben.

-Jól van, és majd mesélsz nekem?

-Hát persze hogy mesélek, kicsim azt ki nem hagynám. – és megpusziltam az arcát majd letettem, utoljára adtam egy csókot Izabelle-nek és kiléptem az ajtón. A hideg csípős téli levegő megcsapta arcomat.

Összehúztam a kabátomat és besiettem az üzletbe a ruháért bedobozoltam majd hónom alá kapva a dobozt elhagytam az épületet.

Szerencsére a vevő Herr Thele csak 3 utcányira lakott az üzlettől így hamar odaértem.

 

Az inasa mikor meglátott megszólalt:

-Jó estét Herr Gerrdes az uram már várja magát. – az inas lesegítette a kabátomat majd bevezetett a klienshez, aki mikor meglátott nagy örömmel így szólt:

-Áh Hans maga egy életmentő köszönöm hogy idefáradt.

-Semmiség volt uram tudom, hogy az állapota nem engedi, hogy elhagyja a házat.

-Hát igen ez a gonosz tüdőbaj megkeseríti az életemet, de kérem, mutassa a ruhámat. – kivettem a dobozból és kiterítettem neki. Mikor meglátta elcsodálkozott:

-Maga felülmúlta önmagát Hans ez a ruha pompás darab. A minták és a hímzés tökéletes és az anyaga…

-Bársony és selyem, bőr béléssel, fehér inggel, Brüsszeli csipkével hímezve. – soroltam a ruha anyagait.

-Pompás darab pont olyan, amit akartam, nem tudom, honnan vagy hogyan csinálja de kétség sem fér ahhoz maga a legjobb ruha tervező akivel valaha találkoztam. – tisztelettudóan meghajoltam mire Herr Thele folytatta. – Az összeget természetesen megadom akkor mennyiben is egyeztük meg.

-20.000 arany koronában.

-Ah igen de tudja mit ezért a munkáért maga többet érdemel legyen 30.000 arany korona. – mikor meghallottam az összeget elcsodálkoztam az egy valóságos vagyon volt. Meghajoltam és megköszöntem.

-Köszönöm uram ígérem a jövőben is állok szolgálatára.

-Ez csak természetes Herr Gerrdes. – Herr Thele intett az inasának majd ezt mondta. – Loui hozza az úrnak az ígért összeget, de szaporán. – az inas elsietett mire a vevő így szólt. – Maradjon, kicsit legyen a vendégem egy jó pohár francia borra. Egyenesen Párizsból hozattam.

-Köszönöm a meghívást, de sietek vissza feleségem és kisfiam már vár.

-Értem akkor beszéljük, meg egyszer jöjjenek el hozzám ajtóm és házam mindig nyitva áll önök előtt.

-Köszönöm Herr Thele de ha megbocsát, én távoznék. – átvettem az időközben megérkezett inastól a pénzt és sarkon fordultam. Sietve felhúztam a kabátomat és kiléptem az ajtón.

 

Körbenéztem és láttam, hogy az utca kihalt, sehol egy lélek. Ezen nem csodálkoztam hisz hideg volt és ilyenkor senki nem szeret kint lenni. Felnéztem az égre majd elindultam. Mikor utca végére értem éreztem, hogy valaki figyel, körbenéztem és az utca túloldalán egy férfit veszek észre, ahogy engem néz. Éreztem, hogy pillantását a csontjaimban. Nem vettem róla tudomást és folytattam utamat miközben azon gondolkodtam, hogy most szerzett pénzből anyagokat és kiegészítőket fogok rendelni hisz az üzletnek szüksége volt új anyagokra. Akkoriban a divat, mint most is gyorsan változott és egy ruhatervezőnek ezt mindig észben kell tartania.

Belefeledkezve gondolataimba észre sem vettem, hogy valaki hátulról elkapta a nyakamat és hátra rántott. Próbáltam szembefordulni támadómmal ám az erősen tartott miközben behúzott egy sötét helyre ahol a falnak lökött. Arcom hozzáért a hideg falhoz miközben két kezem a hátam mögé volt tekerve.

Ijedten próbáltam menekülni, de lehetetlen volt támadóm érezhette félelmemet, mert a fülembe suttogott:

-Nem kell félned nem, akarlak bántani.

-Ki maga és mit akar tőlem? – kérdeztem idegesen.

-Egy jó barát vagyok, és amit akarok az a lelked.

-A lelkemet nem adom.

-Tudom senki sem adja oda ingyen, sok harc és szenvedés árán kapom meg de ennyit meg ér nekem.

-Eresszen el hallja.

