19.Rész: A végső leszámolás

Eközben H.P. gépe sikeresen landolt a Hamburgi reptéren.

A férfi alig várt,a hogy leszálljon és kapcsolatban lépjen Rick-el. Ahogy kiért a reptér várójába elővette a telefonját és tárcsázni kezdte Rick számát, ám aki felvette nem Rick volt.

-Rick ott vagy én vagyok az Hans.

-No lám csak a békebíró. Milyen kedves hogy megkeres.

-Lawerence hol van Rick és mit csináltál a gyermekeimmel?

-Eddig még semmit.

-És Chasey?

-Nyugi ő is itt van, de félek, már nem sokáig fogja élvezni az életet ugyan is hamarosan kivágom a szívét és elégetem. Nem fogom hagyni, hogy a vámpírok gyilkosa, visszatérjen.

-Becsapod magad Lawerence. A gyilkos sosem fog visszatérni. Nincs rá bizonyíték, hogy megtörténne.

-Kik mondták ezt neked mi? Az a sok begyöpösödött őrült öreg vámpír? Tévednek, mert igen is vissza tud térni, de én azt nem, fogom hagyni. Egyszer és mindenkorra megszabadítom fajtánkat ettől a gyilkostól. – és megszakadt a vonal.

H.P. idegesen tette zsebre a telefont majd elsietett egy csomagmegőrzőhöz ahová betette a csomagjait majd kiszaladt az épületből és fogott egy taxit. Egyenese Steve klubjához vitette magát.

Mikor kiszállt besietett az épületbe. Körbenézett majd meglátott egy ajtó és odament. Mikor kinyitotta megérezte a hely másságát és magabiztosan ment le a lépcsőn. Mikor leért körbenézett és meglátott egy másik vámpírt. Odament hozzá és a gallérjánál fogva idegesen megkérdezte.

-Hol van Steve?

-Ott bent. – mutatott egy ajtóra.

H.P. elengedte a vámpírt és belépett. Egyből meglátta Steve-t, aki ledöbbent mikor meglátta ki a látogatója.

-Hans.

-Steve azonnal mond, el hol vannak a gyermekeim és Chasey.

-A központi temetőben, az északi parcellában. A gyermeked Rick nem vért meg engem egyedül ment le.

-Egyedül,

-Igen mondtam neki hogy örültség, de nagyon magabiztosnak tűnt a telefonban.

-Ez jellemző rá néha megy a saját feje után.

-Nézd én segítettem volna, de tudod, nem vagyok fénybejáró, mint ti.

-Tudom amit eddig tettél az is nagy segítség. Figyelj, tudnál adni egy kocsit?

-Persze. – és H.P. 5 perc múlva egy C osztályú Mercedes-ben repesztette Hamburg útjain, hogy minél előbb elérjen a temetőhöz.

Mikor odaért a nap már majdnem lebukott a horizont mögött. Sietve leparkolt a közeli áruház parkolójában ahol meglátta Rick BMW-ét.

Miután végignézte rohanni kezdett a temető felé, de mikor odaért a kapuhoz egy biztonsági őr állította meg:

-Sajnálom a temető lassan bezár.

-Ne már nekem azonnal be kell jutnom.

-Sajnálom uram jöjjön vissza holnap reggel 8-kor.

-Nézze ha nem jutok be emberek fognak meghalni.

-Elnézést uram, de itt már csak halott emberek vannak. – H.P. dühösen elkapta a biztonsági gallérját és az agyába nézett majd ezt mondta:

-Maga most szépen beenged és elfelejti, hogy valaha is látott. – a férfi bólintott mire H.P. elengedte őt. A biztonsági ember félre állt így utat adott neki hogy bemenjen.

A vámpír rohanni kezdett az északi parcella felé miközben felhívta Steve-et, aki útbaigazította. Mikor odaért a kriptához elővette a kardot, amit a magiszterek adtak neki és belépett. Nem volt halk, mert tudatni akarta, hogy itt van.

