9.Rész: Vámpírok igen is léteznek

Reggel 7 órakor Rick vállalta Chasey ébresztését.Csendesen lépett be a lány szobájába majd odament az ágyhoz és ébresztgetni kezdte Chasey-t:

-Chasey. Chasey ébredj, reggel van.

-Kérek még 5 percet. – és hanyatt feküdt így Rick meglátta a lány arcát, ami ledöbbentette. A szemei karikásak voltak és sápadt is volt kicsit. Óvatosan megfogta a lány homlokát és érezte, hogy forró.

-Gyere kellj fel suliba kell menned.

-Nem akarok, hagyjatok. – és fejére húzta a takarót. Rick óvatosan megpróbálta levenni a lányról a takarót mire ő mérgesen rákiabált. – Hagyjál már békén a fenébe bele. Nem megyek sehova és menj ki a szobámból. Tünés! – kiáltotta mire Rick hátrább lépett majd csodálkozva elhagyta a szobát. A lépcső tetején belebotlott H.P.-be aki megkérdezte.

-Mi történt? Halottam Chasey-t kiabálni.

-Nem akar felkelni. Rám kiabált. De úgy látom, mintha beteg lenne. Sápadt az arca és a szemei is karikásak és a homloka is forró.

-Jól van. Menj, le majd én megpróbálom. – és ő lépett be a szobába és emelt hangon megszólalt.

-Chasey azonnal kellj fel ez nem játék. A suli vár téged. – erre a lány kitakarózott és felült majd megszólalt.

-Nem akarok menni, itt akarok maradni. Fogjátok már fel, hogy nincs kedvem menni. – és sírva fakadt. Térdét felhúzva zokogni kezdett mire H.P. lassan odalépett az ágyhoz és leült a lány mellé.

-Mi a baj kicsim? Mond, el hátha tudok segíteni.

-Miért hazudtok nekem? Miért nem mondjátok ki nyíltan mi a szitu. Láttam és nem akartam elhinni.

-Mit láttál?

-Titeket tegnap este a szobában. Ti nem vetettek észre, de amit csináltatok. Jó nem azt mondom, hogy undorító meg minden, de ha tényleg a lányotok vagyok, valljatok be mindent. Ígérem, nem fogok elszökni. – H.P. a lány fejébe nézett és mindent látott a tegnap estéről. Tudta a titkuknak vége. Kiderült minden.

 H.P. telepatikusan üzent a fiúknak, akik bejöttek a szobába. Ők is leültek az ágyra mire H.P. belekezdett:

-Mint láttad tegnap este mi nem vagyunk emberek.

-Vámpírok vagyunk. – szólt Rick.

-De ne félj mi nem fogunk téged bántani. – mondta Simon. A lány rájuk nézett és megszólalt.

-Szóval az az álom, amit gyerekkoromban láttam a vámpírokról nem kitalált volt?

-Nem az volt. - Mondta Rick. - Ahogy Simon elmesélte mit álmodtál rájöttünk, hogy egy nagyon gonosz és elvetemült vámpír akar téged megölni.

-De miért? Mit tettem vagy mondtam. – kérdezte a lány és odabújt H.P.-hez aki védelmezőn ölelte át és folytatta.

-Eddig még semmit nem tettél, de ő hisz egy régi mítoszban hogy egyszer jön valaki, aki a vízöntő jegyében született, de ő nem egy átlagos ember. Képességekkel van felruházva és olyan erővel mely képes kiirtani a vámpírokat. Eddig csak egyszer született egy ilyen ember 1000 évvel ezelőtt. És akkor majdnem a teljes vámpír állomány eltűnt a föld színéről. De voltak páran, akik megmenekültek. Tőlük származnak a mai is élő vámpírok. De a lényeg az a vámpír, aki téged megakar, ölni nem akarja, hogy eljöjjön még egyszer ez a korszak.

-Ő azt hiszi te vagy az, akiben újjászületett ez az ember. – mondta Simon.

-És az anyukám? Róla mit tudtok? – a fiúk egymásra néztek mire H.P. elmondta:

-Meghallt mikor te 2 hónapos voltál. Nem egy parkolóházban találtunk rád. Hanem édesanyád holteste mellett egy sötét utcában. Az életét adta érted, ha akkor nem érünk oda ma nem élnél.

-Ő volt az ugye? Akiről beszéltetek. Ő ölte meg ugye?

-Igen. – mondta ki H.P.

A lány ismét zokogni kezdett. H.P. simogatni kezdte a lány haját mire Chasey feltérdelt és megszólalt:

-Ez annyira furcsa és hihetetlen, én nem is tudom, mit tegyek vagy gondoljak. Össze vagyok zavarodva.

-Pihenjél és próbálj meg relaxálni. Ma kimentelek a suliból úgy is be kell mennem.

-Rendben. Köszi H.,P. – és egy puszit adott férfinek, aki megkérdezte:

-Nem félsz tőlünk? Most hogy tudod, mik vagyunk.

-Minek féljek, ti nem tudnátok bántani. Ti inkább megvédtek.

-Okos kislány vagy. Gyere reggelizni utána meg pihenjél. – és együtt mentek le az alsó szintre.

Chasey jóízűen látott neki a friss péksüteménynek és a csokis kakaónak ami az asztalon volt. Miközben evett H.P. a fiúkkal beszélgetett.

-Ok én most bemegyek, a suliba beszélek az osztályfőnökkel, Simon sikerült megrendelned a jegyet a mai gépre?

-Igen sikerült 1 órakor indul a reptérről.

-Remek. – a lány figyelte a férfit, ahogy sietve elrakja a tárcáját és a mobilját a zsebébe majd a kocsi kulcsot magához véve utoljára így szól. – Viseljétek gondját Chasey-nek amíg visszaérek és ígérem utána, ha kérdése van, még válaszolok. Rick kikísérsz?

-Persze. – és elhagyták a konyhát.

Simon odaült a lány mellé, aki épp akkor nyelte le az utolsó falat pogácsát majd megszólalt:

-Ez finom volt köszönöm.

-Egészségedre. Ha éhes vagy még van egy kis csokis croassant és fánk.

-Nem köszi, ez elég volt. Nem szeretek sokat enni reggelenként.

-Rendben. És sikerült kicsit megnyugodnod azért?

-Igen most már jobb. Most hogy tudom, az igazságot jobban érzem magam. És örülök is neki, mert így tudom, mire számíthatok. De ez nekem még annyira hihetetlen, hogy ti vámpírok vagytok.

-Pedig igaz. – ezt már Rick mondta, aki belépett a konyhába.

-De hogy vagytok képesek a fényben is mozogni? Én úgy tudom a vámpírok elégnek a napfényben.

-Igen a vámpírok többsége fél a naptól, de mi különlegesek vagyunk.

-Igen amit Hans-nak köszönhetünk. A gyermekei vagyunk, akik védik és óvják őt, ha úgy hozza a helyzet.

-De tegnap este láttam, ahogy belőled iszik Simon.

-Na igen legtöbbször belőlünk táplálkozik de néha a halandókat is elkapja de az ritka eset.

-Tehát ti tartjátok őt életben.

-Igen úgy is lehet mondani. – a lány hátradőlt és elgondolkodott.