-Majd elengedlek, ha megkapom, amit akarok. – és egy erős mozdulattal megfordított. Ekkor megláttam az arcát és ledöbbentem, férfi volt, bőre fehér volt, mint a hó és a szemei vörösek akár a vér. A ruhája penésztől bűzlött, hosszú fekete haja kócosan fogta körbe arcát mely elárulta korát. Fiatal lehetett huszonéves. – Látom félsz tőlem, de nem kell, oly régóta figyellek és most végre itt vagy velem és most már nem foglak elengedni én gyönyörűm. – szavai elárulták, hogy valamit tényleg akar tőlem. Láttam, ahogy néz, éreztem, ahogy egyik kezével megsimogatja arcomat majd folytatta. – Hamarosan olyan leszel, mint én, de ahhoz még egy kis időnek el kell telnie, de az hamar, el fog menni.

-Engedjen el nem érti! – kiáltottam és erősen megtaszítottam mire ő eltávolodott tőlem, én rohanni kezdtem a másik irányba ám ő egy szempillantás alatt előttem termet. Arca dühös volt szemei még vörösebbek. Láttam, ahogy vicsorogni kezd mire feltűntek hegyes szemfogai. Akkor jöttem rá ki is ő valójában. Egy vámpír, egy vérszívó hulla. Tudtam innen már nem menekülhetek. És igazam lett, ő ismételten elkapott magához rántott miközben kettétépte kabátomat így szabaddá téve torkomat majd egy hangos morgás közepette belém mélyesztette hegyes szemfogait. A fájdalom villámként hasított testembe torkomat hangos kiáltás hagyta el mire ő befogta számat így némasága burkolva engem. Próbáltam eltaszítani magamtól, de lehetetlen volt éreztem, hogy erőm lassan elhagy majd sötétség és némaság lett úrrá rajtam.

 

Egy idegen helyen tértem magamhoz. Fejem iszonyatosan zúgott és fájt. Szédültem, ami még jobban rátett rosszullétemre.

Nagy nehezen felültem és megtapintottam a nyakamat és éreztem a két szúrás nyomot. Körbenéztem és láttam, hogy egy kicsi szobában vagyok, az ablakon rács volt így lehetetlené téve a szabadulást. Fekhelyem egy ócska matrac volt szalmával lehintve. Lassan talpra álltam és odabotorkáltam az ablakhoz láttam, hogy délután lehet a nap már alacsonyan volt. A környéken semmi nem volt, láttam a város távoli sziluettjét. Azt ott Nürnberg? Hol vagyok? Kérdeztem magamtól kétségbeesetten és az ajtó felé fordultam. Oda mentem és megpróbáltam kinyitni, de nem engedett. Belerúgtam ám ezzel csak a lábamnak ártottam, ami fájt és elzsibbadt.

Ideges lettem és a családomra gondoltam vajon velük mi lehet? Szegény Izabelle biztos halálra aggódja magát és a fiam a kis Peter. Istenem add, hogy nekik ne legyen bajuk.

Fel alá járkáltam a szobában miközben rájuk gondoltam.

Imádkoztam, hogy ők épségben legyenek.

Az idő lassan telt és én egyre idegesebb lettem. Néha odaléptem az ablakhoz és figyeltem a várost. Ám a nap rohamosan ment lefelé és mire feleszméltem már megbújt a horizont mögött.

A félelem úrrá lett rajtam és tudtam ma este ismét történni fog valami. Az ajtóra néztem és láttam, hogy a kilincs megmozdul.

A fal mellé húzódtam figyeltem, ahogy az ajtó kitárul és feltűnt tegnap esti támadóm, aki ugyan úgy nézett ki, mint este. Arcára nagy mosoly ült ki mikor meglátott:

-Látom magadhoz tértél szépségem. Az jó, nagyon jó.

-Eresszen el! Mit akar még mindig tőlem? – kérdeztem idegesen mire ő becsukta az ajtót és ezt válaszolta:

-A lelkedet akarom. – és akárcsak tegnap este egy hirtelen mozdulattal előttem termet testemet a falnak nyomta miközben kimeresztette hegyes szemfogait. – Tökéletes vagy az ereidben germán vér folyik, felismerem az ízét. A kinézeted is olyan gyönyörű te vagy a tökéletes utód, aki tovább viheti örökségemet.

-Miről beszél maga?

-Hamarosan megtudod, de most gyere hadd ízleljelek meg újra. – és mélyen a szemeimbe nézett, éreztem, hogy megpróbál elbájolni. A félelem lassan eltűnt a testemből tagjaim reszketése megszűnt és valami kellemes zsibbadtság lett úrrá rajtam.