Lesietett a lépcsőn és egyből egy vámpírba botlott, akit egy hirtelen kardcsapással kettévágott majd tovább ment miközben telepatikusan felvette a kapcsolatot gyermekeivel.

Rick és Simon nagyon örültek mesterüknek és mondták merre menjen. De mikor elért egy folyosóra négyen állták útját és Lawerence egyik embere lépett eléjük.

-Te mit keresel itt?

-Jöttem kiszabadítani a gyermekeimet és a lányomat.

-Ahhoz előbb velünk kell kiállnod. Kapjátok el. – H.P. előhívta vámpír énjét és harcba szállt a vámpírokkal, akik nem menekültek haragja elől és fejüket elvesztve holtan terültek el a padlón.

Lawerence embere azonban elmenekült, hogy riassza főnökét, hogy a békebíró itt van.

Lawerence besietett a terembe ahol Chasey már magánál volt miközben Rick és Simon próbáltak lelket önteni a lányba.

-Nyugodj meg Chasey H.P. itt van és ki fog szabadítani.

-Nem igaz H.P. meghalt.

-Nem hallt meg él és.. – de befejezni már nem tudta, mert Lawerence lépett be.

-Piszok nagy szerencséd van kis szuka. A békebíró valóban itt van, de nem hagyom, hogy legyőzzön engem. Engem, a nagy mágust aki… de Lawerence elharapta a mondatot mikor hallja, hogy a terem ajtaja tokostól kidől a helyéről és feltűnik H.P. kezében az egyik vámpír fejével.

-Békebíró.

-Igen én vagyok és azért jöttem, hogy szétrúgjam a seggedet Lawerence. Túl sokat ártottál már a földnek és az emberiségnek. A magiszterek a Holtak városából azt üzenik, hogy ideje kifulladnod. – Rick, Simon és Chasey döbbenten figyelték, ahogy H.P. lassan odamegy hozzájuk és egyesével kiszabadítja őket.

Rick és Simon odaálltak mellé miközben mesterük kiszabadította Chasey-t aki zokogva bújt hozzá.

-Végre H.P. azt hittem meghaltál.

-Amint látod élek és ennek örülök.

-Igen örülök neki. De ez az alak ez a hadd ne mondjam ki micsoda bántott és fenyegetett.

-Nyugodj meg egy életre elintézzük. Gyermekeim gyertek, szabadítsuk meg a világot egy elvetemült alaktól. – és nekiestek.

De Lawerence is hívott pár embert.

Chasey az egyik sarokba húzódva figyelte az eseményeket, amik véresek voltak. A gonosz vámpírok egymás után hullottak el.

A lány csodálattal figyelte H.P. – t és a gyermekeit, akik magabiztosan verték le a bandát.

Majd mikor már csak Lawerence maradt nekilökték a falnak, aki erre megszólalt:

-Sosem halok meg egyszer úgy is visszatérek.

-Azt kötve hiszem. – mondta H.P. és felmelte a kardját. – Tudod, honnan van ez a kard?

-Honnan? – kérdezte gúnyosan Lawerence.

-Ez a kard az első fényben járó vámpír kardjából készült. Aki lemészárolta a gyilkost. Állítólag ha egy idős vámpírnak ezzel vágják, ki a szívét örökre eltűnik, se híre se hamva nem marad.

-Majd én megteszem. – hallották meg Chasey hangját. – Úgy is jövök neki jó sokkal is.

-Biztos vagy benne hogy megtudod, tenni?

-Persze H.P. ne félts engem. - és odahajolt H.P. – hez és szenvedélyesen megcsókolta miközben elvette tőle a kardot. – Szabad?

-Hát persze. – és arrébb állt miközben Rick és Simon lefogták Lawerence kezeit miközben H.P. a nyakánál fogva tartotta meg.

Chasey odalépett elé és megszólalt.

-Menj a pokolba te rohadék. – és a kardot belevágta Lawerence testébe majd elkezdte forgatni így sikeresen körbevágva a szívet. – Ezt az anyámért kapod, akit megöltél.

Lawerence ordított, ahogy tudott, de a lány nem kegyelmezett meg neki.

