11.Rész: A tanárnéni házhoz jön.

Olyan 12 körül H.P. látta hogy mennie kell a reptérre. Rick-et kérte, meg hogy vigye ki őt.

Amíg Simon a bőröndöket pakolta be a lány elköszönt tőle:

-Vigyáz magadra és sok sikert a kutatáshoz.

-Köszönöm Chasey. Kérlek, fogadj szót a srácoknak ők vigyázni fognak rád.

-Rendben szót fogok fogadni. – és átölelte a férfit, aki egy puszit adott a lány homlokára majd Simon-tól is elköszönt:

-Vigyáz rá rendben és magadra is.

-Ne félts, engem tudok magamra vigyázni.

-Ebben nem kételkedem. – és gyengéden megcsókolta.

Mikor beültek a kocsiba Chasey Simon mellé állt és integetett. Ahogy a kocsi elhagyta az udvart visszamentek a házba.

A lány bement a zeneszobába és leült a zongora elé és mikor Simon belépett megszólalt:

-Eljátszanád nekem azt a dalt, amit az előbb előadtál Rick-el? Annyira szép dal.

-Persze Chasey. – és leült a lány mellé, aki boldogan hallgatta a gyönyörű zongora szólót. Pár perc múlva Chasey megszólalt:

-Úgy irigyellek, hogy tudsz rajta játszani. Bárcsak nekem is menne.

-Hát egy pár billentyűt már ismersz.

-Igen de ilyen szépen sosem fogok tudni játszani mint te és Rick. És H.P. gyönyörűen játszik hegedűn. Tudod már arra is gondoltam, hogy ti amolyan zeneszerzők vagytok. Jól mondom?

-Nos igen azok vagyunk. Rick az valóban zeneszerző. Az volt a foglalkozása még halandó korában. Bécs-ben, Ausztriában ismerték a műveit. Mesélte is hogy egyszer a császári udvarba is meghívták ahol keringőket és táncdalokat játszott.

-A császár előtt játszott?

-Igen de ő többet tud erről mesélni majd kérdezd meg tőle biztosan szívesen mesél róla.

-Rendben. – Simon befejezte a dalt és ránézett a lányra aki megfogta a kezét és megszorította.

A férfi látta a lány gondolatait, halotta a szívét, ahogy egyre gyorsabban dobog a mellkasában miközben testét elöntötte a forróság. Tudta mit jelentenek ezek a jelek, eszébe jutott az, amit tegnap este H.P. mondott neki.

„Szóval, ha megnyílik feléd és úgy látod, szeretne, valamit tedd meg.”

Simon lassan megérintette a lány arcát, aki közeledni kezdett felé majd gyengéden megcsókolta őt. A férfit hirtelen érte ez a csók hisz már hosszú ideje nem érintkezet a szebbik nem képviselőjével.

Megijedt, hogy valami olyasmit tesz, amit a lány nem akar. Lassan eltolta magától a lányt, aki kíváncsian nézett rá:

-Valami baj van?

-Nem semmi baj nincsen, csak nem szeretném, ha rosszra gondolnál.

-Milyen rosszra gondolhatnák? Nem gondolok rosszra csak én is szeretném érezni, hogy valaki, szeret és törődik velem és az érzéseimmel. Nem tudom miért, de a legjobban te fogtál meg engem.

-Köszönöm hogy ezt gondolod Chasey és én is nagyon kedvellek de akármit is szeretnél azt egy halandó fiúval kell átélned. Én…egy…szörnyeteg vagyok emberi külsővel, és ha bele is megyek, nem garantálom, hogy nem sebezlek meg vagy akármi.

-Az engem nem érdekel, ha megsebzel, elviselem, csak kérlek, mutasd meg nekem milyen egy igazi férfi szerelme. A mai srácok csak arra mennek. Sokan próbáltak már megfektetni, de elküldtem őket. Hogy miért? Mert éreztem, hogy hamarosan úgy is jön valaki, aki méltó arra, hogy velem legyen.

-És én az vagyok?

