16.Rész: Találkozás

Eközben Rick odaért a kikötőbe. Leparkolt egy régi téglaépület előtt. A bejárat felett egy nagy felírat díszelgett.

Beriasztotta a kocsit és odament a bejárathoz. Hallgatózni kezdett majd a belső hangokat hallva erőteljesen ráütött az ajtóra.

Pár perc múlva egy kis ablak nyílt meg és egy mérges tekintet nézett rá majd egy hang is párosult a tekintethez:

-Ki vagy és mit akarsz?

-Killer Steve-hez jöttem.

-Ki küldött?

-Hans-Peter Geerdes békebíró gyermeke vagyok, és sürgősen beszélnem kell Steve-el. Életbevágóan fontos.

-Nem ismerünk semmilyen békebírót és te haver egy idegen vagy. Húzz, innen nem érdekelsz. – és becsapódott a kis ablak.

Rick dühös lett és ismételten rácsapott az ajtóra, de ezúttal teljes erejéből. Az ajtó majdnem kiesett a helyéről úgy ütötte.

Mérges volt és ideges és ezt szóvá is tette:

-Vagy beengednek, vagy betöröm, az ajtót nem viccelek, nagyon is komoly vagyok! (I am serious bub! Open it! LOL XD) – miután abbahagyta a dörömbölést a kis ablak ismét kinyílt:

-Na idefigyel pancserkám ha nem takarodsz innen kimegyek és szétverlek. Neked itt nincs, helyed takarodj! – halotta a hangot.

-Igen akkor gyere, ki nem félek tőled pancser. – szólt vissza Rick mire a zár kattanása után az ajtó kinyílt és egy nagytermetű, csupa izom, 190 centi magas férfi lépett ki. Mikor meglátta Rick-et elmosolyodott majd röhögni kezdett. – Mi olyan vicces?

-Hát te. – és továbbröhögött. Rick elmosolyodott majd egy bal egyenest levágott a férfinek, aki betántorgott az épületbe ahol nekiesett a falnak majd ájultan terült el előtte. A pár ember, akik bent voltak csodálkozva néztek rá. Majd a bejárat felé, amin lassan belépett Rick és megszólalt.

-Na hol találom Steve-t?  - mindenki egy emberként a terem vége felé mutattak egy ajtóra. – Köszönöm. – szólt Rick és odasétált az ajtóhoz.

Megállt előtte és majd azon is dörömbölni kezdett.

Itt már egyből kinyílt az ajtó és egy vámpír nézett vele farkas szemet. Végignézte Rick-et és megszólalt:

-Mit akarsz?

-Killer Steve-hez jöttem. A mesterem szerint ő tud nekem segíteni.

-Ki a mestered?

-Hans-Peter Geerdes békebíró. – a vámpír elcsodálkozott majd engedelmesen félre állt és beinvitálta Rick-et majd becsukta az ajtót és folytatta.

-Várj itt szólok neki. – és átment egy másik helyiségbe. Rick körbenézett és a hely lepukkantsága ledöbbentette. Ő mindig is kulturált helyeket kedvelte, de ez nem volt az ínyére. Látott pár fotelt, de éles látásának köszönhetően eldöntötte, hogy, inkább áll.

Mikor felnézett meglátta a vámpírt, aki beengedte őt mellette pedig egy vele egy magas arany láncokkal telerakott másik vámpírt is, aki nem volt más, mint maga Steve.

Rick odalépett hozzá és megszólalt:

-Killer Steve?

-Igen én vagyok. Az emberem azt mondja beszélni, akarsz velem.

-Igen de nem csak én hanem a mesterem is.

-Aki az egyik legnagyobb békebíró.

-Pontosan várja a hívásodat. – Rick előkapta a mobilját, ami a legújabb Black Berry volt. Érintőképernyős full extrás készülék. Tárcsázta H.P. számát majd átadta Steve-nek aki félrehúzódott.

Pár perc múlva meghallotta a beszélgetést:

-Itt Steve beszél.

-Végre már vártam a hívásodat.

-Értem. A gyermeked szerint a segítségemet kéred Hans.

-Igen a nevelt lányom és a gyermekem Simon eltűnt. Lawerence rabolta el őket. Nem tudom hol tarja fogva őket. Eszembe jutott te talán tudod, hol lehetnek. Ha jól emlékszem te nagyon jártas vagy ilyen ügyekben.

-Ez igaz. És tudom ki az a Lawerence. Egy beképzelt hülye aki mindig a világot akarta megszerezni és uralkodni. És ezért bármire képes. De mióta van neked nevelt lányod. Úgy tudom, a törvények tiltják a halandók pátyolgatását.

-Elfelejtetted hogy én más vagyok? Nekem bármi lehetséges, de hagyjuk ezt most. Ha segítesz megtalálni őket, letudod a tartozásodat felém. Annak idején fűt fát ígértél nekem.

-Hogy te milyen dörzsölt vagy Hans. Tudod, mikor kell lépni.

-Ez igaz. Szóval akkor segítesz? – Steve nagy levegőt vett majd folytatta.

-Igen segítek, de jelenleg nem vagyok eleresztve. Talán egy kisseb összeggel ki tudnál segíteni. A csoportom szegény és jól jönne egy kis extra bevétel.

-Nem is tudom. Beszélhetünk róla, de ne számíts nagy összegre. 100 ezer eurót adok a felét most a felét később.

-Rendben elfogadom. Segítek őket megtalálni.

-Kitűnő akkor ezt megbeszéltük. Kérlek, add át Rick-nek a telefont. – Steve átadta mire Rick beleszólt:

-Remek vagy Hans.

-Köszönöm Rick. Na, akkor Steve segíteni fog neked. Az összeg felét utald át neki most rendben. Én is hamarosan visszatérek Hamburgba. Holnap este már ott leszek. Majd kapcsolatba lépek veled a szokott módon.

-Rendben és siess nincs sok időnk.

-Sietek nyugi. Akkor majd beszélünk. Szia Rick.

-Szia Hans. – és mosolyogva bontotta a hívást. Majd a telefonon keresztül belépett az egyik bank oldalára. Steve kíváncsian nézte Rick-et aki megkérdezte:

-Mi a bankszámlátok száma?

-Készpénz jobb lenne. – Rick döbbenten nézett Steve-re és kijelentette.

-Sajnálom mi elektronikusan intézzük ezt. – Steve elővett egy papírt, amit átadott Rick-nek aki pár perc alatt átutalta az ígért összeget. – Ok átküldve most pedig mond el. Hol lehet Lawerence?

-Rendben de előtte kérlek fogadj el tőlem egy italt. – és intett Rick-nek aki követte őt. Végigmentek egy folyosón majd Steve megállt egy ajtó előtt és szélesre tárta. Rick mikor meglátta a szobát elcsodálkozott.

Hat fiatal 25 év körüli halandót látott meg. Két lányt és négy fiút. Akik mikor meglátták kik lépnek be egy emberként hajtottak fejet. – Ők az én szépségeim. Feltétel nélkül megtesznek bármit. Szeretném az egyiküket megosztani veled. Ha nincs ellenvetésed.

-Hogyan is lenne. Egy ilyen kérést vétek lenne elutasítani. – mondta Rick és megvillantotta vörös szemeit.

-Válasz. – Rick elmosolyodott és odalépett az egyik fiúhoz, gyengéden megfogta az állát és arcát az övével szembe fordította. – Remek ízlésed van. Ő itt Antonio egy brazil bevándorló család legkisebb fia.

-Szóval brazil? Tökéletes. – és megsimogatta a fiú arcát, aki szó nélkül ölelte át Rick testét miközben a füléhez hajolt és ezt súgta:

-A magáé vagyok. Tegye meg. – és Rick-nek nem kellett kétszer mondani. Végzetes ölelésbe fogta át a fiú testét majd fogait a torkába mélyesztette. A fiú felnyögött ám nem ellenkezett. Hagyta, hogy az idegen, akit eddig sosem látott rajta keresztül csillapítsa mohó éhségét.

Rick felmordult mikor elhúzódott a fiútól, akit Steve vett át tőle.

Miután Steve is ivott belőle átmentek egy másik szobába ahol megbeszélték mi lesz este.

Eközben Lawerence búvóhelyén is történtek dolgok.