6.

Móka és hivatal a belvárosban.

Másnap reggel Axel 7 órakor kelt fel. Mikor kinyitotta a szemét elcsodálkozott. Egy nagy szobában volt, a falakon autókat mintázó világoskék tapéta volt.

A bútorok színe sötétkék volt az ágyneműje is autókat ábrázolt.

Feltérdelt és alaposabban körbenézett. Az egyik sarokban egy hatalmas láda volt színültig plüss figurákkal és egyéb ritkaságokkal. A másik oldalon egy szépen berendezett kis íróasztal volt kislámpával.

A bútorok polcait mesekönyvek borították be.

Boldogan kelt fel az ágyból és odament a polchoz és végignézte a könyveket.

Le is kapott egyet és rohant ki a szobából miközben az apját hívta.

-Apa! Apa hol vagy!?

-Lent vagyok a konyhában! – halotta apja mély hangját.

Lesietett az emeletről és hang irányába futott, ami egy nagy modern konyhába vezetett.

Mikor meglátta apját mosolyogva ment oda hozzá és izgatottan szólalt meg:

-Nézd mit találtam egy képes könyv és a szoba ahol felkeltem…

-Az a te szobád fiam, neked rendeztem be. Tetszik?

-Igen nagyon tetszik köszönöm.

-Ennek örülök, gyere, egyél egy szendvicset reggelire, aztán megyünk be a városban, van pár hivatalos ügy, amit el kell intéznünk neked és be is, kell, hogy írassalak az iskolába.

-Iskola?

-Igen ahol megtanítanak írni és olvasni.

-De én már tudok írni és olvasni. – mondta Axel és kinyitotta a könyvet és akadozva ugyan de, elkezdte olvasni a mesét.

H.P. csodálkozva hallgatta, majd megkérdezte:

-Hol vagy kitől tanultál olvasni?

-Egy kedves idős bácsitól, aki egyszer figyelt rám. Ő tanított meg számolni is igaz csak az alapokat de már megy valamennyire. – H.P.-nek összeszorult a szíve hogy nem ő taníthatta meg erre a fiát.

Abban a pillanatban legszívesebben elsüllyedt volna, utálta magát, amiért nem találta meg hamarabb a fiát.

Axel észrevette apja szomorú arcát és megkérdezte. – Valami baj van apa?

-Csak az hogy én ebből kimaradtam és utálom magamat érte. Nagyon szégyellem magam, amiért nem előbb találtalak meg.

-Apa kérlek, ne utáld magad, megmondtad, hogy te megtettél mindent, hogy megtalálj, és én hiszek neked. – a fiú letette a könyvet és átölelte apját, aki szorosan tartotta őt.

-Köszönöm fiam hogy a történtek után még tudsz engem szeretni.

-Persze hogy tudlak hisz az apukám vagy. – H.P. elmosolyodott és elhúzódott Axel-től majd folytatta:

-Na egyél, és utána megyünk rendben ma sok dolgunk lesz. – Axel sietve ette meg a finom szendvicset, majd összekészülődtek, és fél kilenckor elhagyták a lakást.

H.P. bevezette a fiút a garázsba ahol egy gyönyörű metál zöld, nyitott tetős Jaguár parkolt mellette egy világoskék Mercedes cabrio.

A fiú elcsodálkozott és megszólalt.

-Hú apa ez a kettő a tied?

-Igen. Tetszik?

-Az nem kifejezés. – és izgatottan mászott be a Mercedes hátsó ülésre ahol leült a gyermekek számára kialakított ülésmagasítóra. H.P. sietve becsatolta a fiút majd ő is beült a volánhoz.

A fiú izgatottan figyelte a motor hangját, figyelte apját, aki egy kis távirányítóval kinyitotta a nagy kaput és lassan kihajtott az útra. A kapu magától csukódott be mire H.P. kiszállt és odalépett a kapuhoz. Axel látta hogy egy panelen lenyom pár gombot majd sietve, visszaül. – Mit tettél?