A vámpír testét az enyémhez nyomta miközben ajkai épp, hogy csak érintették az én ajkaimat. Kezével megsimogatta arcomat majd folytatta. – Szeretlek azóta, hogy megláttalak, mindig figyeltelek, és ahogy teltek a napok a szerelemből rajongás lett. Tökéletes vagy és szép és nekem ez a fontos. – és itt megtette azt, amiről álmodni se mertem volna. Megcsókolt. Hideg ajkainak érintésétől libabőrös lettem. Ezt nem akartam elhinni, hogy ez pont velem történik meg.

Éreztem, ahogy karjaival átfogja, testemet miközben ajkait megnyitva nyelvével megpróbált utat találni az én nyelvemhez. Én nem akartam, de ajkaimnak nem tudtam parancsolni. Megnyitottam neki mire ő felbuzdulva ezen egy mély és bensőséges csókkal illetett mely furcsamód jól esett.

Nem undorodtam tőle, inkább vágytam rá, lehet, hogy ő babonázott meg vagy nekem ment el az eszem. Nem tudom, de abban a pillanatban többet akartam tőle.

Karjaim átfogták a testét mire ő elhúzódott tőlem és folytatta.

-Ez csodálatos drága gyermekem, tudtam, hogy meg fogod adni magad. – hangja bársonyos volt és halk, már nem volt haragos inkább boldog és kiegyensúlyozott. 

Megsimogatta arcomat majd ujját belefúrva hosszú hajamba folytatta. – Gyere velem és mindent megmutatok, amit tudni akarsz és leszel utódom, aki tovább viszi örökségemet. – szinte alvajáróként követtem őt fel egy magas lépcsőn majd be egy egyszerűen berendezett szobába ahol lefektetett egy hatalmas francia ágyra és rám fektetve testét ismételten megcsókolt.

Mindenre emlékszem, ami akkor ott velem történt. Ahogy lassan megszabadítjuk, egymást a ruháktól majd meztelenül átadjuk magunkat Ámornak ki belebújva testünkbe szeretkezésre csábít minket.

A vámpír lassan fedezte fel testemet ajkaival majd visszatérve ajkaimhoz lassan belém hatolt férfiasságával így birtokba véve testemet, ami kéjben úszott. Éreztem, ahogy lassan mozogni kezd bennem miközben karjaimat lefogva csókok özönével borítva be arcomat, nyakamat és felsőtestemet.

Ahogy mozgása gyorsult úgy mentem egyre lejjebb a kéj tengerében mely elborított. Mélyen a szemeibe néztem és láttam, hogy azok ismételten vörösen kezdtek világítani, ám most nem féltem tőle. Ahogy előbukkanó hegyes szemfogaitól sem. Sőt inkább felizgatott, ő is érezhette azt, amit én, mert elmosolyodott és megszólalt:

-Engedd el magad ne tartsad vissza, hadd jöjjön a gyönyör melyre oly nagyon vágysz ugye?

-Igen. – suttogtam mire ő felült és az ölébe vonva folytatta.

-Akkor engedd, ne tartsad vissza. – és ismételten megcsókolt miközben mozgott alattam. Arcomat a plafon felé fordítottam, torkomat halk férfias nyögések hagyták el miközben éreztem nem kell sok, hogy a teljes élvezet eluralkodjon rajtam. Végül egy utolsó mozdulatnál éreztem, ahogy a vámpír megharap ám ezzel egy időben a gyönyör végigvágott testemen és férfiasságom magja beborította alsótestünket. Szorosan tartottam a vámpírt kinek hangja a fejemben zengett.

Az örök ifjú a vadóc kinek nem parancsolnak William de Ville a vámpír, aki senkinek sem a rabszolgája.

-Will. – suttogtam a nevét mire ő elhúzódott tőlem és lefektetett az ágyra, testem még mindig mámorban úszott ám kellemes zsibbadtsággal párosult. Szemeim csukva voltak ám éreztem testét az enyém mellett, kezének gyengéd érintését bőrömön.

-Igen ez a nevem. – hangja csendes volt szinte suttogó. Kinyitottam szemem, ránéztem és láttam, hogy bőre már nem sápadt, rózsaszín lett ajkai vörösek. Szemei sötétbarnák voltak.

-De hogyan vagy… - próbáltam kérdezni, de ő magához ölelt miközben megszólalt:

-Gyenge vagy gyermekem, tested épp hogy csak él, de én, meg tudlak gyógyítani, csak kérned kell. Az örök élet vizét, melyet csak én adhatok meg. Kérd, és életem vizével ajándékozlak meg téged és leszel gyönyörű gyermekem és utódom. Szóval Hans, akar velem átjönni ide a másik oldalra?