A fiúk megdöbbentek, de értették a lány viselkedését. Hisz sok rossz érte és mind Lawerence miatt.

Chasey mikor kihúzta a kardot Lawerence már nem élt, teste lassan porladt el majd semmivé foszlott.

A lány letérdelt miközben ezt mondta:

-Vége van ugye?

-Igen Chasey vége. – mondta H.P. és leguggolt a lány mellé, aki folytatta:

-Azt hittem sosem látlak többé. Mikor azt mondták, hogy meghaltál rájöttem fontos vagy nekem, ahogy a fiúk is, de te vagy a legfontosabb.

-Te is fontos vagy nekem Chasey. De most már nyugodj, meg minden rendben van. Most már minden a legnagyobb rendben lesz.

-Igen. – és ismét átölelte a férfit majd a Rick-ék felé fordult:

-Köszönöm fiúk hogy mellettem voltatok. Hálás vagyok nektek.

-Ez a dolgunk Chasey hogy téged megvédjünk a tőlük telhető legjobb módon. – kezdte Simon.

-Pontosan Chasey ez a dolgunk, hogy megvédjünk téged. – a lány elérzékenyült és folytatta.

-Köszönöm. De most menjünk, haza kezd elegem lenni ebből a helyből. - miután sikeresen megtalálták a lány táskáját és iratait elhagyták a földalatti folyosókat.

Az utcára kiérve elsiettek Rick kocsijához. Pár perc múlva már az útban voltak hazafelé.

Chasey boldogan lépett be a lakásba majd egyenesen a felső szintre ment és birtokba vette a fürdőszobát.

Eközben a fiúk a könyvtárszobában ültek és beszélgettek.

-Végre vége van.

-Igen most már nem fog történni semmit.

-Minden visszatér a régi kerékvágásba. – egyesével ők is lezuhanyoztak majd mikor végeztek és Chasey csatlakozott hozzájuk mindent tisztáztak.

Másnap Chasey ott folytatta az életét ahol abbahagyta.

Az iskolában minden rendben volt és a vizsgáit is sikeresen letette. Aztán májusban megkapta az érettségi bizonyítványát, ami színjeles lett. A fiúk jelen voltak a lány bizonyítvány osztásán, amit a gimi udvarán tartottak meg. Miután minden végzős sikeresen megkapta Chasey odaszaladt H.P.-ékhez és megszólalt.

-Végre leérettségiztem. Remélem, az egyetemre is felvesznek.

-Biztosan ilyen eredményekkel nem utasíthatnak vissza.

-Legyen igazad H.P. – és átölelte a férfit.

A lány 1 hét múlva elküldte jelentkezését az egyetemre ahonnan másfél hónap múlva kapott választ.

Rick vette át aznap a postát és bement a lányhoz és megszólalt.

-Megjött a válasz az egyetemről. – Chasey idegesen fel alá kezdett járkálni és megszólalt.

-Bontsad ki te én nem merem.

-Rendben. – és Rick minden szó nélkül feltépte a borítékot és hangosan olvasni kezdte:

Kedves Chasey Juliette Geerdes!

Örömmel fogadtuk jelentkezését egyetemünkre. Eredményei és átlaga alapján iskolánk tanácsa úgy határozott, hogy felveszi önt diákjaink közé.

Hamarosan elküldünk önnek egy részletes tájékoztatót a könyvek kiadásáról és időpontjáról és a jövőben tájékoztatni fogjuk mindenről.

Üdvözlettel Heinz Bernardt Egyetem Hamburg.  

Chasey sikítva ugrott Rick karjaiba majd elvéve tőle a papírt leszaladt az alsó szintre. H.P. és Simon boldogan fogadták a hírt és gratuláltak a lánynak, aki nagyon boldog volt.

Chasey boldogan kezdte meg az egyetemet szeptemberben és remélte, hogy itt is akárcsak a gimiben tökéletesen fog teljesíteni.

A fiúk biztosították róla, hogy mindenben segíteni fogják, és ha bármire szüksége van, szóljon nyugodtan.

VÉGE