9.

Együtt a klubban.

H.P. egész délután telefonálgatott és intézkedett, hogy az esti bulira minden rendben legyen.

Axel az apja hangjára ébredt fel és kíváncsian ment le az emeletről és figyelte apját, aki magabiztosan magyarázott a telefonba:

-Értem Josh de ezt intézd el mindenképp. Azt akarom, hogy minden rendben legyen, mire odaérünk, és a másik a saját gitáromon fogok játszani. Nem azt a szart amit múltkor odahoztál nem állt kézre. Jó ok akkor, amit megbeszéltünk. – és letette a telefont.

Axel beljebb lépett és megszólalt.

-Apa minden rendben van? – a férfi ránézett és odament hozzá.

-Persze kicsim csak vannak emberek, akik nem akarják megérteni, hogy mit akarok.

-Akkor ma este buli lesz? – kérdezte a fiú.

-Igen az lesz de, előtte elmegyünk inni, mert ki tudja, mikor szabadulunk onnan. – a fiú bólintott és megszólalt.

-Segítesz felöltözni?

-Persze. – és felsiettek a fiú szobájába ahol rengeteg ruha volt.

15 perc múlva Axel mosolyogva figyelte önmagát a szekrényre szerel egész alakos tükörben.

A sötétkék farmer jól állt rajta a kis világoskék póló tökéletesen passzolt a nadrághoz. Majd felkerült rá egy vékony mellény. Majd következett a barna színű sportcipő.

Mikor végeztek a fiú boldogan ölelte át apját:

-Köszi apa.

-Szívesen fiam. – és lementek az emeletről. Szerencsére H.P. már fel volt öltözve és remekül nézett ki. A szürkéskék farmer remekül passzolt a fehér inghez, aminek a felső 2 gombja nem volt begombolva. A fekete öltönykabát remekül feldobta az összeállítást.

A fellépés este 8-ra volt meghirdetve így H.P. és a fia fél 7-kor hagyták el a házat. Axel türelmesen várt a kocsinál, amíg apja betette hátra az értékes gitárt, tartalmazó tokot majd ő is beült a helyére.

H.P. begyújtotta a motort és felhajtotta a kocsi tetejét így teljesen védve lettek a külvilágtól.

Bár Axel ezt sajnálta kicsit de tudta este más a helyzet.

Mikor már kin voltak az úton H.P. azon gondolkodott, hogy hol tudnának vadászni. Végül úgy döntött a kikötőbe mennek ott biztos találnak valakit aki nem fog ellenkezni.

Mikor odaértek H.P. egy félre eső helyen parkolt le a kocsival majd kiszálltak és így szólt a fiához:

-Jól van kicsim, figyelj, mivel nincs sok időnk, másképp fogjuk most tenni. Te várj itt rendben el, ne menj innen.

-Ok apa. – és figyelte, ahogy apja beleveszik a sötétségbe.

Izgatottan figyelte az utcát és érezte a gyomrában az enyhe görcsöt, amit az éhség jele volt. Nagy levegőt vett és hagyta, hogy vámpír énje előbújjon belőle.

De ekkor furcsa hangra lett figyelmes. Oldalra nézett és egy patkányt látott meg. Mosolyogva utána eredt és a megbeszélt helytől nem messze el is kapta. Visszasétált miközben figyelte az állat apró lábait miközben érzékeny füleivel hallgatta a szív dobbanását.

Már épp azon volt, hogy beleharap mikor a fejében, meghallja apja hangját:

„Axel fiam.

„Apa hol vagy? Félek.”

„Megyek kicsim de, gyorsnak kell lenned.”

A fiú kinézett és meglátta apját, ahogy egy idegennel a vállán tér vissza. A fiú elengedte a patkányt és figyelte, ahogy apja odaér mellé és megszólalt:

-Kezd te fiam.

-De én…

-Kezdjed. – a fiú elkapta az áldozat csuklóját és beleharapott. A vér jóízű volt enyhén édeskés és ez tetszett a fiúnak.

Boldogan ivott a forrásból és tudta ez az igazi.

Mikor elment a forrástól apja addigra már szintén végzett vele.

A teste kiszívva és holtan terült el a lábuk előtt.

Apa és fia egymásra néztek mire H.P. így szól:

-Jól vagy?

-Igen sokkal jobban erre szükségem volt.

-Akkor jó. – Axel látta az apján hogy nem volt elég neki. Az arcára volt írva ezért megkérdezte.

-Apa te még szomjazol? – a férfi ránézett és mosolyogva válaszolt:

-Egy kicsit de kibírom, ne aggódj volt már ennél rosszabb is, na gyere, menjünk mielőtt…

-Ne várj. – szólt a fiú és elszaladt. H.P. nem értette a fia tettét ezért várni kezdett végül a fiú visszatért kicsi kezében egy patkánnyal, és neki nyújtotta:

-Tessék. – nyújtotta oda az apró állatot.