-Igen…igen akarok. – mondtam ki suttogva. Láttam, ahogy elmosolyodik majd egyik csuklóját a szájához emelve felsértette azt majd ajkam fölé tartva engedte, hogy a sebből jövő vér becsöpögjön számba megérintve nyelvemet, aminek következtében a szomjúság elemi erővel lett úrrá rajtam. Elkaptam csuklóját és számhoz emelve ráforrtam a sebre.

Mohón ittam minden erőmmel. Testembe visszatért az élet miközben Will vére elárasztotta bensőmet. Miközben ittam figyeltem őt láttam, ahogy arcára kiül a fájdalom ám nem állított meg.

Hagyta hadd érvényesüljek és azt is tettem, nem akartam, hogy véget érjen, mindet akartam ám tudtam ő nem fogja hagyni a végtelenségig. És így is lett. Éreztem, ahogy gyengéden megsimogatja a tarkómat majd megfogva azt erőteljesen lefejt magáról.

Visszaestem az ágyra, testem fájt és olyan érzés volt mintha ezernyi tűvel szurkáltak volna miközben botokkal ütöttek.

Testem megfeszült miközben torkomból hangos ordítás tört fel. Éreztem, hogy Will rám nehezedik így lefogva testemet.

Nem tudom mennyi idő telt el, de mire feleszméltem már nem volt fájdalom eltűnt mintha ott se lett volna. Kinyitottam a szemem és körbenéztem, a tárgyak mintha életre keltek volna és a hangok a szagok közelinek éreztem őket. Ám eközben testemben megszűntek az ismerős bizsergések és a legmegdöbbentőbb az volt, hogy nem éreztem és hallottam szívem dobogását.

Hiába tettem kezemet a mellkasomra nem éreztem.

Ijedten néztem Will-re aki egész végig ott volt mellettem ám láttam, hogy valami baj van. Szembefordultam vele és láttam, hogy többet vettem el tőle, mint amit ő tőlem, fehér volt szinte önmaga héja. Megsimogattam az arcát mire ő megszólalt:

-Nagyon bátor voltál Hans, büszke vagyok rád. De még van egy két dolog, amit tudnod kell és át kell venned helyemet. De mindent szép sorjában most gyere, megtanítalak vadászni. – és egy utolsó csók után felöltöztünk és elhagytuk az épületet.

Ahogy távolodtunk és visszanéztem és láttam, hogy régi toronyépület az ahol voltunk. Ahogy mentük figyeltem a környéket és halottam az éjszaka apró neszeit.

Minden új volt és ismeretlen, halandóként nem láttam ezeket az új dolgokat ám vámpírként minden érzékem kiélesedett. Ahogy beértünk a város széléhez egy csapat rablót láttunk meg amint épp a zsákmányon próbáltak meg osztozkodni.

-Na figyelj ezt én megtartom.

-Na nem azt már nem. – és hangjuk lassan veszekedéssé fajult, amit a főnök szakított meg.

-Emberek nyugalom, mindenki meg fogja kapni a jussát. – Will-re néztem, aki megszólalt:

-Ne feledd, lassan cserkésszed, be ne siess, hagyjad, hogy ő mutassa meg magát.

-És ha támad?

-Könnyen legyőzöd erős vagy és ügyes képességeid és az, hogy vámpír vagy erőssé tesz. Megmutatom. – és előre lépett miközben figyelte a 3 embert. Vérük illatától éreztem, hogy nagyon szomjas vagyok. Becsuktam a szemem és beleszagoltam a levegőbe, ami a vértől volt terhes. Éreztem, ahogy szemfogaim megszúrják alsó ajkamat, amire felnyikkantam, láttam Will-t hogy mire készül ám én türelmetlen voltam és hirtelen ugrottam elő a sötétből miközben morogtam. A három férfi ijedten ugrott fel ám én nem kegyelmeztem nekik lecsaptam az elsőre, aki nagy behemót volt és erős ám én könnyedén legyűrtem őt. Testét a földre löktem majd beleharaptam torkába. Forró vére patakként zúdult a számba, amit én mohón nagy kortyokban vettem magamhoz. Az az íz az nem lehet semmihez sem hasonlítani. Teljesen megszűnt körülöttem a világ csak én voltam és az áldozatom, aki lassan lehelte ki páráját majd szívének utolsó dobbanásával meghalt karjaimban. Ám ekkor szinte a semmiből éreztem, hogy Will hátulról elkapja a vállamat és szabályosan leszedett halott áldozatomról majd így szólt:

-Hans állj le már nem él, ezt többet ne csináld, hallod, állj, meg mielőtt meghalna. Különben te is mész vele a halálba.