- Beriasztottam a házat.

-A betörők ellen?

-Igen. Na fiam kapaszkodj ezt élvezni, fogod. – és lassan elindult vele.

Axel nagy mosollyal az arcán élvezte az utat, ám H.P. az egyik utcában félre állt és megkérdezte:

-Ne nyissam fel a tetőt fiam?

-Nem kell apa jó így nekem. Így legalább mindent látok. – H.P. bólintott és tovább ment.

Axel egész úton nézelődött minden épületet és helyszínt másként látott, mint azelőtt. Mikor pirosat kaptak a fiú izgatottan, nézte az embereket, akik gyalogosan siettek a dolgukra.

H.P. néha a visszapillantóban figyelte fiát és látta mennyire boldog.

20 perc múlva elértek egy barna téglából épült hatalmas sok ablakkal ellátott épülethez. H.P. beállt a parkolóba.

-Thomas Stein Álltalános Iskola. – olvasta a kapu felett a szöveget Axel. – Ide fogok járni apa?

-Igen ide. – a fiú kicsatolta magát majd átmászott az ülésen és kinyitotta az ajtót. Mikor kiszállt becsukta az ajtót és előre lépett.

Figyelte apját, aki szintén kiszállt és beriasztotta a kocsit majd megfogva a kezét bementek a nagy kapun majd be az iskolába.

A folyosók kihaltak voltak, a lenti termek ajtaja nyitva voltak. H.P. körbenézett és meglátott egy férfit, odasietett hozzá és megkérdezte:

-Jó napot.

-Üdvözlöm segíthetek?

-Igen az igazgatót keresem vagy valakit, aki tud nekem segíteni.

-Csak a titkárnő van bent az igazgató holnap lesz. De milyen ügyben keresik őt?

-A fiamat szeretném beíratni, igen tudom, eléggé elkéstem vele de, tudja eddig Skóciában éltünk és csak 1 hónapja érkeztünk vissza Németországba. – Axel látta az apján hogy nagyon folyékonyan tud hazudni. Az őr egyből elhitte, amit mondott neki.

Axel –t persze jobban érdekelték a termek, amik hívogatóan hatottak rá.

Óvatosan elengedte apja kezét és besétált az egyik terembe és elcsodálkozott.

A padok tetején pihentek a székek arra várva, hogy a tanulók elfoglalják őket.

A hatalmas tábla a terem szélén üresen állt.

A fiú odament az egyik padhoz és levette a széket majd beült a padba.

Kicsi kezeivel végigsimogatta a pad tetejét és elképzelte, hogy terem tele van vele, egykorú gyerekekkel, a tanár a tábla előtt áll és egy feladatot magyaráz.

Axel teljesen valóságosnak látta ezt a jelenetet és már alig várta, hogy ide jöhessen tanulni. Hisz a világ tele van érdekes és izgalmas dolgokkal.

Mosolyogva becsukta a szemét és tovább álmodozott mikor az apja hangja, rázza őt vissza.

-Fiam. Axel itt vagy? – a fiú kinyitotta a szemét és meglátta apját, aki ott állt a pad mellett és őt szólongatta. – Kicsim jól vagy?

-Igen remekül. Alig várom, hogy ide jöhessek.

-Úgy lesz fiam, úgy lesz de, holnap vissza kell jönnünk ugyan is az igazgató csak akkor lesz bent.

-De jó akkor holnap még eljövünk?

-Igen de most gyere, menjünk, még van egy-két dolog, amit el kell intéznünk. – a fiú kijött a pad mögül és visszatette a széket a pad tetejére, majd megfogta apja kezét és kisétáltak az épületből.

Beültek a kocsiba és a másik irányba indultak el.

A polgármesteri hivatalban szerencsésen elintéztek mindent. Így sikerült Axel-nek születési bizonyítványt kapnia, lakcím kártyát és persze felvehette az apja nevét.