H.P. teljesen meghatódott a fia tettétől és könnyes szemekkel átölelte és megszólalt:

-Axel kicsim. Köszönöm de…

-Kérlek fogadd el. Neked fogtam. – a férfi átvette a patkány és beleharapott. Bár a vér nem volt sok de egyelőre csillapította benne az éhséget.

10 perc múlva ismét a kocsiban ültek és mentek a város keleti részébe. Mikor lefékeztek a klub hátsó bejárata előtt Stefan lép oda hozzájuk.

-Hans végre 20 perc múlva kezdés van és még be is, kell melegítenünk.

-Bocs Stefan de volt egy kis ügyünk a fiammal, amit el kellett, intéznünk. De a lényeg hogy itt vagyunk.

-Igen gyertek csak rád várunk. – a fiú nem, mert szólni, mert tudta itt neki nem lehet szava, bár sok kérdése lett volna.

Néma csendben figyelte ahogy apját felkészítik a fellépésre, mikor végeztek 5 perc volt a kezdésig addig H.P. kivezette a fiát a nézők közé a színpaddal szembeni egyik üres asztalhoz, ültette:

-Jól van kicsim te, maradj itt rendben.

-Innen mindent remekül fogok látni. – ujjongott a fiú.

-Bozony jól mondod.

-Drukkolok neked apa.

-Köszönöm fiam. – és egy puszit adott Axel-nek aki elhelyezkedett a széken.

Pontban 8-kor egy férfi lépett a színpadra és felkonferálta a csapatot:

-Jó estét hölgyeim és uraim. A mai este egy különleges jazz és rock este lesz ahol a város egyik büszkesége a Rocking Star’s fog fellépni. Igen úgy volt, hogy a Split Dogs fog jönni de ők lemondták ezt a fellépést. Remélem a következő bandát is kitörő örömmel, fogják fogadni. Következzenek a Rocking Star’s. – a tömeg egy emberként kezdett el tapsolni. Axel izgatottan ült a széken és figyelte apját és a csapatot, ahogy elfoglalják helyüket.

Hamarosan felcsendültek az első gitár akkordok, amihez hamarosan csatlakozott a többi hangszer is.

A számok, amiket előadtak Axel nem ismerte, de nagyon tetszett neki. Apja kitette magáért ezen az estén, hisz jól kellett teljesíteniük hisz egy másik bandát helyettesítenek.

9-kor H.P. ezt mondta a közönségnek.

-Köszönöm hogy ilyen jó kedvel és örömmel fogadnak minket, de sajnos elérkezett az utolsó szám. Remélem, jól érezték magukat velünk és remélem, hamarosan újra itt lehetünk önökkel. – a tömeg ujjongani és tapsolni kezdett. A csapat pedig elkezdte az utolsó számot, amit Axel már örömmel fogadott hisz ez volt az a szám, amit halott mikor rájuk talált az alagsorban.

Ahogy a közönség ő is folyamatosan tapsolt majd a szám végén állva éljenzett nekik majd elfeledve apja intését felszaladt a színpadra.

H.P. a hátára vette a gitárját és felkapta a fiát, aki ezt mondta neki:

-Fantasztikus voltál apa.

-Köszönöm fiam. – és átölelték egymást.

Hátul az öltözőben a club tulajdonosa ment oda hozzájuk és gratulált nekik.

-Maguk nagyon jók. Remek volt az előadásuk.

-Köszönjük és örülünk, hogy tetszett. – szólt H.P. miközben betette a gitárját a tokjába.

-Tessék a tiszteletdíjuk. – adott át mindegyiküknek egy vastag borítékot.

Oliver igen csak elképedt mikor meglátta a köteg pénzt:

-Öregem ez rohadt sok.

-A másik banda ennyit kért fejenként de nekem maguk jobban tetszenek. De komolyan. Maga Hans egy igazi kincset hord a torkában. Ritka manapság az ilyen mély férfihang.

-Köszönöm ezt már sokan mondták, és jól esik hallani.

-Akkor jó remélem, hamarosan ismét itt láthatom magukat a színpadomon.

-Én is remélem. – fogott kezet H.P. a férfival.

10 perc múlva a klub mögött búcsúztak el egymástól, H.P. betette a fiát a kocsiba majd beült és hazamentek.

Otthon lefektette a fiút az ágyába és hagyta hadd pihenje ki magát. Tudta, ha elkezdődik az iskola, nem lehet fent a fiú sokáig. Ezért egy megoldáson gondolkodott.