-De még akarok. – mondta ki morogva miközben körbenéztem, de láttam, hogy mindhárman halottak. Éreztem, hogy nem volt elég ám a szomjúság adta bizsergés elmúlt.

Will-re néztem, aki megcsókolt majd folytatta:

-Ezt jól jegyezd, meg ez az első lecke sose várd, meg míg áldozatod szíve megáll, hagyd, abba az ivást mielőtt meghalna, mert akkor téged is magával ránt. Most még úgy érzed, akarsz még ám kis idő múlva szervezeted megelégszik majd ezzel a kevéssel is.

-De annyira jó érzés, ahogy a vére elborítja szervezetemet.

-Tudom mit érzel de egyszer majd ez is elmúlik, most gyere van itt valamit meg kell tenned. – magam elé néztem és tudtam Will mire gondol.

-Izabellea. – mondtam ki imádott feleségem nevét.

 

Elszomorodtam hogyan vagy miként fogom neki megmondani, hogy a férje nincs többé és a fiam. Bele se mertem gondolni mi fog történni, ha találkozok vele.

Ahogy haladtunk a házam felé úgy nőtt bennem a kétségbeesés.

Mikor odaértünk láttam, hogy az egyik szobában gyertya fénye világít. Hallgatózni kezdtem, és amit halottam elszomorított. Izabella sírt miközben családunk egyik régi barátja Stefan volt vele. Halottam miről beszélnek:

-Ne félj Iza biztosan jól van.

-Addig nem fogom ezt elhinni, amíg nem látom. De miért tűnt el? Talán én voltam a baj vagy mást akart? De akkor igazán megmondhatta volna nekem, tudja, hogy velem mindent meg lehet beszélni. – hangja kétségbeesett volt és elkeseredett. – Vissza akarom őt kapni.

-Tudom hogy ezt szeretnéd de ne félj lehet hamarosan hazajön. – és szinte láttam, ahogy Stefan talpra állítja feleségemet és átöleli.

-Koncentrálj gyermekem és nézz a feleséged elméjébe, ha ügyes vagy meg tudod babonázni de, figyelmeztetlek nem szabad meglátnia téged. – ránéztem Will-re majd vissza az ablakra.

Úgy tettem, ahogy kérte, koncentrálni kezdtem, és ahogy teltek a másodpercek feleségem elméje megnyílt nekem. Azt parancsoltam neki küldje, el Stefan-t majd jöjjön ki a hátsó ajtón.

 

Ő úgy is tett halottam, ahogy elküldi, barátunkat majd elindul lefelé a lépcsőn. Tisztán halottam minden lépését.

Én is hátra mentem és az árnyékban megbújva vártam, hamarosan feltűnt ő. Mikor megláttam elszomorodtam, a sírás és az aggodalom nyomot hagyott fiatalos arcán. Szemei be voltak dagadva.

Ha tehettem volna odarohantam volna és átölelem, hogy nincs semmi baj, de nem lehetett.

Egy darabig kémlelte a hátsó udvarunkat ahol csak a szolgálok szoktak járni, kelni mikor jönnek hozzánk.

Kicsit előrébb lépnem és megszólaltam:

-Izabella. – ő ijedten körbenézett ám nem látott. – Izabella. – mondta ki újra a nevét mire ő válaszolt:

-KI van ott? Mutassa magát.

-Csak egy barát, a férje Hans miatt vagyok itt.

-Istenem mit tud róla? Mondja el kérem, jól van? Hol van most? – tette fel egymás után a kérdéseket aggódó hangon.

-A férje jól van, ám azt üzeni, magának ne várja haza, ugyan is nem fog haza jönni többet. – láttam, hogy ezek a szavak szíven szúrták.

-Nem, nem az lehetetlen Hans nem tenne ilyet. – mondta ki már majdnem zokogva. – Küldje őt haza, kérem, mondja meg neki, hogy nagyon hiányzik. – itt ennél a pontnál nem bírtam tovább és Will intését elfelejtve kiléptem elé mire ő ledöbbent és odaszaladt hozzám. – Hans kedvesem végre. – de ahogy rám nézett arcára kiült a félelem és megszólalt: - Mi történt veled?

-Azt hosszú lenne elmagyarázni. Most jól figyelj rám nincs, sok időm nem maradhatok, de téged arra kérlek, ne sirass engem. Én meghaltam nem tudok többet veled lenni, de kérlek, vigyázz a kisfiunkra neveld őt fel. A hálószobában az asztalom fiókjában van egy papír, amiben az áll, hogy halálom után tied minden vagyonom. – láttam rajta hogy már sír és arcomat simogatva válaszolt.

