2.

Rick és Simon elmentek H.P.-vel az épülethez.  Mikor kiszálltak a kocsiból végignéztek a barokk és rokokó stílusban épült házon majd besietek.

A biztonsági őr mikor megtudta kit keresnek megmutatta nekik a színpadot ahol Herr Rolov épp hangpróbát tartott.

Magas szoprán énekhangja végigsuhant az üres színháztermen. Nem vette észre a három férfit, akik lassan odamentek a színpad elé és onnan hallgatták a csodálatos éneket.

Ricardo lenézett rájuk majd abbahagyta az éneket és megszólalt:

-Késöbbre vártam magukat. – mondta és lement a színpadról.

A fiúk utána mentek mire H.P. elé állt és kijelentette.

-Rendben, fellépek magával. Elfogadom a szerepet, amit ajánl nekem. De csak egy feltétellel.

-Hallgatom Herr Baxxter.

-Ha a társaim is jelen lehetnek, miközben tanulom az éneket és csak Rick zongorázik nekem. Senki mást nem fogadok el.

-Rendben elfogadom, üdvözlöm a társulatomnál Herr Baxxter.

-Kérem szólítson H.P.-nek. – és kezet fogtak.

A következő napok örült tempóban teltek, a sajtóban híre ment annak, hogy H.P. hol fog fellépni, a rajongók elsőre nem tudták mit gondoljanak, de valaki az operából kicsempészett egy mobil felvételt, amin H.P. látható miközben a színpadon énekel egy dalt.

A video felkerült a világ legnagyobb közösségi oldalára ahol a rajongók egymás után hozzászóltak és LIKE-olták a bejegyzést. Valakinek tetszett valakinek nem. A fiúk szintén megtalálták a videót és H.P. ezt a bejegyzést tette a hivatalos oldalukra:

„Tudom furcsa az, amit a videón lehet látni, de rájöttem ideje kipróbálnom valami újat, amit eddig sosem tettem. Herr Rolov felkérése hirtelen jött, de elfogadtam, mert rájöttem másban is bizonytanom kell. A techno zenében már bizonyítottam most máshol kell.”    

A rajongók díjazták a bejegyzést és egyre többen kívántak szerencsét és sikert a fellépéshez.

H.P. örült hogy a rajongók kitartottak mellette ám ez oda is vonzotta őket. Minden nap rajongók tucatjai álltak az opera épülete előtt és drukkoltak neki.

Bent persze gőzerővel folyt a próba. H.P. minden nap hangpróbával kezdett, Ricardo különböző hangnyújtásokat gyakoroltatott vele. Majd elpróbálták a darabot, a zenekari árokban a zenészek követték a karmestert.

H.P. persze a színpadon állt és próbált. De a második felvonás egyik jeleneténél volt egy hang, amit nem úgy sikerült kiénekelnie, ahogy kellett volna. De ez ment már jó pár napja és Ricardo igen csak ideges lett miatta:

-Na de H.P. megy ez neked jobban is.

-Én próbálkozok Ricardo, de láthatod ez nekem túl magas.

-Nem magas csak…

-Te könnyen beszélsz. – vágta hozzá H.P. mire a férfi döbbenten kiakadt:

-Non credo questo sebbene avere contato su lui. (Ezt nem hiszem el pedig számítottam rá.) – a fiúk csodálkozva néztek Ricardo-ra aki szünetet rendelt el. - 15 minuti sono pause. (15 perc szünet.) – és a homlokát fogva hátra ment az öltözőjébe. H.P. levágta a kottákat a földre mikor Simon megy oda hozzá:

-Ne törödj vele. Majd megbékél.

-Azt tudom. – mondta H.P. miközben átvette társától az ásványvizes üveget és nagyot húzott belőle.

-De ha nem megy, arról nem tehetek. Próbálkozok, de semmi. – erre Rick lép oda hozzá:

-H.P. figyelj mikor az a hang jön lazítsad el a hangszálaidat és egy nagy levegő után próbáld meg kiénekelni. De egy a lényeg hogy figyelj, oda hogyan engeded ki a levegőt.

-Kösz a tanácsot Rick. Eljátszanád azt a részt?

-Majd most pihentesd a torkodat ez elég stresszes, ahogy látom. – H.P. leült a színpad szélére és arra gondolt mit tette vagy követett el, hogy itt kell lennie. Bár jó érzés volt, de ez a sok próba már kezdte kiakasztani. De tudta végig kell, csinálnia már elkezdte nem fejezheti be.

Ismét meghúzta a vizes üveget mikor látja, hogy az egyik zenész lép oda hozzá.

Ismerős volt neki, és ahogy gondolkodott rájött, hogy ő az a fiú, aki első nap autogramot kért tőle és egy fényképet.

Figyelte a srácot, aki nem lehetett több 28-nál. Olasz származását le sem tagadhatta volna. Sötét barna szemei voltak, vállig érő hosszú fekete haja, a bőre kreol volt.

-Látom téged is megdolgoztat rendesen.

-Ki?

-Hát maestro Rolov.

-Ja igen amint látod. – a fiú halkan elnevette magát majd folytatta.

-Nyugi mindenkivel ilyen. Ő megköveteli il lavoro perfetto (a tökéletes munkát.)

-A mit?

-A tökéletes munkát. Egy hajcsár, néha de ha az előadás sikert ér el mindenkit meghív pezsgőzni.

-Értem nos egy pohár pezsgő most tényleg jól esne. – mondta H.P.

-Nekem is H.P. – és elnevették magukat. H.P. a srácra nézett és a nevén gondolkodott, de nem jutott eszébe ezért megkérdezte:

-Hogy is hívnak. Bocs, de annyi minden…

-Andrew Rossi vagyok és semmi baj megértelek. Sok itt az új ember és mindnek megjegyezni a nevét elég nehéz.

-Igen az. – de ekkor meghallják Ricardo hangját:

-Andiamo. Va bene i people_nation ci permettono di continuare perché l'apparizione si avvicina. (Jól van, emberek folytassuk, mert közeledik a fellépés. ) – H.P. figyelte Ricardo-t aki mögé lépett és megszólalt. – Most már jobban vagy?

-Fogjuk rá Ricardo.

-Akkor jó na gyerünk újra. – és miután mindenki elfoglalta a helyét a próba folytatódott.

H.P. megfogadva Rick tanácsát azt tette, amit mondott neki és a hang ezúttal tökéletesen kijött a torkán. Ricardo boldogan lépett oda hozzá és gratulált neki:

-Bravo, bravo signor H.P. Ez tökéletes volt. – és vállon veregette. – Na, látja. Tud, maga csak akarni kell. – H.P. örült hogy végre sikerült kiénekelnie azt a hangot így már nem fogják erőltetni hogy próbálkozzon tovább.

Örült a sikerének, de tudta ezt még gyakorolnia kell.