-Igen mert tegnap mikor beszélgettünk ott a kertben rájöttem vonzódom hozzád és szeretnélek közelebbről is megismerni. – Simon felállt és a kezét nyújtotta a lánynak, aki megfogta majd ő is felállt.

-Rendben Chasey megmutatom, de lassan fogunk haladni. Lépésről lépésre.

-Benne vagyok. – a férfi bólintott majd a karjaiba kapta a lányt és átvitte a saját szobájába ahol lefektette az ágyra majd fölé kerülve ismét megcsókolta.

Ám a férfi nem tudta folytatni azt, amit elkezdett, mert kocsi hangjára lett figyelmes.

Felnézett mire Chasey megszólalt.

-Mi történt?

-Rick visszaért és nem jött egyedül.

-Kit hozott magával?

-Jenny. – erre Chasey elmosolyodott és felkelt a férfi mellől. Kiszaladt az előtérbe és nagyon megörült mikor meglátta legjobb barátnőjét.

-Jenny. – mondta boldogan.

-Chasey. – szólt a lány és átölelték egymást. – De jó hogy újra itt vagy. Ma hiányoltalak a suliból.

-Kicsit magam alatt voltam, de most már jól vagyok.

-Akkor jó. Láttam H.P.-t az osztfővel beszélni.

-Ja igen ma bent volt hogy beszéljen vele.

-Erről jut eszembe H.P. szólt hogy ma idejön az osztályfőnököd látogatóba. – mondta Rick. Chasey arcáról lefagyott a mosoly és megszólalt:

-De minek jön ide?

-Hogy megnézze, rendes helyen laksz e. Nem tudom, miért kell ez.

-Én se de most semmi humorom hozzá. – mondta ki a lány unottan.

-4 órára fog idejönni. Addig van 2 óra. Lányok, kérlek, viselkedjetek rendben.

-Rendben ha kellünk fent leszünk a szobámban. – szólt Chasey és felmentek.

Becsukták az ajtót majd Chasey bekapcsolt egy kis zenét és az ágyon ülve beszélgettek.

-Fogadjunk érted ment a suliba. – kezdte Chasey és Jenny-re nézett:

-Igen épp az utolsó óra vége előtt jött egy sms tőle hogy lent az udvaron várlak. Elvigyorodtam és mikor csengettek rohantam kifelé. És mikor megláttam, ahogy ott ál a 325-ös szénfekete BMW mellett nem érdekelt kik látnak vagy gondolnak a karjaiba ugrottam. Fantasztikus érzés volt. Úgy hiányzott már.

-Elhiszem, én meg lehet, elkövetem életem legnagyobb baklövését.

-Miféle baklövést.

-Simon.

-Mi van vele.

-Ma mielőtt jöttetek volna a karjaiban voltam és már majdnem azon voltunk.

-Wow szal akkor neked is felkeltette az érdeklődésedet ez a dolog.

-Igen de attól félek ha meg is történik bánni fogom.

-Ugyan miért?

-Mert hát ő mégis csak a mostoha apám „szeretője” ha fogalmazhatunk így.

-Nos igen lehet így fogalmazni. De ha engem kérdezel, nem veszítesz semmit. És tapasztalatod is lesz, mert hát Simon biztos sokat tud. És ha ő is akarta, ahogy a szavaidból kivettem akkor az már jó.

-Igen igazad van. – Chasey sóhajtott. – De akkor is tartok tőle kicsit.

-Ne féljél élvezni, fogod. – Jenny közelebb ült barátnőjéhez, aki tudta nagy fába vágta a fejszéjét.

Délután 4-kor megérkezett a tanárnő. Chasey és Jenny is lejöttek, hogy fogadják. A nő kicsit meglepődve nézett Rick-re és Simon-ra akik bevezették a társalgóba ahol a nő megszólalt.

-Nagyon szép a lakás. Otthonos.

-Köszönjük Frau Schmidt.

-Szóval Chasey, jól érzed itt magad,

-Igen tanárnő remekül Herr Geerdes és a barátai teljes szabadságot adnak nekem és segítenek, ha úgy hozza a helyzet.

-Ennek örülök. – szerencsére a tanár nem maradt sokáig így hamar lerendezték vele a dolgot majd útjára engedték.