Cobra 11 Scooter és Ki vagy Doki
Fejléc
 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
FELHÍVÁS ÉS FIGYELMEZTETÉS!!!

Kedves látogatók!!

Mielőtt elkezdenétek olvasni a regényeket, kérlek, ezt olvassátok el.

Az itt feltüntetett írások és regények csak az írók képzeletének szülöttei.

Sok szereplő valós személy, de némely leírt helyzet és

történés nem egyezik a valósággal.

Mint mondtam

CSAK KITALÁLTAK ÉS A FANTÁZIA SZÜLÖTTEI!!

Valamelyikben felnőtt tartalom is található

ezért kérem, a kiskorúakat NE OLVASSÁK EL!!

Köszönöm, hogy ezt elolvastad és megjegyezted.

Kérlek, böngész nyugodtan az oldalon, és ha

bármi észre vételed van, kérlek, írd le a Vendégkönyvbe

és, én válaszolok rá.

Üdvözlettel Azare és az írók.

 
COBRA 11--Az új szerepjáték--Befejezett történetek--New Roreplay storys
 
Átváltozás---Rick Jordan


 

 

Átváltozásom története: Rick Jordan

 

1767-ban kezdődik történetem.

Abban az évben feleségem Nichol első közös gyermekünkkel volt várandós, akit a tavasz első hónapjára-márciusra vártunk.

Nagyon boldogok voltunk hisz már régóta szerettünk volna gyermeket és mikor megtudtuk, hogy útban van, örömünk határtalan lett.

Én akkoriban zenekomponálással és szerzéssel foglalkoztam, műveimet ismerték szerte Ausztriában. Sok barátom volt, akik mindig mellettem álltak és támogattak.

Tudtam, ha bármi történik, rájuk számíthatok. Mindenben.

 

Aztán eljött a tavasz, Nichol izgatott volt és már alig várta, hogy karjaiba vehesse gyermekünket. Ahogy én is.

Ám egy viharos márciusi estén megkezdődtek feleségemnél az első fájdalmak. Egyből hívattam a város legjobb orvosát, aki egy bábát is hozott magával.

Engem kiküldtek a szobából bár szerettem volna bent maradni, de nem lehetett.

Egész éjjel a szoba előtt járkáltam, feleségem fájdalmas sikolyai megijesztettek, de reméltem semmi gond nincsen.

Ám mire felvirradt a hajnal a szobában csend lett, az orvos kilépett ám döbbenten láttam, hogy arca szomorú és a sírás kerülgeti.

Megfogtam a vállát és megkérdeztem:

-Mi történt doktor úr?

-Sajnálom Herr Stedler de a felesége nem élte túl a szülést és a kicsi is pár perccel az édesanyja után meghalt. Részvétem.

-Nem, nem az lehetetlen. – mondta sírva és berontottam a szobába. Láttam az ágyon a feleségemet mellette ott volt a gyermekem is, a bába akkor takarta le őket így eltüntetve őket előlem.

Zokogva léptem az ágy mellé majd letérdelve sírni kezdtem, nem érdekel, mit gondol az orvos meg a bába, abban a pillanatban nem érdekelt.

Pár perc múlva érzem, hogy valaki megfogja, a vállamat majd megszólal:

-Részvétem – uram, de nem tudtam semmit sem tenni. – halottam az orvos hangját.

-Elhiszem hogy ön mindent megtett, de sajnos ezt el kell fogadnom. Nichol nincs többé és a gyermekem is halott. – mondtam magam elé és elfogadtam a tényt hogy örökre elveszítettem őket.

 

Egy hét múlva eltemettem őket, majd visszavonultam. Barátaim próbáltak lelket önteni belém, de nem sikerült nekik.

A ház ahol Nichol-al éltem eladtam és átköltöztem egy másikba, ami a város szélén volt. Eléggé eldugott helyen ahol egyedül voltam és ahol minden erőmet és időmet a zeneszerzésbe öltem. A hónapok csak teltek és a tavasz átfordult nyárba majd őszbe.

Aztán a következő év tavaszán egy este a szolgám ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy egy idegen beszélni akar velem.

Kiszálltam az ágyból és lementem a földszintre ahol meglátta éjszakai látogatómat kinek megjelenése új volt nekem.

Magas volt olyan 190 centi, hosszú vállig érő hófehér haja volt és a szemei kékek akár a nyári égbolt. Egyből láttam, hogy nem idevalósi a kinézetéből arra következtettem valahonnan északról jöhetett. Összehúztam köntösömet és odamentem hozzá:

-Üdvözlöm a ház ura vagyok, a szolgám szerint segítségre van szüksége. – az idegen meghajolt és megszólalt:

-Üdvözlöm és igen a segítségét kérném. A lovam lesántult és szeretnék kérni egy másik lovat hogy, folytassam utamat Bécs-be. – a hangja mély volt és férfias és a csengése tökéletes volt.

Odaléptem hozzá és folytattam:

-Sajnálom de én nem tartok lovakat.

-De idefele jövet láttam egy istállót a ház mellett.

-Az üresen ál, az előző tulajdonos tartott lovakat, de én nekem nincs rá szükségem.

-Értem nos akkor elnézést hogy megzavartam. – és elindult az ajtó felé ám én egy örült ötlettől vezérelve maradásra bírtam.