Igaz egész délelőtt ott voltak de megérte, mire a toronyóra 11-re ért ők már elégedetten ültek az egyik cukrászda előtt lévő asztalnál. Axel egy hatalmas fagylalt kelyhet próbált meg belapátolni, amit apja mosolyogva nézett.

Megsimogatta a fiú fejét, aki ránézett és megszólalt:

-Ez olyan finom.

-Örülök hogy ízlik egyél csak utána meg megyünk haza.

-Ne menjünk, maradjunk még. – mondta a fiú és megette a fagyi maradékát majd hátradőlt és folytatta. – Olyan jó itt lenni.

-Rendben. – a fiú körbenézett de közben egyfolytában a haját piszkálta majd mérgesen megszólalt:

-Ez így nem jó.

-Mi nem jó?

-A hajam. – H.P. látta hogy a fiú haja tényleg nagy ezért sietve fizettek és megkeresték a legközelebbi fodrászatot és bementek.

A fodrász egy fiatal nő volt, aki igen csak lehidalt mikor meglátta H.P.-t. A férfi megjelenése nagyon megfogta. Letette a kezében lévő ollót és odalépett.

-Jó napot segíthetek?

-Igen a fiamnak kéne egy hajvágás. – mondta a férfi és maga elé tolta a fiát:

-Csókolom. – köszönt a fiú kedvesen.

-Szia. Gyere velem és levágom a hajadat. – a fiú engedelmesen ment a nővel, aki felültette az egyik székre és megszólalt. – És milyenek szeretnéd.

-Mint az apukámnak van olyan rövidre.

-Fiam az, neked túl rövid. – szólt H.P. a háttérből.

-Nem baj nekem akkor is olyan kell. – a nő ránézett az apára, aki bólintott.

A nő visszafordult és elkezdte.

Mikor végzett Axel elcsodálkozva nézte magát a tükörben. Nagyon tetszett neki és ezt meg is jegyezte.

-Hu ez nagyon jó lett. Köszönöm.

-Örülök hogy tetszik. – a nő lesöpörte a fiú hajának maradékát a köpenyről majd folytatta. – Na készen is vagy. – Axel kiszállt a székből és odament apjához:

-Apa köszi.

-Szívesen fiam. Akkor mennyivel tartozunk.

-15 euro és tessék egy kis ajándék a fiatalúrnak. – mondta a nő és egy nyalókát adott át Axel-nek aki, megköszönte:

-Köszönöm szépen. – Axel nagyon boldog volt és örült hogy a haja már nem zavarja.

Mikor kiléptek az üzletből a fiú sóhajtott és megszólalt:

-Apa nagyon meleg van.

-Tudom fiam. Gyere menjünk haza ez az idő nem éppen alkalmas arra hogy a szabadon legyél.

-De miért?

-Lehet életben maradunk a napon de, a túl magas hőmérséklet árthat nekünk, legyengít minket.

-Akkor ezért érzem magam fáradtnak?

-Igen gyere. – és elmentek a kocsihoz ám H.P. mérgesen dobbantott mikor egy cédulát látott meg a kocsi szélvédőjén. – A fene enné meg.

-Mi történt?

- Megbüntettek. Jól van, majd holnap elintézem, most menjünk.

5 perc múlva már hazafelé robogtak. Axel már az első pár perc után el is aludt a hátsó ülésen.

H.P. a karjaiban vitte be házba és fektette le az ágyra, elhúzta a sötétítő függönyt majd csendesen kiment.

Félig behajtotta az ajtót és bement a sajátjába, összeszedett pár ruhát és bement a fürdőbe.

A langyos zuhany felélénkítette és erőt adott neki.

20 perc múlva felfrissülten és illatosan lépett ment vissza szobájába. Sietve felöltözött majd lement a könyvtár szobába ahol kezébe vette kedvenc könyvét, amit már rég szeretett volna végig olvasni.

De fél füllel a fia szuszogását hallgatta és remélte este minden jól fog működni.