-Ne Hans kérlek, ne hagyj el szükségem van rád.

-Tudom kedvesem és maradnék, de nem lehet, sajnálom. Az időm lejárt. Most megyek és kérlek, tedd azt, amit mondtam. Kezdj, új életet menj ujjra férjhez.

-Nem soha többet, nekem rajtad kívül senki sem kell. Egyetlen másik férfi sem léphet a helyedbe. Szeretlek és mindig szeretni foglak.

-Én is téged Izabella. Most megyek vigyázz magadra és a kisfiunkra. És senkinek ne mond el hogy láttál kérlek ez maradjon a kettőnk titka rendben.

–Rendben kedvesem ígérem. - már épp eltávolodtam volna, tőle mikor hirtelen megcsókol. Forró ajkai égették ajkaimat majd éreztem, ahogy a szomjúság ismét felszínre tör bennem. Ellöktem őt magamtól mire ő döbbenten nézett rám majd mintha ott se lettem volna eltűntem.

Rohantam, ahogy a lábam bírta miközben szemeimet könnyfátyol fedte be. Alig láttam, de nem érdekelt.

De ekkor Will kerül, elém miközben nekem esik, dühösen és agresszívan. Megpróbáltam legyőzni, de ő erősebb volt.

Hatalmas erejét latba vetve letepert a földre miközben beletérdelt a mellkasomba, kezeimet lefogta és dühösen megszólalt:

-Tudod mit tettél!? Tudod te egyáltalán!? Megmutattad magad egy halandónak, ami tilos. Nem lett volna szabad meglátnia.

-Nem érdekel az engem, ő a feleségem…

-A volt feleséged. Már nem tartozik hozzád, meghaltál, vámpír vagy fogd már fel.

-Igen felfogtam, de ehhez jogom volt, ne tégy nekem szemrehányást ezért! – és minden erőmmel lelöktem őt magamról. Talpra álltam és leporoltam magam, ám egyszer csak éles fájdalom hasít a testembe, szemeim égni kezdtek. – Will mi történik a szemeim…égnek…

-Ez a felkelő naptól van. Gyere sötéthelyre kell bújnod. – mondta és átfogva derekamat rohanni kezdtünk. Hamarosan elértünk a toronyhoz ahol Will becipelt az alagsorba majd lefektetett. Megfogtam a kezét és kértem jöjjön mellém, de ő nem tette:

-Nem lehet, szépségem ezt egyedül kell megtenned. Most aludj, holnap este találkozunk. – és utoljára megcsókolt majd sötétség és némaság következett.

 

Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy egy szűk helyen vagyok. Kezeimmel megtapogattam a tetejét majd egy kicsit megnyomva felemeltem és halottam, hogy a nehéz kőlap könnyedén csúszott félre így sikerült felülnöm. Körbenéztem és láttam, hogy egy kőkoporsóban vagyok. 

Felálltam majd fülelni kezdtem. Lassan kimentem a szobából és a hangok irányába mentem és láttam, hogy az egyik ajtó mögül jön.

-Ugye tudod mi vár rád, ha őt teszed meg örökösöddé? – halottam egy ismeretlen hangot.

-Igen tudom, de bátran állok, elé én már nem bírom ezt és szerintem ő megfelelő lesz rá. – halottam Will hangját.

-Akkor jó. Ma hajnalban egy órával napkelte előtt várlak titeket addig mondj el neki mindent.

-Úgy lesz. – halottam ahogy az idegen elhagyja a szobát egy másik ajtón. Ekkor beléptem és láttam, hogy Will megkönnyebbülten vesz egy nagy levegőt majd rám nézve megszólalt. – Szia, ugye hallottál mindent?

-Csak a végét? Mit kell nekem elmondanod? – kérdeztem mire ő odalépett hozzám és elmondta:

-Ez lesz az utolsó éjszakám, hajnalban örökösömmé teszlek, de ezzel a tettemmel az életem véget ér.

-Ezt nem értem.

-Gyere menjünk be a városba odafele mindent elmondok. – és úgy is lett. Will elmondta, hogy ma hajnalban ő meg fog halni ám én ezzel megkapom az ő rangját, vagyonát és hatalmát.

Mikor ezt meghallottam elkeseredtem és megszólaltam:

-Nem. Will nem hagyhatsz, el még alig tudok valamit magamról és a képességeimről.

-Ezt én is tudom Hans, de ennek így kell lennie. Mikor én átvettem mesteremtől a helyét ő is meghalt. Egy darabig magányos voltam, de utána, ahogy teltek a hónapok megismertem magam és képességeimet. Veled is ez lesz, lassan rájössz mindenre. Higgy nekem.

