4.

2012. Június 13.

Apa és fia találkoznak.

Akkor este nagyon meleg volt, az éves meleg rekord is megdőlt, amit az emberek nehezen viseltek.

H.P. fekete farmerben, sötétkék izompólóban és fekete sportcipőben mászkált a városban és egy hirtelen ötlettől vezérelve a kikötő felé vette az útját ahol meglátott valakit.

Még messze volt tőle de már könnyen kivette az alakját, ami olyan volt akár egy kis növésű emberke.

Odalopózott hozzá, és figyelni kezdte és ledöbbent.

Az illető egy 6 év körüli gyermek volt. Hosszú tejszőke haja volt, vékony ám szívós kis teste. A pólója és a kis nadrágja több helyen szakadt volt.

A férfi végignézte, ahogy a kisfiú ügyesen és gyorsan szabadít meg egy kóbor kutyát a vérétől, majd elrejtette a tetemet és felállt.

H.P. ledöbbent mikor meglátta a fiú arcát, olyan volt mintha önmaga kicsi mását látta volna. Tudta ez a gyermek csak is a fia lehet, akit már oly régóta keres.

Előbújt rejtekéből mire a fiú észrevette és félősen lekuporodott a hatalmas szemét tároló mellé.

-Kérlek ne félj. Nem foglak bántani.

-Látott ugye? Látta mit tettem?

-Igen láttam de, ne félj én nem foglak megbüntetni. Gyere, elő kérlek. – szólt H.P. kedves hangon és leguggolt. A fiú lassan lépett ki a kuka takarásából és elindult a férfi felé, aki folytatta. – Tudom mi vagy. Tudom, miért viselkedsz, így és én segíthetek, hogy megértsél mindent, csak arra kérlek, bízz bennem.

-Miért bíznák a bácsiban? – kérdezte a fiú és 1 méterre megállt a férfi előtt, ki kimondta:

-Mert az apád vagyok. Téged kereslek már évek óta de, mindig falakba ütköztem. Mikor anyád elmondta, hogy életben vagy feltett szándékom lett hogy megkereslek és segítek neked….Axel. – a fiú döbbenten nézett a férfire mikor meghallotta a nevét, majd folytatta:

-Tényleg maga az apukám?

-Igen én vagyok. Nézd, hogy hasonlítunk egymásra. Az én vérem vagy és szeretném, ha velem lennél. – a fiú ekkor már bátran lépett a férfihez, aki magához szorította a csöpp kis gyermek testet, miközben ezt mondta. – Édes fiam.

-Apa. – mondta ki a fiú és átfogta a férfi nyakát.

Percegik voltak így mikor egy idegen hang ezt kiállta feléjük:

-Hé maga ott, engedje el azt a gyermeket! – a hangra Axel megrezzent, amit H.P. nem értett ezért felállt és a fiút maga mögé tolta.

Előre nézett és egy 35 év körüli borostás, félig kopasz, férfit látott, meg aki sietősen ment feléjük miközben tovább beszélt. – Ha nem engedi el azt a gyermeket, hívom a rendőrséget.

-Ki maga?

-Semmi köze hozzá ő hozzám tartozik, és ha most… - de folytatni már nem tudta, mert H.P. dühösen elkapta a férfi nyakát és a levegőbe emelte.

-Ki ez az ember fiam. – szólt Axel-hez aki elmondta:

-Ő csak egy ember, aki mindig arra kért, hogy másoktól lopjak de én nem akartam ezt és ő megbüntetett. – mondta a fiú vékony gyermeki hangján.

-Ez nagy hiba volt uram. – szólt H.P. a férfinek és előhívta vámpír énjét és a férfi torkába harapott.

Axel ijedten de egyben csodálattal is figyelte apukáját, aki nem rejtette el a képességét. A fiú látta mit tesz és rájött, hogy ő az az ember, akire várt, aki mellett megtalálhatja önmagát.

Figyelte, ahogy apukája elhúzódik a testtől, amiben már nem volt élet. Látta hogy a test élettelenül terül el a földön.

H.P. lenézett a fiára majd felkapta. A fiú megérintette apja arcát és megszólalt.

-Én is leszek majd olyan erős, mint te?

-Igen erős leszel és ügyes.

-Akkor mostantól veled fogok élni?

-Ha szeretnél?

-Igen. – mondta a fiú boldogan.

-Gyere menjünk haza és otthon mindent megbeszélünk. – a fiú bólintott és átfogta apja nyakát miközben fejét a vállára. hajtotta.

H.P. lassan indult el és ment hazafelé és remélte fiának tetszeni fog a háza.