4.

Másnap reggel már 7 órakor fent volt sietve összekészülődött és elhagyta a lakását. A ház előtt meglátta Andrew kocsiját, ahogy épp leparkol.

Elmosolyodott és odament a kocsihoz majd bekopogott az ablakon. Andrew kicsit ijedten nézett oda majd lehúzta az ablaküveget és megszólalt.

-Jó reggel H.P.

-Neked is Andrew.

-Gyere elviszlek. Ülj be. – a férfi beült és bekötötte magát. Tudta beszélnie kéne a tegnap estéről és tudta ez a dolog nem várhat.

Mikor látta, hogy Andrew épp be akarja indítani a kocsit megfogta a karját és megszólalt.

-Figyi Andrew a tegnap estére visszatérve ne hidd azt, hogy…

-H.P. tudom és megértelek. Tegnap este megtapasztaltál valami újat és most furcsán érzed magad miatta. – de a fiúnak még reagálni sem volt ideje mikor érezte, hogy H.P. odahajol hozzá és megcsókolja, miközben egyik kezét a combjára csúsztatja.

Andrew elsőre leblokkolt majd erőt gyűjtve átfogta H.P. vállát miközben ajkait megnyitva egyre szenvedélyesebben csókolózott H.P. – vel aki ekkor elhúzódott tőle és megszólalt:

-Tegnap este rájöttem valamire hogy ezt még ki kell tapasztalnom Andrew. Téged kérlek arra, hogy mutass meg nekem mindent. De meg kell ígérned nekem hogy soha nem, beszélsz erről senkinek. Ha ezt elfogadod, nem csak örök barátságomat kapod meg, hanem támogatást is hogy folytathasd tanulmányaidat. – a fiú elmosolyodott majd átölelve H.P. –t megszólalt.

-Köszönöm és ígérem, mindent magamban fogok tartani. A sírba viszem, és ne aggódj mindent meg fogok neked mutatni.

-Ezt megbeszéltük. – és bólintottak.

A fiú beindította a kocsit és mentek egyenesen az operaházhoz, aminek a hátsó bejáratánál parkoltak le így kikerülték a rajongókat, akik szüntelenül ott voltak.

Aznap H.P. teljesen felszabadultan és örömteljesen vitte végig a próbát mindenki elcsodálkozott hisz eddig sosem látták, rajta hogy ennyire élvezte volna a próbát.

De ma valami más is várt rá méghozzá a ruha próba.

Rick és Simon elcsodálkozva nézték a ruhákat, amik a próbababákon voltak, stílusuk a 1700-as évek Franciaországát idézte fel.

H.P. felpróbálta az egyiket és igencsak furcsán érezte magát a ruhában, a csatos magas sarkú cipőben úgy érezte, hogy mentem kimegy a lába.

Ricardo boldog mosollyal az arcán lépett mögé és megszólalt.

-Bellissima. Perfecto. Remekül áll rajtad H.P.

-Kösz Ricardo bár nekem kicsit furcsa. – a férfi nézte magát a tükörben és ott meglátta, ahogy Andrew az ajtóban állva figyeli őket. Látta a fiú arcán hogy teljesen oda van érte ezért H.P. elhatározta hogy megpróbálja haza csempészni a ruhát.

-Gyerünk próbálj meg menni benne. – szólt Ricardo mire H.P. megtette az első lépéseket ám a következőnél a bokája megbicsaklott.

-Te jó ég, hogy tudtak ebben menni. Te Ricardo nem lehetne másikat felvenni hozzá?

-Nem nem H.P. ez illik a ruhához, na most maradj ebben gyakorolj kicsit. Simon, Rick velem jönnétek. – mikor kimentek az öltözőből Andrew ment be és megszólalt:

-Nagyon jól áll rajtad.

-Kösz Andrew. – válaszolta H.P. és elfelejtkezve a cipőről elindult a srác felé ám a sarkak kifogtak rajta és szabályosan Andrew karjaiba zuhant, aki mosolyogva megszólalt:

-Ezt támadásnak veszem H.P.

-Miféle támadásnak? – és átfogva a srác a vállát elmosolyodott.

-Megtenném de félek hogy belépnek. A ma reggel történtek után alig tudom magam visszafogni. Kérlek, bocsáss meg H.P. de…

-Ha szeretnéd, ma este elkezdheted a tanításomat.

-Benne vagyok. – és egy apró csókot adott H.P.-nek majd eltávolodott tőle. Épp időben ugyan is Ricardo lépett be.

-Na hogy megy a járás H.P.?

-Még gyakorlok, de szeretném elkérni a ruhát meg a cipőt, hogy otthon kicsit gyakoroljak benne.

-Rendben de ha akarod egy csekélyke összegért meg is veheted a ruhát cipővel együtt. – H.P. megörült ennek a hírnek és még aznap kifizette a ruhát.

De nem volt rajta egész nap már a délelőtt folyamán átöltözött civilbe és a ruhát elcsomagoltatta. Andrew persze mindig ott volt a férfi közelében, de megtartva a tisztes távolságot hogy ne legyen túl feltűnő.

Mindketten érezték, hogy ez a nap más milyen, mint az eddigiek. Remélték hogy az este még jobb lesz.