-De mi van, ha én is úgy döntök, hogy egy halandót átváltoztatok? Hogyan csináljam vagy mikor. Will én képtelen vagyok egyedül ezt végigvinni.

-Képes vagy rá Hans tudom, erős vagy és okos. Ne feledd, az ösztöneid majd segítenek hallgass rájuk. – megállítottam majd átöleltem és folytattam:

-El leszek veszve nélküled Will de majd átvészelem.

-Ez a beszéd gyermekem, de most gyere, innod kell, mielőtt megtörténik. – és átmentünk az északi városrészbe, ami tele volt rossz fiukkal és veszedelmes alakokkal, akik pénzért bármire hajlandóak voltak.

Élveztem, ahogy félelmet kelthettem bennük, ahogy utolsó gondolatiak a szökés körül forogtak, ám nem sikerült nekik. Farkas éhségem nem kegyelmezett nekik és én ittam annyit amennyi belém fért.

Will boldogan figyelte ténykedésemet majd miután mindketten jól laktunk egymás derekát átfogva elindultunk a temető felé.

Mikor odaértünk tudtam hamarosan elveszítem mesteremet, akit nagyon megszerettem. Nem akartam, hogy ez megtörténjen, de tudtam nem tehetek ellene semmit.

Miközben mentünk lefelé a föld gyomrába úgy nőtt bennem a félelem.

 

Mikor leértünk egy nagy terem tárult elénk, ami tele volt vámpírokkal nők és férfiak vegyesen. Mikor beléptünk minden szem ránk, vagyis rám szegeződött hisz szőke hajammal és kék szemeimmel kiríttam közülük hisz mindegyikük fekete vagy barna hajú volt.

Láttam, hogy mindegyikük végigmér majd az egyik férfi odalépett hozzánk és megszólalt:

-William de Ville látom csak sikerült megtalálnod utódodat. – szólt és végignézett.

-Igen sikerült amint látod. De miért érdekel ez téged? Törődj a saját dolgoddal.

-Azért nem kell ilyen modortalannak lenned. – mondta kicsit idegesen majd arrébb ment.

 

De ekkor feltárult a terem bal oldalán lévő hatalmas kapu és egy vámpír lépett ki mire a többiek a teremben egy emberként hajtottak fejet. Én is így tettem majd vártam.

 

Mikor az alak helyet foglalt és dobbantott a pálcájával a ceremónia elkezdődött.

Will hivatalosan is lemondott posztjáról majd átadva nekem bírói medálját és egy kulcsot mely vagyonának rejtekét nyitotta.

Könnyeimmel küszködve vettem át tőle majd a vezető felé fordultam, aki elmondta.

-Mostantól te Hans Peter Geerdes békebírói posztot töltesz be így kapva hatalmat és jogot, hogy elsimítsad a vámpír csoportok közti viszályokat, ezzel megakadályozva, hogy háború törjön ki köztük. Cselekedj legjobb belátásod szerint így megvédve halandókat fajunktól. Elfogadod a posztot?

-Igen elfogadom.

-Rendben most pedig búcsúz el mesteredtől. – Will felé fordultam és magamhoz ölelve őt szenvedélyesen megcsókoltam majd ezt mondtam.

-Hiányozni fogsz Will.

-Ne félj sikerülni fog neked is, mert erős vagy tudom. Vigyázz magadra és ne feledd csak ügyesen.

-Úgy lesz. – utoljára magamhoz öleltem majd két vámpír odalépett hozzánk és két oldalról megfogva mesteremet elvezették és bevitték egy másik ajtón.

Feszülten hallgatóztam majd pár perc múlva hangos kiáltás rázta meg a helyiséget. Tudtam, hogy ez ő volt az ő hangját halottam. Abban a pillanatban erőt vette rajtam a sírás ás térdre borulva zokogni kezdtem mire valaki odalépett hozzám és keményen arcon ütött, láttam, hogy a vezető az, aki mérgesen így szólt:

-Ne sirassad teremtődet az ő ideje lejárt. Most gyere, megkapod a nap hatalmát, amivel képes leszel a fényben is járni. – ez elgondolkodtatott és kíváncsian követtem őt.

Elvezetett egy másik terembe ahol a falakat gyönyörű festmények borították. Elcsodálkozva néztem a képeket és rájöttem, hogy ez azt írja le hogyan szelídítették meg a vámpírok a napot, hogy ne égjenek el a sugarában és így korlátlan hatalmat kapva hogy nem csak éjszaka, hanem nappal is a halandók közelében legyenek.

A vezető felém fordult és így szólt:

-Hamarosan te is megkapod a nap hatalmát, ahogy mestered is birtokolta és minden békebíró a világon.