-Ne várjon, töltse itt az éjszakát és majd reggel tovább megy. –az idegen visszajött hozzám és meghajolt:

-Köszönöm a felkérést, de nem szeretnék zavarni.

-Nem zavar, egyáltalán sőt inkább felkeltette az érdeklődésemet ugyan is…a hangja olyan mély zengésű mondhatni bariton. És ritka manapság az ilyen hangú ember. – láttam, hogy mosolyogva néz rám majd megszólalt.

-Ön ért a zeneszerzéshez?

-Igen zeneszerző vagyok. – erre a kijelentésemre széles mosoly jelent meg az arcán:

-Nos ez esetben maradok ha szeretné.

-Igen kérem Herr…

-Hans Peter Geerdes vagyok.

-Hendrick Stedler. – mutatkoztunk be egymásnak majd meghajoltunk.

 

Nemsokára vendégem az egyik vendégszobámat foglalta el majd elköszönt tőlem.

-Nos Herr Stedler köszönöm hogy itt maradhatok és ígérem nem fogok sokáig zavarni.

-Mit mondtam örömmel látom. – és egy meghajlás után magára hagytam. Magam sem akartam elhinni, hogy egy idegent fogadtam a házamba.

Akkor éjjel már nem tudtam visszaaludni így leültem asztalomhoz és elővettem egy kottát. Mire felvirradt a reggel én már el is készültem az idegen hangjára írt négy darab hegedűre és egy zongorára írt szerzeményemmel.

A reggelit is a szobámban költöttem el majd felöltöztem és lementem a szalonba ahol vendégem már ott volt és egy könyvet olvasott. Mikor beléptem ő felnézett és köszönt:

-Jó reggelt Herr Stedler.

-Herr Geerdes jó reggelt, remélem jól telt az éjszakája?

-Tökéletes volt köszönöm.

-Szívesen. – mosolyogva odamentem mellé és bátorkodva elétettem a kottát és folytattam. – A múlt éjjel már nem tudtam visszaaludni és ezt írtam direkt az ön hangjára. – vendégem elvette a kottát, egy darabig nézte majd visszaadta és megszólalt:

-Ennyire megihlettem magát?

-Igen nagyon is.

-Ezt örömmel hallom, nos, akkor adja elő. – és felállt majd rám nézett mire én átvezettem őt a zeneszobába ahol már négy szolgálom várt minket. Mindegyiküknél volt egy hegedű én a zongoránál foglaltam helyet majd a dal szövegét átadtam vendégemnek, aki bólintott mire én intettem a hegedűsöknek, akik rákezdtek majd én következtem zongorán majd vendégem kezdett el énekelni. Ahogy kiejtette az első hangokat ledermedtem fantasztikus volt tiszta és csodálatos.

Néha ránéztem és láttam, hogy teljes beleéléssel énekel, ami örömmel töltött el. Mikor a zene elhallgatott tapsolni kezdtem miközben gratuláltam:

-Herr Geerdes ez csodálatos volt, a hangja egy csoda. – a szolgálóim is tapsoltak majd elhagyták a zene szobát.

Vendégem letette a kottát és megszólalt:

-Rég volt már hogy énekeltem elnézést, ha hamis voltam néhol.

-Nem nem volt az, sőt tökéletes volt. – mondtam ujjongva.

Ő elmosolyodott és szembe állt velem majd folytatta:

-Maga kivételes tehetség, éreztem a zenéjén a műve nagyon tetszik. Maga egy igazi művész és nagy pártolója vagyok a művészeknek.

-Nos ezt boldogan hallom igen művész vagyok és élvezem amit csinálok.

-Az a jó, ha örömét leli benne. – és rám mosolygott miközben a szemeimbe nézett. Hűvös pillantásától megborzongtam és szinte a csontjaimban éreztem.

Elmosolyodtam és távolabb léptem majd megszólaltam:

-Nos ha jól emlékszem, akkor tegnap éjjel azt mondta lóra van szüksége.

-Igen.

-Akkor szerencséje van, a szomszédos tanyán tartanak lovakat és a tulajdonost is jól ismerem talán sikerül önnek szerezni egyet.

-Az remek lenne. – mondta és kinézett az ablakon. – Szerintem egy séta tökéletes lesz ebben a kellemes, langyos tavaszi napon. Mit gondolt Herr Stedler?

-Hendrik. Szólítson Hendrik-nek.

-Hans. – és bólintottam majd elkezdtünk összekészülődni.

 

Fél óra múlva már az út mellett sétáltunk, Hans az én szerzeményemet dúdolta miközben sétabotjával a földet ütötte.

Én csak hallgattam és rájöttem a hangja felülmúlhatatlan. Végül hosszas némaság után elkezdtem érdeklődni utána.

-És honnan jött? Ha megkérdezhetem.

-Ez idáig Görögországban voltam, de előtte még sok helyen megfordultam. Mondhatjuk úgy is, hogy körbe utaztam Európát.

-Valóban? És milyen érzés utazni a világban?

-Fantasztikus megismerni új népeket, kultúrákat. Emlékszem a legjobban a messzi Orosz földön volt a legjobb élni, az ottani emberek viccesek és boldogok és egy pár kupica vodkától igazi öröm hangulatot tudnak teremteni. Éveken át éltem ott és nagyon megszerettem és tervezem, hogy visszatérek oda egyszer.

-Ez annyira érdekes meséljen még.

-Maga még nem is volt a hazáján kívül Hendrik?

-Nos csak egyszer voltam Magyarországon de akkor is csak átutazóban.

-Ahh igen Magyarország ott is voltam és csodálatos egy ország. A vidéki élet pedig ott a legjobb, a klímája is remek. A nyár meleg a tél hideg, de nem olyan fagyos, mint fönt északon ahonnan én származom?

-Miért ön honnan származik?

-Észak – Német tartományban születtem Nürnbergben.

-Az tényleg messze van? De miért hagyta el a hazáját? – itt megtorpant majd lenézett a földre, láttam, hogy valami gond van. Ezért odaléptem hozzá és folytattam. – Ha nem akarja, nem kell elmondani.

-A feleségem miatt jöttem el Nürnberg-ből. Rabló gyilkosok áldozata lett én meg tudtam volna menteni, de leütöttek és elveszítettem az eszméletemet. A katonáknak 2 nappal később szemtanúk segítségével elkapták a gyilkosokat és a város főterén kivégezték őket. Tudtam ez nem hozza vissza feleségemet, de az vígasztalt hogy a bűnösök megkapták a méltó büntetésüket. – sóhajtott majd tovább indult.

-Elnézést hogy ezt megkérdeztem biztosan még érzékenyen érinti a dolog?

-Nem semmi baj ez érthető hisz szeretne megismerni ez természetes. – rám mosolygott és folytatta. – Mikor elhagytam Nürnberg-et a lelkem megkönnyebbült és úgy éreztem egy nagy utazás feledtetheti velem a történteket. És sikerült úgy érzem, túl vagyok rajta és most jól érzem magam.

-Akkor jó. – és bólintottam, de ahogy előre néztem láttam, hogy a szomszédos farm már nincs messze. – Nézze, mindjárt odaérünk. – Hans is előre nézett és nagy levegőt vett majd sietősebbre vette a tempót. Követtem, ahogy tudtam, de kevés sikerrel. Ő már a kifutó kerítésénél állt mikor én odaértem mellé. Néztem, ahogy figyeli a lovakat, amik szabadon voltak és boldogan legelésztek a zsenge tavaszi fűből. Körbenéztem és meglátta Steve gazdát amint épp felénk igyekszik. Mosolyogva integetett nekünk én visszaintettem és elindultam felé.

Mikor találkoztunk kezet fogott velem és megszólalt:

-Herr Stedler, mi járatban erre felé?

-Csak egy kedves ismerősömet hoztam el, mert szüksége van egy lóra és úgy tudom, ön add el lovakat.

-Igen vannak eladó lovaim.

-Remek akkor jöjjön, bemutatom neki. – és odavezettem őt Hans-hoz aki bemutatkozott majd rámutatott egy gyönyörű fekete lóra. Steve gazda mosolyogva szólalt meg:

-Áh az úrnak remek ízlése van ő legszebb csődöröm. Angol telivér.

-Tökéletes, megülhetem? Ha lehetséges?

-Természetesen. Jöjjön, a karámhoz ott felnyergelem magának. – miközben odafelé mentünk Hans nekem adta a kalapját, a botját és a kabátját.

Nemsokára a gazda odavezette a lovat és Hans egyből a hátára ült. A lónak elsőre nem tetszett, hogy ráültek ám egy kis idő múlva engedelmesen ügetett ki a legelőre ahol Hans egy kis galoppozás után vágtába tette a lovat.

A gazda figyelte Hans-ot és megszólalt:

-Nagyon jól üli meg a lovat. És jól is irányítja. Látszik, hogy van lovas múltja. Honnan származik a barátja?

-Nürnbergben született.

-Akkor innen a szőke haj és a kék szem. Az ottaniak gyakran hívják magukat germánok leszármazottjainak. Akik nem csak remek harcosok és katonák voltak, de remek lovasok is. – ez a kis monológ felébresztette bennem a kíváncsiságot. Figyeltem Hans-ot és láttam, rajta hogy ő tényleg nem az az átlagos férfi típus, akik az utcákat járják.

De ekkor mellénk vezette a lovat és így szólt:

-Igazán pompás állat, erős és masszív. Ő kell nekem.

-Nos uram az öné lehet ha szeretné.

-Szeretném is. Ha adok, magának 7000 schillinget eladja nekem? – gazda nagyra nyitotta szemeit és elsőre nem tudott mit mondani. – Ha kevesli az összeget többet is adhatok.

-Nem…a 7000 schilling elég lesz uram . – Hans bólintott és a kabátjáért nyúlt, aminek a belső zsebéből előkerült egy köteg papírpénz. Kiszámolta az összeget majd átadta a gazdának, aki meghajolt és folytatta. – Öröm volt önnel üzletelni Herr Geerdes.

-Önnel is Steve gazda. – és felhúzta a kabátját majd a karját nyújtotta nekem. – Jöjjön Hendrik. Meglátja élvezni, fogja. – én félve hátráltam majd megszólaltam.

-Inkább gyalogolok, tudja, kicsit félek a lovaktól.

-Ne féljen, mert megérzi, na, jöjjön, ne féljen, itt vagyok én is. – és egy kis habozás után elkaptam Hans karját, aki könnyedén húzott fel magam mögé a nyeregbe. Ezen elcsodálkoztam, mert hát nem voltam az a vékony típus és egy kis súly is volt rajtam, de úgy látszik ez nem számított Hans-nak aki folytatta. – Fogja át a derekamat és kapaszkodjon. – megtettem, amit kért majd egy hangos szóval vágtába tette a lovat. Erősen kapaszkodtam belé miközben ő csak hajtotta a lovat. Enyhe félelem érzett volt bennem, de tudtam semmi nem történhet hisz egy profi lovassal voltam. Ahogy vágtáztunk vissza a házam felé és kapaszkodtam rájöttem, hogy nem idegenkedet Hans közelségétől. Az hogy átfogom és közel vagyok hozzá új volt nekem. 

-Jól ül ott hátul?! – kérdezte hangosan.

-Igen remekül csak ez új nekem.

-Ne aggódjon, ha akarja, megtanítom magát lovagolni.

-Nem kell köszönöm én megvagyok nélküle is. – hamarosan megérkeztünk a házamhoz ahol Hans megállította a lovat majd leszállt és a derekamat megfogva lesegített róla. Egy pillanatra szemébe néztem és láttam valamit, ami elgondolkodtatott. Láttam, hogy mosolyog és megszólal:

-Maga reszket, mint a falevél.

-Mondtam kicsit félek a lovaktól. De semmi több.

-Akkor jó. De ne féljen tőlük kedves állatok csak ismerni kell őket. – és megsimogatta a ló orrát majd folytatta. – Beviszem az istállóba, ha akar, velem jöhet.

-Nem köszönöm inkább megyek és megtisztálkodok, kicsit ló szagom van. Elnézést. – és sietve bementem a házba ahol csengettem a szolgáknak, akik egyből jöttek.

 

1 óra múlva tiszta voltam, már nem voltam ló szagú és ez megnyugtatott. Lementem a földszintre ahonnan az ebédlő nyílt mikor Hans lép be.

Odamentem hozzá és megkérdeztem:

-Mindent megtalált?

-Igen mindent. Villám most már tiszta és el van látva minden földi jóval.

-Villám?

-Igen ezt a nevet adtam neki. – mondta mosolyogva majd folytatta. – Szeretnék lefürdeni…

-Persze rendben máris szólok, hogy hozzanak magának is vizet a szobájába.

-Köszönöm Hendrik. – és bólintott majd folytatta. – Este bemegyek Bécsbe velem tart?

-Nos én…

-Kérem jöjjön, legalább megmutathatja nekem a várost.

-Rendben önnel tartok. Addig szerzek kocsit meg lovakat.

-Ahogy gondolja. Este 6 óra körül szeretnék indulni.

-Addigra mindent megszervezek.

-Köszönöm. - És megfogta a vállamat majd felment a lépcsőn.

 

Hátra mentem a komornyikomhoz és megmondtam szerezzen estére lovat meg kocsit ugyan is vendégemmel a városba megyünk. Schröder egyből elkezdett intézkedni.

 

Mire eljött az este 6 óra én már készen voltam, de mielőtt kiléptem volna a szobámból kopogást halottam:

-Szabad. – Hans lépett be kezében egy dobozzal.

-Remélem nem zavarok.

-Nem dehogy is jöjjön be. – belépett majd megszólalt.

-Ezt szeretném önnek adni és kérem, ne mondjon nemet. – és lette a dobozt az asztalomra majd felnyitotta és egy gyönyörűen díszített sötét bordó kabát került elő, habos csipkével, a ruhadarab hímzése mester munka volt. A szám tátva maradt mikor megláttam. – Kérem, viselje ezt a kedvemért önnek készítettem.

-Készítette? De mikor vagy hol?

-A szolgálója Lizbeth örömmel adta át a varró készletét, amivel az ön méretére tudtam szabni.

-Ez nagyon kedves tőled Hans de… - folytatni akartam ám ő felemelte az ujját így csendre intett. Visszanyeltem a szavakat majd levettem a sajátomat és felhúztam az övét. Begomboltam majd hagytam, hogy Hans a nagy aranykeretes tükörhöz vezessen és egy kis igazítás után megszólalt:

-Tökéletesen áll rajtad Hendrik. – szólt halkan és kezeit a vállamra tette. – Tudtam, hogy remekül fog állni.

-Köszönöm Hans ez a kabát nagyon tetszik. – láttam, hogy elmosolyodik, majd maga felé fordít és folytatja.

-Örülök hogy kedvedet leled benne Hendrik. – és lassan megsimogatta az arcomat majd minden előjel nélkül szájon csókolt. Döbbenten akartam hátra lépni ám ő meg fogott és a másik irányba fordított. Lihegve néztem rá majd megszólaltam:

-Ez mire volt jó? És miért tette?

-Sajnálom nem akartam megijeszteni.

-De megijesztett Hans ezt kérem, a jövőben ne tegye.

-Ahogy kívánja. – és meghajolt. – Ha készen van, mehetünk, szeretném már látni a várost.

-Igen készen vagyok. – és együtt hagytuk el a szobámat.

 

10 perc múlva már a kocsiban ültünk miközben az sebesen robogott a város felé, ami nem volt messze.

Mikor a kocsi megállt és kiszálltunk Hans csodálattal nézett körbe, végig az épületeken, az embereken, ahogy sétálnak. Elmosolyodott és megszólalt:

-Ez a város már most tetszik nekem. – és sétabotját a földhöz érintve neki indult. Miközben mentünk meséltem neki az épületekről és a különböző látni valókról.

Ám mikor a színházhoz értünk egy ismerős hang üti meg a fülemet, ami a nevemet kiabálja. Körbenéztem és megláttam Stefany-t és a férjét André-t ahogy az út túloldaláról kiabálnak és integetnek. Visszaintettem nekik mire ők átsiettek az úton majd boldogan jöttek oda hozzánk.

-Istenem Hendrik de jó hogy látlak. – kezdte Stefany aki átölelt. – Mi történt veled? Úgy eltűntél, mint szürke szamár a ködben.

-Csak egy kis levegőváltozásra volt szükségem. Ezért vidékre költöztem. Azután, az eset után nem akartam tovább Bécsben maradni.

-Oh igen emlékszem szörnyű veszteség. De már túl vagy rajta?

-Mondhatjuk. – de ekkor Hans szólal meg:

-Mi történt a múltban? – barátaim érdeklődve nézték Hans-ot aki bemutatkozott. – Hans Peter Geerdes vagyok. Örvendek.

-Stefany Fux vagyok ő itt a férjem André. – Hans kezet csókolt Stefany-nak majd franciául megszólalt:

-Mlle, je suis heureux que je puisse le reconnaître.(Kisasszony örülök, hogy megismerhetem)

-Merci monsieur parlez-vous français ?(Köszönöm uram, csak nem beszél franciául?)

-Csak egy keveset, de eleget ahhoz, hogy ha Franciaországban járok, ne üssenek le. – erre mindannyian nevet kezdtünk majd André szólalt meg:

-Jöjjetek meghívunk titeket mihozzánk, nagyon jó spanyol borom van meg kell kóstolnotok. És végre beérett az első sajtom, amit veletek szeretnék megkóstoltatni. A jó bor és a barátok mindig üde hangulatot teremtenek. – és együtt elindultunk.

 

Húsz perc múlva már a házuk szalonjában ültünk. Miközben meséltem nekik.

A bor, ahogy André mondta valóban fenséges volt ám a sajt nem éppen a legjobb választás volt.  Így fintorogva hagytuk ott.

Jó volt újra a régi barátaimmal beszélgetni és hát a bor kicsit alánk fűthetett, mert egyszer csak azon kapom magam, hogy egy vidám táncdalt adok elő a zongorán miközben Stefany és André táncolnak. Ám a bor enyhe páráján át is emlékszem, hogy Hans mellettem volt egész végig. Bár nem akartam sokat inni ő újra és újra megtöltötte a poharamat miközben mély hangján néha a fülembe suttogott.

Mire az óra elütötte az éjfélt azon vettem észre magam, hogy a szalon kanapéján ülök, André és Stefany nem voltak ott bár csak sejtésem volt hol lehetnek, de abban a pillanatban az érdekelt a legkevésbé. Azt tudni kell, hogy nem szoktam inni csak ritkán ezért is ártott meg nekem olyan hamar.

Ahogy próbálkoztam kilábalni a bor adta részegségből észreveszem, hogy Hans mellém ül a kanapéra majd a fülemhez hajolva suttogni kezd:

-Tudom hogy ezt mind el fogod felejteni de tudd szép férfi vagy Hendrik, egy zenezseni és igazi művész, és én kedvelem a művészeket. Nagyon is. – és éreztem, ahogy arcom szembekerül az övével majd ismét az a csók, amit délután is kaptam tőle. Ám most nem volt erőm ellenkezni inkább hagytam magam, hogy magával sodorjon.

Nemsokára érzem, hogy lefektet, a kanapéra majd fölém helyezkedve tovább csókol, miközben egyik kezével kioldja a kabátomat és félrehúzza a gallérját. Éreztem mindent ám akárhogy is próbálkoztam nem tudtam neki ellenállni. Valami hipnotikus állapotba kerültem, amiből nem tudtam kiszabadulni.

Végül teljesen megadtam magam és hagytam, hogy Hans az ölébe ülteteve átölelje testemet miközben ajkaival a nyakamat és a mellkasomat érintette. Felsóhajtottam majd kinyögtem:

-Tedd amit tenni akarsz nekem már úgy is mindegy.

-Megteszem Hendrik csak egy szavadba kerül. – suttogta mély bariton hangján majd éreztem, hogy valami éles a torkomba vágódik, aminek hatására felkiáltottam ám Hans befogta a számat. Nem tudtam mi történt, de tudat alatt éreztem, hogy ez nem természetes. Végül elvesztetten az eszméletemet.

 

A saját ágyamban tértem magamhoz, oldalra feküdtem és kinyitottam szemem. Felismertem mindent ám közben halkan valahol a házban hegedűn játszottak, gondoltam csak is Hans lehet az.

Nehezen felkeltem és kimentem a szobából majd a hangot követve eljutottam a könyvtárszobába. Ahogy gondoltam Hans volt az, aki a hegedűn játszott. Bár nekem azt mondta nem tud hangszeren játszani, de amit halottam rádöbbentett, hogy hazudott nekem.

Odamentem hozzá és kivettem a kezéből a hegedűt és megkérdeztem:

-Miért mondtad azt, hogy nem tudsz hangszeren játszani?

-Nem szeretem egyből felfedni képességeimet. – szólt hűvösen és letette a vonót miközben mögém lépett. – Tudom, mit gondolsz Hendrik, amióta itt vagyok, azt kérdezed magadtól: Ki ez az ember? Mit akar tőlem? – éreztem leheletét a torkomnál, amitől kirázott a hideg. – Miért reszketsz? Talán félsz? – és éreztem, ahogy ajkaival megérinti a torkomat, aminek következtében eszembe jutott minden az elmúlt estéről. A csókok, az a fájdalom. – Eszedbe jutott hát. – és igen eszemben volt. Láttam őt, ahogy ravaszul becserkész majd kimeresztve hegyes fogait a torkomba mélyeszti és elveszi véremet. Ez volt az a fájdalom, amit éreztem, amitől elmém kikapcsolt.

Megnyikkantam majd szembefordultam vele és megszólaltam:

-Te megtudod, tenni igaz? Elvenni az emberek életét minden fájdalom és erőszak nélkül, ha igen akkor tedd meg…nem akarok élni nem nem. – hajtogattam mire ő a karjaiba kapott és megszólalt.

-Nem akard a halált Hendrik, fiatal vagy és okos és gyönyörű, neked más élet kell olyan élet, amit csak én adhatok meg neked. Örök szépség, örök fiatalság.

-Miről beszélsz te? – kérdeztem, de ekkor már az ágyon feküdtünk, Hans fölém hajolva simogatta arcomat és elmondta:

-Mi vámpírok nem öregszünk, örökké élünk, nem tudunk meghalni. A betegségek nem ártanak testünknek. Olyanok maradunk, mint teremtésünk pillanatában. – itt ránéztem Hans-ra aki az elmémbe hatolva tudatta velem hogy már több mint 100 éve él és nem bánta meg hogy akkor megadta magát teremtőjének.

Elmosolyodtam és megkérdeztem:

-Miért én?

-Mert szép vagy és okos egy zseni, aki megmutatta nekem, hogy a zene igen is boldoggá tud tenni. A dal, amit írtál megfogott csodálatos. Akárcsak te. – és ismét megcsókolt miközben lassan elkezdte levenni rólam a ruhákat miközben ő is megszabadult tőlük.

Nemsokára már ruha nélkül feküdtünk az ágyon, a puha párnák és a takarók közt. Hans lassan és hosszasan csókolta végig testem minden porcikáját majd fölém kerülve gyengéd mozdulatokkal magáévá tett mire testem megfeszült, torkomat egy alig halható nyögés hagyta el. Ő megállt és a fülembe suttogott:

-Csodálatos vagy Hendrik. – és lassan mozogni kezdett miközben karjaival átfogta a testemet.

Fájdalmas volt, de egyben élveztem is, bár azelőtt sose gondoltam volna, hogy egyszer egy férfi karjaiban fogok kikötni. De Hans nem volt ember, vámpír volt egy halhatatlan lény, akin nem fog az idő.

Ahogy teltek a percek úgy kezdtem élvezni a helyzetet és azt, ahogy Hans boldoggá tesz az első azóta amióta visszavonultan éltem. Bár lett volna alkalmam alkalmi partner keresni, de úgy éreztem nem lenne helyes.

Aztán jött ő, aki felforgatta az addig nyugodt kis életemet, ám ott abban a pillanatban miközben vele szeretkeztem nem bántam, meg hogy maradásra bírtam, mert rájöttem, hogy szeretem.

Mikor erre rájöttem én voltam az, aki támadta őt, karjaimmal végzetes ölelésbe fogtam át miközben csókolóztunk.

Néha a szemeibe néztem és láttam, hogy élvezi, mosolya és szemeinek csillogása elárulta nekem.

Végül mikor már úgy éreztem nem bírom tovább szorosan tartva őt átadtam magam a pillanatnyi gyönyörnek mely akár egy villámcsapás úgy vágott végig testemen.

Miután az élvezet adta mámor lassan csitulni kezdett Hans lefektetett az ágyra majd fejemet a mellkasára fektetve hagyta, hogy átadjam magam az alvásnak.

Mikor felkeltem már este volt. Az ágyban csak én voltam felültem és körbenéztem, a háló köntösöm az ágy végébe volt rakva. Felkeltem és sietve felhúztam majd elhagytam a szobát, de mikor kiléptem női hangokat halottam, meg ami a szalonból jött.

Halkan odamentem az ajtóhoz, ami résnyire nyitva volt és mikor benéztem láttam, hogy Hans kettő fiatal kurtizán társaságában időzik. A nők teljesen elvoltak, bűvölve nem is sejtették, hogy mi készülődik, az asztalon ételek voltak és bor, amit a hölgyek előszeretettel kortyoltak fényes kristály pohárból.

-Maga nagyon furcsa alak ugye tudja. – mondta az egyik, akinek vörös haja volt.

-Igen tudom, hogy furcsa vagyok, de ez ne érdekeljen szépségem. – és megcsókolta a nőt mire a másik, akinek fekete haja volt megszólalt:

-Engem már észre sem veszel? – és végig simogatta Hans hátát mire a férfi ránézett és meglendítve a nő arca előtt a kezét amaz ájultan terült el a kanapén.

-A barátnőd nem nagyon bírja.

-Buta liba, nem tud az semmit, de én igen. – és szép lassan felállt majd levetkőzött meztelenre mire Hans szembeállt vele és maga felé fordítva a nőt majd a fülébe súgott valamit mire a kisnő átfogta őt és megszólalt. – Tégy, amit szeretnél. – de Hans nem tette meg e helyett felemelte a kezét és intett nekem mire én lassan beléptem és megálltam az ajtó mellett.

-Nézd ahogy kioltom az életet figyeld mert egyszer te is ezt fogod tenni Hendrik. – és láttam, ahogy szemei vörösen megvillannak majd kimeresztve hegyes fogait a nő torkába mélyesztette, aki felsikoltott ám Hans befogta a száját.

Tudtam miért mutatja ezt meg nekem, ahogy elveszi valakinek az életét. Látnom kellett mielőtt olyan leszek, mint ő. És én akartam is, vámpír akartam lenni. Biztos voltam benne.

Elindultam feléjük és mire odaértem a nő holtan feküdt Hans karjaiba, aki lefektette a testét a kanapéra majd magához húzott és megszólalt:

-Bátor vagy és erős. Végignézted, ahogy ölök.

-Igen mert eldöntöttem olyan akarok lenni, mint te. Vámpír akarok lenni. Nincs senkim a földön, feleségem és gyermekem halála után sokszor gondoltam, hogy meghalok, de nem voltam elég bátor hogy megtegyem. De te megteszed helyettem is ugye? – kérdeztem és átöleltem őt.

-Igen Hendrik megteszem. – és megcsókolt miközben szétnyitotta köpenyem felső részét így szabaddá téve nyakamat. Testem remegett az izgalomtól és vártam, hogy ismét az övé legyek, hogy véremet vegye így közelebb jutatva engem a halhatatlansághoz. – Felkészültél?

-Igen fel.

-Leszel gyermekem és követőm.

-Igen az leszek. – suttogtam, aminek következtében Hans ismételten belém harapott. Megnyikkantam, de kitartottam, szorosan öleltem őt magamhoz miközben vette el véremet és vele együtt halandóságomat is.

Hamarosan éreztem, hogy teljesen elgyengültem, ő tartott meg engem nehogy elesek. Kinyitottam szememet és láttam, ahogy Hans szétnyitja, ingének felső részét majd körmeivel felsérti torkát. A sebből vért kezdett folyni majd meg halottam Hans hangját:

-Igyál Hendrik, vedd vissza mind azt, amit elvettem tőled és leszel gyermekemmé és szeretőmmé. – és én megtettem.

Ráforrtam a sebre és ittam minden erőmmel. A vére égette torkomat miközben szétáramlott a testemben. Aminek következtében visszatért belé az élet.

Halottam zihálását ám nem állított meg, és én nem is akartam megállni. Nem tudom meddig tarthatott ám egyszer csak érzem, ahogy Hans teste megrogyik alattam. Éreztem, ahogy megsimogatja a tarkómat majd maradék erejével lefejt magáról.

Felkiáltottam, a testembe nyilalló éles fájdalom elviselhetetlen volt. Hans-ra néztem, aki szemtanúja volt átváltozásomnak, ami hamarosan véget ért. Halottam, ahogy szívem egy utolsó dobbanás után megáll, szemfogaim megszúrták alsó ajkamat.

Letérdeltünk miközben én figyelni kezdtem, halottam az éjszaka hangjait, amik tisztán értek el hozzám. Látásommal olyan dolgokat is észrevettem, amik azelőtt láthatatlanok voltak.

Talpra álltam miközben ránéztem a nőre, aki akkor már kezdett magához térni. Hans hátulról átfogta a derekamat és megszólalt:

-Őt neked szántam, tetszik? – kérdezte és hagyta, hogy odamenjek a nőhöz, aki mikor meglátott érdeklődve nézett rám. Elmosolyodtam és lassan felsegítettem, miközben ő megszólalt:

-Mi történt?

-Elájultál kedvesem. – szólt Hans és a nő mögé ment miközben én szembe álltam vele. Ketten közre fogtuk őt, aminek következtében elnevette magát és megszólalt:

- Hmm ritka az olyan hogy kettő férfi akar velem lenni.

-Talán nem tetszik? – kérdeztem és csókot leheltem puha torkára.

Vérének szaga megtöltötte orromat miközben fülemben ott dobogott a szíve. Felnézett és láttam, ahogy Hans lassan levetkőzteti a nőt majd hegyes körmével egy apró karmolást ejt rajta.

Éreztem, ahogy szemfogaim megnőnek miközben testem erős bizsergésbe kezd.

-Amit most érzel az a szomjúság, és csak emberi vérrel tudod lecsillapítani. De ne feledd, csak addig igyál, míg a szíve dobog. Hagyd, abba mielőtt megállna. – halottam Hans hangját majd bólintottam és ajkaimat a sebre tapasztottam. Az első korty teljesen megrészegített, és olyan érzés volt mintha fényt kortyolnék. Átfogtam a nő testét majd hegyes fogaimmal nagyobbra nyitottam a sebet és ittam, ahogy csak bírtam. Még moroghattam is, mert alig halottam a nő szívét a hangom mellett, de próbáltam koncentrálni. Végül érezni kezdtem, ahogy áldozatom teste teljesen elernyed, átadva magát a halál közeli pillanathoz.

A szíve lassan dobogott és tudtam itt az idő, nyögve húzódtam el tőle mire Hans egy erős mozdulattal kitörte a nyakát.

A nő teste elterült a padlón miközben én hagytam, hogy a vér adta élvezet eluralkodjon rajtam.

Hans odalépett hozzám és gyengéden megcsókolt így ő is részesült a nő vérének ízével. Átfogtam testét miközben nyelvem utat talált az ő nyelvéhez.

Oda voltam érte hisz gyönyörű volt és a mesterem volt, aki adott nekem egy másik életet és ezt az életet már most szerettem.

Mikor elhúzódtunk egymástól Hans megszólalt:

-Jól csináltad Hendrik büszke vagyok rád.

-Köszönöm és tudod élveztem mikor vettem el a vérét az életét.

-Ha élvezed az csak jót jelent. – és átölelt miközben fejemet a vállára fektettem. – Most gyere, el kell tüntetnünk a hullákat.

-Igen igazad van, mielőtt a cselédség észreveszi.

-Attól nem kell tartanod. Ma délbe útnak eresztettem őket. Kifizettem a bérüket és azt mondtam, hogy már nincs szükséged rájuk.

-És hogy fogadták?

-Te hogy fogadnád, ha 3000 schillinget fizetnek csak azért, hogy eltűnj? – kérdezte és elmosolyodott.

-Szerintem jól fogadnám. – válaszoltam és elnevettük magunkat majd elkezdtünk pakolni és eltüntetni a hullákat.

Éjjfél is elmúlt mire mindennel végeztünk.

Cuccaim, a szerzeményeim és pár apróság 2 hatalmas utazó bőröndben voltak, a vidéki házam egy ingatlan ügynöknél várta, hogy új tulajdonost kapjon. Vagyonom biztonságban egy bank mély és tökéletesen őrzött széfjében pihent.

Hajnalban Hans átadta nekem a fényben járó képességet, amit a nap vérének nevezett szer által kaptam meg. Fájdalmas volt, de kibírtam és ezzel egy új élet nyílt meg előttem, mint vámpír.

 
Doctor Who --- Ki vagy Doki? Cucc
 
Scooter Menüpont


Uploaded with ImageShack.us

 

Scooter Pont

Itt találjátok meg a Scooter-el kapcsolatos dolgokat.  Böngésszetek nyugodtan folyamatosan bővítem.

WICKED!!!!

A csapat története --- Wikipédia

Azare: A múlt és a jövő

Azare: A múlt és a jövő -Második kötet

Azare: Két világ közt

Azare:Az ügyvéd

Azare: Az operába

Azare: Az árva gyermek

 Azare: A vámpír gyermek

Képek  

Azare: Átváltozás: Simon Michael  

Azare: Átváltozás: Rick J. Jordan  

Azare: Átváltozás: H.P. Baxxter 

 

 
Hányan is voltunk eddig?
Indulás: 2005-03-23
 
Frissítések---New stuffs!
 
 

>>Frissítések!!<< 

 

 

Üdvözlettel Alida aka Azare

 


 

 
Chat2

 


 

 
Tartalom

ÚJRA NYITVA! ~FBLOG~ ÁLLATKÍSÉRLETEKTÕL MENTES A SMINKED? ~HAMAROSAN KREDIT NYEREMÉNY! TERMÉKTESZTEK!~FBLOG~ÚJRA NYITVA!    *****    Astropapa-iskolája mindenkit szeretettel vár és INGYENES TANÁCSOT AD minden kedves érdeklõdõnek!    *****    Supernatural - ODaát - 13. ÉVad - Extrák - Infók - ÉRdekességek - ODaát - Supernatural - 13.ÉVad - Supernatural - ODaát    *****    A csillagjövõ oldalon,nem csak alacsonyak az árak, hanem a tanácsadás, teljesen ingyenes. Szeretettel várlak minden nap    *****    Új design! Az egyetlen magyar Olicity és a legaktívabb Zöld Íjász rajongói oldala! 6. évad & Arrowverse hírek!    *****    No.1 Christina Aguilera Fan Site - Minden ami X-Tina, minden héten újdonságok! Katt!    *****    TelenovelasWeb - Hírek, képek, videók, saját véleménnyel tarkított bejegyzések telenovellákról és a színészekrõl! Gyere!    *****    Hamarosan olvashatók lesznek az oldalamon az Asztro-tükör asztrológiai írásai, cikkei.    *****    Gesztenye, gesztenye, gesztenye... és egy álmos sün! Gyertek az októberi rétre Mályvával és Pipitérrel! Irány a Mesetár!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Ha te is a letisztult stílus híve vagy, nézz be hozzám! Smink, ruha, kritika //Style and Stuff// Style and Stuff//    *****    MINDEN HÓNAPBAN INGYENES G-PORTÁL SABLON! TELJESEN ÁTSZERKESZTHETÕ A LEGÚJABB KÓDOKKAL! Ne maradj le egyik hónapban sem!    *****    Rendeld meg az asztrológiai csomagok egyikét és teljesen ingyen megbeszélheted velem a kérdéseidet telefonon, skypeon!!!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film! Film!Film!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!    *****    A CSILLAGJÖVÕ OLDALON RENDKÍVÜLI AKCIÓK,LEHETÕSÉGEK.A MEGRENDELÉSEK UTÁN TELJESEN INGYENES KONZULTÁCIÓ,TANÁCSADÁS.VÁRLAK    *****    Õszi manókalandok a réten! Búcsúztassátok el ti is útra kelõ madarainkat Mályvával és Pipitérrel! Gyertek a Mesetárba!    *****    | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale |    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Infrashape Horizontal fittness stúdió Debrecen