8.Rész: A lebukás 

Hamarosan ismét úton voltak egyenesen a ház felé. Mikor beléptek Chasey szomorúan így szólt:

-Na megyek bepakolok holnapra.

-Rendben. – és felment a szobájába. Miközben pakolta be a könyveit arra gondolt, hogy mi lesz holnap. Bár remélte, hogy semmi gáz nem lesz.

Már majdnem végzett mikor zongora hangjára lett figyelmes. Kilépet a szobából és lassan lement az alsó szintre és benézett az egyik szobába ami Rick-é volt. Látta, hogy a férfi egy hatalmas feketére lakkozott zongoránál ül és játszik. A dallam gyönyörű volt. De szomorú és megható is egyben. Chasey csendesen belépett a szobába mire Rick hátra nézett és abbahagyta a játékot mire a lány megszólalt.

-Ne hagyd abba. Folytasd, kérlek.

-Ennyire tetszik,

-Igen csodálatos egy mű. – és beljebb lépett miközben szemeivel körbenézett a szobában. – Ez a szoba gyönyörű. Ez a sok antikvitás nagyon tetszik. – de ekkor odalépett egy komódhoz majd folytatta. – Ez 17. századi faragás ugye?

-Honnan tudod? – lépett mellé Rick?

-Megérzés. És ahogy látom itt minden a 17. és a 18. századból való.

-Pontosan. – halotta meg H.P. hangját. – Amint hallom sokat tudhatsz ezekről a korszakokról.

-Áh nem csak sokat olvastam róla és hát érdekel is mert szerintem akkoriban jó lehetett élni. A ruhák a stílus és a zene fantasztikus.

-Te tudsz valamilyen hangszeren játszani Chasey? – kérdezte Simon.

-Nem sajnos pedig nagyon szeretnék megtanulni, de már túl idős, vagyok hozzá. Az ilyet nagyon kicsi korban kell elkezdeni.

-Igen ez igaz.

-Játszanál nekem még valamit Rick? Olyan megnyugtató hallani.

-Persze. – erre H.P. intett egyet majd átsietett a saját szobájába és egy hegedűvel tért vissza.Azon a délutánon Chasey jobban megismerte a fiúkat ám este miközben vacsorázott kérdéseket tett fel nekik.

-Kérdezhetek tőletek?

-Persze ki vele. – kezdte H.P.

-Már múltkor tudni akartam, de kiment a fejemből. Miért nem mondtatok nekem semmit ennyi idő alatt? Mitől tartotok ennyire?

-Ezt hogy érted?

-Hát az hogy Simon ott volt biztonsági őr az intézetben és amikor hazahoztál és megláttam nem értettem az egészet. És ha jól számolom 8 évig volt ott. – H.P. felállt és tett pár lépést majd nekidőlve a falnak elmondta:

-Nos én olyan vagyok aki figyel a szeretteire és te fontos vagy nekem, nekünk elnézést. Simont azért küldtem oda, hogy ha bármi történik, tudjak róla és intézkedjek az ügyben. Én az elmúlt években sokat voltam külföldön és holnap is elutazok, amire most egyáltalán nem vágyok, de muszáj.

-Ez amolyan üzleti út lesz?

-Igen olyasmi, de mellette még egy két dolog, de ez most lényegtelen. – a lány megtörölte a száját majd hátradőlt és kimondta.

-Szerintem ti titkoltok valamit előlem és kutya legyek, ha nincs igazam. Ha tényleg a lányotok vagyok, igazán elmondhatnátok mindent. Nekem is jogom van tudni. Felnőtt vagyok.

-Igen az, vagy de vannak dolgok, amiket nem most kell megtudnod. – mondta H.P.

-De ezt már nagyon unom, hogy amióta az eszemet tudom, senki semmit nem mond el nekem. Csak kerülgetik a témát és próbálnak másról beszélni. – a fiúk látták, hogy a lány tényleg kezd kiborulni ez miatt. Nagyon szerették volna elmondani az igazságot, de féltek, hogy akkor Chasey megijed és elszalad nem tudván arról, hogy a veszély közel van nagyon is.

A lány látta, hogy a fiúkat sikerült megfognia ezzel a kijelentéssel. És remélte, hogy megnyílnak neki. De nem így lett.

-Sajnálom Chasey de még mi sem tudunk biztosat csak azt, hogy mi a legjobbat szeretnénk neked. – kezdte H.P. – Majd ha már mi is tudjuk, hányadán vannak, a dolgok ígérem Rick és Simon nevében, hogy mindent meg fogsz tudni, de még korai.

-Igen H.P. – nek igaza van. – kezdte Rick. – Mi sem tudjuk mi a jó és mi a rossz. – a lány Simon-ra nézett, aki ugyan azt mondta, mint társai.

-Sajnálom Chasey de…

-Mi van talán megakarnak, ölni vagy ti terveztek valamit? Jó tudjátok, mit hagyjuk az egészet. Azt hittem tőletek mindent meg fogok tudni, de tévedtem. Köszönöm szépen a bizalmatokat. – és levágva a szalvétát az asztalra felsietett a szobájába.

-Chasey! – szólt neki H.P. de a lány nem halotta meg. – A francban.

-Nagyon ideges. – kezdte Simon és felállt. – Megyek, próbálok a lelkére hatni nekem talán sikerül.

-Jól van, menjél addig Rick és én megyünk vadászni. – és sietve elhagyták a lakást.

Chasey az ablaknál elhelyezett széken ült és látta, ahogy Rick és H.P. elhagyják a házat. Azon gondolkodott, hogy vajon hova mehetnek? Szeretett volna utánuk menni, hogy megtudja, vajon mit csinálhatnak.

Épp ezen, gondolkodott mikor hallja, hogy kopognak az ajtaján. Oda nézett és meglátta Simon-t.

-Bejöhetek? – kérdezte a férfi halkan.

-Gyere nyugodtan. – a lány hangja szomorú volt és elkeseredett. A férfi odament hozzá mire a lány talpra állt és odabújt hozzá majd halkan sírni kezdett. Simon gyengéden ölelte át Chasey-t aki megszólalt. – Kérlek, segíts. Már nem bírom ezt a bizonytalanságot.

-Én segítenék, de nem lehet, tudom, hogy szeretnéd. De…

-Ne mond, hogy H.P. keze eddig elér. Te olyan kedves vagy és okos. Kérlek, csak mond el. – Simon ránézett a lányra, aki szomorú szemekkel nézett rá. Érezte, hogy nem kell sok, hogy elmondja a teljes igazságot. De tudta H.P. megölné ha elmondaná. – Kérlek Simon. – kezdte újra Chasey és lassan közelíteni kezdett Simon felé és már majdnem megcsókolta mikor a férfi eltolta magától és kijelenti:

-Csak azt tudom veszélyben, vagy de elég legyen ennyi. De ne mond el H.P.-nek hogy ezt elmondtam. Nem akarom, hogy mérges legyen.

-Veszélyben? – kérdezte a lány mire Simon megragadta a vállát és folytatta:

-Te el sem tudod képzelni milyen veszélyek, vannak a világon. Tudom, mert láttam és mi ettől szeretnénk megkímélni a téged. A sok rossztól. Azt szeretnénk, ha boldog lennél és kiegyensúlyozott.

-Értem tehát te sem tudsz semmit?

-Sajnálom. Kedvellek, mert aranyos lány, vagy de tettem egy ígéretet H.P.-nek akkoriban, amit nem szeretnék megszegni.

-Értem. – a lány elment a férfitől majd folytatta. – Lehet egy személyes kérdésem?

-Hallgatlak.

-Milyen kapcsolat van köztetek?

-Ezt hogy érted?

-Hát izé hogy szerelmi vagy csak baráti. – kérdezte a lány és érezte, hogy elpirul. Simon halkan felnevetett majd megszólalt:

- Tulajdonképpen mindkettő. Én és Rick sokat köszönhetünk H.P.-nek aki megváltoztatta az életünket. És mi mindent megteszünk, hogy megháláljuk neki.

-Értem szóval akkor ti mind melegek vagytok?

-Nos nem igazán mi mindkettő nem képviselőit kedveljük. Nem csak a férfiakat de a hármunk kapcsolata különleges. Rick az a típus aki szebbik nemet is kedveli. Én is úgy vagyok, hogy nem csak a férfiak keltik fel bennem az érdeklődést hanem a nők is. H.P. pedig akárcsak Rick kedveli a nőket.

-Köszönöm Simon hogy ez irányú kíváncsiságomat kielégítetted. Hálás vagyok, és ígérem, nem mondok semmit H.P.-nek.

-Rendben. – a lány ásított és ránézett az órára, ami 9-et mutatott.

-Na megyek lezuhanyozok. Ha készen vagyok, itt maradsz velem éjszakára? Nem szeretnék most egyedül lenni. De csak ha nem baj.

-Nem dehogy is lenne baj. Addig én is lezuhanyozok, és itt találkozunk.

-Ok. – és elhagyta a lány szobáját.

15 perc múlva már ott feküdtek a lány ágyában.

Chasey boldogan bújt Simon-hoz aki átölelte őt és figyelte, ahogy lassan álomba merül. Már egy jó félóra is eltelt mikor hallja, hogy valaki a lépcsőn jön felfelé. Lassan felült és fülelni kezdett, de csak H.P. gondolatait halotta, meg aki igencsak meglepődött mikor meglátta őket.

Simon óvatosan felkelt a lány mellől és odament H.P-hez aki kérdőre vonta:

-Mi volt ez az egész?

-Ő kért meg hogy maradjak vele ma éjszakára. Szegény teljesen ki volt bukva. Szüksége volt valakire.

-De ugye nem mondtál neki semmit?

-Nem nem mondtam csak ő kérdezett pár dolgot, de semmi különöset.

-Milyen dolgokról?

-Rólunk hogy milyen kapcsolatban vagyunk egymással.

-És mit válaszoltál.

-Az igazat minek titkolni előtte úgyis előbb utóbb rájött volna.

-Az igaz. – és együtt lejöttek az emeletről ahol H.P. őt is elküldte vadászni miközben Rick segítségével bepakolta a bőröndjeit.

Miközben pakoltak beszélgettek:

-Ne feledd, figyeljetek rá.

-Hans ne aggódj, tudjuk mi a dolgunk. Ennyire már ismersz minket.

-Igen Hendrik ismerlek titeket nagyon is. De tudod, milyen vagyok. Nem bocsátanám meg magamnak, ha történne vele valami baj.

-Nem fog ne aggódj. – mondta Rick és lezárta a bőröndöt. Hans odament hozzá és átölelte:

-Hiányozni fogtok. Mindig olyan nehéz szívvel hagylak itt titeket. De az az egy vígasztal hogy tudom, itt vagytok egymásnak.

-Igen én és Simon remekül megvagyunk. Jó csapatot alkotunk. És ne aggódj rendben lesz, minden te csak intézd az ügyeidet.

-Úgy lesz. – és megcsókolták egymást.

-Lemaradtam valamiről? – lépett be Simon.

-Nem csak megbeszéltük mi lesz a dolgunk. – mondta Rick és eltávolodott Hans-tól aki ezt mondta:

-Amint látom, Simon remekül megvagy Chasey-vel.

-Igen és ez nekem tetszik. Ma a szálloda kertjében nagyon jót beszélgettünk. Szegény már unja ezt a bizonytalanságot, hogy semmiről nem tud.

-Szóval próbált megpuhítani, amíg elvoltunk ugye? – kérdezte Hans és kíváncsian nézett Simonra. A férfi odalépet mesteréhez és kimondta.

-Igen próbálkozott, de nem sikerült neki és úgy vettem észre mintha érzelmeket kezdene táplálni irántam.

-És ez megijeszt ugye? – kérdezte Hans és mélyen Simon szemeibe nézett.

-Igen megijeszt. Látom, rajta hogy mit érez, és mi van, ha belém szeret. Nem akarom, hogy valami lelki sérülés érje és a másik, hogy te sem tudnád elfogadni, ha valami… – kezdte Simon ám be is fejezte.

Hans látta rajta hogy miért hagyta abba mire gyengéden átölelte legfiatalabb gyermekét és megszólalt:

-Figyelj rám gyermekem, nem fogok megharagudni érte. Az a lényeg hogy Chasey boldog legyen, és ezt mindannyian akarjuk. Szóval, ha megnyílik feléd és úgy látod, szeretne, valamit tedd meg. Csak boldog legyen. – Hans ránézett Rick-re és neki is szólt. - És ez neked is szól Rick te is legyél vele, ha úgy adja a helyzet. Számítok rátok. Ha nem kéne, most Egyiptomba mennem én lennék mellette. De ennek muszáj utána járnom.

-Sikerel fogsz járni Hans, tudom, te olyan, vagy aki eléri, amit akar. – lépet hozzá Rick. – Majdnem 200 éve ismerlek és ez alatt az idő alatt egyszer sem hazudtoltad meg magadat. – Hans-nak jól estek ezek a szavak és tudta gyermekei szeretik őt tiszta szívükből.

-Drága gyermekeim ti vagytok a legcsodálatosabbak. – és mindkettejüknek adott egy szenvedélyes csókot majd folytatta. – Mi lenne, ha ma éjjel felelevenítenénk a múltat. Vágyom rátok mindennél jobban. – Rick-nek és Simon-nak nem kellett kétszer mondani.

Bármit képesek lettek volna megtenni mesterükért, aki tudta is ezt.

De a fiúk nem vették észre, hogy Chasey az ajtórésen át leskelődik és hallgatózik, és amit halott rádöbbentette, hogy jótevői nem emberek.

Látott mindent, látta, ahogy lassan elfekszenek az ágyon, ami a szobában volt. Ahogy lassan megszabadulnak ruháiktól és gátlásaiktól. Ám a leg megdöbbentő csak ezután következett.

Látta, ahogy H.P. egy hirtelen mozdulattal az ölébe vonja Simont. Megvillantotta vörös szemeit miközben ajaki közül előbukkantak hegyes szemfogai. Ledöbbent mikor látta, hogy azok a fogak Simon torkába mélyednek, aki halkan megnyikkant.

A lány tudta mit jelent ez a jelenet. Hisz már sokat olvasott erről, de azt sosem gondolta volna, hogy tényleg léteznek ezek a különös lények. Vámpírok.

Ahogy ez a szó átfutott az agyán egy régi gyermekkori álom jutott eszébe, amiben szintén vámpírok voltak. Akkor azt hitte csak kitalálta az egészet ám az, amit ma este látott és halott rádöbbentette, hogy igaz minden, amit álmodott.   

Remegő testel visszaosont a szobájába majd lefeküdt az ágyra. Teljesen betakarózott és megpróbált elaludni.

De sokáig csak forgolódott végül sikerült neki.

Eközben a szobába a fiúk boldogan bújtak egymáshoz. H.P. gyengéden ölelte magához gyermekeit, akik szerelmesen és gyengéden simogatták és csókolták mesterüket.

Akkor úgy érezték teljes a nyugalom ám még nem is sejtették, hogy veszély közelebb van, mint hitték volna.