-És fájni fog? – kérdeztem félénken. Erre ő csak elmosolyodott és kimondta:

-Csak egy kicsit. – és ott hagyott a teremben.

 

Ahogy egyre közeledett a hajnal láttam, hogy három vámpír lép be majd elkezdődik az átváltoztatásom.

Mikor éreztem, hogy a nap lassan kell fel megitattak velem egy szert, amit ők úgy hívtak a nap vére. Mikor lenyeltem a szer szinte égette bensőmet. Ami nagy fájdalommal járt ám én túléltem és ezzel megkapva a fénybejáró képességet.

 

Mikor minden véget ért én már más voltam, és tetszett. Tudtam, hogy mostantól nincs az az erő, ami elpusztíthatna és ez örömmel töltött el.A vezető miután véget ért az átváltozásom elvezetett mesterem lakrészébe majd magamra hagyott. Kicsiny szoba volt, de takaros és nagyon tetszett.

Ahogy körbenéztem az ágy alatt megláttam, hogy van ott valami.Letérdeltem és kihúztam onnan, egy láda volt közepes méretű. Egy nagy lakat volt rajta, elővettem a kulcsot és kinyitottam. Ami szemem elé tárult megdöbbentett. A láda tele volt arany és ezüst pénzekkel. Ékszerekkel és egyéb drágaságokkal. Belenyúltam majd egy marék pénzt vettem ki. Ámultam a sok drágaság láttán és tudtam jobb helyre kell ezt eltennem.

Lecsuktam a ládát, lelakatoltam és a hónom alá kapva kisiettem a szobából.Nem törődve senkivel és semmivel elhagytam a földalatti helyiséget. Mikor kiléptem az ajtón a napfény elsőre furcsa volt majd mikor láttam, hogy semmi bajom bátran léptem ki majd rohanni kezdtem a torony felé.

Kerülő utakon mentem hisz nem akartam, hogy akárcsak egy halandó is észrevegyen. Mikor odaértem bevittem a ládát a hálóba ahol Will átváltoztatott. Kivettem belőle egy kevés pénzt és drágaköveket majd az ágy alá helyezve a ládát besiettem a városba annak is a nyugati részébe ahol kerestem egy szállodát.Mire eljött az este én már túl voltam egy kellemes fürdőn és egy teljes ruhatár cserén. Majd kiöltözve elhagytam a szállodát és egy lovat bérelve elmentem a legközelebbi bankba ahol pénzé tettem a drágaköveket majd egy kisebb összeget küldtem imádott feleségemnek, aki még ma este megfogja, kapni.Majd miután mindent lerendeztem visszatértem a toronyba és elhoztam a ládát és már pár apróságot.

A szállodában megterveztem utamat hisz nem szándékoztam a városban maradni. Most hogy halhatatlan voltam tudtam az idő végtelen számomra és ezt úgy fogom kihasználni, hogy körbejárom a földet.Még azon a hajnalon útnak indultam, és tudtam, hogy rengeteg kaland vár még rám és ezek a kalandok lesznek jók is meg rosszak is.A következő években bejártam egész Európát. A Lengyel királyságon át egészen a hideg Oroszországig ahol huzamosabb ideig éltem és ahol belekóstolhattam békebírói hivatásomba is. Majd onnan át Szibériába és Romániába. De megfordultam még Magyarországon és Görögországban is.

Ám 1768-ban elértem Bécs-be, ami akkor a zene városa volt és ahol megláttam és megismertem valakit, akinek életstílusa és tudása elbűvölt ám ez egy másik történet.

 
Doctor Who --- Ki vagy Doki? Cucc
 
Scooter Menüpont


Uploaded with ImageShack.us

 

Scooter Pont

Itt találjátok meg a Scooter-el kapcsolatos dolgokat.  Böngésszetek nyugodtan folyamatosan bővítem.

WICKED!!!!

A csapat története --- Wikipédia

Azare: A múlt és a jövő

Azare: A múlt és a jövő -Második kötet

Azare: Két világ közt

Azare:Az ügyvéd

Azare: Az operába

Azare: Az árva gyermek

 Azare: A vámpír gyermek

Képek  

Azare: Átváltozás: Simon Michael  

Azare: Átváltozás: Rick J. Jordan  

Azare: Átváltozás: H.P. Baxxter 

 

 
Hányan is voltunk eddig?
Indulás: 2005-03-23
 
Frissítések---New stuffs!
 
 

>>Frissítések!!<< 

 

 

Üdvözlettel Alida aka Azare

 


 

 
Chat2

 


 

 
Tartalom

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre